Magyar Radiológia

Az MRT vezetőségének tájékoztatója a tagsági díjakról 2003-ban

2003. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(05)

A Magyar Radiológusok Társasága 2003. évi közgyűlése határozott arról, hogy a tagdíjfizetési fegyelmet javítani fogja. (A határozatot a Magyar Radiológia 2003. júniusi számában olvashatták.) Az intézkedést elsősorban az indokolta, hogy a társaság kiadásai évről évre jelentősen növekednek, míg a bevételi források ezzel nem tartanak lépést.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

XIII. Gyermekradiológus Szimpózium Balatonszéplak, 2003. augusztus 28-30.

VÁRKONYI Ildikó

A Gyermekradiológus Szimpóziumot kétévenként rendezi meg a Magyar Radiológusok Társasága Gyermekradiológiai Szekciója. A két és fél napos kongresszuson mintegy kilencvenen vettek részt. Az előadások hét témakörben (Gasztroenterológiai radiológia; Hematológiai és musculosceletalis radiológia; Húgyúti radiológiai diagnosztika; Neuroradiológia; Szakmapolitika; Módszerek és egyéb témák) hangzottak el.

Magyar Radiológia

Utazás a jelenből a jövőbe Röntgenasszisztensként Dániában Viborg, 2002. március 18-május 13.

GERGELY Márta

Kórházunk 2001-ben megnyert egy pályázatot a Leonardo Mobilitási Program keretében. E projekt célja az Európai Unióba igyekvő országok szakembereinek nyelvi és szakmai képzése a különböző szakterületeken, külföldi tanulmányutak segítségével. A program keretében öt dolgozó Németországban, öt pedig Dániában tölthetett el nyolc-nyolc hetet. Az utat három hónapos nyelvi felkészítés előzte meg.

Magyar Radiológia

A CT- és MR-vizsgálatok lehetőségei a szénhidrogén-kutatásban

BOGNER Péter, FÖLDES Tamás, ZÁVODA Ferenc, REPA Imre

BEVEZETÉS - A humán diagnosztikában használt keresztmetszeti képalkotó módszereket geológiai mintákon alkalmaztuk, hogy megállapítsuk morfológiai és funkcionális jellemzőiket. Olyan CT- és MR-metodikák kidolgozása volt a célunk, amelyekkel bizonyos kőzetfizikai paraméterek meghatározhatók és a kőzetmorfológiával korreláltathatók. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A kőminták CT-vizsgálatai során a humán diagnosztikában is használt módszereket alkalmaztuk. A natív és kontrasztanyagos vizsgálat analógiájára „száraz” és elárasztásos vizsgálatokat végeztünk, amelyek lehetővé tették, hogy a morfológiai és funkcionális paramétereket detektáljuk és jellemezzük. Az MR-mérések során rövid echóidejű spinechó-szekvenciákat teszteltünk. EREDMÉNYEK - Három év alatt több száz méter kőzetminta vizsgálatát végeztük el. A kifejlesztett módszereink alapján a CT-vizsgálattal kvantifikálni tudtuk az effektív porozitást, ami a kőzet folyadék-, illetve gáztároló kapacitását jellemzi. Kidolgoztuk a fúrólyukban végzett geofizikai mérések és a CT-vizsgálatok integrált értelmezését. A kőzetminta áteresztőképességét még nem tudjuk számszerűen meghatározni, de minőségileg jellemezhető. A rendelkezésre álló MR-metodikák és az MR-készülék a kőzetvizsgálatokra csupán korlátozott mértékben alkalmasak. MEGBESZÉLÉS - Az elmúlt három évben a hazai geológiai kutatásokban is meghonosodott a keresztmetszeti képalkotó technika. A kutatófúrásokon kívül a kitermelési technológiában is egyre gyakrabban használják a komputertomográfiás méréseket. További célunk a módszer alkalmazásának kiterjesztése méréstechnikai fejlesztésekkel és újabb területek - például környezetvédelem - bevonásával.

Magyar Radiológia

Egészségpolitikai ábécé

SZÁNTÓ Dezső

Egészségpolitikának az egészségügy fejlesztésének módját, irányát, ütemét, működését, szervezését és vezetését meghatározó, egy kitűzött időtartamot átfogó irányelvek és célkitűzések rendszerét nevezzük. Az egészségpolitika kormányzati ciklusoktól független, rendszerelvű folyamat.

Magyar Radiológia

Az ultrahang nem sztetoszkóp!

HARKÁNYI Zoltán

A hordozható, kisméretű ultrahangkészülékek megjelenése új lehetőségeket nyitott az ultrahang-diagnosztikában. Világszerte irodalmi vita alakult ki ezeknek a berendezéseknek a megfelelő használatáról, illetve az alkalmazással megjelenő újabb problémákról. A dolgozat röviden áttekinti a módszer előnyeit, főbb indikációit és korlátait is. A betegek számára az a legfontosabb, hogy a magas színvonalú sürgősségi ultrahangvizsgálat alapszakmától függetlenül azonnal elérhető legyen. A legnehezebb a megfelelő elméleti és gyakorlati képzés megszervezése, illetve ellenőrzése. Szó esik a lehetséges megoldásokról is. Előre látható, hogy a hordozható ultrahangkészülékek elérhetősége a vizsgálatok számának jelentős emelkedéséhez vezet, ezért nem kerülhetők meg a gazdasági vonatkozások sem. A szerző vitatja azt a szemléletet, amely szerint az ultrahang- diagnosztika a zsebben hordozható sztetoszkóp mintájára alkalmazható.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség idôskorban – rizikótényezôk, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idôsödés korába (60 év) lépô, idôs (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentôs terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megôrzése idôskorban is kiemelkedôen fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-tôl 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentôsen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fô, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az elsô három, a világon az elsô 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az idôskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedô tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelôzésére, az öngyilkossághoz vezetô tényezôk feltárására és az öngyilkosságot megkísérlôk ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsôsorban a prevenció kérdéseire.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Ideggyógyászati Szemle

Az Oldenburg Kiégés Kérdôív és rövidített változatának összehasonlító elemzése

ÁDÁM Szilvia, DOMBRÁDI Viktor, MÉSZÁROS Veronika, BÁNYAI Gábor, NISTOR Anikó, BÍRÓ Klára

Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdôív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdôív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyar­országon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdôív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdôív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdôív és a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdôív strukturális validálásának tesztelése ma­gyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fô vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérôeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerôsítô faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsôkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdôív és az Oldenburg Kiégés Kérdôív rövidített változatának struktú­rája megerôsítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alá­támasztotta a mérôeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevôk jelentôs részét jellemezte mindegyik rész­min­tában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimen­zió­ban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsôsorban a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdôív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.

Ideggyógyászati Szemle

Az inváziós spektrum prognosztikai jelentôsége glioblastomában

SZIVÓS László, VIRGA József, HORTOBÁGYI Tibor, ZAHUCZKY Gábor, URAY Iván, JENEI Adrienn, BOGNÁR László, ÁRKOSY Péter, KLEKNER Álmos

A glioblastoma a leggyakoribb központi idegrendszeri rosszindulatú daganat; sebészi kezelése a da­ganatok invazív jellegénél fogva nem lehetséges, onko­te­rá­piája pedig csupán szerény eredményeket hoz – a bete­gek átlagos teljes túlélése (OS) 16–24 hónap. A betegek egy része alig reagál az alkalmazott kezelésre; a klinikumban jelenleg nincs olyan prognosztikai vagy prediktív marker, ami segítené a betegek túlélésében tapasztalható jelentôs szórás érdemi feltérképezését és a kezelési algoritmus optimalizálását. Jelen kutatásban az invázióban sze­re­pet játszó extracelluláris mátrix (ECM-) molekulák expresszió­jának prognosztikai jelentôségét kívántuk meghatározni. Eltérô prognózisú betegcsoportokat létrehozva (A csoport OS < 16 hónap, B csoport OS > 16 hó­nap) vizsgáltuk meg glioblastomás betegek gyors­fa­gyasz­tott tu­mor­mintáiban a szakirodalom által jelenleg elismert mar­kerek (IDH1 mutációs és MGMT metilációs státusz) je­len­lé­tét, továbbá 46 inváziós ECM-molekula mRNS-szintjét. A DE KK Idegsebészeti Klinikán operált és az Onkológiai Klinikán utókezelt betegek klinikai adatai nem mutattak jelentôs különbségeket a túlélési adatokat (progressziómentes és teljes túlélés) és a reoperációs arányt leszámítva. Minden minta IDH vad típusú volt. Je­len­tôs különbség volt a jobb és a rosszabb túlélésû be­­te­gek kö­zött az MGMT promoter hipermetiláció arányá­ban (28,6% vs. 68,8%). Az inváziós ECM-molekulák expressziós mintá­zata, az inváziós spektrum szintén jelentôs különbséget mutatott; szignifikáns különbség mutatkozott az integrin β2, kadhe­rin-12, FLT4/VEGFR-3, verzikán molekulák expressziójá­ban. Az inváziós spektrum megbízhatóságát statisztikai osz­tályozóval tesztelve a módszer a minták 83,3%-át sorolta a megfelelô prognosztikai csoportba (PPÉ: 0,93). A különbözô túlélésû betegcsoportok összehasonlítása során a reoperációs arányban megfigyel­hetô különbség az irodalmi adatokkal összevágó tény. Az MGMT promoter metiláltságának vizsgálata hazai ­ újdonság, az eredmény az eddigi ismereteket megerôsítve sürgeti a vizsgálat rutinszerû bevezetését. Az inváziós spektrum vizsgálata többletinformációt ad a tumorról, prognosztikai markerként segíthet felismerni az ag­resszívabb tumorokat, továbbá felhívja a figyelmet az antiinvazív ágensek jövôbeni használatának szükségességére a GBM terápiájában.