Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 20.

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései várólistás dializált és vesetranszplantált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) = 25-30 ttkg/m2)] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) tömeges méreteket ölt, nemcsak a fejlett, hanem a fejlõdõ országokban is. A testsúlyfelesleg önmagában vesebetegség kialakulásának fokozott lehetõségével és rosszabb életkilátások kockázatával jár. A hemodialíziskezelésben (HD) részesülõ, végállapotú veseelégtelenségben szenvedõ betegek kétharmada meghal a terápia kezdetét követõ öt éven belül. Annak ellenére, hogy a transzplantációra váró dializált betegeknek kevesebb a komorbid tényezõjük, a halálozás még mindig magas, miközben a szervdonációig évek telhetnek el. A HD-betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Az átlagpopulációtól eltérõ módon lényegesen jobbak a magasabb BMI-értékű dializált betegek várható életkilátásai. A túlsúly és az elhízás gyakori probléma a vesetranszplantált betegek és várólistán lévõ betegek körében. A legtöbb amerikai transzplantációs centrumban nem tartják várólistán a betegeket 30-35 ttkg/m2-nél nagyobb BMI felett, és javasolják a testsúly csökkentés érdekében gyomorszűkítõ sebészeti beavatkozás elvégzését. A vesetranszplantációt megelõzõ és az azt követõen kialakuló elhízás hatásai a graft és a betegek hosszú távú túlélésére nem kellõképpen vizsgálták. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentõsebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a túléléssel a várólistás dializált és vesetranszplantált betegek csoportjában.

HUN 2011;15(05)

Hypertonia és Nephrologia

2011. SZEPTEMBER 20.

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései dializált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) =25-30 ttkg/m2] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) világszerte egyre gyakoribb, és egyre több lakosságcsoportot érint. A súlyfelesleg önmagában is a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának fokozott kockázatával és rosszabb életkilátásokkal jár. A hemodialízis kezelésben (HD) részesülő, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Ennek következtében, az átlagpopulációtól eltérő módon, az emelkedett BMIértékű, dializált betegek várható életkilátásai lényegesen jobbak. Vizsgálatok során bizonyítottá vált, hogy az említett „reverz epidemiológia” a HD-betegek jelentős hányadában megtalálható, ellenben a peritonealis dialízis (PD-) kezelésben részesülők körében végzett tanulmányokkal, melyek eltérő eredményekről számoltak be. Önmagában a BMI-érték nem tesz különbséget az izom és a zsírszövet között, így nem alkalmas a végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegek testösszetételének a meghatározására. A testösszetétel meghatározására, különösképpen a vázizomzat és a zsírszövet mennyiségének az elkülönítésére, végállapotú veseelégtelenségben szenvedő betegekben is a gold standard módszernek számító képalkotó vizsgálatokra van szükség. Alternatívaként pedig olyan olcsó, rutinszerűen mérhető biomarkereket lehet használni, mint a szérumkreatinin-szint, a derék-csípő arány és a felkar körfogat. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentősebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a peritonealisan dializált és a hemodializált betegek túlélésével.

HUN 2011;15(04)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

DSM-V - mit várhatunk?

BUDA Béla

A DSM-III. megjelenése 1980-ban a pszichiátria új korszakát ígérte. A következő kiadás 1994-ben már némi csalódást keltett, főleg a várt fejlődés elmaradása miatt. Most már folyik a DSM-V. előkészítése, a megjelölt 2012. helyett 2013-ra várható. Sokan furcsállták, hogy a munkát titkolózás veszi körül, most kezdenek „kiszivárogni” a várható változtatások, és máris megszólalnak a kritikai hangok.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Titkolt hibák a gyógyszerelésnél

Legtöbbször az rossz adagolás, a nem megfelelő hatóanyag mennyiség és adminisztrációs hibák veszélyeztetik a betegek biztonságát a kórházi gyógyszerosztásnál.

HUN

Lege Artis Medicinae

2009. JÚNIUS 10.

A féregnyúlvány diverticuluma és megkettőződése

KRUTSAY Miklós

A féregnyúlvány fejlődési rendellenességei igen ritkák, és többnyire appendicitis miatt végzett műtétnél vagy mellékleletként, más hasi szerv műtéte, illetve sectio során derülnek ki. Osztályozásukkal elsőként Cave foglalkozott. Az irodalomban leggyakrabban a megkettőződés, ritkábban a teljes hiány vagy a rendellenes helyzet szerepel. Néhány leírás hármas appendixről szól. A féregnyúlvány diverticuluma csaknem mindig szerzett elváltozás, amely a tunica muscularis folytonosságát megszakítva a mesoappendixbe terjed.

HUN 2009;19(04-05)

Lege Artis Medicinae

2007. MÁJUS 16.

Multiplex ectopiás szövet a Meckel-diverticulumban Esetleírás képekben

ZARÁND Attila, MERSICH Tamás, BAJTAI Attila, JAKAB Ferenc

A Meckel-diverticulum a populáció 2%-ában fordul elő, 16-44%-ban okoz szövődményt. Preoperatív diagnózisa nehéz, ezért atípusos hasi tünetek esetén mindig célszerű gondolni rá!

HUN 2007;17(04-05)

Ca&Csont

2005. JÚNIUS 20.

A magyar nõk egész test ásványianyag- tartalmának normálértékei

LÁNYI Éva

A magyar nők egész test ásványianyagtartalmának populációs normálértékeit kívántuk meghatározni.

HUN 2005;8(02)

Magyar Radiológia

2002. ÁPRILIS 20.

A Hirschsprung-betegséggel társult fejlődési rendellenességek gyakorisága

WEISENBACH János, KONDOR Ariella, KHEZRI Seddiq, VAJDA Péter

Számos közlemény foglalkozik azzal, hogy a Hirschsprung-betegségben az átlagosnál gyakoribbak a társult fejlődési rendellenességek. A legtöbb ilyen feldolgozás neurológiai, szemészeti és fül-orr-gégészeti vonatkozású.

HUN 2002;76(02)

Lege Artis Medicinae

1994. JANUÁR 31.

Meckel-diverticulumból kiinduló vérzés lokalizálása izotópos módszerrel

KÁPOSZTA Rita, MARÓDI László, BAJNOK László

A 99 mTc-pertechnetát szcintigráfia a gyermekgyógyászatban jelentős diagnosztikai értékkel bír, mivel alkalmas az ectopiás gyomornyálkahártya ábrázolására, és így a Meckel-diverticulum kimutatására. A szerzők egy 12 éves fiúgyermek kórtörté netét ismertetik, akinek 3 év óta kiújuló rectalis vérzéssel és hasfájással járó panaszai hátterében Meckel-diverticulumot diagnosztizáltak. A beteg masszív rectalis vérzés, melaena miatt került felvételre klinikánk Immunológiai Osztályára. A felvételkor magával hozott angiográfiás leletek a vérzés helyére vonatkozóan nem nyújtottak információt. A kórisme felállítását nehezítette a gyermek 3 és fél éves korában, perforált appendix miatt végzett laparotomia műtéti leírása, amely szerint Meckel-diverticulumot a műtét során nem találtak. A felvételt követő 2. napon végzett " MTC-jelzéses vörösvértest-szcintigrafiával sikerült lokalizálni a vérzés eredetét. A műtét és a szövettani vizsgálat Meckel-diverticulumot igazolt. Esetünk tanulsága, hogy a vörös vértest-jelzéses szcintigráfia önmagában is értékes diagnosztikai segítséget nyújthat a gastrointestinalis vérzés eredetének tisztázásában. A vizsgálat szükség esetén többször is ismételhető, és így az aortogáfiát és szelektív angiográfiát megelőző hasznos szűrővizsgálatként is alkalmazható az invazív beavatkozások időpontjának és technikájának megválasztásában. A szerzők hangsúlyozzák, hogy gyermekek lázzal, gyulladásos klinikai tünetekkel vagy laboratóriumi leletekkel, jelentősebb hasi panaszokkal nem kísért rectalis vérzése esetén akkor is gondolni kell Meckel diverticulumból kiinduló vérzés lehetőségére, ha a kórelőzményi adatok ez ellen szólnak.

HUN 1994;4(01)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

Fiatal Neurológusok Fóruma Szeged. 1992. október

Motoneuron-betegségek témakör. Sclerosis lateralis amyotrophica-eseteink elemzése. Kísérletes. immunmediált substantia nigra-károsodás. Az ansa galeni szerepe a gége protectív reflexében - intraoperatív, neuromiográfiás vizsgálatok kutyán. Az ingerületvezetési sebesség mérésének prognosztikai szerepe Bell-bénulásában. Idegrendszeri gyulladások témakör. Meningoencephalitis altípusos esete. Ophthalmoplegia herpes zoosterben (két eset ismertetése). Guillain-Barré-szindrómás eseteink kapcsán felmerülő differenciáldiagnosztikai problémák. SLE-hez csatlakozó központi idegrendszeri szövődmény esete (klinikopatológiai ismertetés). Ventriculo-peritonealis (vp) shunt súlyos liquorkeringési zavart okozó basalis arachnitis esetén. Fájdalomszindróma témakör. Spect- és TCD-vizsgálatok cluster típusú fejfájásban. Migrén előfordulása osztályunkon. A trigeminusneuralgia kezelése a Meckel-tasak glicerininfiltrációjával. Oszteoporosis által okozott fájdalomszindrómák. Egyéb neurológiai problémák. A hypoparathyreosis neuropszichiátriai vonatkozásai. Terápiarezisztens bitemporalis epilepsziás betegek műtét előtti kivizsgálásának gyakorlata (esetbemutatás). Corpus callosum-tumoros esetünkről. Meningeoma és basilaris óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). Nyaki duplex ultrahangvizsgálatok értéke a cerebrovascularis betegek ellátásában (700 vizsgálat tapasztalatai). Alsó végtagi érszűkületben szenvedő betegek a. carotisának ultrahangvizsgálata során szerzett tapasztalataink. Lézer-doppleres keringésvizsgálat a cochlea autoregulációjának követésére. Újabb lehetőségek a BERA vizsgálatokban a dantec counterpoint MK-2 EMG/EP segítségével. HBS-Madopar alkalmazása Parkinson-szindrómában, különös tekintettel az éjszakai dystoniákra. HBS-Madopar szerepe az "on-off" különböző típusaiban.

HUN 1993;46(09-10)