Magyar Radiológia

Egészségpolitikai ábécé

SZÁNTÓ Dezső

2003. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(05)

Egészségpolitikának az egészségügy fejlesztésének módját, irányát, ütemét, működését, szervezését és vezetését meghatározó, egy kitűzött időtartamot átfogó irányelvek és célkitűzések rendszerét nevezzük. Az egészségpolitika kormányzati ciklusoktól független, rendszerelvű folyamat.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

XIII. Gyermekradiológus Szimpózium Balatonszéplak, 2003. augusztus 28-30.

VÁRKONYI Ildikó

A Gyermekradiológus Szimpóziumot kétévenként rendezi meg a Magyar Radiológusok Társasága Gyermekradiológiai Szekciója. A két és fél napos kongresszuson mintegy kilencvenen vettek részt. Az előadások hét témakörben (Gasztroenterológiai radiológia; Hematológiai és musculosceletalis radiológia; Húgyúti radiológiai diagnosztika; Neuroradiológia; Szakmapolitika; Módszerek és egyéb témák) hangzottak el.

Magyar Radiológia

Utazás a jelenből a jövőbe Röntgenasszisztensként Dániában Viborg, 2002. március 18-május 13.

GERGELY Márta

Kórházunk 2001-ben megnyert egy pályázatot a Leonardo Mobilitási Program keretében. E projekt célja az Európai Unióba igyekvő országok szakembereinek nyelvi és szakmai képzése a különböző szakterületeken, külföldi tanulmányutak segítségével. A program keretében öt dolgozó Németországban, öt pedig Dániában tölthetett el nyolc-nyolc hetet. Az utat három hónapos nyelvi felkészítés előzte meg.

Magyar Radiológia

A CT- és MR-vizsgálatok lehetőségei a szénhidrogén-kutatásban

BOGNER Péter, FÖLDES Tamás, ZÁVODA Ferenc, REPA Imre

BEVEZETÉS - A humán diagnosztikában használt keresztmetszeti képalkotó módszereket geológiai mintákon alkalmaztuk, hogy megállapítsuk morfológiai és funkcionális jellemzőiket. Olyan CT- és MR-metodikák kidolgozása volt a célunk, amelyekkel bizonyos kőzetfizikai paraméterek meghatározhatók és a kőzetmorfológiával korreláltathatók. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A kőminták CT-vizsgálatai során a humán diagnosztikában is használt módszereket alkalmaztuk. A natív és kontrasztanyagos vizsgálat analógiájára „száraz” és elárasztásos vizsgálatokat végeztünk, amelyek lehetővé tették, hogy a morfológiai és funkcionális paramétereket detektáljuk és jellemezzük. Az MR-mérések során rövid echóidejű spinechó-szekvenciákat teszteltünk. EREDMÉNYEK - Három év alatt több száz méter kőzetminta vizsgálatát végeztük el. A kifejlesztett módszereink alapján a CT-vizsgálattal kvantifikálni tudtuk az effektív porozitást, ami a kőzet folyadék-, illetve gáztároló kapacitását jellemzi. Kidolgoztuk a fúrólyukban végzett geofizikai mérések és a CT-vizsgálatok integrált értelmezését. A kőzetminta áteresztőképességét még nem tudjuk számszerűen meghatározni, de minőségileg jellemezhető. A rendelkezésre álló MR-metodikák és az MR-készülék a kőzetvizsgálatokra csupán korlátozott mértékben alkalmasak. MEGBESZÉLÉS - Az elmúlt három évben a hazai geológiai kutatásokban is meghonosodott a keresztmetszeti képalkotó technika. A kutatófúrásokon kívül a kitermelési technológiában is egyre gyakrabban használják a komputertomográfiás méréseket. További célunk a módszer alkalmazásának kiterjesztése méréstechnikai fejlesztésekkel és újabb területek - például környezetvédelem - bevonásával.

Magyar Radiológia

Az ultrahang nem sztetoszkóp!

HARKÁNYI Zoltán

A hordozható, kisméretű ultrahangkészülékek megjelenése új lehetőségeket nyitott az ultrahang-diagnosztikában. Világszerte irodalmi vita alakult ki ezeknek a berendezéseknek a megfelelő használatáról, illetve az alkalmazással megjelenő újabb problémákról. A dolgozat röviden áttekinti a módszer előnyeit, főbb indikációit és korlátait is. A betegek számára az a legfontosabb, hogy a magas színvonalú sürgősségi ultrahangvizsgálat alapszakmától függetlenül azonnal elérhető legyen. A legnehezebb a megfelelő elméleti és gyakorlati képzés megszervezése, illetve ellenőrzése. Szó esik a lehetséges megoldásokról is. Előre látható, hogy a hordozható ultrahangkészülékek elérhetősége a vizsgálatok számának jelentős emelkedéséhez vezet, ezért nem kerülhetők meg a gazdasági vonatkozások sem. A szerző vitatja azt a szemléletet, amely szerint az ultrahang- diagnosztika a zsebben hordozható sztetoszkóp mintájára alkalmazható.

Magyar Radiológia

A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetének bemutatása

LOMBAY Béla

A Kaposvári Egyetem 1990-ben alapította a Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetet, amelynek hármas feladata oktatói, kutatói, valamint egészségügyi szolgáltatói tevékenység, nagy értékű képalkotó diagnosztikai (CT-, MR-, ultrahang-), valamint sugárterápiás (lineáris gyorsítók, szimulátor, afterloading) berendezések alkalmazásával.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A finanszírozás tudathasadása - megoldási kényszerek a magyar egészségügyben

BALÁZS Péter

A nemzetközileg mintaértékű egészségügyi szolgáltató modellek többé-kevésbé harmonikus megoldásokat találtak a szociális és az üzleti alapú ellátás viszonyának rendezésére. A magyar egészségpolitika mind a mai napig képtelen volt ennek a feladatnak a megoldására. Külső kényszerektől mentesen, az 1989-es rendszerváltozás óta eltelt évtizedek alatt, szabadon rendelkeztünk minden eszközzel és megoldással, így a jelenlegi állapotaink miatt csakis a mindenkori egészségpolitikai döntéseket tehetjük felelőssé. Ráadásul, külföldről nézve a hazai korrupció egyik fajsúlyos tétele az orvosok és betegek között évenként 50-100 milliárd forintra becsülhető illegális üzletelés a közfinanszírozott ellátásban. Ter­mé­sze­tesen nagyon fontos a diszfunkcionális részjelenségek feltárása, és minden egyeztetés a partikuláris érdekcsoportok képviselőivel, de ezekből nem származnak rend­szerszintű megoldások. Harminc év siker­te­­lenség után legcélszerűbb volna egy bi­zo­nyítottan működőképes, hagyomá­nyaink­hoz legközelebb álló modellt át­venni, és a tűréshatárok között átalakítani hazai viszonyaink rendezésére.

Lege Artis Medicinae

Időskori vakság betegségterhe Magyarországon

NÉMETH János, NAGYJÁNOSI László, NAGYISTÓK Szilvia, TOLNAYNÉ Csattos Márta, SZABÓNÉ Berta Irén, KINCSE Éva, SZULYÁK Eleonóra, BOÉR Ibolya, HUNDZSA Gyula, KALÓ Zoltán, BERTA András

BEVEZETÉS - A vakság jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Kutatásunk célja, hogy megbecsüljük a 60 év felettiek látásvesztésével járó egészségügyi és nem egészségügyi kiadások mértékét Magyarországon, hogy az eredmények további elemzések számára hasznosíthatók legyenek. MÓDSZEREK - A betegségteher meghatározásához szükséges adatokat szakirodalmi és statisztikai adatokból, valamint szakértői becslés segítségével nyertük. Az időskori vakság társadalmi terhét egészségügyi és nem egészségügyi költségekre, ezen belül közkiadásra és magánkiadásra bontottuk. A közvetlenül felmerülő költségek (szociális támogatás, szociális ellátás, életvitelt segítő eszközök, egészségügyi költségek) mellett a közvetett módon jelentkező költségeket és elmaradt bevételeket (például alacsony munkavállalás, mindennapi tevékenységhez nyújtott segítség) is számszerűsítettük. EREDMÉNYEK - Az időskori vakság Magyarországon a 2009-es évre vonatkozóan hozzávetőlegesen 6,84 milliárd Ft társadalmi teherrel bírt, amely a hazai GDP 0,03%-a. A 6051 időskorú vakra jutó legnagyobb többletterhet a szociális támogatások, valamint a mindennapi tevékenységekhez nyújtott segítség jelentették; előbbi 2,57 milliárd Ft, míg utóbbi 2,04 milliárd Ft volt. A közszférára eső teher az összes teher 55%-a volt, amely azt is jelenti, hogy a lakosság a terhek majdnem felét viseli. A szociális támogatások jelentették a közösségi terhek 67%-át. KÖVETKEZTETÉS - Az időskori vakság jelentős gazdasági teherrel bíró betegség, amelyet tovább súlyosbít a tanulmány által nem mért, többletmortalitásban és életminőség- romlásban kifejezhető egészségtőkeveszteség. Az időskori vakság kialakulásának megelőzése, kezelése és a vakok társadalmi integrációja társadalmi, szociális és egészségpolitikai szempontból is lényeges feladat.

Lege Artis Medicinae

A minőség elismerési lehetőségei a finanszírozási szerződésekben

BELICZA Éva, EVETOVITS Tamás

Egyre növekszik az érdeklődés az egészségpolitikai döntéshozók és a finanszírozók részéről, hogy olyan ösztönző mechanizmusokat vezessenek be, amelyek az ellátókat a minõség fejlesztése irányába motiválják. A nemzetközi gyakorlatot áttekintve azt látjuk, hogy ugyan néhány országban már bevezettek ún. „pay for performance” (P4P - szó szerinti fordításban teljesítmény alapján történő fizetés) programokat, de a hatástanulmányok száma is kevés. Nem ismert ezért, hogy mely eszközök, módszerek képesek a leginkább eredményes és hatékony módon hozzájárulni a minőség javításához. Az eddig megvalósult programokban a P4P értékelési és elismerési rendszere az alapellátás és az ellátásszervezési programok esetében főleg indikátorokra támaszkodik, amely indikátorok túlnyomórészt folyamat, kisebb részben eredmény indikátorok. A kívánt minőségfejlesztési hatást elsõsorban a jelentős bónuszt adó, a szolgáltató plusz költségeit is fedező programok érhetik el. A program irányítását világos módszerekkel, mindenki számára közérthetõ módon kell végezni, megfelelő szakmai megalapozással és kelő források rendelkezésre állása esetén. A próba tanulmányok készítése elengedhetetlen feltétel.

Lege Artis Medicinae

A transzplantációs várólisták kezeléséről

MATKÓ Ida

Az egészségügyi rendszer értékelését a következő kritériumok alapján lehet elképzelni: az emberi élet védelme, az emberi méltóság védelme, a társadalom egészségi állapotának javítása, az egyenlőtlenségek csökkentése (méltányosság, igazságosság), egyéni szabadság, hatékonyság, finanszírozhatóság, minőség, az egyének igényeire való reagálóképesség, és az egészségpolitikai folyamat demokratizmusa (részvétel, a felelősség érvényesíthetősége, átláthatóság).

Ideggyógyászati Szemle

Neurológia! Adieau? 2. rész

SZIRMAI Imre

A neurológusok képzése világszerte gyengélkedik. Az egyetemi tanszékek orvosai megosztják a figyelmüket az oktatás, a kutatás és a betegellátás között. A hármas feladat teljesíthetetlen, ezzel az egyetemek az alkalmazottaikat bizonytalanságban tartják. A klinikai oktatás hanyatlását egyes amerikai intézetekben csak oktatást végző neurológusok alkalmazásával próbálják lassítani. A specializáció gátja az általános neurológia oktatásának. Jelenleg négy orvosgeneráció dolgozik együtt, ami konfliktusok forrása. A képzésre váró legfiatalabbak a steril gépi információszerzés világában nőttek fel, ezért hiányos gyakorlati képességekkel rendelkeznek a beteggel történő közvetlen érintkezésben és a súlyos betegek ellátásában. Jelenleg az aktív neurológusok több mint fele nő. A neurológia integritását fenyegető veszélyek: 1. Az agyi keringészavarok neurológián kívülre helyezése. A „stroke-osztályok” létrehozását a magasabb költségtérítés és a gyógyszergyárak érdeke serkentette és „egészségpolitikai” érvelés támogatta. A stroke-osztályok önállósítása az általános neurológiát „ambuláns szakmává” teheti. 2. A ritka neurológiai betegségek leválasztása és tanszékeik létrehozása azzal az érveléssel, hogy a ritka betegségek kutatása a gyakoriak megismerésében is hasznot hajt. Ezek a tervek a területszerzést szolgálják. A ritka neurológiai betegségek többsége gyógyíthatatlan, a génterápiás kísérletek nem jártak sikerrel. Elvételük következtében az általános neurológia szegényedik, mert a differenciáldiagnosztikai gondolkodás tanításában ezek megismerése fontos, és kutatásuk az általános neurológia ismeretanyagát gyarapítja. A hagyományos oknyomozó neurológia gyakorlata nem hozható vissza. A tudásanyag növekedése, a diagnosztika javulása és a hatékony gyógyszerek felfedezése révén a szakma magas színvonalon egységesen működhetne tovább. Jelenleg azonban - paradox módon - a gyors fejlődés megbontja a neurológia egységét. Ez nálunk is bekövetkezik, ha a szakmai felügyelet nem képes kontroll alatt tartani a specializációt, és nem fordít nagyobb gondot a legfontosabb gyakorlati ismeretek, és a döntési munka oktatására és számonkérésére.