Magyar Radiológia

Az ovariumtorzió diagnosztikája ultrahangvizsgálattal és a műtéti leletből - Az aktuális diagnosztikus módszerek áttekintése

SHOAIB Shaikh, NYÁRI Edit, KONCZ Júlia, LAKATOS Andrea, LOMBAY Béla

2009. DECEMBER 21.

Magyar Radiológia - 2009;83(04)

BEVEZETÉS - Célul tűztük ki, hogy felbecsüljük az ultrahangvizsgálat értékét gyermek- és pubertáskorú betegek ovariumtorziójának diagnosztikájában, illetve az ultrahangvizsgálatnál kapott eredményeket összehasonlítottuk a műtéti és szövettani leletekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kezelt 17, háromnapos-15 éves korú leánygyermek ultrahangvizsgálatának és műtéti leírásának retrospektív feldolgozását végeztük el. A betegek hasi fájdalom miatt kerültek felvételre a gyermeksebészeti osztályra, 2000. augusztus és 2008. augusztus között. A műtét előtt mindannyiuknál történt hasi és kismedencei ultrahangvizsgálat, amelyek leírásait az adnextorzió megléte vagy hiánya alapján osztályoztuk. Az alábbi ultrahang-paramétereket vettük figyelembe: az elváltozás mérete, jellemzői, a torzióval összefüggésben látható jelek megléte (ovarialis folliculusok jelenléte, elhelyezkedése, szabad folyadék a kismedencében, color Dopplerrel vizsgálva az ovarialis artériákban és vénákban kóros vagy normális áramlási viszonyok detektálása). Értékeltük a műtéti és szövettani eredményeket. EREDMÉNYEK - Mind a 17 vizsgált betegnél műtétileg igazolt ovariumtorziót találtunk. Az elváltozás 14 betegnél (82%) jobb, háromnál (18%) bal oldali volt. Kilenc esetben találtunk szabad hasűri folyadékot. A 10 beteg közül, akiknél folliculusok is ábrázolódtak, hétnél (41%) a ciszták laterálisan helyezkedtek el. A műtét két leánynál (12%) laparoszkópos technikával, a többi betegnél laparotomiával történt. Amennyiben az operáció során bebizonyosodott a torquatio, minden esetben megkísérelték a detorziót. Végül két esetben (12%) tubaris cystectomia, négy betegnél (24%) ovarialis cystectomia, két leánynál (29%) oophorectomia, hat esetben (35%) adnexectomia (salpingo-oophorectomia), illetve három esetben (2%) oophoropexia történt. A torzió oka a műtéti preparátum szövettani feldolgozása alapján túlnyomórészt (n=10; 59%) haemorrhagiás ciszta volt, három esetben (18%) parovarialis cisztát, egy esetben (6%) teratomát diagnosztizáltak. A három, oophoropexián átesett betegnél nem történt szövettani mintavétel. Tizenhárom betegnél az ovarium elváltozása 5 cm-nél nagyobb volt. A panaszok fennállásának ideje szintén fontos tényezőnek bizonyult. Általánosságban elmondható, hogy több mint 24 órája tartó panaszok esetén, egy intrauterin torziós eset kivételével, minden betegnél oophorectomia történt. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy azoknál a betegeknél, akiknél az ovarialis terime mérete meghaladja az 5 cm-t, nagyobb valószínűséggel alakul ki torquatio, mint akiknél az elváltozás 5 cmnél kisebb. Az ultrahangvizsgálat minden esetben diagnosztikus értékű volt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Mictiós szonocisztográfia - A vesicoureteralis reflux ábrázolása ultrahangkontrasztanyaggal

KIS Éva

Az intravesicalisan alkalmazott ultrahang-kontrasztanyaggal végzett mictiós szonocisztográfia érzékeny, sugárterheléssel nem járó módszer a vesicoureteralis reflux ábrázolására. A második generációs kontrasztanyag, a SonoVue igen kis mennyiségével jól láthatók az ureterbe, illetve az üregrendszerbe visszaáramló mikrobuborékok, így a reflux fokozata (1-5.) a hagyományos, képerősítővel végzett mictiós cisztouretrográfiával azonos módon megállapítható. A közlemény részletesen ismerteti a vizsgálat kivitelezésének módját.

Magyar Radiológia

Tünetorientált klinikoradiológia - Szerkesztette: Palkó András és Szarvas Ferenc

HARKÁNYI Zoltán

A Tünetorientált klinikoradiológia igazán nagyszabású vállalkozás, a medicina csaknem minden nagy területét a klinikai tünetek alapján röviden kívánja öszszefoglalni, kevesebb mint 500 oldalon.

Magyar Radiológia

A nukleáris medicina vizsgálatok klinikai jelentősége a pajzsmirigygöbök funkciós megítélésében

NAGY Dezső, BORBÉLY Katalin

Az egyre növekvő számban felfedezett pajzsmirigygöbök megfelelő diagnosztikájában és kezelésében a strukturális képalkotó eljárásokkal együtt nagy jelentősége van a funkcionális vizsgálatoknak. A cikk első részében a nukleáris medicina hagyományos vizsgálatainak jelentőségét tárgyaljuk a pajzsmirigygöbök kivizsgálásában, a legfőbb gyakorlati konzekvenciák alapján. A második részben az egyre terjedő PET-CT (pozitronemissziós tomográfia-komputertomográfia) -vizsgálatok során incidentalomaként diagnosztizált göbök menedzselésével foglalkozunk, illetve a PET hasznosságát elemezzük a pajzsmirigy-malignomák esetében.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társaságának vezetőségi ülése - Sopron, 2009. október 9.

MORVAY Zita

A Magyar Radiológus Társaság 2009. október 9-én tartotta soron következő vezetőségi ülését Sopronban. Az egyik legfontosabb téma a XXV. kongresszus előkészületeinek megbeszélése volt.

Magyar Radiológia

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XVIII. Kongresszusa és továbbképző tanfolyama - Siófok, 2009. november 5-7.

OSZTIE Éva

A mostoha időjárás ellenére a regisztrált résztvevők - neurológus, idegsebész és aneszteziológus kollégák - rekordlétszámban vettek részt a rendezvényen.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A tumorválasz mérése az emlőrák primer szisztémás kezelése során

TŐKÉS Tímea, SZENTMÁRTONI Gyöngyvér, LENGYEL Zsolt, GYÖRKE Tamás, DANK Magdolna

Az emlődaganatos betegek kezelésében kiemelkedő szerephez jut a primer szisztémás, más néven neoadjuváns terápia (PST). A terápia hatékonyságának monitorozására is egyre nagyobb igény lépett fel a klinikusok részéről. A terápiás válasz mérésében az egyszerű fizikális vizsgálaton túl a képalkotóknak van a legnagyobb szerepük. A megfelelő képalkotó eljárás kiválasztása kulcsfontosságú a terápiás válasz helyes értékeléséhez és a további terápiás terv kidolgozásához. A jelen cikkünkben a Magyarországon emlődiagnosztikai szempontból jelenleg elérhető eljárásokat veszszük számba, illetve részletezzük ezek teljesítményét a tumorválasz mérésében.

Magyar Radiológia

A vascularis endothelialis növekedési faktor és receptora expressziójának képi megjelenítési lehetőségei

KOROM Csaba, KARLINGER Kinga

A vascularis endothelialis növekedési faktornak (VEGF) és receptorának (VEGFR) jelátviteli útja döntő fontosságú az érképzés szabályozásában. Eredetileg endothelszelektív mitogén és erős érpermeabilitást növelő faktorként izolálták. Az érrendszeren alkalmazott képalkotó módszerek lehetővé teszik a vérerek mennyiségének és elhelyezkedésének meghatározását. Mérhetővé válik általuk a véráramlás, az oxigenizáció és az erek áteresztőképessége, továbbá a vérerek falának sejtes, illetve molekuláris eltérései is vizsgálhatók. Újabban a tumor erezettségének vizsgálatára a multimodális megközelítés terjed el. Mint az érpermeabilitás elsődleges mediátora, a VEGF indirekten mérhető a DCE-MRI módszerrel (dynamic contrast-enhanced MRI), valamint MR-vizsgálattal meghatározható a dezoxihemoglobin- oxihemoglobin arány, amelynek segítségével a hypoxiás területek in vivo kimutathatók BOLD (blood oxygen- level dependent) -szekvenciával és OMRI (Overhauser- MRI) segítségével. Molekuláris MRI (mMRI) esetén a szöveti relaxációs idő kontrasztanyag közvetítette változása lehetővé teszi a molekuláris betegségmarkerek észlelését és lokalizációját. SPECT- és PET-vizsgálatok során a VEGFR-expresszió kimutatására antitestet és szervezetben előforduló VEGF-izoformákat jelölnek izotóppal. A VEGFR jelölése tökéletesen illeszkedik a célzott ultrahangos képalkotások sorába is, mivel szinte kizárólag az aktivált endothel expresszálja. Az optikai képalkotás relatíve olcsó módszer, egyelőre azonban elsősorban kisállatkísérletekre alkalmas.

Klinikai Onkológia

A PET szerepe a klinikai onkológiai gyakorlatban

LENGYEL Zsolt

A pozitronemissziós tomográfi a (PET) mára fontos szerepet vívott ki magának a klinikai képalkotó eljárások között, ahol szinte kizárólag hibrid modalitásként, mint PET/CT vagy PET/MR használatos. A módszer elmúlt két évtizedben látott fejlődésének és növekvő klinikai alkalmazásának hajtómotorja egyértelműen az onkológiai célú felhasználás volt. Az eljárás során leggyakrabban alkalmazott nyomjelző molekula a 18F izotóppal jelölt fl uoro-deoxi-glükóz (FDG) segítségével a jellemzően fokozott glikolízist folytató rosszindulatú tumorok és azok áttétei nagy érzékenységgel azonosíthatók a teljes testtérfogatban. Az FDG azonban nem daganatspecifi kus trészer, így az álnegativitás és az álpozitivitás egyaránt csökkentik a diagnosztikus pontosságot. Az FDG-vel végzett PET-vizsgálatok indikációi az onkológiában folyamatos fejlődésen mentek keresztül, amiben tudományos közleményeken túl nagy nemzeti programok és egészséggazdasági megfontolások is szerepet játszottak. Jelen közlemény ismerteti az FDG PET/CT(MR)-vizsgálatok jelenleg megalapozottnak tekinthető onkológiai felhasználását, továbbá kitér a már jelenleg is alkalmazott és a jövőben várhatóan alkalmazásra kerülő újabb nyomjelzőkre is.

Ideggyógyászati Szemle

Frontotemporalis dementia, III. rész - Klinikai diagnózis és kezelés

GALARIOTIS Vasilis, BÓDI Nikoletta, JANKA Zoltán, KÁLMÁN János

A szerzők három részből álló összefoglaló közleményükben a frontotemporalis dementia történetét, előfordulását, klinikai megjelenési formáit, a megkülönböztető kórismét, genetikáját, molekuláris patomechanizmusát, patológiáját, valamint terápiáját tekintik át. A dolgozat harmadik része a klinikai kórismével és a kezelési lehetőségekkel foglalkozik. A frontotemporalis dementia diagnózisa a mai napig nem megoldott kérdés. Felismerését a mentális státus és a pszichometriai tesztek eredményei, továbbá a neuroradiológiai képalkotó módszerek közül a PET és a SPECT, valamint a laborvizsgálatok segíthetik. Sajnos, a betegágy melletti vizsgálatok általában nem érzékenyek az enyhe eltérésekre. A legtöbb frontotemporalis dementia esetében nincs a biztos klinikai diagnózishoz elegendő jellegzetes laboratóriumi eltérés vagy agyi atrófia, csak egyéb elváltozások kizárását és a betegség feltételezését teszik lehetővé. A frontotemporalis dementia hatékony kezelése még kidolgozásra vár. A biológiai terápiák közül a szerotoninanyagcsere javítása javasolt. A legújabb kutatások szerint a bromocriptin javíthatja a szelektív frontális tüneteket, de ez, valamint a többi dopaminerg rendszerre ható gyógyszer hatékonysága további vizsgálatokat igényel. Az oki megközelítések közül a tau-expressziót vagy -felhalmozódást gátló gyógyszerek a legígéretesebbek. Afáziában a viselkedésterápiát lehet megpróbálni. Emellett nélkülözhetetlen a hozzátartozók segítése, gondozása, mert ahogy az Alzheimer-dementiában szenvedők hozzátartozói esetén, rájuk is nagy pszichoszociális stressz hárul.