Magyar Radiológia

Transzplantált vesék ureterszűkületeinek kezelése invazív radiológiai módszerekkel

DOROS Attila, WESZELITS Viola, PUHL Mária, RUSZ András, JANSEN Judit

2003. ÁPRILIS 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(02)

BEVEZETÉS - A transzplantált vesék ureterében 2-13%- ban fordul elő szűkület, elzáródás, nekrózis. Ezek megoldására sebészi, endourológiai és invazív radiológiai módszereket választhatunk. Az utóbbi módszer eredményeinek elemzése és bemutatása mellett egyszerűen alkalmazható terápiás algoritmus felállítását kíséreltük meg tanulmányunkban. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A diagnózis felállítása a klinikai kép változása, valamint az ultrahang- és izotópvizsgálat, CT-urográfiás vizsgálat, illetve invazív feltöltéses vizsgálat alapján történt. 2000. július 1. és 2002. szeptember 1. között 15 szűkületet észleltünk 14 betegben. A szűkületeket percutan katéter bevezetés után tágítottuk és ureterstenttel síneztük. EREDMÉNYEK - Visszaszűkülés egy esetben alakult ki. Ezt külső kompresszió okozta, amit műtéttel oldottunk meg, de a műtét után újonnan kialakult szűkületet ismét percutan kezeltük. Két esetben súlyos infekció lépett fel, egy beteg esetében nephrectomia vált szükségessé, a másik beteg antibiotikus terápiára gyógyult. Egy beteg stentje kicsúszott, emiatt műtétre került sor. Tizenkét beteg veseműködését, szabad vizeletelfolyását sikerült a percutan kezeléssel biztosítani. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink alapján a percutan végzett intervenciós radiológiai terápia jó eredménnyel és kevés szövődménnyel alkalmazható nehéz anatómiai szituációkban is, bár a 31 hónapos maximális betegkövetési idő még nem elég hosszú a végleges következtetések levonására. A módszer részben kiváltja, részben kiegészíti a műtéti és a retrográd endourológiai megoldásokat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Az ECR 2003 képmegfejtő ülése

PALKÓ András

Ebben az évben engem ért az a megtiszteltetés, hogy a hagyományt folytatva, Karlinger Kinga és Mester Ádám nyomdokaiba lépve, gasztroenterológus radiológusként részt vehessek az Image Interpretation Session ötfős társaságában.

Magyar Radiológia

A svájci szindróma

SZÁNTÓ Dezső

Svájci orvosi szociológusok a múlt század 90-es éveinek elején figyeltek fel arra, hogy csökken a pályakezdő orvosok száma, a munkaviszonyban álló orvosok átlagos életkora 50 év körüli, és egyre többen helyezkednek el a gyógyszeriparban vagy más, a gyógyítást kiszolgáló gazdasági szakágazatokban.

Magyar Radiológia

Webajánló Radiológia az interneten

BÁGYI Péter

A multimédiás számítógépek nemrég még unikálisnak számító lehetőségei - a zenéhez, a filmekhez való hozzáférés - napjainkra szinte természetessé váltak, veszítettek érdekességükből. A gépek sokasodása, az egyre fejlettebb hálózati struktúra, a World Wide Web adta lehetőségek kihívással állnak a radiológiát művelő szakemberek elé a képalkotás fejlesztésében.

Magyar Radiológia

Határtalanság Optimizmus az ECR 2003 után

LOMBAY Béla

Előző lapszámunk Szerkesztőségi jegyzetek rovatában a magyar radiológia nehéz sorsát próbáltam elemezni Sorstalanság címmel. Bár a pesszimizmus távol áll gondolkodásomtól, újra elolvasva e kis tárcát, némi lehangoltságot fedeztem fel soraimban.

Magyar Radiológia

Használni vagy hasznot húzni ?

ENGLONER László

Tisztelt Igazgató Úr! A Magyar Radiológusok Társasága lehetőséget kapott arra, hogy 2003. április 4-én a MOTESZ Interdiszciplináris Fórumán a Májdaganatok komplex kezelése témakörben egynapos tudományos programot rendezzen, amely szerepel a társaság 2003. évi rendezvénynaptárában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Covid-19 és a vese

PATÓ Éva, DEÁK György

A Covid-19-pandémia a kínai Wuhanból indult 2019 decemberében. A fertőzés nemcsak a tüdőt, hanem más szerveket, így a vesét is megbetegíti. A Covid-19-fertőzés és a vese kapcsolata kétirányú. Egyfelől a Covid-19-fertőzés az esetek felében-háromnegyedében vesekárosodást okozhat, amelynek következményei proteinuria, haematuria és akut veseelégtelenség lehetnek. Az akut veseelégtelenség etiológiája multifaktoriális. Kiemelt szerepe van a vírus által okozott direkt proximális tubulussejt-károsodásnak, a szepszis által okozott hemodinamikai zavarnak, a citokinviharnak és a hypercoagulabilitásnak. A vírus a proximális tubulusok, illetve podocyták ACE-2-receptorához kötődve hatol be a sejtbe, majd a vírus a lysosomákban szaporodik, és károsítja a sejteket. A szövettani képet az akut tubularis necrosis és az akut interstitialis nephritis jellemzi. Kritikus állapotú betegekben az akut veseelégtelenség a mortalitás meghatározó prediktora. Másfelől a krónikus vesebetegek, külö nö sen a vesetranszplantált vagy dialíziske zelésben részesülők esetében, gyengült im munvédekezésük következtében, je lentősen fokozott mind a megfertőződés, mind a mortalitás rizikója. Hemo dia lizáltak ese té ben a kis csoportos mentőszállítás és a közös térben történő kezelés miatt a fertőzés futótűzként terjedhet. Vesepótló kezelésben részesülő, Covid-19-fertőzött betegek mortalitási rátája 20-35%-os. Elengedhetetlenek a preventív, korlátozó intézkedések és a fertő zöt tek (kohorsz) izolációja a tömeges in fekció elkerülése érdekében. Magyarországon min den fertőzött dializált vagy transzplantált beteget fel kell venni a kijelölt járványosztályra.

Lege Artis Medicinae

A vesetranszplantáció után „de novo” kialakult daganatok előfordulási gyakorisága és rizikófaktorai

BORDA Bernadett, HÓDI Zoltán, SZEDERKÉNYI Edit, OTTLAKÁN Aurél, SEREGÉLY Edit, LÁZÁR György, KERESZTES Csilla, VIRÁG Katalin

A transzplantáció után alkalmazott immunszuppresszív terápia nemcsak fogékonnyá teszi a beteget a fertőzésekkel szemben, hanem a daganatsejtek felismerésének és eliminálásának funkcióját is károsítja. Vizsgálatunkat a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Kli­ni­káján végeztük. A beválasztási kritériumok megállapítását követően 570 beteget vontunk be a vizsgálatba. Néztük a betegek életkorát, nemét, az alkalmazott immunszuppresszív terápiát, valamint kerestük a különböző immunszuppresszív szerek és a daganat típusa közötti kapcsolatot. 81 esetben diagnosztizáltunk „de novo” daganatot. A cyclosporint és tacrolimust szedők körében az átlagéletkorban (p = 0,734) és a testtömegindexben (p = 0,543) szignifikáns különbséget nem találtunk. A két betegcsoport között a graft működését tekintve szignifikáns eltérés nem mutatkozott (Tac vs. Cyc; 44 vs. 20). A vesetranszplantáltak körében a transz­plantációtól a daganat diagnózisáig eltelt idő függvényében a prostata- és a méhnyakrák alakult ki a leghamarabb, de szignifikáns különbség nem mutatkozott. A bőr­daganatok előfordulása a leggyakoribb, ezt követik a poszttranszplantációs lym­pho­pro­­liferativ betegségek. A tumorok kialakulásának növekvő kockázata legfőképpen az immunszuppresszív terápiára vezethető vissza.

Hypertonia és Nephrologia

A fehérje-energia vesztés és az életminőség összefüggése vesetranszplantált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, VÁRADY Tímea, CZIRA Mária Eszter, FORNÁDI Katalin, NOVÁK Márta, MUCSI István, MOLNÁR Miklós Zsolt

A krónikus vesebetegség alapvetően meghatározza a betegek egészséggel összefüggő életminőségét (Health Related Quality of Life, HRQoL) mind testi és lelki, mind társadalmi-gazdasági vonatkozásban. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegekben a fehérje-energia vesztés és a gyulladás együttes előfordulása rosszabb életminőséggel és nagyobb halálozással társul. Vizsgálatunk célja, hogy felmérje a tápláltság és a gyulladásos állapot, valamint az életminőség kapcsolatát vesetranszplantált betegek körében. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módszerrel kiválasztott vesetranszplantált beteg adatait elemeztük. A szociodemográfiai paramétereket, a laboratóriumi eredményeket, a transzplantációval kapcsolatos adatokat, a gyógyszerelést és a malnutritiós-inflammatiós pontszámot (MIS) (Kalantar-skála) rögzítettük, majd ezeket az adatokat elemeztük. Ezenfelül a betegek önállóan töltötték ki a Kidney Disease Quality of Life Short Form (KDQoL-SFTM) kérdőívet. Az átlagéletkor 51±13 év, a transzplantáció óta eltelt idő mediánja 66 (interkvartilis tartam, IKT: 83) hónap volt. A betegek 57%-a volt férfi, 19%-a diabeteses. A MIS mediánja 3 pontnak (IKT: 3) adódott. A MIS szignifikáns negatív korrelációt mutatott szinte valamennyi vizsgált életminőségi doménnel. A kapcsolat többváltozós lineáris regressziós modellben is független maradt [logaritmusosan transzformált domének: „vitalitás” (β=-0,059; p<0,001), „fájdalom” (β=-0,056; p=0,004), „fizikai állapot” (β=-0,029; p=0,022), „tünetek” (β=-0,023; p=0,005)] az életkorra, a nemre, a becsült GFR-re, a dialízisidőre, a Charlson Komorbiditási Indexre és a foglalkoztatottságra történt korrekció után is. Ezenkívül a MIS és szinte valamennyi KDQoL-SFTM domén között lineáris, „dózisdependens” kapcsolatot találtunk. A malnutritiós-inflammatiós pontszám független összefüggést mutat a vesetranszplantált betegek életminőségének különböző dimenzióival.

Hypertonia és Nephrologia

Vesetranszplantáció Magyarországon

JÁRAY Jenő

1962-ben érettségiztem a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, amely abban az időben az egyik legjobb iskolának számított Magyarországon. Tizenhat éves koromban láttam egy anatómiakönyvet az egyik osztálytársam édesapjánál. Elbűvöltek az ábrák. Ez volt az első lépés, amely az orvosi pálya felé vitt. Középiskolás koromtól kezdve bejártam az OKI kórélettani osztályára, kórélettanász szerettem volna lenni. A Budapesti Orvostudományi Egyetem elvégzését követően, némi szerencsével és támogatással, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikáján működő kísérleti laboratóriumba kerültem, annak vezetője ekkor tért haza skóciai tanulmányútjáról.

Hypertonia és Nephrologia

Életminőség és alvászavarok vesetranszplantált betegek körében

TURÁNYI Csilla Zita, ZALAI Dóra, MOLNÁR Miklós Zsolt, NOVÁK Márta, MUCSI István

Végstádiumú vesebetegek számára a vesetranszplantáció többnyire jobb életkilátásokat és életminőséget biztosít, mint a dialíziskezelés. Az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a krónikus betegségekben, így a krónikus vesebetegségben szenvedők életminőségének vizsgálata. Az alvászavarok, köztük az insomnia, az alvási apnoe szindróma és a nyugtalan láb szindróma egyaránt előfordulnak vesetranszplantált betegek körében. A fenti alvászavarok közül az alvási apnoe prevalenciája kiemelkedően magas, körülbelül 30% ebben a betegcsoportban. Sok közleményben foglalkoztak a dializált betegek alvászavarainak és életminőségének kapcsolatával, de vesetranszplantáltakról csupán néhány erre vonatkozó eredmény jelent meg. Az eddig végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy az alvásproblémák rontják a vesetranszplantált betegek életminőségét. Cikkünkben összefoglaljuk a vesetranszplantált betegek alvászavarairól, illetve ezeknek az életminőségre gyakorolt hatásáról a szakirodalomban megjelent kutatások fontosabb eredményeit.