Magyar Radiológia

A stroke ellátása Franciaországban

VALIKOVICS Attila

2009. ÁPRILIS 07.

Magyar Radiológia - 2009;83(01)

Franciaországban a stroke a leggyakoribb sürgősségi neurológiai kórkép; 130 000 új esettel lehet számolni évente, ami négypercenként bekövetkező új agyi vascularis történést jelent. A legérintettebb az idős korosztály, de a stroke bekövetkeztekor a betegek 25%-a 65 éven aluli, 20%-a pedig aktív dolgozó.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Öntáguló fémstentek a májátültetés után kialakult intrahepaticus epeúti szűkületek kezelésében

DOROS Attila, NÉMETH Andrea, HARTMANN Erika, DEÁK Pál Ákos, JUHAROSI Gyöngyi, LÉNÁRD Zsuzsa, KOZMA Veronika, GÖRÖG Dénes, GERLEI Zsuzsa, FEHÉRVÁRI Imre, NEMES Balázs, KÓBORI László

BEVEZETÉS - Az epeúti szövődmények ma is gyakoriak májátültetés után. Fő megjelenési formájuk anastomoticus és intrahepaticus. Míg az anastomoticus típus jobban kezelhető, sebészi vagy minimálisan invazív módszerekkel, addig a májon belüli megjelenési forma gyakran retranszplantációt igényel. Az utóbbiak kezelését kíséreltük meg percutan bevezetett fémstentekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 óta Budapesten májátültetésen átesett betegek közül 20 esetben kíséreltük meg intrahepaticus szűkületek kezelését. Harmincnégy percutan transhepaticus kolangiográfiát, ebből 33 sikeres drenázst végeztünk. A szűkületeket 58 esetben tágítottuk ballonkatéterekkel, illetve 13 betegbe 20 öntáguló fémstentet implantáltunk. Egy vérzéses szövődményt okoztunk, amelyet szelektív embolizációval tudtunk kezelni. EREDMÉNYEK - Az átlagos követési idő 35 hónap. Tizennégy beteg tünetmentes, közülük 12 esett át fémstentbeültetésen, illetve négyen retranszplantáción (kettő fémstentbeültetés után). Egy beteg fémstentbeültetés után tartós külső drenázst is visel a retranszplantációra várva. Összesen hét retranszplantáció történt, közülük három beteget veszítettünk el: két beteg a várakozás ideje alatt hunyt el, egy betegnek külső drenázsa volt, illetve egy betegünkbe nem sikerült drenázskatétert bevezetnünk. Fémstentbeültetés után beteget nem vesztettünk el. KÖVETKEZTETÉS - A fémstent-implantáció megfelelő előkészítés után biztonságos kezelési stratégiát jelent az intrahepaticus epeútszűkületek kezelésében. A betegek tünetmentessége a retranszplantációig fenntartható, szerencsés esetben a retranszplantáció elkerülhető.

Magyar Radiológia

Az ectopiás ureter kimutatásának nehézségei

KONCZ Júlia, RÉTI Gyula, NYÁRI Edit, SHAIKH M. Shoaib

BEVEZETÉS - A normális helyétől caudalisabban, a hólyagnyak területén vagy attól distalisabban nyíló ureter esetén ureterectopiáról beszélünk. Az ectopiás ureterek 70-80%-a veseüreg-rendszeri és ureterkettőzöttséggel társul. A fejlődési rendellenesség nőknél két-háromszor gyakrabban fordul elő. Férfiak esetében többnyire (75%) egyes üregrendszer mellett észlelhető. ESETISMERTETÉS - Méhen belüli ultrahangvizsgálattal került felismerésre a fiú magzat bal veséjének üregrendszeri tágulata. A postnatalis ultrahangvizsgálat kettős üregrendszert igazolt a felső rendszer és a hozzá tartozó ureter jelentős tágulatával. Nyolc hónapos korban bal oldali heminephrectomia és szubtotális ureterreszekció történt, a gyenge funkciójú felső rendszer eltávolítása céljából. Ezt követően a beteg tartósan tünet- és panaszmentes volt. A két évvel a műtét után végzett, ellenőrző ultrahangvizsgálat során bal oldalon, a hólyag mellett 4-5 mm átmérőjű ureter ábrázolódott. A kontrollok során a tágulat fokozódása volt észlelhető. Mictiós cisztouretrográfia a hátsó húgycsőbe nyíló uretercsonkot igazolt, amelybe mictiókor a kontrasztanyag visszaáramlott. Ezt követően az uretercsonk műtéti eltávolítása megtörtént. Az azóta eltelt időszakban a beteg tünet- és panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - A hosszú távú utánkövetés akkor is szükséges, ha már eltávolításra került az ectopiás, nem refluxos ureterrel összefüggő veserész. A hólyag mellett ismételten megjelenő uretertágulat esetén differenciáldiagnosztikai problémát okozhat annak azonosítása. Előfordulhat, hogy az uretercsonk feltágulását reflux okozza, amelyet a korábbi vizsgálatok nem mutattak ki. A pontos diagnózis felállításában jelentős szerepet játszhat a mictiós cisztouretrográfia és az MR-urográfia.

Magyar Radiológia

Ritka gyermekkori pancreasterime

TORDAS Adél, PALOTAI Andrea, KISS Imre, KIS Éva

BEVEZETÉS - A malignus gyermekkori pancreastumorok igen ritkák, közülük is extrém ritkán fordul elő a malignus haemangiopericytoma. ESETISMERTETÉS - Egy három hónapos csecsemőnél szűrő jellegű hasi ultrahangvizsgálattal észleltük a mellékvese- pancreas régióból kiinduló térfoglaló terimét. További képalkotó vizsgálatokat követő műtét során in toto eltávolítás történt, és a szövettani vizsgálat malignus haemangiopericytomát igazolt. A gyermek öt hónapos adjuváns kemoterápiát kapott, amely sikeresnek bizonyult. KÖVETKEZTETÉS - A nonrhabdomyosarcoma-csoportba tartozó malignus haemangiopericytoma két altípusra osztható fel: az infantilis típus az egy év alatti gyermekek betegsége, az adult típus az ennél idősebb korosztályé. A gyermekkori típus harmada congenitalis, leggyakrabban a retroperitoneumban, a kismedencében, a végtagokon és a fej-nyak régióban fordul elő. Kezelése műtét és adjuváns kemoterápia. Prognózisa igen kedvező, a 10 éves túlélés 80%. Differenciáldiagnosztikai szempontból szóba jönnek a régió egyéb tumorai, így a mellékveséből, veséből, gyomorból kiinduló kórfolyamatok, illetve a pancreas egyéb térfoglaló folyamatai.

Magyar Radiológia

Megújult köntösben, új erővel

LOMBAY Béla

A Magyar Radiológia folyóirat 2009. évi első számát kézbe véve bizonyára meglepődtek az olvasók! Rögtön hozzátesszük, reméljük, tetszéssel fogadták a megújult borítót. A megváltozott arculat mögött azok a modern törekvések munkálnak, amelyek a mai képalkotó diagnosztika dinamikus változásait jellemzik itthon és külföldön egyaránt.

Magyar Radiológia

Xanthogranulomatosus cholecystitis

BERÉNYI Zsolt, MORVAY Zita, PALKÓ András

BEVEZETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitis az epehólyagfal megvastagodásával járó kórképek ritka, jóindulatú formája. Radiológiai felismerése fontos, mert könynyen összetéveszthető az epehólyagrákkal. A jellegzetes ultrahang-, CT- és MR-tünetek ismerete sokat segíthet a differenciáldiagnózisban. ESETISMERTETÉS - Két középkorú nőbeteg esetét ismertetjük. Mindkét beteg anamnézisében néhány hete fennálló, kisugárzó, jobb bordaív alatti fájdalom szerepelt láz nélkül. Az ultrahangvizsgálat az epehólyag kifejezetten, körkörösen megvastagodott falában echószegény nodulusokat fedett fel. További, a kórképre jellemző, de nem specifikus jeleket, mint a cholecystolithiasist, a cholecysta körüli zsírtér finom beszűrtségét, az extra- vagy intrahepaticus epeutak tágulatát szintén megfigyeltük. CT-vizsgálattal a posztkontrasztos sorozaton széli halmozás ábrázolódott, az MR-, illetve MRCP-vizsgálat a máj és az epehólyag éles elkülönülését mutatta. Mindkét betegnél cholecystectomia történt. A szövettani vizsgálat mindkét betegnél kizárta a malignitás jeleit és megerősítette a xanthogranulomatosus cholecystitis diagnózisát. KÖVETKEZTETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitisre jellemző eltérések, mint a megvastagodott epehólyagfalban lévő, echószegény xanthogranulomák és a cholecystolithiasis ultrahangvizsgálattal kimutathatóak. A CT- vagy MR-vizsgálat a gyulladásos folyamat diagnózisának megerősítésében, az epehólyag-carcinomától való elkülönítésében játszhat fontos szerepet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvû diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, elôkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt fôbb jellemzôinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkezô kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdôívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részbôl, egy kognitív szûrôvizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztbôl áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentôsen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékû egyéni variabilitás volt jellemzô a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idô és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhetô egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és elôzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történô változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szûrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetôen egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fôvárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetôdik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a fôváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­mûen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezôtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkezô VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zôtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentôsebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezôk és az elsôdleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezôtlen szocioökonómiai környezetben élô fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség idôskorban – rizikótényezôk, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idôsödés korába (60 év) lépô, idôs (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentôs terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megôrzése idôskorban is kiemelkedôen fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-tôl 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentôsen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fô, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az elsô három, a világon az elsô 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az idôskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedô tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelôzésére, az öngyilkossághoz vezetô tényezôk feltárására és az öngyilkosságot megkísérlôk ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsôsorban a prevenció kérdéseire.

Ideggyógyászati Szemle

A bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló orvosi szemlélet ütközései az epilepsziás betegek szakellátása során hozott egyes döntésekben

RAJNA Péter

Célkitûzés – A szerzô a vonatkozó szakirodalmi adatok és több évtizedes szakmai tapasztalata alapján kiemeli a bizonyítékon, illetve tapasztalaton alapuló betegellátási szemlélet mindennapos ütközési pontjait a felnôtt epilepszia-járóbetegellátás terepén. Kérdésfeltevés – Az epilepsziás betegek ellátása és gondozása során melyek azok a felelôsségteljes döntési feladatok, amelyekben a leghatékonyabb megoldáshoz a tudományos eredmények önmagukban nem szolgáltatnak elegendô alapot? A vizsgálat módszere – Az epilepszia-szakellátás érvényes hazai szakmai irányelvét alapul véve, annak szerkezete szerint haladva áttekinti a betegellátási folyamatot, és kiemeli a célkitûzésnek megfelelô kritikus feladatokat. Rámutat a döntési dilemmák szakmai alapjaira (azok hiányosságára vagy bizonytalanságára, vagy a terület kutatásának nehézségeire). Eredmények – A szerzô véleménye szerint a tapasztalaton alapuló szemlélet egyes vonatkozásokban felülírhatja a bizonyítékon alapulót az epilepsziabetegség definíciója, az epilepsziás roham besorolása, az etiológiai meghatározás, a genetikai háttér, a kiváltó és kockázati tényezôk, az akut rohamprovokáló tényezôk jelentô­sé­gé­nek megítélésében. Ez pedig befolyásolhatja a komplex diagnózisalkotást. A gyógyszeres kezelés során az elsô szer beállításánál, a terápiás algoritmusok közötti válasz­tásban, valamint a farmakoterápia során alkalmazott gondozási teendôkben is érvényesülhetnek az ajánlástól eltérô egyéni szempontok. De ezek megjelennek a nem gyógyszeres kezelési módok döntési folyamatában épp­úgy, mint a rehabilitáció és gondozás területén. Következtetések – A szakmai tapasztalat (és a betegérdek) érvényesítése a bizonyítékon alapuló orvosi szemlélet fel­tétlen kiegészítôje, az optimális eredmény érdekében azon­ban több esetben felül is írhatja a hivatalos ajánlásokat. Ezért lenne szükség arra, hogy a magas szintû betegellátás érdekében a problémás betegek hivatalosan, szervezett formában is eljuthassanak azokba a centralizált intézmé­nyekbe, amelyekben a felelôsségteljes döntések meg­hoza­talára alkalmas szakemberek állnak rendelkezésre.

Hypertonia és Nephrologia

Nem minden fiatal, sportoló egyetemista él optimális vérnyomással. A 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) eredményei

PATÓ Anna, NÉMETH Zoltán, JÁRAI Zoltán, KOLLER Ákos

Mintegy 100 éve tudott, hogy a tartósan magasabb vérnyomás (hypertonia) a vezetô halálokot jelentô cardiovascularis betegségek, például a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, a vese- és a szembetegségek legjelentôsebb kockázati tényezôje. Sajnos a hypertoniának egyik jellemzôje, hogy sokáig észrevétlen marad, mindaddig, amíg már kialakult egy vagy több szerv károsodása. Ezért nagyon fontos, hogy a szisztémás vérnyomást idôrôl idôre ellenôrizzük, elsôsorban 45 éves kor felett. A magas vérnyomás elterjedtsége több mint 35% a magyarországi populációban. Újabb adatok felhívták a figyelmet arra, hogy a hypertonia megjelenhet fiatalabb korban is, bár kisebb gyakorisággal. Vizs - gálatainkat a 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) nemzetközi kampány ke - retein belül végeztük, amely a magasvérnyomás-betegségre és a populációs szintû, szisztematikus szûrés hiányára hívja fel a figyelmet. Feltételeztük, hogy a fiatal, látszólag egészséges egyetemi hallgatók körében is kialakulhat magas vér nyo más. A vizsgálatokat a Testnevelési Egyetem hallgatói körében végeztük el (n = 33; 25 férfi, 8 nô). Az átlagéletkor 24,3 év volt (20–34 év). A vérnyomás mérésére egy automata vérnyomásmérôt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve, az irányelvekben rögzítetteknek megfelelôen, nyugodt környezetben, ülô helyzetben. A méréseket háromszor megismételtük egyperces idôközönként, és a három mérés átlagát statisztikailag elemeztük. Az egyetemista populációban a következô vérnyomásértékeket (átlag ± SEM, három mérés átlagértékeibôl) mértük: szisztolés 121,9 ± 14,4 Hgmm, diasztolés 75,1 ± 9,1 Hgmm, átlag 90,7 ± 10,9 Hgmm, míg a pulzusnyomás: 46,8 ± 5,3 Hgmm volt. Bár az átlagvérnyomások a normális tartományba estek, egyes egyéneknél magasabb értékeket is találtunk. A szisztolés vérnyomás 33%-a esett az emelkedett-normális vérnyomás, illetve az 1. fokozatú hypertonia tartományába. Ezek az adatok megerôsítették azt a feltételezésünket, miszerint magas vérnyomás jelentkezhet fiatalkorban is, annak ellenére, hogy a vizsgált popu - láció tagjai rendszeresen sportolnak, ami egy fontos megelôzô tényezô a cardiovascularis betegségek kialakulásában. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a vér nyo - más rendszeres mérésének fontosságát fiatalkorban is, ami csökkentheti a magas vérnyomás globális elterjedtségét, és megelôzheti számos szív- és érrendszeri betegség kialakulását, beleértve az agyvérzést, szívrohamot, veseelégtelenséget és mentális leépülést.