Magyar Radiológia

Xanthogranulomatosus cholecystitis

BERÉNYI Zsolt, MORVAY Zita, PALKÓ András

2009. ÁPRILIS 07.

Magyar Radiológia - 2009;83(01)

BEVEZETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitis az epehólyagfal megvastagodásával járó kórképek ritka, jóindulatú formája. Radiológiai felismerése fontos, mert könynyen összetéveszthető az epehólyagrákkal. A jellegzetes ultrahang-, CT- és MR-tünetek ismerete sokat segíthet a differenciáldiagnózisban. ESETISMERTETÉS - Két középkorú nőbeteg esetét ismertetjük. Mindkét beteg anamnézisében néhány hete fennálló, kisugárzó, jobb bordaív alatti fájdalom szerepelt láz nélkül. Az ultrahangvizsgálat az epehólyag kifejezetten, körkörösen megvastagodott falában echószegény nodulusokat fedett fel. További, a kórképre jellemző, de nem specifikus jeleket, mint a cholecystolithiasist, a cholecysta körüli zsírtér finom beszűrtségét, az extra- vagy intrahepaticus epeutak tágulatát szintén megfigyeltük. CT-vizsgálattal a posztkontrasztos sorozaton széli halmozás ábrázolódott, az MR-, illetve MRCP-vizsgálat a máj és az epehólyag éles elkülönülését mutatta. Mindkét betegnél cholecystectomia történt. A szövettani vizsgálat mindkét betegnél kizárta a malignitás jeleit és megerősítette a xanthogranulomatosus cholecystitis diagnózisát. KÖVETKEZTETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitisre jellemző eltérések, mint a megvastagodott epehólyagfalban lévő, echószegény xanthogranulomák és a cholecystolithiasis ultrahangvizsgálattal kimutathatóak. A CT- vagy MR-vizsgálat a gyulladásos folyamat diagnózisának megerősítésében, az epehólyag-carcinomától való elkülönítésében játszhat fontos szerepet.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Ritka gyermekkori pancreasterime

TORDAS Adél, PALOTAI Andrea, KISS Imre, KIS Éva

BEVEZETÉS - A malignus gyermekkori pancreastumorok igen ritkák, közülük is extrém ritkán fordul elő a malignus haemangiopericytoma. ESETISMERTETÉS - Egy három hónapos csecsemőnél szűrő jellegű hasi ultrahangvizsgálattal észleltük a mellékvese- pancreas régióból kiinduló térfoglaló terimét. További képalkotó vizsgálatokat követő műtét során in toto eltávolítás történt, és a szövettani vizsgálat malignus haemangiopericytomát igazolt. A gyermek öt hónapos adjuváns kemoterápiát kapott, amely sikeresnek bizonyult. KÖVETKEZTETÉS - A nonrhabdomyosarcoma-csoportba tartozó malignus haemangiopericytoma két altípusra osztható fel: az infantilis típus az egy év alatti gyermekek betegsége, az adult típus az ennél idősebb korosztályé. A gyermekkori típus harmada congenitalis, leggyakrabban a retroperitoneumban, a kismedencében, a végtagokon és a fej-nyak régióban fordul elő. Kezelése műtét és adjuváns kemoterápia. Prognózisa igen kedvező, a 10 éves túlélés 80%. Differenciáldiagnosztikai szempontból szóba jönnek a régió egyéb tumorai, így a mellékveséből, veséből, gyomorból kiinduló kórfolyamatok, illetve a pancreas egyéb térfoglaló folyamatai.

Magyar Radiológia

Öntáguló fémstentek a májátültetés után kialakult intrahepaticus epeúti szűkületek kezelésében

DOROS Attila, NÉMETH Andrea, HARTMANN Erika, DEÁK Pál Ákos, JUHAROSI Gyöngyi, LÉNÁRD Zsuzsa, KOZMA Veronika, GÖRÖG Dénes, GERLEI Zsuzsa, FEHÉRVÁRI Imre, NEMES Balázs, KÓBORI László

BEVEZETÉS - Az epeúti szövődmények ma is gyakoriak májátültetés után. Fő megjelenési formájuk anastomoticus és intrahepaticus. Míg az anastomoticus típus jobban kezelhető, sebészi vagy minimálisan invazív módszerekkel, addig a májon belüli megjelenési forma gyakran retranszplantációt igényel. Az utóbbiak kezelését kíséreltük meg percutan bevezetett fémstentekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 óta Budapesten májátültetésen átesett betegek közül 20 esetben kíséreltük meg intrahepaticus szűkületek kezelését. Harmincnégy percutan transhepaticus kolangiográfiát, ebből 33 sikeres drenázst végeztünk. A szűkületeket 58 esetben tágítottuk ballonkatéterekkel, illetve 13 betegbe 20 öntáguló fémstentet implantáltunk. Egy vérzéses szövődményt okoztunk, amelyet szelektív embolizációval tudtunk kezelni. EREDMÉNYEK - Az átlagos követési idő 35 hónap. Tizennégy beteg tünetmentes, közülük 12 esett át fémstentbeültetésen, illetve négyen retranszplantáción (kettő fémstentbeültetés után). Egy beteg fémstentbeültetés után tartós külső drenázst is visel a retranszplantációra várva. Összesen hét retranszplantáció történt, közülük három beteget veszítettünk el: két beteg a várakozás ideje alatt hunyt el, egy betegnek külső drenázsa volt, illetve egy betegünkbe nem sikerült drenázskatétert bevezetnünk. Fémstentbeültetés után beteget nem vesztettünk el. KÖVETKEZTETÉS - A fémstent-implantáció megfelelő előkészítés után biztonságos kezelési stratégiát jelent az intrahepaticus epeútszűkületek kezelésében. A betegek tünetmentessége a retranszplantációig fenntartható, szerencsés esetben a retranszplantáció elkerülhető.

Magyar Radiológia

Az ectopiás ureter kimutatásának nehézségei

KONCZ Júlia, RÉTI Gyula, NYÁRI Edit, SHAIKH M. Shoaib

BEVEZETÉS - A normális helyétől caudalisabban, a hólyagnyak területén vagy attól distalisabban nyíló ureter esetén ureterectopiáról beszélünk. Az ectopiás ureterek 70-80%-a veseüreg-rendszeri és ureterkettőzöttséggel társul. A fejlődési rendellenesség nőknél két-háromszor gyakrabban fordul elő. Férfiak esetében többnyire (75%) egyes üregrendszer mellett észlelhető. ESETISMERTETÉS - Méhen belüli ultrahangvizsgálattal került felismerésre a fiú magzat bal veséjének üregrendszeri tágulata. A postnatalis ultrahangvizsgálat kettős üregrendszert igazolt a felső rendszer és a hozzá tartozó ureter jelentős tágulatával. Nyolc hónapos korban bal oldali heminephrectomia és szubtotális ureterreszekció történt, a gyenge funkciójú felső rendszer eltávolítása céljából. Ezt követően a beteg tartósan tünet- és panaszmentes volt. A két évvel a műtét után végzett, ellenőrző ultrahangvizsgálat során bal oldalon, a hólyag mellett 4-5 mm átmérőjű ureter ábrázolódott. A kontrollok során a tágulat fokozódása volt észlelhető. Mictiós cisztouretrográfia a hátsó húgycsőbe nyíló uretercsonkot igazolt, amelybe mictiókor a kontrasztanyag visszaáramlott. Ezt követően az uretercsonk műtéti eltávolítása megtörtént. Az azóta eltelt időszakban a beteg tünet- és panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - A hosszú távú utánkövetés akkor is szükséges, ha már eltávolításra került az ectopiás, nem refluxos ureterrel összefüggő veserész. A hólyag mellett ismételten megjelenő uretertágulat esetén differenciáldiagnosztikai problémát okozhat annak azonosítása. Előfordulhat, hogy az uretercsonk feltágulását reflux okozza, amelyet a korábbi vizsgálatok nem mutattak ki. A pontos diagnózis felállításában jelentős szerepet játszhat a mictiós cisztouretrográfia és az MR-urográfia.

Magyar Radiológia

A 2008-as Lányi Márton-díj jutalmazottja dr. Szabó Éva

GÖBLYÖS Péter

A Magyar Radiológusok Társasága Emlődiagnosztikai Szekciójának évi közgyűlésén, 2008. november 7-én harmadik alkalommal került átadásra a Lányi Márton-díj. Dr. Forrai Gábor, a Pro Radiologia Alapítvány elnöke nyújtotta át az oklevelet és a díjat az ez évi kitüntetettnek, dr. Szabó Éva főorvosnak.

Magyar Radiológia

Megújult köntösben, új erővel

LOMBAY Béla

A Magyar Radiológia folyóirat 2009. évi első számát kézbe véve bizonyára meglepődtek az olvasók! Rögtön hozzátesszük, reméljük, tetszéssel fogadták a megújult borítót. A megváltozott arculat mögött azok a modern törekvések munkálnak, amelyek a mai képalkotó diagnosztika dinamikus változásait jellemzik itthon és külföldön egyaránt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Az intracranialis epidermoid cysták multimodális kvantitatív jellemzése: előzetes eredmények]

HORVÁTH Andrea, NAGY Szilvia Anett, PERLAKI Gábor, ORSI Gergely, BOGNER Péter, DÓCZI Tamás

[Bevezetés - Problémás az epidermoid cysta elkülönítése más intracranialis laesióktól CT és konvencionális MR-módszerek használatával. A magas reziduális és kiújulási ráta miatt a multimodális képalkotás nagy szerepet kap a pontos differenciáldiagnosztikában. Mivel az epidermoid cysta szövettanilag azonos a középfül-cholesteatomával, az utóbbi diagnosztikájában alkalmazott MR-módszerek, úgymint az EPI DWI és a non-EPI HASTE DWI hasznos lehet epidemoid cystáknál is. Így célunk volt ezeknek a módszereknek a kipróbálása epidermoid cystákon, valamint a T1 és T2 relaxációs idők, az ADC és magnetizációstranszfer-értékek kvantifikálása, hogy objektív, az epidermoid cysta összetételére karakterisztikus információt nyerjünk. Végül célunk volt, hogy megbízható, multimodális diagnosztikus módszert adjunk a klinikus kezébe, ami segíti a precíz sebészi tervezést. Módszer - Két, epidermoid cystával rendelkező beteget vizsgáltunk. A konvencionális MR-képek mellett EPI DWI, HASTE DWI, kvantitatív T1-, T2- és magnetizációstranszfervizsgálatok készültek 3T MR-géppel. A képregisztrációt követően a HASTE DWI alapján a laesióra helyezett ROIban meghatároztuk a T1-T2 relaxiációs időket és a magnetizációstranszfer- arányokat. Kiszámítottuk az ADC-értékeket mind a monoexponenciális, mind a biexponenciális diffúziós modell alapján. Eredmények - Eredményeink relatív magas T1 és T2 relaxációs időket és ADC-értékeket, valamint alacsony magnetizációstranszfer- arányokat mutattak mindkét beteg esetében. Következtetés - A HASTE DWI pontos morfológiai információt nyújt az epidermoid cystáról, míg a T1-, T2-, ADC értékek és magnetizációstranszfer-arány kvantitatív módon képes jelezni az elváltozást. Így e módszerek kombinációja a biztos preoperatív diagnózis szolgáltatása mellett segítik a reoperáció indikációjának felállítását kiújuló tumor esetén.]

Ideggyógyászati Szemle

Koponyacsont-laesiók komputertomográfiás vizsgálata és paleoradiológiai aspektusai

ZÁDORI Péter, BAJZIK Gábor, BÍRÓ Gergely, LELOVICS Zsuzsanna, BALASSA Tímea, BERNERT Zsolt, ÉVINGER Sándor, HAJDU Tamás, MARCSIK Antónia, MOLNÁR Erika, ŐSZ Brigitta, PÁLFI György, WOLFF Katalin, REPA Imre

Célkitűzés - A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetben zajló multidiszciplináris, paleoradiológiai kutatások lehetséges neurológiai vonatkozású vizsgálatainak - a vizsgálati metodikától a 3D nyomtatásig - bemutatása abból a célból, hogy a szerzők felhívják a figyelmet néhány patológiai állapot történeti hátterére és klinikai aspektusára. Módszerek - A szerzők három különböző CT-berendezésre dolgozták ki vizsgálati protokolljukat. A leletek feldolgozása során 26 esetben találtak agykoponyacsontot érintő laesiót, ezek közül négy olyan esetet mutatnak be, melyek feltételezhetően központi idegrendszeri érintettséggel is járhattak. Az eseteken keresztül ismertetik a vizsgálatok paramétereit és a másodlagos képi rekonstrukciók lehetőségeit (többsíkú rekonstrukció, maximum intenzitás projekció, háromdimenziós térfogati ábrázolás). Eredmények - A 15. századból származó szifilisz okozta koponyacsont-laesióval a szerzők napjainkban vélhetően ritkán jelentkező állapotot mutatnak be. A vaskorból származó koponyaalapi törés CT-felvételein a gyógyulás jeleit sikerült igazolni. A szerzők a craniofacialis osteosarcoma esetében noninvazív módon igazolták annak lokális terjedését, direkt intracranialis propagációját. Az unilateralis koronavarrat synostosis ismertetése kapcsán bemutatják a 3D VRT-rekonstrukciók alkalmazásának új lehetőségeit.

Magyar Radiológia

Campomeliás dysplasia praenatalis felismerése ultrahangvizsgálattal

NAGY Gábor, VRECZENÁR László

BEVEZETÉS - A campomeliás dysplasia egy jellegzetes csontosodási rendellenesség, amelyet a végtagcsontok rövidültsége és hajlottsága jellemez, külső megjelenését tekintve törpeséghez vezet. ESETISMERTETÉS - A második ultrahangos szűrővizsgálat alkalmával merült föl a huszonegy éves, primipara nőnél a terhesség 19. hetében a magzat végtagrövidülésének gyanúja. Ismételt vizsgálatok igazolták a femurok és tibiák rövidségét, hajlítottságát és a csontok rendellenes echószerkezetét. A felső végtagok csaknem normális hosszúságúak voltak. A terhesség 19. hetében a genetikai vizsgálatok után a házaspár élt a terhességmegszakítás lehetőségével, amely szövődménymentesen lezajlott. A magzatról készült fénykép és röntgenfelvételek igazolták a diagnózist. KÖVETKEZTETÉS - A terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatoknál figyelemmel kell lenni a végtagcsontok pontos mérésére is, amely alapja lehet a végtag-rövidüléses kórképek korai felismerésének. Pozitív genetikai vizsgálatok és a szülői kérés alapján ilyen esetben indokolt a terhesség megszakítása.

Magyar Radiológia

Inguinalis sérvtömlőben tompa hasi trauma következtében kialakult vékonybél-perforáció

GION Katalin, SÉLEI Ágnes, CSÁSZÁR József, PALKÓ András

BEVEZETÉS - Hasi trauma alkalmával a fixált bélszakaszok gyakrabban sérülnek. A szerzők az eset kapcsán összefoglalják a bélsérülésre jellemző CT-tüneteket. BETEGEK, MÓDSZEREK - A tompa hasi sérülést szenvedett férfi lágyéksérve közel harminc éve fennállt. A trauma következtében az inguinalis sérvtömlőben rögzült ileumon perforáció alakult ki. A bélfalszakadást a szokványos képalkotó módszerek mellett végzett CT-vizsgálattal sikerült diagnosztizálni és a műtét előtt pontosan lokalizálni. KÖVETKEZTETÉS - A CT-vizsgálat többletinformációt nyújtott a röntgen- és az ultrahangvizsgálathoz képest a tompa hasi sérülés következményeinek felderítésében és az elváltozás lokalizációjában.

Magyar Radiológia

Gastrointestinalis stromalis tumorok

BAHÉRY Mária

A gastrointestinalis stromalis tumorok az emésztőrendszer leggyakoribb mesenchymalis daganatai. Differenciációs potenciáljuk széles variációt mutat. A gastrointestinalis stromalis tumorokat a c-kit gén (transzmembrán tirozinkináz) mutációja jellemzi, amely a KIT protein expressziójával igazolható. Ez a fehérje tirozinkináz-aktivitással rendelkezik. A KIT-expresszió (CD117) immunhisztokémiai módszerekkel történő kimutatásával lehetséges a gastrointestinalis stromalis tumorokat az egyéb mesenchymalis daganatoktól - a leiomyomától, leiomyosarcomától, leiomyoblastomától és a schwannomától - elkülöníteni. A patológiailag igazolt gastrointestinalis stromalis tumorok alkalmasnak tekinthetők a molekuláris szinten ható KIT-inhibitor- terápiára. A gastrointestinalis stromalis tumor a tápcsatorna valamennyi szakaszán előfordulhat, eltérő gyakorisággal. A leggyakrabban a gyomorból (40-70%), 20-30%-uk a vékonybélből, 5-15%-uk a colorectalis szakaszból, kevesebb mint 5%-uk a nyelőcsőből fejlődik ki. A legtöbb gastrointestinalis stromalis tumor a stratum proprium muscularis mucosae-ból indul ki, leggyakrabban exophyticusan növekednek, és jelentős extraluminális terimeként mutatkoznak. A gastrointestinalis stromalis tumor radiológiai jelei a tumor nagyságától és a kiinduló szervtől függően változnak, és általában különböznek a hám eredetű tumorokétól. Jellemzően jól körülírt, élesen elhatárolt tumorok, amelyekben gyakori a bevérzés, a necrosis vagy cystosus átalakulás. A gastrointestinalis stromalis tumor és egyéb mesenchymalis daganatok elkülönítésére nincsenek specifikus radiológiai jelek.