Nővér

Hogyan közöljünk rossz híreket? A medicinális rossz hírek közlése kurzus jelentősége és tematikájának kidolgozása

MÁTÉ Orsolya, PUSZTAFALVI Henriette, BRANTMÜLLER Éva

2017. AUGUSZTUS 30.

Nővér - 2017;30(04)

A rossz hír közlése a páciensekkel nehéz feladat az egészségügyi szakemberek számára és sok a megoldatlan kérdés a területen. Rossz hírt többféle módon lehet közölni, és a beteg egész életére kihathat a közlés minősége. A nem megfelelően közölt rossz hír azonban nem „csak” a recipiensnek okoz krízishelyzetet, a közlő számára is komoly stressz szituációt eredményezhet. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán kidolgozásra került, rossz hírek közlésére szakosodott modern kommunikációs kurzus a videofeedback módszer segítségével elemzi és fejleszti a kurzusrésztvevők kommunikációs attitűdjeit, hathatós segítséget nyújtva ezáltal a megfelelő kommunikációs technikák elsajátításához, melyből mind az ellátó személyzet, mind a páciens profitál.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Munkahelyi konfliktus az egészségügyben

IRINYI Tamás, LAMPEK Kinga, NÉMETH Anikó

Az egészségügyi ellátás többféle szakma közreműködését igényli, illetve gyakoriak a stressz szituációk is, emiatt az egészségügyi dolgozók között konfliktusok is gyakrabban alakulnak ki. Ehhez hozzájárul még a dolgozók egymásrautaltsága, mely szintén kedvez a konfliktusok kifejlődésének. Ez a jelenség nem csupán a két, szembenálló félre van hatással, hanem a személyeken belül is érzelmi változásokat okoz (harag, stressz, negatív érzelmek), illetve hosszú távú következményei (műhiba, fluktuáció, gyakoribb hiányzás a munkából, elégedetlen betegek, munkahely hírnevének romlása), költségkihatásai (perköltségek) is lehetnek az egészségügyi szervezetre nézve. Jelen közlemény bemutatja a konfliktus különböző meghatározásait, részletesen ismerteti annak okait és típusait. Kitér az egészségügyi team-en belüli konfliktusokra és azok lehetséges következményeire, valamint a konfliktuskezelés módjaira.

Nővér

A szérum albumin szint jelentősége dializált krónikus vesebetegekben

TÓTH Csitkovicsné Tünde, SZAKÁCS Gyuláné, KULCSÁR Imre

A vizsgálat célja: Krónikus hemodialízis (HD) programban kezelt betegeknél vizsgáltuk a szérum albuminszintek változásait és azok hatását a betegek sorsára. Anyag és módszer: A vizsgált periódusban retrospektive elemeztük 253 HD kezelt beteg szérum albumin értékeit, illetve ezek összefüggését a betegek túlélésével. A biostatisztikai elemzéseket Spearman-korreláció, Cox-modell, végpont elemzés és Kaplan-Meier analízis segítségével végeztük. Eredmények: A dialízis kezdetén mért szérum albumin szintek nem mutattak összefüggést a betegek nemével, illetve alapbetegségével. A 65 évnél idősebb betegek átlagos szérum albumin szintje alacsonyabb volt és jelentős csökkenést mutatott a megfigyelés során. Az alacsony szérum albumin szint a mortalitás kockázatát jelentősen növelte: HR 5,69-re nőtt (szérum albumin <35 g/l versus >40 g/l). Következtetések: A szérum albumint szint a dializált betegek tápláltsági állapotának minőségi indikátora. Az ajánlott célérték vonatkozásában (>40 g/l) különbséget kellene tenni az idősebb és fiatalabb betegek vonatkozásában. A HD kezelt betegek súlyos malnutríciója jelentősen növeli a mortalitás rizikóját.

Nővér

Az ápolástörténet gyöngyszemei: Mary Seacole-ra emlékezünk

VITTAY Fedineczné Katalin, PERKÓ Magdolna, SÖVÉNYI Ferencné

Mary Seacole, a nővér, aki a híres Florence Nightingale-lel egy időben ápolta a krími háború sebesült katonáit, a közelmúltban a feledés homályából szinte berobbant a brit történelembe. Korábban ugyanis az ápolástörténet szerzői is alig tettek említést a fekete nővérről, és a „feketék történelmében” sem bukkant fel alakja.

Nővér

Egy rendszeres testmozgást biztosító geriátriai mozgásprogram szerepe a sikeres öregedésben

KOVÁCS Éva, VIRÁG Anikó, DUDÁS Flóra, ERDŐS Réka, PETRIDISZ Anna Niké, ROZS Franciska

Bevezetés: A rendszeres fizikai aktivitásnak minden életkorban, de különösen az idős életszakaszban fontos szerepe van. Jelen retrospektív kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgálja egy budapesti kerület által biztosított - heti egyszer, aerob gyakorlatokból, progresszíven nehezedő izomerősítő-, nyújtó-, és egyensúlyfejlesztő gyakorlatokból felépülő - többkomponensű mozgásprogram hatását otthonélő idősek önálló életvitelét leginkább meghatározó funkcionális képességeire (alsó végtagi izomerőre, járássebességre, statikus egyensúlyra). Módszer: A kutatásban két csoport teljesítményét hasonlítottuk össze: az aktív idősek csoportjának tagjai a tornát két évnél régebben végezték, az inaktív idősek a geriátriai tornát csak a felmérés után kezdték el. Az alsó végtag izomerejét az 5-felállás teszttel, a járássebességet a 4-méteres járásteszttel, a statikus egyensúlyt az egylábon állás teszttel mértük. Eredmények: Az a feltételezésünk beigazolódott, miszerint azoknál az időseknél, akik több éve rendszeresen részt vesznek a kutatásban vizsgált mozgásprogramon, az alsó végtagi izomzat szignifikánsan erősebb, mint az inaktív idősek izomereje (t(36)=2,602; p=0,013; Cohen’d=0,99). Tendenciaszintű szignifikanciát találtunk a két csoport között a járássebesség tekintetében (t(36)= 1,769; p=0,085; Cohen’d=0,66). Ugyanakkor nem tudtunk csoportközi különbséget kimutatni a statikus egyensúly tesztjeiben. Következtetés: A budai kerület által biztosított többkomponensű mozgásprogram ígéretes lehetőség lehet az idősek funkcionális mozgásképességének megőrzésére. Amennyiben nagyobb elemszámú, kontrollcsoportos további kutatások is bizonyítják ezt az eredményt, érdemes országszerte preventív eljárásként alkalmazni, hogy egyre több magyarországi idős ember érje el a legjobb állapotban az időskort.

Nővér

Mérföldkő az Alapellátás-fejlesztésben

GUTÁSI Éva, TÓTH Baloghné Edit, LÁZÁR Marsiné Erika

Az egészségügy Európa-szerte hasonló kihívásokkal néz szembe. Magyarországon ezek közül a legsúlyosabbak az egészségügyi dolgozók elvándorlása, az idősödő lakosság növekvő ellátási szükséglete mellett. Az alapellátás fejlesztésnek fontos területe a megelőzés, a népegészségügy és az egészségfejlesztés szerepének megerősítése. Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogramban a klasszikus háziorvos, praxisnővér, védőnő által működtetett alapellátás praxisközösségbe szerveződött és új, többletszolgáltatást nyújtó szakemberekkel egészült ki a csapat (ilyen például a praxisközösségi nővér). Az elmúlt négy évben a négy kistérség 40.000 lakosa számára valóság a korszerű alapellátás. A Modellprogram 2013-2017 közötti időszakában több mint 20 ezer felnőtt és 8 ezer gyermek egészségi állapot felmérése történt, amely során számos esetben feltárásra kerültek eddig rejtett betegségek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A szülők tájékoztatása és pszichés támogatása postnatalisan felismert Down-szindróma esetén

MÁTÉ Orsolya, KÍVÉS Zsuzsanna, OLÁH András, FULLÉR Noémi, PAKAI Annamária

BEVEZETÉS - A 60-as évek óta számos publikáció foglalkozott a postnatalisan felismert betegségek közlésével, és azzal, hogy milyen támogatást kapnak a szülők közvetlenül a hír közlése után. A tanulmányok nagy része azonban a szülői elégedettség mérésére fokuszál, a tájékoztató szemszögéből kevés nemzetközi tanulmány közelíti meg a kérdést. Vizsgálatunk a magyarországi szülészeti intézmények újszülött osztályain folyó szülői tájékoztatás körülményeire fokuszált az intervenciós lehetőségek értékelése érdekében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Pécsi Tu - dományegyetem Egészségtudományi Karán működő Down-munkacsoport az Orszá - gos Epidemiológiai Központ Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartása és a Down Alapítvány segítségével a szülészeti intézmények orvosaival folytatott interjúra alapozott országos kérdőíves felmérést végzett 2005-ben. EREDMÉNYEK - A vizsgálat 74%-os lefedettséget ért el. A közlés körülményei általában nem feleltek meg a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazottaknak. A vizsgált intézmények nagy többsége nem rendelkezett közlési protokollal. Az orvosok 44%-a részesült csak kommunikációs képzésben és 81%-uk elégedett volt a közlés színvonalával, bár 33%-uk már érezte úgy, hogy a Down-szindrómás gyermeket világra hozó anya olyan segítséget várna el, amit az intézmények nem tudnak megadni. KÖVETKEZTETÉSEK - A szülői tájékoztatás körülményeivel komoly problémák vannak a magyarországi szülészeti intézmények - ben. A helyzet egyértelműen beavatkozást igényelne. Az orvosok nyitottságát kihasználó, nemzetközi tapasztalatok alapján működtetett célzott kommunikációs tréning és egy közlési protokoll kidolgozása lehetnének ennek a beavatkozásnak az elemei.

Nővér

Kommunikáció az éber tudatú lélegeztetett betegekkel ápolói szemszögből

TÖREKI Noémi, SMUDLA Anikó, GONDOS Tibor

A vizsgálat célja: A szerzők az intenzív osztályon dolgozó ápolók verbális és non-verbális kommunikációját és kommunikációs nehézségeinek bemutatását tűzték ki célul az éber tudatú lélegeztetett betegekkel. Anyag és módszer: A felmérés a Semmelweis Egyetem három intenzív osztályán dolgozó ápolók között önkitöltős kérdőívvel történt, melyet 59 fő töltött ki. Eredmény: A kommunikáció minőségében a nappali és éjszakai műszak közötti különbség szignifikáns (p<0,001). Az ápolók lélegeztetett betegekkel való kommunikációjának sikerességét befolyásolta leterheltségük, nappali műszakban az ellátott betegek száma (p=0,016), éjszaka pedig a mellékállás vállalása (p=0,026). Az ápolók beleérző képessége nem, de a kiégés mértéke jelentősen befolyásolta a kommunikáció eredményességét mind a nappali műszakban (p=0,007), mind az éjszakai műszakban (p=0,030) dolgozóknál. Következtetés: A környezeti tényezők befolyásolták a kommunikáció sikerességét. A megfelelő képzéssel javítható a lélegeztetett beteggel való kapcsolatteremtés, ezért mind a képzésre, mind a jobb betegvezetésre javaslatot tesznek a szerzők.

Ideggyógyászati Szemle

Terápiás algoritmus változása sclerosis multiplexben két esettanulmány alapján

BIERNACKI Tamás, BENCSIK Krisztina, KINCSES Zsigmond Tamás, SANDI Dániel, FRICSKA-NAGY Zsanett, FARAGÓ Péter, VÉCSEI László

Esetismertetéseinkben két betegünk kórtörténetén keresztül szeretnénk bemutatni az alemtuzumab használatát, legyen az első vonalbeli terápiaként, vagy eszkalációs stratégia során másodvonalban alkalmazva. Két páciensünk kórlefolyása markánsan eltér egymástól. Az első páciensünk betegsége kezdetben benignusnak tűnt, majd klinikailag és MRI-vel is magas aktivitást mutatott, eszkalációs stratégia részeként került sor alemtuzumabkezelésére. Második páciensünk betegsége ezzel szemben már kezdetektől fogva magas aktivitást mutatott mind klinikailag, mind radiológiailag. Rossz prognózisú kórlefolyást előrevetítve, az ő esetében már igen hamar, betegsége korai fázisában alemtuzumabterápiára került sor.