Magyar Radiológia

Az MRT vezetőségének tájékoztatója a tagsági díjakról 2003-ban

2003. OKTÓBER 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(05)

A Magyar Radiológusok Társasága 2003. évi közgyűlése határozott arról, hogy a tagdíjfizetési fegyelmet javítani fogja. (A határozatot a Magyar Radiológia 2003. júniusi számában olvashatták.) Az intézkedést elsősorban az indokolta, hogy a társaság kiadásai évről évre jelentősen növekednek, míg a bevételi források ezzel nem tartanak lépést.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

XIII. Gyermekradiológus Szimpózium Balatonszéplak, 2003. augusztus 28-30.

VÁRKONYI Ildikó

A Gyermekradiológus Szimpóziumot kétévenként rendezi meg a Magyar Radiológusok Társasága Gyermekradiológiai Szekciója. A két és fél napos kongresszuson mintegy kilencvenen vettek részt. Az előadások hét témakörben (Gasztroenterológiai radiológia; Hematológiai és musculosceletalis radiológia; Húgyúti radiológiai diagnosztika; Neuroradiológia; Szakmapolitika; Módszerek és egyéb témák) hangzottak el.

Magyar Radiológia

Utazás a jelenből a jövőbe Röntgenasszisztensként Dániában Viborg, 2002. március 18-május 13.

GERGELY Márta

Kórházunk 2001-ben megnyert egy pályázatot a Leonardo Mobilitási Program keretében. E projekt célja az Európai Unióba igyekvő országok szakembereinek nyelvi és szakmai képzése a különböző szakterületeken, külföldi tanulmányutak segítségével. A program keretében öt dolgozó Németországban, öt pedig Dániában tölthetett el nyolc-nyolc hetet. Az utat három hónapos nyelvi felkészítés előzte meg.

Magyar Radiológia

A CT- és MR-vizsgálatok lehetőségei a szénhidrogén-kutatásban

BOGNER Péter, FÖLDES Tamás, ZÁVODA Ferenc, REPA Imre

BEVEZETÉS - A humán diagnosztikában használt keresztmetszeti képalkotó módszereket geológiai mintákon alkalmaztuk, hogy megállapítsuk morfológiai és funkcionális jellemzőiket. Olyan CT- és MR-metodikák kidolgozása volt a célunk, amelyekkel bizonyos kőzetfizikai paraméterek meghatározhatók és a kőzetmorfológiával korreláltathatók. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK - A kőminták CT-vizsgálatai során a humán diagnosztikában is használt módszereket alkalmaztuk. A natív és kontrasztanyagos vizsgálat analógiájára „száraz” és elárasztásos vizsgálatokat végeztünk, amelyek lehetővé tették, hogy a morfológiai és funkcionális paramétereket detektáljuk és jellemezzük. Az MR-mérések során rövid echóidejű spinechó-szekvenciákat teszteltünk. EREDMÉNYEK - Három év alatt több száz méter kőzetminta vizsgálatát végeztük el. A kifejlesztett módszereink alapján a CT-vizsgálattal kvantifikálni tudtuk az effektív porozitást, ami a kőzet folyadék-, illetve gáztároló kapacitását jellemzi. Kidolgoztuk a fúrólyukban végzett geofizikai mérések és a CT-vizsgálatok integrált értelmezését. A kőzetminta áteresztőképességét még nem tudjuk számszerűen meghatározni, de minőségileg jellemezhető. A rendelkezésre álló MR-metodikák és az MR-készülék a kőzetvizsgálatokra csupán korlátozott mértékben alkalmasak. MEGBESZÉLÉS - Az elmúlt három évben a hazai geológiai kutatásokban is meghonosodott a keresztmetszeti képalkotó technika. A kutatófúrásokon kívül a kitermelési technológiában is egyre gyakrabban használják a komputertomográfiás méréseket. További célunk a módszer alkalmazásának kiterjesztése méréstechnikai fejlesztésekkel és újabb területek - például környezetvédelem - bevonásával.

Magyar Radiológia

Egészségpolitikai ábécé

SZÁNTÓ Dezső

Egészségpolitikának az egészségügy fejlesztésének módját, irányát, ütemét, működését, szervezését és vezetését meghatározó, egy kitűzött időtartamot átfogó irányelvek és célkitűzések rendszerét nevezzük. Az egészségpolitika kormányzati ciklusoktól független, rendszerelvű folyamat.

Magyar Radiológia

Az ultrahang nem sztetoszkóp!

HARKÁNYI Zoltán

A hordozható, kisméretű ultrahangkészülékek megjelenése új lehetőségeket nyitott az ultrahang-diagnosztikában. Világszerte irodalmi vita alakult ki ezeknek a berendezéseknek a megfelelő használatáról, illetve az alkalmazással megjelenő újabb problémákról. A dolgozat röviden áttekinti a módszer előnyeit, főbb indikációit és korlátait is. A betegek számára az a legfontosabb, hogy a magas színvonalú sürgősségi ultrahangvizsgálat alapszakmától függetlenül azonnal elérhető legyen. A legnehezebb a megfelelő elméleti és gyakorlati képzés megszervezése, illetve ellenőrzése. Szó esik a lehetséges megoldásokról is. Előre látható, hogy a hordozható ultrahangkészülékek elérhetősége a vizsgálatok számának jelentős emelkedéséhez vezet, ezért nem kerülhetők meg a gazdasági vonatkozások sem. A szerző vitatja azt a szemléletet, amely szerint az ultrahang- diagnosztika a zsebben hordozható sztetoszkóp mintájára alkalmazható.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a mûtét szükségességérôl. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedô betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés elôtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet mûtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.

Ideggyógyászati Szemle

Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és rövidített változatának összehasonlító elemzése

ÁDÁM Szilvia, DOMBRÁDI Viktor, MÉSZÁROS Veronika, BÁNYAI Gábor, NISTOR Anikó, BÍRÓ Klára

Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdőív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdőív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyar­országon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív strukturális validálásának tesztelése ma­gyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fő vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérőeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerősítő faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsőkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív és az Oldenburg Kiégés Kérdőív rövidített változatának struktú­rája megerősítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alá­támasztotta a mérőeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevők jelentős részét jellemezte mindegyik rész­min­tában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimen­zió­ban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsősorban a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.