Magyar Radiológia

Hálózatok

LOMBAY Béla

2005. OKTÓBER 10.

Magyar Radiológia - 2005;79(05)

Alig két hete szembesültem a ténnyel, hogy hálózatok vesznek körül, és embertársaimmal együtt hálók, hálózatok között élek, mozgok. Ilyesfélét sejtettünk a rendszerváltás előtt is, akkor még III/2-nek, III/3-nak hívták ezeket, ma azonban egész másról van szó: Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem biokémia professzora 2005. szeptember 12-én a Mindentudás Egyetemén nagy sikerű előadást tartott „Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk” címmel.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Du Pan-féle acromesomelicus dysplasia

KAISSI Al Ali, GHACHEM Ben Maher, CHEHIDA Ben Farid, KOZLOWSKI Kazimierz

BEVEZETÉS - A porc eredetű morfogenikus fehérje (CDMP1) génmutációi számos rendellenességért felelõsek, az intrauterin elhalástól az egészen enyhe anomáliákig, mint a C típusú brachydactylia. A CDMP1 mutációnak két hasonló megjelenésű súlyos formája van, a du Pan- és a Hunter-Thompson-szindróma. ESETISMERTETÉSEK - Két du Pan-szindrómában szenvedő gyermek esetét ismertetjük, akik másodfokú rokonok voltak. Áttekintjük az anamnézist, a csontrendszer röntgenvizsgálatát, és összevetjük az irodalmi adatokkal. Mindkét család anamnézisében több spontán abortusz szerepelt, ezek valószínűleg a CDMP1 mutációk letális formájának felelhettek meg. A betegek csontröntgenfelvételei hasonló acromesomelicus rendellenességeket mutattak a du Pan-szindrómára jellemzően. KÖVETKEZTETÉS - A du Pan-szindróma ritka irodalmi bemutatása az elégtelen röntgendokumentációval állhat öszszefüggésben. Pontosabb röntgenábrázolás szükséges ahhoz, hogy a du Pan- és a Hunter-Thompson-szindróma között egyértelmű különbséget tudjunk tenni.

Magyar Radiológia

Az MR szerepe az emlőszűrést követő klinikai kivizsgálásban

SZABÓ Éva, BIDLEK Mária, GŐDÉNY Mária

BEVEZETÉS - Az Országos Onkológiai Intézetben, 2002. január 1. és 2005. május 30. között 27 325 nőnél végeztünk mammográfiás szűrővizsgálatot. Kiegészítő vizsgálatokra összesen 1876 személynél volt szükség, akik közül 65 esetében került sor az emlők MR-vizsgálatára. Arra kerestük a választ, hogy az MR-mammográfia mely esetekben segítette a diagnózis pontosítását, eredménye befolyásolta-e a terápiás tervet, csökkentette-e a benignus elváltozások miatt végzett műtétek számát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A 65 nőnél végzett MR-mammográfia során a natív méréseket axiális és coronalis síkokban, T1-súlyozott és STIR szekvenciákkal készítettük el. Gadolíniumos kontrasztanyag alkalmazásával dinamikus, négysorozatú, 3D FLASH gradiensechó-mérésmódot alkalmaztunk. A kontrasztanyagos és a natív vizsgálatok szubtrakciója mellett elkészítettük a natív és a négy posztkontrasztos sorozat alapján a jelintenzitás-görbét is. EREDMÉNYEK - Az MR-mammográfia segítségünkre volt a denz emlők megítélésében (21 eset), a többgócúság értékelésében (hat eset) és a malignus-benignus folyamatok elkülönítésében. A szűrés során kiemelt 65 beteg közül 21 esetében diagnosztizáltunk malignus folyamatot (BI-RADS IV-V: Breast Imaging Reporting and Data System), 44 esetben vagy negatív eredményt kaptunk, vagy benignus elváltozást véleményeztünk (BI-RADS I-II-III) az MR-vizsgálatot követően. KÖVETKEZTETÉS - Az MR-mammográfia növelte a diagnosztikus pontosságot, csökkentette a benignus elváltozások miatt végzett műtétek számát és pontosabbá tette a műtéti radikalitás mértékének meghatározását, azaz a terápiás tervet.

Magyar Radiológia

A stentfelvivő rendszerek distalis végének erőkifejtése

SZIKRA Péter, VÖRÖS Erika, SZTRIHA László, SZÓLICS Alex, CSIKÁSZ Tamás

BEVEZETÉS - Az arteria carotis interna szűkületeinek endovascularis ellátásakor fontos szempont az emboliák okozta szövődmények minimumra csökkentése. Ezt befolyásolhatja a stentfelvivő rendszerek kúpvégződésének mérete és alakja. Munkacsoportunk méréseket és számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a különböző kúpvégződések kialakítása mennyiben befolyásolja a plakkleválást előidéző erőhatást. ANYAG ÉS MÓDSZER - Öt különböző, a kereskedelemben elérhető eszközrendszert vizsgáltunk meg. Megmértük az eszközök vastagságát, és kiszámítottuk az akadálytalan felvezetésükhöz szükséges érlumen méretét. Kiszámítottuk, 5 mm átlagos artériaátmérőt alapul véve, hogy a különféle eszközök hány százalékos lumencsökkenés felett tágítják már a szűkületen történő átvezetés során is az adott érszakaszt. Számítógépes geometriai szerkesztés és mérés segítségével megvizsgáltuk, hogy a stentfelvivő eszközök végződéseinek kiképzése következtében hogyan oszlik meg a tolóerő előre és oldalra ható vektorra a kúp meredekségének függvényében. EREDMÉNYEK - A vizsgált stentfelvivő eszközök átmérője 5,0-5,9 french között volt, amelyek közül a legvékonyabb is 89%-os szűkület felett már mechanikusan tágítja a szűkületet. A vizsgált felvivőrendszerek distalis végződéseinek mindegyike kisebb-nagyobb mértékben elnyújtott kúp, amely az atraumatikus felvezetést szolgálja. A kúpok által az érfalra közvetített különböző irányú erők nagysága felszínük különböző pontjain eltérő. Az előreható erők a kúpfelszín nagy részén kisebbek, mint az oldalra irányulók. A végződések egyenetlenségei kedvezőtlen módosulásokat eredményeznek az erőirányok harmonikus megoszlásában. A kúpvégződések a vizsgált eszközök biztonságos felvezetéséhez szükséges szűkület-határértékeket minden esetben csökkentették; a kúpok által meghatározott értékek 89,76- 98,04% között mozogtak. KÖVETKEZTETÉS - Vizsgálataink azt igazolták, hogy a stentfelvivő rendszerek átmérője és végződésének alakja valóban hatással van a plakkra ható erők feltételezett mértékére és irányára, ezáltal befolyásolhatja az embolizációs szövődmények arányát. A legkisebb embolizációveszélyt a hosszan és egyenletesen elnyújtott kúpvégződésű eszközök hordozzák.

Magyar Radiológia

Minőségköltségek a radiológiában: az ismételt vizsgálatok költségei

KIS Zsuzsanna

BEVEZETÉS - A szerző célja a minőségköltség fogalmának és fajtáinak bemutatása az egészségügyi szolgáltatásokban, ezen belül a radiológiai tevékenységekben, továbbá a minőségköltségek arányának becslése saját és irodalmi adatok alapján. Vizsgálja a minőségköltségek csökkentésének lehetőségeit. ANYAG ÉS MÓDSZEREK - A szerző egy korábbi multicentrikus tanulmány alapján saját felmérést végzett a megismételt radiológiai vizsgálatokból származó többletfilm-felhasználás kapcsán keletkező veszteség meghatározására. Az 1000 német pontra jutó veszteség alapján kiszámította a hibás szolgáltatások országos szintű költségét is. EREDMÉNYEK - A saját rövid felmérés alapján egy év alatt 300 000 forint+áfa került kifizetésre a megismételt vizsgálatokból származó többletfilm-felhasználás miatt. Az adott idő alatt teljesített vizsgálati pontszám alapján kiszámítható az 1000 pontra jutó veszteségszázalék. Ily módon országos szinten 2002-ben több mint 300 millió forintba kerültek a megismételt röntgenvizsgálatok. KÖVETKEZTETÉSEK - A hibás szolgáltatások kapcsán keletkező költségek és ezek révén az anyagi és erkölcsi veszteségek aránya indokolja, hogy mindig törekedni kell ezek felkutatására és csökkentésére. Eszközként a minőségbiztosítás és minőségfejlesztés segít, folyamataink helyes indikátorokkal történő ellenőrzése és elemzése révén a javító tevékenységek körvonalazódnak, a költségek csökkennek, emellett a minőség javul. Ez jogos elvárás a szolgáltatásokat vásárló biztosító és a betegek részéről is.

Magyar Radiológia

A tentorium cerebelli meszesedése

BILONKA Viola, BENDE Mariann

Egy 16 éves leány magas láz, fejfájás, elesettség miatt meningitis gyanújával került felvételre. Az agyi CT-vizsgálat mérsékelt oldalkamra-tágulatot, a falx cerebri masszív meszesedését, illetve tentoriummeszesedést mutatott. A meszesedés ismert okainak kizárása után az elváltozást fiziológiásnak tartották. A beteg néhány nap múlva gyógyultan távozott. A tentoriummeszesedéssel foglalkozó irodalomban egy régi publikáció alapján a szerzők filogenetikai maradványtünet lehetőségét vetik föl.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának újabb vizsgálatai: az epilepszia mint az alvási plaszticitásfunkció epilepsziás transzformációja

HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az alvás- és epilepsziakutatás újabb eredményeinek áttekintése az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának és az egyes epilepsziákhoz társuló kognitív zavarok jobb megértése érdekében. Módszer - Újabb irodalmi adatok áttekintése és saját kutatások összefoglalása. Eredmények - Szoros összefüggés mutatható ki az epilepszia és a plasztikus agyi funkciók (memória, szinaptikus homeosztázis) között, ugyanakkor a plasztikus funkciók és a NREM-alvás munkamódjai között is. A leggyakoribb gyermek- és felnőttkori epilepsziák patomechanizmusában egyre jobban feltárhatók azok a vonások, melyek arra utalnak, hogy az agy fejlődésének korai és serdüléskori flexibilis szakaszaiban azok a hálózatok, melyek a NREM-alvásban a leginkább plasztikus sajátságokkal rendelkeznek, túlgerjeszt­hetők, így átmeneti, vagy tartós epilepsziás transzformáción esnek át. Három nagy epilepsziás formakör: az absence epilepszia; a medialis temporalis epilepszia és az idio­pa­thiás fokális életkorfüggő gyermekkori epilepsziák példáján mutatjuk be az epilepsziás átalakulás jellemző vonásait. A plasztikus funkciók és az epilepszia összefonódása magya­rá­zattal szolgál egyes, epilepsziákhoz társuló kognitív zavarformák megértéséhez is. Egyúttal bevezetést adunk az alvás­függő rendszer-epilepsziák fogalomkörébe. Konklúzió - Az epilepsziák közös mechanizmusra vezet­hetők vissza. Ez valószínűsíthetően a NREM-alvással kap­cso­lódó agyi plaszticitás kisiklása az epilepsziás excitabili­tás irányába. Az agyi jelátviteli folyamatok természetében adott inherens lehetőségek határozzák meg az epilepsziás tüneteket, az egyes kórformák kimenetelét és a kognitív működések károsodását is.

Ideggyógyászati Szemle

A fokális epilepsziás rohamok terjedése és szemiológiája. insulához kapcsolódó betegtanulmányok. elméleti meggondolások

BALOGH Attila, BALOGH Attila ifj.

Célkitűzés – Az epileptológiában a diagnosztikai eljárások fejlődése új kihívások elé állítja a rohamszemiológiával foglalkozó szakembereket. A rohamok elemzése során központi kérdés azok intracerebralis terjedése. Az epilep-sziás rohamterjedés kulcskérdése a fiziológiás és patológiás agyi hálózatok megismerése, amely az excesszív neuronalis izgalom mozgásának nyomon követésén [számítógépes elektroencefalográfia (EEG) és magnetoencefalo­gráfia (MEG) vizsgálatok], és az agyi konnektivitás alkalmazásán (neuroimaging és matematikai modellezés) alapul. A szerzők esetvizsgálatok segítségével elemzik az agyi hálózati csomópontok és epilepsziás hubok szerepét a rohamtünetek kialakításában. Módszerek – Három insularis és egy parietalis epilepsziás beteg preoperatív, intraoperatív és posztoperatív vizsgálati eredményeinek segítségével elemezzük a betegek rohamaiknak a tünettanát. A vizsgálatok komplex neuro-imaging, noninvazív és invazív neurofiziológia, intenzív video-EEG, számítógépes EEG-elemzés, funkcionális térképezés és intraoperatív kortikográfia segítségével történtek. Az etiológiát szövettani feldolgozás is segítette. Eredmények – Betegeink rohamainak szemiológiájában az insula kettős szerepet játszik. Elsődlegesen kiindulása és kialakítója az oly nehezen felismerhető insularis rohamtüneteknek. Ugyanakkor az esetek többségében, rendkívül gazdag hálózati összeköttetéseinek köszönhetően, az insulának sajátos szerepe van a rohamok tüneti sajátosságainak kialakításában. A szerzők a rohamterjedés mechanizmusa és annak szemiológiai következményei között új összefüggésekre mutatnak rá. Következtetések – Epileptológiai szempontból vannak olyan agyi struktúrák, amelyek speciális szerepet játszanak az epilepsziás izgalom terjedési lehetőségei között. A számos új neuroimaging és neurofiziológiai eljárás segítségé-vel lehetővé vált az epilepsziás hálózatok connectomiai szempontok szerinti revíziója. Az úgynevezett epilepsziás „diathesis” az agyi konnektivitás módszerével jól megköze-líthető. Teoretikusan az epilepsziás hálózati csomóknak olyan szerepet tulajdoníthatunk, ahol az éppen átvonuló vagy kiinduló epilepsziás izgalom csak az adott hálózati csomó anatómiai kapcsolataitól függően tud tovaterjedni. A hálózati csomópontokból kiinduló pályák epilepsziás propenzitása határozza meg, az aktuális roham terjedését.

Ideggyógyászati Szemle

Az egzekutív zavarok

SZIRMAI Imre

Az egzekutív funkciókhoz soroljuk a felfogást, a figyelmet, a memória használatát és a komplex feladatok végrehajtásának képességét. Egzekutív zavarokat a praefrontalis kéreg, a frontostriatalis-thalamicus hálózatok és a parietalis lebeny sérülése okoz. A tünetek lokalizációja alapján a legfontosabb praefrontalis tünetegyüttesek: 1. a dorsolateralis praefrontalis kör és a parietalis asszociációs terület károsodása okoz leggyakrabban munkamemória-zavart, ezáltal a feladatkezelés, valamint a tervkészítés képessége romlik; 2. ventromedialis-orbitofrontalis szindrómában, ha a basalis elõagy nem károsodik, a memória használata zavartalan, ezzel szemben a beteg a szociális normákat nem tartja be; 3. a dorsomedialis sérülés tünete a figyelemzavar, az apátia, súlyosabb formában az akinesis és a mutismus; 4. mindkét oldali ventralis-lateralis praefrontalis kéreg sérülésekor a világ és saját szubjektív valóságunk felfogásával kapcsolatos funkciókárosodás jön létre; 5. a domináns oldali ventralis lateralis area érintettsége a beszédszervezõ központ zavarát okozza. Egzekutív zavarok észlelhetõk cerebrovascularis betegségekben, a basalis ganglionok betegségeiben és frontotemporalis lobaris degenerációban. A dorsolateralis szindróma vizsgálatára alkalmas a Wisconsin kártyarakó teszt, a pontrakó teszt és a késleltetettválasz-vizsgálat. A praefrontalis basalis medialis funkciók zavara a Gambling-, a Faux Pas- és az emóciófelismerési tesztekkel vizsgálható. A diszegzekutív szindróma nem meríti ki a dementia kritériumát. „Frontalis tünetegyüttes” nem létezik; a praefrontalis lebeny sérülésének tünetei a lokalizációtól függnek, amelyeket speciális pszichometriai tesztekkel lehet felismerni. Multiplex károsodással járó neurológiai betegségekben a tesztvizsgálatok segítségével meghatározható a stratégiai terület, amely a kognitív teljesítmény zavarát magyarázza.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepszia hálózati koncepciója. 1. rész

HALÁSZ Péter

A cikk először azoknak a fiziológiás agyi hálózatoknak a természetét foglalja röviden össze, melyeket az epilepsziás hálózatok természetes alapjául tekinthetünk. Majd vizsgálja azokat az adatokat és érveket, amelyek az epilepszia hálózati koncepcióját támogatják, az epilepsziás hálózat ismérveit és fiziológiás hálózatok epilepsziás átalakulásának lehetséges mechanizmusait. Foglalkozik a neuronalis oszcillációk szerepével és felhasználja az újabb fMRI-adatokat, amelyeket az epileptiform kisülések és rohamok idején készült BOLD-térképezés során nyertek. A második részben az ismert és feltételezhető epilepsziás hálózatokat: az idiopathiás generalizált epilepsziákkal kapcsolódó thalamocorticalis, a medialis temporalis epilepsziával kapcsolatos temporolimbicus, a rolandikus epilepszia - Landau-Kleffner - ESES-spektrum hátterében a perisylvián, a jóindulatú gyermekkori „fejlődési epilepsziák” hátterében álló részben corticothalamicus, részben corticalis, a prefrontális nocturnalis epilepsziák hátterében pedig a feltételezhető ergotrop-dinamogén arousal hálózatot mutatja be. A kevésbé ismertek közül a felső parietomedio-frontális, az alsó parietalis-mediotemporalis epilepsziás hálózatot mutatja be. Végül röviden tárgyalja a network koncepció hatását az újabb, egységesebb epilepsziaosztályozás kialakításában.

Ideggyógyászati Szemle

Aritmetikai feladat elektrofiziológiai elemzése a „minimális feszítő fák” módszerével

BOHA Roland, TÓTH Brigitta, KARDOS Zsófia, FILE Bálint, GAÁL Zsófia Anna, MOLNÁR Márk

Célkitűzés - A jelen tanulmányban elemi aritmetikai műveletekhez kötődő idegrendszeri funkcionális kapcsolatok átrendeződését vizsgáltuk, melyhez az elméleti idegtudományokban és a klinikai gyakorlatban is egyre nagyobb teret nyerő gráfelméleti elemzést használtuk. Kérdésfelvetés - A számolási képességek kapcsán közismert a munkamemória fontos szerepe, azonban ez idáig kevés olyan vizsgálat ismert, melyben kísérletet tesznek arra, hogy az emlékezeti folyamatokat elkülönítsék azoktól, melyek közvetlenül a számolási műveletben szerepelnek. Tanulmányunkban megkíséreltük elkülöníteni az egyes részfunkciók mögött álló idegrendszeri hálózatokat. A vizsgálat módszere és alanyai - Erre a célra a gráfelmélet részeként ismert „minimális feszítő fák” (MFF) módszerét használtuk feladatvégzés közben elvezetett EEG elemzésére. Összeadási, passzív megtekintés, valamint számfelismerési feladatok végzése során egészséges fiatal felnőttek (összeadás: 17 fő; passzív megtekintés és számfelismerés: 16 fő) funkcionális kapcsolati hálózatának vizsgálatát végeztük az EEG θ (4-8 Hz) frekvenciasávjában és elemeztük a fázisszinkronizáció (PLI) mérésén alapuló minimális feszítő fák mutatóit. Eredmények - Az összeadási művelettel összefüggésben több mutató is a feladatvégzéssel kapcsolatos emelkedett occipitalis szinkronizációra utalt, mely a vizuális ingerlés következménye lehet. Az átmérőt, az excentricitást és a levelek arányát tekintve az egyes feladatokban különböző mértékű változásokat találtunk. Következtetések - Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a fenti változások lehetőséget adnak a feladatvégzésben domináns funkciók mögött álló hálózatok elkülönítésére. Ebből arra következtettünk, hogy a minimális feszítő fák módszere alkalmas az agy feladatfüggő átszerveződésének vizsgálatára.