A colorectalis rák napjaink egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Mai tudásunk szerint a folyamat kialakulása évekig tart és legtöbb esetben polipok formálódásával indul, ami gyakorlatilag ideális alapot teremt a betegség szűrésére és időben való felismerésére. Az elmúlt évek során számos eljárást fejlesztettek ki a colorectalis rák és az azt megelőző állapotok felismerésére. A betegség heterogenitása, a szóba jövő vizsgálatok redundanciája, a szűrés költségei és potenciális buktatói azonban átgondolt stratégiát követelnek. Ezekben a törekvésekben az Egyesült Államok élenjáró szerepet játszik és emiatt hasznos áttekinteni a colorectalis rákszűrési kampány amerikai tapasztalatait és a hazai viszonyokra is alkalmazható tanulságait.

Philip Ward, a Diagnostic Imaging Europe főszerkesztője a lap 2009. június-júliusi számának szerkesztőségi jegyzetében „Vegyes érzelmek és nagy lehetőségek a nyugdíjazás után” címmel írt a nyugdíjas radiológusok problémáiról, de az új lehetőségeikről is.

A colorectalis carcinoma világszerte a harmadik leggyakoribb daganat, többnyire adenomatosus polipból fejlődik ki 10-15 év alatt. Magyarországon a colorectalis carcinoma a daganatos halálokok között a második helyen van. A diagnózis felállításához az egész vastagbél vizsgálata szükséges, amelyet képalkotókkal és/vagy endoszkóppal végzünk. A tumor stádiumának ismerete alapvető a prognózis meghatározásához és a daganatellenes terápia tervezéséhez. A komplex tumorterápia változása egyre növekvő igénnyel lép fel a képalkotó módszerekkel szemben. Az ultrahang-, komputertomográfia- (CT) és a mágneses rezonanciás (MR-) technika fejlődésével növekszik a képalkotók pontossága is. A multidetektoros CT megjelenésével a CT pontossága növekedett. A CT-kolonográfia (CTC) szenzitivitása és specificitása vastagbélpolip és -carcinoma kimutatására 90% fölött van, ezért a vastagbélrák szűrésének egyik eszközévé vált. A CTC pontossága az optikai kolonoszkópiához hasonló, képzett szakember kezében hatékony diagnosztikus módszer. Az endorectalis ultrahangvizsgálat (ERUH) alapján a rectum falának anatómiai rétegei nagy pontossággal határozhatók meg, ezért alacsony stádiumú daganatok értékelésére a legjobb módszer. A magas felbontással készült MR a legpontosabb vizsgálómódszer a végbélrák stádiumának meghatározására, ezért az MR a rectumcarcinoma preoperatív felmérésére elfogadott, standard módszerré vált.

A vascularis endothelialis növekedési faktornak (VEGF) és receptorának (VEGFR) jelátviteli útja döntő fontosságú az érképzés szabályozásában. Eredetileg endothelszelektív mitogén és erős érpermeabilitást növelő faktorként izolálták. Az érrendszeren alkalmazott képalkotó módszerek lehetővé teszik a vérerek mennyiségének és elhelyezkedésének meghatározását. Mérhetővé válik általuk a véráramlás, az oxigenizáció és az erek áteresztőképessége, továbbá a vérerek falának sejtes, illetve molekuláris eltérései is vizsgálhatók. Újabban a tumor erezettségének vizsgálatára a multimodális megközelítés terjed el. Mint az érpermeabilitás elsődleges mediátora, a VEGF indirekten mérhető a DCE-MRI módszerrel (dynamic contrast-enhanced MRI), valamint MR-vizsgálattal meghatározható a dezoxihemoglobin- oxihemoglobin arány, amelynek segítségével a hypoxiás területek in vivo kimutathatók BOLD (blood oxygen- level dependent) -szekvenciával és OMRI (Overhauser- MRI) segítségével. Molekuláris MRI (mMRI) esetén a szöveti relaxációs idő kontrasztanyag közvetítette változása lehetővé teszi a molekuláris betegségmarkerek észlelését és lokalizációját. SPECT- és PET-vizsgálatok során a VEGFR-expresszió kimutatására antitestet és szervezetben előforduló VEGF-izoformákat jelölnek izotóppal. A VEGFR jelölése tökéletesen illeszkedik a célzott ultrahangos képalkotások sorába is, mivel szinte kizárólag az aktivált endothel expresszálja. Az optikai képalkotás relatíve olcsó módszer, egyelőre azonban elsősorban kisállatkísérletekre alkalmas.

BEVEZETÉS - Az arteria basilaris szűkülete az agytörzsi stroke magas kockázatával, az ér elzáródása pedig 70% fölötti mortalitással jár. A ballonkatéteres tágítással 30 éve próbálkoznak, de annak eredményei csak az intracranialisan alkalmazható stentek megjelenésével, az utóbbi években váltak elfogadhatóvá. Esetbemutatásunkkal hívjuk fel a figyelmet ezeknek az intervenciós neuroradiológiai módszereknek a hatékonyságára és honi elérhetőségére. ESETISMERTETÉS - A 64 éves férfi beteg átmeneti kettős látás miatt került osztályos felvételre. A kivizsgálása során elvégzett digitális szubtrakciós angiográfia az arteria basilaris distalis szakaszának 90%-os szűkületét igazolta. Ballonos előtágítást követően intracranialis stent beültetésére került sor. A beavatkozás utáni három hónapon belül rosszulléte nem ismétlődött, a kontroll transcranialis Doppler-vizsgálat és koponya-MR-angiográfia a vertebrobasilaris rendszerben jó áramlási viszonyokat mutatott. KÖVETKEZTETÉS - Halmozott vertebrobasilaris területi tranziens ischaemiás attakok esetén gondolni kell az arteria basilaris szűkületére, mivel invazív neuroradiológiai beavatkozással a beteg tünetmentessé tehető, és a definitív agytörzsi stroke kialakulása megelőzhető.