Centrális vénajel a sclerosis multiplex képalkotó diagnosztikájában
2022. MÁJUS 17.
2022. MÁJUS 17.
A sclerosis multiplex (SM) diagnosztikáját jelentősen megnehezíti, hogy számos kórkép, mint például a migrén, bizonyos vascularis eltérések és egyéb gyulladásos megbetegedések, az SM-hez hasonló képet mutat. Az SM diagnosztikájában használt McDonald-kritériumrendszer az egyértelműen demyelinisatióra utaló esemény megléte esetén jól működik, ugyanakkor az atípusos, nonspecifikus vagy tünetmentes betegekben hibás SM-diagnózishoz vezethet, főleg, ha az MR-képanyag olyan eltéréseket mutat, melyek ismeretlen jelentőséggel bírnak. A McDonald-kritériumok 2017-es módosítása lerövidítette az SM diagnózisáig eltelt időt és javította a kritériumrendszer szenzitivitását, a specificitás ugyanakkor csökkenni látszik. Emellett a képalkotó vizsgálatok során észlelt eltérések részben megegyezhetnek SM-ben és az SM-et utánzó kórképekben, mint például a kisérbetegségekhez társuló jelzavarokban, a migrénben, a neuromyelitis optica spektrum betegségben (NMOSD), valamint az SLE-asszociált cerebralis vasculitisben. Emiatt a közelmúltban megjelenő konszenzusnyilatkozatok és diagnosztikus kritériumok egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek az alapos differenciáldiagnosztikára, hogy megelőzhető legyen a rokkantság, valamint javuljanak a klinikai kimenetelek.
A centrális véna -jel a nagy térerősségű MR-vizsgálatok során egy nagymértékben szenzitív és specifikus SM-biomarkernek mutatkozott. SM-ben a laesiókon belül gyakran észlelhető egy véna, mely más eredetű agyi laesiók esetében sokkal ritkábban fordul elő. Mivel a nagy térerősségű MR-készülékek széles körben nem elérhetők, több kutatócsoport olyan 3 Tesla (T) térerősség mellett is alkalmazható MR-protokollt dolgozott ki, mely képes az ilyen laesiók kimutatására. Ezek alapján a centrális véna-jel 3T térerősség mellett is egy SM-re specifikus képalkotó-marker. Mindenesetre ezek az egycentrumos vizsgálatok kis mintával dolgoztak, ezért szükség volt egy többcentrumos vizsgálatra is a centrális vénajel mint biomarker pontos karakterizálására, valamint egy optimális MR-protokoll kidolgozására, hogy a biomarker a klinikumban is használható legyen.
Sinnecker és munkatársai a JAMA Neurology-ban közölt cikkükben egy multicentrikus, keresztmetszeti vizsgálat eredményeit közlik, mely a fenti paraméterek meghatározását szolgálta. A vizsgálatban 648 beteg szerepelt, a beválasztási kritériumok pedig a következők voltak: 1) 18-85 éves kor, 2) az alábbiakban felsorolt kórképek klinikai diagnózisa: klinikailag izolált szindróma (CIS), mely megfelelhet egy központi idegrendszert érintő gyulladásos demyelinisatiós kórképnek és nem teljesíti a 2010-es McDonald SM-kritériumokat; relapszáló-remittáló SM (2010-es McDonald-kritériumok alapján); NMOSD; SLE; cerebralis vasculitis; epizodikus migrén; cluster fejfájás; kisérbetegség, melyben demens betegek is szerepelhettek, 3) a betegekről készült egy 3T MR-felvétel, melynek része volt SWI-szekvencia vagy T2*-súlyozott és 3 dimenziós FLAIR-szekvencia. Az NMOSD-s betegekben az aquaporin 4 antitest-pozitivitást igazolni kellett. Az intralaesionalis és a centrális intralaesionalis vénák meglétét a következőképp definiálták: vénának minősítettek egy vékony (<2 mm)-es, SWI vagy T2*-súlyozott képen hipointenz vonalat. A véna intralaesionalisnak minősült, amennyiben keresztezte a laesio határát. Az intralaesionalis véna centrálisnak minősült, amennyiben a laesio széleitől egyenlő távolságra futott, ovoid laesiókban pedig a laesio hossztengelye mentén kellett haladnia.
A vizsgálat alapján a CIS-es és az RRMS-betegekben nagy arányban sikerült centrális vénákat kimutatni, és ugyanez nem teljesült az SM-utánzó kórképekben. Amennyiben egy betegnél az MR-vizsgálat legalább 3 centrális vénajelet igazolt, valamint az összes laesio legalább 35%-ában jelen volt centrális véna, az SM magas specificitással differenciálható volt az SM-utánzó eltérésektől. A vizsgálat alapján minél érzékenyebb egy adott szekvencia a kis vénák detektálására, annál inkább emelhető a laesioarányos határérték azért, hogy a diagnosztikus specificitás emelkedjen anélkül, hogy a szenzitivitás túlzottan lecsökkenne. A laesioarányos megközelítés ugyanakkor rendkívül időigényes, ezért kényelmesebb lehetőség lenne a centrális véna jellel rendelkező laesiók száma alapján megkülönböztetni az SM-et az SM-utánzó kórképektől. Elképzelhető, hogy magas laesioszám esetén a laesioarányos megközelítés, alacsony laesioszám esetén pedig a centrális vénajelek abszolútértéke az ideális diagnosztikai megközelítés. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a centrális vénajel alapú diagnosztika szenzitivitása még mindig csak mérsékelt szenzitivitású 3T SWI-szekvenciák mellett, így a centrális vénajel hiánya nem alkalmas az SM diagnózisának kizárására. Felmerül kérdésként, hogy mennyiben segíti a centrális véna-jel a diagnosztikus folyamatot. Jelen vizsgálat alapján ez egyrészt a demyelinisatiót mutató klinikai esemény megállapításánál mutathat magas specificitást, másrészt pedig az időbeli disszemináció igazolásában esetlegesen kiválthatja a liquorvizsgálatot.
Összességében a centrális vénajel megfelelő határértékek megválasztása esetén magas specificitással bír az SM és az SM-utánzó kórképek differenciálásánál. A T2*-súlyozott szekvenciák alkalmazása tovább növelheti a jel szenzitivitását is. A szerzők végezetül egy nagy prospektív vizsgálat lefolytatását javasolják, mely igazolhatja a jelen keresztmetszeti vizsgálat eredményeit és a centrális vénajel klinikai alkalmazhatóságát.
Szemlézte
Cséke Balázs dr.
Eredeti közlemény:
Sinnecker T, Clarke MA, Meier D, et al. Evaluation of the Central Vein Sign as a Diagnostic Imaging Biomarker in Multiple Sclerosis [published correction appears in JAMA Neurol. 2020 Aug 1;77(8):1040]. JAMA Neurol. 2019;76(12):1446-1456.
Idegtudományok
Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.
Idegtudományok
A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.
Idegtudományok
A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.
Bár a hosszú Covidnak nevezett krónikus tünetegyüttes diszexekutív szindrómával vagy ködös agyműködéssel járhat, az eddigi vizsgálatok nem találtak a tünetek hátterében encephalitist. Amerikai patológusok most megfejtették a mechanizmust, ami legalábbis részben magyarázhatja a neurológiai tüneteket.
Idegtudományok
A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.
Gondolat
A sclerosis multiplex progresszív formája nem mutat összefüggést a cerebrospinalis vénás rendszer elégtelenségével
Idegtudományok
A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják.
Gondolat
Jacqueline du Pré életének, sikerének és tragédiájának meghatározói
A koponya-MR-vizsgálat során mellékleletként felfedezett fehérállományi eltéréseket mutató betegek közül sokan később sclerosis multiplex tüneteit mutatták.
Fiatal felnőttek körében sclerosis multiplex (SM) miatt alakul ki leggyakrabban neurológiai rendellenesség, az autoimmun kórkép világszerte 2,3 millió embert érint. Az SM-betegek 70%-át kezelik betegségmódosító terápiával (disease-modifying therapy, DMT), ami mellékhatásként növeli a fertőzések valószínűségét. A SARS-CoV-2-járvány idején alapvető közegészségügyi kérdés, hogy a betegségmódosító terápiával kezelt SM-betegek milyen eséllyel szenvednek el súlyos Covid-19-betegséget.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás