Magyar Radiológia

Egy gyermek sugárkezelésre felszívódó, rosszindulatú, intracranialis daganata

YEBOAH Alex1, DZEFI-TETTEY Klenam1

2008. MÁRCIUS 22.

Magyar Radiológia - 2008;82(01-02)

Our patient is a 9-year-old boy who was well until four months prior to admission to hospital following ataxia with persistent vomiting and later headaches. He was seen at the Sunyani Hospital in the northern part of Ghana and thereafter, referred to the neurosurgical department of the Korle-Bu Teaching Hospital, Accra. The patient, a class two pupil who lives with his parents, had no previous history of admission to hospital. On examination, he was ill-looking, though not pale, and afebrile. He was observed to be slightly wasted. He did not cough nor had dyspnoea. Chest radiograph was normal with uneventful cardiovascular system. He had ataxic gait and nystagmus, power was five in all limbs. Tone was slightly increased in the left lower limb. Laboratory data were nearly normal.

AFFILIÁCIÓK

  1. Korle-Bu Teaching Hospital, Radiology Department

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Nobel-díjas tudósok- A képalkotó diagnosztika úttörői

KISS-TÓTH Emőke, KUN Gáborné, LOMBAY Béla

A radiológia az elmúlt több mint száz év egyik orvosi sikertörténete. Az X-sugárzást szinte felfedezésétől kezdve használják a diagnosztikában, hiszen ez volt az első olyan eljárás, amellyel műtét nélkül bele lehetett látni az élő emberi szervezetbe.

Magyar Radiológia

A Radiológiai Szakmai Kollégium 2008. évi munkaterve Szeged, 2008. január 22.

PALKÓ András

A szakmai kollégium munkatervét az alábbi pontokban határoztuk meg: - CT-műveleti leírások elkészítése. - MR-műveleti leírások elkészítése. - Állásfoglalás kidolgozása: - a nőgyógyászati betegségek képalkotó diagnosztikájával, - az MR-mammográfiával, - a kardiológiai CT- és MR-vizsgálatokkal, - a mélyvénás thrombosis képalkotó diagnosztikájával kapcsolatban.

Magyar Radiológia

Az MRT rendezvénynaptára, 2008

Magyar Radiológia

Az emlő betegségeinek vizsgálata szonoelasztográfiával Kezdeti tapasztalatok

BORBOLA György, KARDOS Klára, TASNÁDI Tünde

BEVEZETÉS - Az emlő betegségeinek nem invazív diagnosztikájában a közelmúltban jelent meg a körülírt elváltozások rugalmasságának ultrahangvizsgálata, a szonoelasztográfia. Magyarországon elsőként nyílt lehetőségünk a módszer klinikai kipróbálására. Célunk a metodika és az első tapasztalatok bemutatása. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenegy páciens 61 körülírt elváltozásának szonoelasztográfiás vizsgálatát végeztük el Hitachi EUB 6500 HV ultrahangkészülékkel, az EZU-TE3 real-time szöveti elasztográfiás egység alkalmazásával. Közülük 48 elváltozás esetében megmértük a szövet rugalmasságát kifejező strain-ratio viszonyszámot is. Az elváltozások dignitása részben ismert volt: 22 szövettanilag is igazolt (18 benignus és négy malignus), valamint 39, a klinikai mammográfia, illetve követés alapján benignusnak tartott képletet vizsgáltunk meg. Az elváltozásokat a szonoelasztográfiás mintázat alapján, az Itoh és munkatársai által közölt klasszifikáció szerint soroltuk be. A vizsgálatokat három tapasztalt szakorvos végezte, a kategorizálás konszenzus alapján történt. EREDMÉNYEK - A szövettanilag bizonyított vagy a vizsgálatok és követés alapján benignusnak tartott elváltozások közül mindegyik az 1-3. típusú szonoelasztográfiás mintázatot mutatta. A ciszták jelentős részénél észlelni lehetett a jellegzetes sávos cisztamintázatot. Az anyagban előforduló kisszámú malignus folyamat 4-es és 5-ös szonoelasztográfiás mintázatot adott. A strain-ratio értéke néhány 3-as típusú benignus elváltozásnál átfedést mutatott a malignus folyamatok értékeivel. KÖVETKEZTETÉS - Mind a színes elasztográfiás kép mintázata, mind pedig az azt számszerűsítő strain-ratio mérés jól használható, és diagnosztikus segítséget nyújt az emlő körülírt folyamatainak megítélésében, növeli a diagnosztikus biztonságot. A módszer pontos diagnosztikai helyének meghatározásához több betegen végzett, nagyobb számú vizsgálat értékelésére lenne szükség.

Magyar Radiológia

Osteoid osteoma: diagnózis és kezelési módok

SHOAIB Shaikh, LOMBAY Béla

Az osteoid osteoma olyan ritka, általában kicsi benignus csontdaganat, amely az általa okozott csontfájdalom miatt igényel valamilyen terápiás beavatkozást. Közleményünk célja összefoglalni a daganat patofiziológiáját, megjelenési formáit, csoportosítását, a különböző képalkotó eljárások nyújtotta diagnosztikus lehetőségeket, továbbá megkíséreljük összegezni a napjainkban használatos sebészeti és intervenciós radiológiai eljárásokat. Nagyobb teret szenteltünk az egyre inkább terjedő rádiófrekvenciás ablatiónak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

A háziorvoslásról - a gondolat szabadságával

BALÁZS Péter

A háziorvoslásról egy rövid történelmi áttekintés inkább fokozza, mintsem csökkenti a tisztánlátást, és segíti a helyes értékítéletet, valamint a megfelelő következtetések levonását. Világosabban láthatjuk a háziorvosi rendszer stratégiai lehetőségeit, aktuális hazai problémáit, a trendvonalak által kijelölt kényszerpályákat, és a rendelkezésünkre álló szabad mozgásteret. Jelen tanulmány szerint a humánerőforrás-helyzet és a szakmai viszonyok is kedvezőtlenek, a praxisok jövedelmei pedig részben a gazdaság szürkezónájából származnak. Jóllehet a trendek semmivel nem biztatnak, a mozgástér pedig szűk, innovatív megoldásokkal mégis kiléphetünk az évszázados merev keretekből. Teljesen újragondolva a rendszert az eredeti célok megtartásával, sőt kibővítésével, akár rövid távon is sikeresek lehetünk a háziorvosi ellátás valóban érdemi átszervezésében.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvásfüggő légzészavarok és epilepszia: kapcsolódási pontok és terápiás megfontolások

FALUDI Béla, BÓNÉ Beáta, KOMOLY Sámuel, JANSZKY József

Az alvásfüggő légzészavarok (obstruktív alvási apnoe szind-róma, centrális apnoe és Cheyne–Stokes-légzés) szerepe a cerebro- és cardiovascularis betegségek kialakításában jól ismert. Hasonlóan fontos, de kevésbé alkalmazott összefüggés áll fenn e kórképek és egyes epilepsziák között. A kapcsolat kétirányú. Az alvás során jelentkező légzészavarok szerepet játszanak a rohamok keletkezésében, de a rohamok, vagy az antiepileptikus terápia következtében légzészavar is jelentkezhet, melyek negatívan hatnak a rohamkontrollra. Az új terápiás eljárások (vagusstimuláció, mélyagyi stimuláció) szintén számos kérdést vetnek fel az alvásszerkezetre gyakorolt hatásuk és alvásfüggő légzészavar indukáló szerepük miatt. Az elméleti háttér mellett egy rövid esettanulmányban a mélyagyi stimulálás alvásszerkezetre való hatását is bemutatjuk. A fenti összefüggések, ismeretek alkalmazása lehetőséget nyújt egyes epilepsziák hatékonyabb kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Mikor együnk, hogy jól legyünk?

VÁLYI Péter

„Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy herceg, vacsorázz, mint egy földműves!” - írta az egészséges életvitelről Maimonides, a középkorban élt (1135-1204) orvos és filozófus. Vajon a jelenlegi ismeretek alapján helyes-e a megfigyelés, és mi lehet a mechanizmusa? A mai rohanó életben gyakran nem figyelünk az étkezések időpontjára, gyakoriságára. Sokan úgy igyekeznek fogyókúrázni, hogy a reggelit kihagyják vagy a délelőtt folyamán csak „fogyasztó turmixokat” isznak. A gyerekek gyakran reggeli nélkül mennek az iskolába, legjobb esetben zsebpénzt kapnak: „Vegyél valamit az iskolai büfében!” Ugyanakkor mindezt a napi háromszori főétkezéshez, a „megszokott időben”, „rendszeresen” fogyasztott reggelihez, ebédhez, vacsorához viszonyítjuk, aminek, úgy gondoljuk, nagyon régi hagyományai vannak.