Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2001. JÚLIUS 01.

Tremorok elektrofiziológiai vizsgálata

KOVÁCS Norbert , RAUSCH Péter, HERNÁDI István, KELLÉNYI Lóránd, NAGY Ferenc

A mozgászavarok egyik vezető tünete a tremor. A különböző eredetű tremorok elkülönítésében az adott remegés megjelenési módja mellett a frekvenciája hordozza a legtöbb információt.

HUN 2001;54(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2000. SZEPTEMBER 01.

EEG-frekvencia-elemzés

RAJNA Péter

A hagyományos (vizuális) EEG-értékelés egyik alapvető kérdése az adott EEG-összkép frekvencia-összetételének esetleges eltérése. Miután a szem számára csekély frekvenciakülönbségek megkülönböztetése nem lehetséges, megszülettek a hagyományos „széles" EEG-frekvencia-sávok (béta, alfa, théta, delta), amelyek az elektroklinikai tapasztalatok hasznosításával az ép és a kóros agyi elektromos működés meghatározásának alapjává váltak, és ezt a szerepüket a legkorszerűbb technikák alkalmazásában is megtartották.

HUN 2000;53(9-10)

Ideggyógyászati Szemle

2000. SZEPTEMBER 01.

Amplitudomapping

CLEMENS Béla

Az olcsó kis számítógépek elterjedésének idején, a 70-es években merült fel, hogy az EEG-tevékenység számítógépes elemzése a kutatólaboratóriumokból átterjedhet a klinikai praxisba. A digitális EEG nagyban megkönnyítette a feszültségkülönbség (ami a hagyományos EEG-megjelenítésben amplitúdóként jelenik meg) mérését és a színkódolt értékek topográfiai megjelenítését.

HUN 2000;53(9-10)

Ideggyógyászati Szemle

1999. NOVEMBER 01.

Elektrofiziológiai vizsgálatok amyotrophiás lateralsclerosisban

HIDASI Eszter, BOCZÁN Judit , MECHLER Ferenc

Sporadikus amyotrophiás lateralsclerosisban szenvedő 9 beteg és 8 kontroll mágneses ingerléses és sorozatos szomatoszenzoros kiváltottválaszvizsgálatát végeztük el, hogy a mozgató- és érzőrendszer funkcionális változásait objektíven mérjük.

HUN 1999;52(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

Az elektrofiziológiai vizsgálatok jelentősége a myasthenia gravis diagnosztikájában

DIÓSZEGHY Péter, BOCZÁN Judit, MECHLER Ferenc

A neuromuscularis transzmisszió károsodásának igazolásában az elektrofiziológiai vizsgálatok kiemelkedő fontosságúak. A klinikai gyakorlatban két módszer terjedt el, melyek /jól alkalmazhatók a neuromuscularis junctio károsodásának jelzésére: a repetitív idegingerlés és az egyesrost-elektromiográfia.

HUN 1999;52(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

Vizuális eseményfüggő potenciálok vizsgálata Parkinson-kórban és esszenciális tremorban

GÁBOR Krisztina, ANTAL Andrea, DIBÓ György, KÉRI szabolcs, JANKA Zoltán, VÉCSEI László, BENEDEK György

A Parkinson-kór és az esszenciális tremor differenciáldiagnosztikája a betegség korai stádiumában számos alkalommal nehézségekbe ütközik. Napjainkban növekszik a téves diagnózisok száma, főként a csak tremoros tünetekkel jelentkező betegek esetében.

HUN 1999;52(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

[Egy időben regisztrált primer és kognitív vizuális kiváltott válaszok vizsgálata]

ANTAL Andrea, EILEEN Alexander, CRAIG Safarig, BODIS-WOLLNER Ivan

[Vizuális eseményfüggő potenciálokat (EFP) regisztráltunk, hogy felderítsük a primer és kognitív válaszok közötti kapcsolatot és ennek életkorral való esetleges összefüggését.]

ENG 1998;51(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1982. SZEPTEMBER 01.

Elektromyográfiás és elektroneuronográfiás vizsgálatok sclerosis multiplexben

DR CZOPF József

A szerző 38 SM-es beteg elektromyográfiás vizsgálata során 11-nél perifériás károsodásra utaló jeleket (kóros spontán tevékenység, motoros egység átlagidőtartam 20%-ot meghaladó növekedést) talált. 28 beteg 62 idegén neuronográfiás vizsgálat történt: 12-nél vezetési sebesség csökkenés, 8-nál szenzoros, 5-nél pedig motoros axonlézióra utaló amplitúdó redukció volt megállapítható. 1 betegnél 3 cps sorozatingerrel 75%-os amplitúdó redukciót találtak. 18 SM-es betegnél 40 alkalommal H reflex vizsgálat történt. A motoneuron ingerlékenységi görbe szekundér facilitáció fázisában regisztrált spaszticitást igazoló eltérést. Ennek mértéke a klinikai kép súlyosságával, a betegség tartamával és a multiplicitással arányosnak mutatkozott. A perifériás idegrendszer szubklinikai szintű károsodása a SM-ben nem tekinthető kivételesnek.

HUN 1982;35(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. AUGUSZTUS 01.

Vertebralis rheoencefalográfiás megfigyelések Cavinton alkalmazása során vertebrobasilaris keringészavarokban

DR OSZLÁNSZKY Ottó

A szerző a Kőbányai Gyógyszerárugyár Cavinton elnevezésű apovinkaminsav-etil-észter készítményével végzett 150, zömmel vertebrobasilaris keringészavarban szenvedő betegnél vertebralis rheoencefalográfiás vizsgálatot. Ezen vizsgálatai során összehasonlította a Cavintonnak és az Acidum-nikotinikumnak az artéria vertebralis rheoencefalogramjának paramétereire és a relatív pulzustérfogatra kifejtett hatását, és viszonyította ezen medikamentumok alkalmazása előtti gyógyszermentes rheoencefalogramhoz. Cavinton hatása alatt a rheoencefalogram amplitúdói és a relatív pulzustérfogat szignifikáns emelkedést mutatott, míg a Cavinton és a nikotinsav egymáshoz viszonyítása során nem talált szignifikáns különbséget; A Cavinton hatása idején végzett rheoencefalogram paraméterváltozások nagyságrendje, a keringésnövekedés mértéke és a folyamatos gyógyszerszedés során tapasztalt klinikai változás (javulás) mértéke anyagában korrelációt mutatott. így a Cavinton iv. alkalmazása során készített vertebralis rheoencefalogram paraméterváltozásai alapján következtetni lehet a várható klinikai változásra.

HUN 1980;33(08)

Ideggyógyászati Szemle

1979. SZEPTEMBER 01.

Ébresztőingerekkel kiváltható EEG „szinkronizációs reakció” és az alvásfolyamat néhány összefüggése

RAJNA P., HALÁSZ P., KUNDRA O., PÁL I.

Vizsgálatunkban ébresztőingerre bekövetkező agyi elektromos válaszokat regisztráltunk. A kapott „szinkronizációs reakciókat” átlagolással vontuk össze, és a kb. 5 perces alvásszakasz reaktibilitását reprezentáló átlagokban az obligát jelrészlet amplitúdójának változását értékeltük. A 2-es alvásfázison belüli amplitúdónövekedés megbízhatóan jelezte az alvás mélyülését, az amplitúdócsökkenés pedig felületesebbé válását. A hosszabb alvásstádiumokban a fenti tendencia mellett „mikrofluktuáció” is mutatkozott a fázison belüli finom alvásmélységingadozások bizonyítékaként. A szinkronizációs válaszok e módszerrel a mély fázisokban is követhetők voltak, az átlagjelek amplitúdójának fenti „viselkedése” fennmaradt. Ez arra utal, hogy az ébresztőingerrel fellépő „szinkronizációs válasz” az egész lassú hullámú alvásban egyöntetű jelenség. Eredményeink alátámasztják azt a feltételezést, hogy az alvásban tapasztalható (spontán vagy kiváltott) szinkronizációs jelenségek az alvás- és ébresztőrendszer dinamikus egyensúlyváltozásának termékei, amelyekben az amplitúdó növekedése alvásrendszeri tónusfokozódást, csökkenése pedig ellentétes folyamatot jelez. Jelen megfigyeléseink - korábbi eredményeinkhez hasonlóan - reciprok indukciós elven alapuló alvásmodellbe jól beilleszthetők.

HUN 1979;32(9)