Magyar Radiológia

A spontán pneumoperitoneum buborékjele

SZÁNTÓ Dezső

2008. SZEPTEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2008;82(05-06)

Esetismertetés

BEVEZETÉS - A spontán pneumoperitoneum megbízhatóan jelzi a hátterében álló súlyos károsodást. Az extraluminalis- intraperitonealis gázgyülem négy etiológiai csoportját a spontán, iatrogén, traumás és kriminális perforációk képezik. Az álló testhelyzetben exponált posteroanterior mellkasfelvétel a pneumoperitoneum ábrázolásának legszenzitívebb síkfilmvetülete, és az aprólékos felvételi technikák (lateralis, ferde, air-gap, lordoticus, ki- és belégzési expozíciók) már 0,5-1 ml-nyi szabad hasűri gázt is láthatóvá tesznek. Az extraluminalis gázgyülem alakját fizikai szabályok és egyéni adottságok határozzák meg. A buborékjel ritka, kórjelző képi jelenség. ESETISMERTETÉS - Egy 86 éves nőbeteg buborékjel alapján felismert spontán pneumoperitoneumát mutatjuk be. Belégzésben készített, álló helyzetű, lordoticus mellkasfelvételen jobb oldali, medialis rekeszinverziót, bal oldali pleuralis folyadékot, emphysemát, szív- és aortatágulást figyeltünk meg. Kilégzési képen a jobb rekesz-borda szögletben buborékjel és hydromediastinum vált láthatóvá. Betegünk a műtét előtt meghalt. A boncolás a nyombél kettős peptikus fekélyét bizonyította. Amíg a régi fekély a ligamentum hepatoduodenaléba penetrált és ott letokolódott, addig a később kialakult tasak az intraperitonealis térbe fúródott át. KÖVETKEZTETÉS - A mellkas álló helyzetű rutinfelvételei a pneumoperitoneum szokatlan jelét is megbízhatóan ábrázolják.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Mellkasi ultrahang-diagnosztika. Atlasz Szerkesztette: Barta Miklós

BOGNER Péter

A Magyar Radiológusok Társasága XXIV. Kongresszusára jelent meg dr. Barta Miklós szerkesztésében a „Mellkasi ultrahangdiagnosztika. Atlasz” című monográfia. Ez a szakkönyv nem csupán hiánypótló a magyar ultrahangszakirodalom területén, de nemzetközi mércével is feltétlenül figyelemre méltó. A mellkas ultrahangvizsgálatát sokan egy szűk, speciális területnek gondolhatják, de a könyv szerzői meggyőzik az olvasót ennek ellenkezőjéről, a vizsgálat kifejezett praktikusságáról és jelentőségéről.

Magyar Radiológia

Hatvan év, negyven év - korszakhatárok az ultrahangdiagnosztikában

HARKÁNYI Zoltán

Hatvan év telt el 1948 óta, amikor az ultrahang- diagnosztika megjelent a klinikai medicinában. Igazi, szélesebb körű népszerűsége világszerte a 70-es évek második felére tehető, a compound gray-scale technika megjelenésével. Nálunk, mint sok egyéb más új technika, kicsit később terjedt el, de mi is már 1968 óta alkalmazzuk a legkülönbözőbb orvosi területeken.

Magyar Radiológia

Csontmetasztázisok képalkotó diagnosztikája Onco Update, 2007

GŐDÉNY Mária, BODOKY György

A képalkotók fontos szerepet játszanak a csontmetasztázis kimutatásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A pontos adatgyűjtés, a kezelés előtti státus meghatározása, a terápia hatékonyságának értékelése és a kezelés utáni értékelés a betegellátásban tevékenykedő orvos felelőssége. Ezeknek az adatoknak a pontossága nagyban függ a radiológus szakértelmétől és tapasztalatától, ezért a naprakész irodalmi tájékozottság elengedhetetlenül fontos. A csontszken alapján a csont státusáról jól tájékozódhatunk, a hagyományos röntgenvizsgálattal elemezhetjük az elváltozást és a digitális rétegképalkotók segítségével pontosan értékelhetjük azokat. A teljes testről információval szolgáló PET-CT funkcionális képalkotás, amelynek népszerűsége a metasztázisok felfedezésében és a kezelés hatékonyságának megítélésében egyre növekszik. Az összehasonlító felmérések többsége szerint az MRI a legpontosabb módszer csontmetasztázis esetén. Jelen közlemény azokat az utóbbi években megjelent cikkeket demonstrálja, amelyek a csontmetasztázis korszerű radiológiai diagnosztikájának klinikai jelentőségére utalnak.

Magyar Radiológia

Rheumatoid arthritises betegek nyaki gerinc-röntgenvizsgálatának jelentősége és módszere a mindennapi gyakorlatban

NÉMETH Ildikó, BUDAY Ilona, MOLNÁR Éva, NYITRAI Márta, SAÁRY Krisztina, TARKOVÁCS Andrea, VARSÁNYI Nóra, FARBAKY Zsófia

Rheumatoid arthritisben a cervicalis ízületek pusztulása progresszív vertebralis instabilitáshoz vezethet. Ez súlyos formában a myelon kompresszióját okozhatja, sőt, hirtelen halál is előfordulhat. Az atlantoaxialis subluxatio a betegek nagy százalékánál sokáig tünetmentes lehet. A subluxatio valódi foka altatás közben nyilvánulhat meg, amikor az izmok ellazultak, és a védekező izomspasmus hiányzik. A nyaki elváltozások konvencionális, transoralis és funkcionális lateralis flexiós és extenziós röntgenfelvételeken jól ábrázolhatók. Rheumatoid arthritisben a nyaki gerinc dinamikus röntgenvizsgálata mint első radiológiai vizsgálati módszer napjainkban is nagy jelentőségű, továbbá fontos információkkal szolgál a radiológiai nyomon követés terén és a preoperatív kivizsgálás részeként is, mivel az eltérések felismerésével súlyos, akár maradandó neurológiai károsodások is megelőzhetők. Közleményünkben ismertetjük a nyaki subluxatio és instabilitás mindennapi gyakorlatban alkalmazott ábrázolási, mérési és elemzési módszerét, hivatkozva az erre vonatkozó legfontosabb publikációkra.

Magyar Radiológia

A rádiófrekvenciás ablatio helye a malignus májdaganatok kezelésében Lehetőségek és korlátok

BÁNSÁGHI Zoltán

A rádiófrekvenciás tumorterápia a daganattípustól és a szervi lokalizációtól függetlenül, több szakterületen is kiválóan használható, minimálisan invazív terápiás beavatkozás. A primer májdaganatok tekintetében a rádiófrekvenciás ablatio a kuratív eljárás. Jelenleg a cirrhosis talaján létrejött, 5 cm-nél nem nagyobb hepatocellularis carcinona esetén a sebészeti megoldás azonos eredményű alternatívája. A metasztatikus májdaganatok gyógyításában a rádiófrekvenciás ablatio a reszekciónál valamivel rosszabb eredményű, de 3 cm-nél kisebb szoliter góc esetén vagy magas műtéti kockázatú betegnél három góc mellett is, ha az átmérő kisebb mint 3 cm, a reszekció alternatívája. A módszer percutan használat esetén kevésbé költséges, mint a reszekció, ambulánsan, legfeljebb 24 órás megfigyelés mellett, helyi érzéstelenítésben vagy enyhe szedálással elvégezhető. A rádiófrekvenciás daganatroncsolás előnyei és eredményei hazánkban nem kellően elismertek, és finanszírozása nem éri el a szükséges mértéket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Nővér

A gyermeksürgősségi ellátás ápolói szintű triage tevékenységének specialitásai és kompetenciái

NAGY Gábor, PÁPAI Tibor

A sürgősségi betegellátó rendszer része a gyermeksürgősségi ellátás, melynek szervezése és működtetése ugyanolyan alapelvek és konszenzusok alapján kell történjen, mint a felnőtt betegek sürgősségi ellátása. A gyermekek életkori, anatómiai, élettani sajátosságai miatt az állapotfelmérés, a kategorizálás, a diagnosztika, a terápiás beavatkozások és az ápolási folyamat kivitelezése speciális ismereteket, készségeket és kompetenciákat igényel a felnőtt sürgősségi ellátáshoz képest. A publikációban ismertetésre kerül a hazai intrahospitális gyermeksürgősségi ellátás betegfelvételi és osztályozási folyamata az ápolói kompetenciák vonatkozásában.

Nővér

A betegfogadás és osztályozás folyamata, az ellátás sorrendjének meghatározása és ápolói kompetenciái a Sürgősségi osztályon

PÁPAI Tibor

Valamennyi sürgősségi osztály sikeres és hatékony működésének egyik kulcspontja a betegek, sérültek elsődleges állapotfelmérése után, azok gyors, pontos osztályozása az ellátás sorrendiségének meghatározása céljából. A tevékenység alkalmazásának feltétele a folyamat szabályozása, melynek része a megfelelő humánerőforrás szervezés, a képzés, az egyértelmű kompetenciák meghatározása és a beteg utak menedzselése. A szerző a Canadian Triage and Acuity Scale adaptálásával mutatja be a hazai sürgősségi osztályokon alkalmazható betegfelvétel és osztályozás folyamatát.

Ideggyógyászati Szemle

A vestibularis rendszer károsodásainak interdiszciplináris szemlélete

PONGRÁCZ Endre

A téma áttekintésének első részében a szédülés/vertigo definícióját ismertetem. A két panasz közötti fő különbség az érzés iránya, mely a vertigóra jellemző. A szédülés gyakori vezető panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban, mely az életévek emelkedésével nő, ugyanakkor megfigyelhető a kognitív folyamatok csökkenése az életkorral, ami azt támasztja alá, hogy a szédülés megjelenésében kognitív folyamatok is szerepet játszanak. A szédüléses panaszok nagy népegészségügyi jelentőségét annak növekvő aránya adja. Az akut szédüléssel jelentkező súlyos állapot általában másodpercek-percek alatt kifejlődik, tehát a sürgősségi betegellátás körébe tartozik. Három gyakori kórforma a neuronitis vestibularis, a benignus paroxysmalis pozicionális vertigo, valamint a Meniere-betegség. Ha nincsenek perifériás vestibularis tünetek, centrális okokat kell keresni, mindenekelőtt a stroke jön számításba (lysis lehetősége). A különböző szédülés/vertigo formák elkülönítő kórismézését megkönnyítendő, táblázatban foglaltuk össze a tüneteket időrendi sorrendben, valamint a leggyakoribb congenitalis és szerzett nystagmusformákat is. Az akut és krónikus stádiumban lévő szédülés/vertigo terápiáját illetően kevés a kellően erős bizonyítékokkal szolgáló, megfelelő vizsgálat. Az in vitro és in vivo vizsgálatok, valamint metaanalízisek alapján a leggyakrabban használt gyógyszerek a vinpocetin, a betahistin és a piracetam. Közlemények adatai támasztják alá, hogy a piracetam mind perifériás, mind centrális eredetű vertigóban hatásos.

Nővér

Infekciókontroll, higiénés protokoll alkalmazása az akut betegellátás területén

KISS Edit

A vizsgálat célja: A betegbiztonság kiemelt témaköre a nosocomialis fertőzések csökkentése, felismerése és korai kezelése a kimeneti mutatók javítása céljából. A kutatás célja felmérni és összehasonlítani, hogy az intrahospitális sürgősségi, és intenzív betegellátás területén dolgozók megfelelő szemlélettel, és ismerettel rendelkeznek-e a nosocomiális ártalmak prevenciójával kapcsolatban. A szerző vizsgálta továbbá, hogy az eredmények milyen összefüggést mutatnak a vizsgált célcsoport iskolai végzettsége, munkaviszonya, és motiváltsága között. A vizsgálat módszere: A mintavétel öt fővárosi kórház intenzív és sürgősségi osztályainak szakdolgozói körében történt. A vizsgálat eredményeinek gyakorlatban történő megvalósításuknak összehasonlítása céljából három ápolási tevékenység megfigyelése és értékelése történt kérdőíves felméréssel. (N=163) Eredmények: Az eredmények alapján deklarálható, hogy a sürgősségi és intenzív betegellátás területén a szakdolgozók témával kapcsolatos ismeretei kielégítőek, de vannak hiányosságok is. Elmondható, hogy a szakdolgozók tisztában vannak a kéz szerepével a fertőzésátvitel szempontjából. A megkérdezettek közül 90 ápoló tudta helyesen, hogy a perifériás kanül cseréje 72 óra után szükséges. Az ápolók többsége (78%) tudatában van annak, hogy a legoptimálisabb a légzőkörök 24 óránkénti cseréje. Következtetések: A szabályok be nem tartása sokszor a hiányos feltételrendszer miatt történik, ezért az eredményes nosocomiális surveillance céljából elengedhetetlen a menedzsment szerepe.