BEVEZETÉS - A rekeszsérv az emésztőrendszer gyakran előforduló rendellenessége. A cardia rekeszhez viszonyított helyzete határozza meg típusát, amelynek ismerete fontos a kezelési terv elkészítéséhez. Három fő típusa közül az I. típusú, axiális forma a leggyakoribb. A rekeszsérvek mindössze 5-10%-a II., paraoesophagealis és III., kevert típusú, amelyeknek szövődményei rendkívül súlyosak lehetnek. A hiatusherniák típusa legegyszerűbben a gyomor kontrasztanyagos röntgenvizsgálatával állapítható meg. BETEGEK, MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK - A szerző hároméves periódus alatt 336 gyomor-röntgenvizsgálat során 73 esetben mutatott ki rekeszsérvet, amelyek közül hat bizonyult ritkán észlelt II. és III. típusúnak. Röviden ismerteti egy paraoesophagealis és öt kevert típusú hernia esetét. KÖVETKEZTETÉS - Tapasztalatait azért tartja közlésre érdemesnek, mert e kórképek felderítésében az endoszkópia térhódítása ellenére a hagyományos gyomor-röntgenvizsgálatnak fontos szerepe van.

Nyereséges vagy veszteséges a radiológiai osztály? Hogyan számoljuk ki célszerűen a délutáni műszakok bérét? Hogyan csökkenthető a várakozási és előjegyzési idő? Hogyan növelhető a diagnosztikai központ betegforgalma, milyen motivációs technikák léteznek?

A bő ezer oldalas, áttekinthetően megírt mű szisztematikus tanulásra éppúgy alkalmas, mint a mindennapi rutinmunkában felmerülő kérdések gyors megválaszolására.

Érdeklődéssel vegyes megdöbbenéssel olvastam a Magyar Radiológia 2003. áprilisi számában A képi diagnosztika tokenje: a film című írást. Szerzője hoszszasan magyarázza a „token” szót, majd azt a sommás megállapítást teszi, hogy a radiológia még ma is a hagyományos filmen alapul, és a gyakorlat nem igazolja a digitális technikák előnyét.

Az ellátások finanszírozása elszakíthatatlan az adott ország egészségügyi rendszerétől, hagyományaitól és célkitűzéseitől. A hazai egészségbiztosítás fedezetét az állami költségvetés garanciavállalásával kiegészített tb-járulék képezi.