Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2006. JANUÁR 21.

Autoimmun patogenezis a pulmonalis alveolaris proteinosis hátterében

LOSONCZY György

A pulmonalis alveolaris proteinosis az interstitialis tüdőbetegségek egy ritka és sok tekintetben tisztázatlan patogenezisű formája. A patológiai folyamat lényege, hogy surfactant árasztja el az alveolaris teret, ezáltal romlik az oxigén diffúziója, csökken a tüdőszövet tágíthatósága, és az érintett betegekben krónikus légzési elégtelenség alakul ki. A hagyományos kezelés az alveolaris tér többszörös átöblítéséből (egésztüdő-mosás) áll.

HUN 2006;16(01)

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(10)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Kamrai ritmuszavarok balkamrafunkció és kamrai utópotenciál összefüggése és követése myocardialis infarctus után

LÁSZLÓ Zoltán, KEMPLER Pál, JÁNOSKUTI Lívia, KELTAI Katalin, FENYVESI Tamás

A postinfarctusos ritmuszavarok és a bal kamrai funkcióromlás prognosztikus jelentősége ismert. Munkánkban a kamrai utópotenciál prediktív szerepét vizsgáltuk e két tényező vonatkozásában. Harminckilenc betegben vizsgáltuk akut myocardialis infarctus után átlagosan 16,3 + 17,7 nappal, majd 16,3 + 8,9 hónappal a kamrai utópotenciál, balkamrafunkció és a kamrai ritmuszavarok összefüggését. Az utópotenciált a nagy frekvenciájú, alacsony amplitúdójú utópotenciál-tartam (HFLA), az effektív feszültség (RMS) és a szűrt QRS-tartam (QRS) alapján határoztuk meg. A ritmuszavar-analízis Holter-monitorozással, illetve online aritmia monitorral történt. A balkamrafunkciót (BKF) a 2D-echokardiográfia paramétereiből számolt ejekciós frakció (EF) alapján ítéltük meg. A betegeket először balkamrafunkciójuk alapján két csoportba soroltuk: 1. csoport - jó BKF: EF > 40%; illetve 2. csoport – rossz BKF: EF < 40%. Ekkor nem volt szignifikáns különbség (NS) sem a betegek kora (63 versus 58 év, NS), sem utópotenciál-paramétereik között (HFLA: 34 versus 34 ms, NS; RMS: 43 versus 38 uV, NS; QRS: 109 versus 114 ms, NS). A betegeket az észlelt kamrai ritmuszavarok jelenléte alapján ugyancsak két csoportba osztottuk. A. csoport - volt kamrai ritmuszavar; illetve B. csoport – nem volt kamrai ritmuszavar. Nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek kora (65 versus 60 év, NS) és balkamra funkciója (EF: 44 versus 50%, NS) között, viszont a mért három utópotenciál-paraméter mindegyike szignifikánsan különbözött (HFLA: 43 versus 31 ms, p<0,01; RMS: 24 versus 47 uV, p<0,05; QRS: 121 versus 106 ms, p<0,01). Fentiek alapján az utópotenciál kialakulása és a kamrai ritmuszavarok előfordulása összefüggést mutat, így alkalmas lehet ezen ritmuszavarok prognosztizálására. Az utópontenciál megjelenése független a bal kamra funkciójától.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

A krónikus pancreatitis és a vékonybél-kontamináció összefüggéseinek vizsgálata H2-teszt alkalmazásával

BALGHA Valéria, BERGER Zoltán, PAP Ákos

A kilégzett alveolaris levegő hidrogéntartalmának növekedése a vékony bél dysbacteriosisának indikátora. A szerzők 43 krónikus pancreatitisben szenvedő beteget vizsgáltak H2-teszt segítségével. A betegek 32,6%-ában találtak vékonybél-kontaminációra utaló emelkedett értékeket. Etiológiai szempontból csoportokat képezve megállapították, hogy alkoholos eredetű krónikus pancreatitisben a ,,bacterial overgrowth” kissé gyakoribb, mint a nem alkoholos eredetű esetekben, és többször fordul elő nem meszes, nem diabeteses és inzulinra nem szoruló diabeteses krónikus pancreatitises betegek között is. Nagy hasi műtétek, illetve különböző pancreasoperációk után nem volt gyakoribb a vékonybél-kontamináció, mint a műtét nélküli esetekben. Az enyhe és közepesen súlyos enziminsufficientiában szenvedők között szignifikánsan több a vékonybél-dysbacteriosis, mint a súlyos enzim insufficientiában szenvedőknél. A krónikus pancreatitis tüneteként véleményzett hasi fájdalom, meteorismus hátterében enyhe és közepesen súlyos pancreaselégtelenség esetén gyakran a jól kezelhető vékonybél-kontamináció állhat.

HUN 1993;3(05)