SZÁNTÓ Dezső
2010. MÁJUS 15.
Magyar Radiológia - 2010;84(01)
A gastrooesophagealis reflux betegséget az alsó oesophagealis sphincter hypomyotoniája, a nyelőcső-perisztaltikák csökkenése és a gyomorürülés elhúzódása okozza. A nyelőcső-motilitás primer rendellenességei a gyomortartalom regurgitatiójához vezetnek. Az oesophagus, a pharyngooesophagealis átmenet és a hypopharynx különböző károsodásainak kifejlődése a regurgitáló gyomor- és epesavak volumenétől függ. A báriumnyelés megbízhatóan szemlélteti a nyálkahártyarendellenességeket, a garat levator és constrictor izmainak koordinálatlan mozgását, továbbá az alsó és felső oesophagealis sphincter dyskinesiáját. A bizonyítékokon alapuló orvoslás adatbázisa (Cochrane Könyvtár) szerint a bárium pharyngooesophagogram szenzitivitása enyhe esetekben 72-74%, közepesen súlyos és súlyos esetekben 88- 93% és 100%. Eddig a pharyngealis diszfunkció stasis, penetráció és aspiráció laryngealis, lateralis fali dyskinesia, cricopharyngealis gát, vízesés, vallecularis ballon, valamint az elülső kettős fal jeleit ismertették. Gondolnunk kell a betegség légúti, szív-ér rendszeri és neurovegetatív megnyilvánulásaira is.
Magyar Radiológia
A radiologia.hu hírportál és a Magyar Radiológusok Társasága örömmel tudatja, hogy ez év áprilisában valóra vált régi elképzelésünk: a Magyar Radiológia folyóirat negyedévenként megjelenő nyomtatott változata mellett lehetőség nyílt a folyóirat online változatának havi kiadására is.
Magyar Radiológia
A 2008-2009. év szakirodalmának áttekintésével az emlődaganatok radiológiai diagnosztikájának és célzott radiológiai terápiáinak eredményei, illetve az egyes képalkotó és intervenciós módszerek aktuális helye kerül bemutatásra.
Magyar Radiológia
A szerzők a kettős energiájú CT-vizsgálatok alapelveit írják le, amelyeket a két röntgencsővel, azaz két sugárforrással rendelkező CT-berendezésekkel lehet elvégezni. A közleményben bemutatják a kettős energiájú leképezés speciális alkalmazásait, mint például a pulmonalis embolia kapcsán elvégezhető perfúziós vizsgálatot, a csonteltávolítás lehetőségét CT-angiográfia során vagy a kövek, meszes képletek elkülönítését. A kettős energiájú méréssel javítható a radiológiai diagnózis pontossága, érzékenysége.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A magas tibiaosteotomia (MTO) a varus deformitással járó, medialis unicompartmentalis térdarthrosis általánosan elfogadott kezelési módja. Az MTO lényege a terhelés áthelyezése a megbetegedett, arthrosisos porcfelszínről a relatíve intakt, egészséges porcfelszínre. A nyomás csökkentése a terhelési tengely korrekciójával érhető el. A medialis compartmentbeli nyomáscsökkenés akkor következik be, ha az alsó végtag terhelési tengelye a medialis compartmentről a térdízület centrumához képest kissé lateralra helyeződik át.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ötvenkét térd radiológiai vizsgálatát végeztük el a terhelt anteroposterior röntgenfelvételen a műtét előtt és a kombinált magas tibiaosteotomia (CO) után 10 héttel, valamint az első és ötödik posztoperatív év végén. A proximalis osteotomia a tibiaplatóval párhuzamosan történt, a distalis osteotomiát a tibia lateralis részétől a proximalis osteotomiáig, a tibiacondylusok centrumáig vezettük. Az osteotomia lateralis részének záródása és az osteotomia medialis részének következményes megnyílása után a lateralis oldalról eltávolított csontéket a medialisan megnyíló résbe helyeztük. Négy-hat fokos túlkorrekciót (171-169 fokos anatómiai femorotibialis szöget) terveztünk. Pre- és posztoperatíve mértük a femur anatómiai tengelye és distalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget (FC-FSZ), a tibia anatómiai tengelye és proximalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget (TP-TSZ), továbbá a femur distalis ízfelszíne és a tibia proximalis ízfelszíne között lateral felé bezárt szöget, a varus deformitás articularis komponensét (FC-TP). Az FC-FSZ, a TP-TSZ és az FC-TP összegeként határoztuk meg az alsó végtag anatómiai tengelyét (FTSZ). EREDMÉNYEK - A CO után a 10. posztoperatív héten mért adatok szerint az FC-TP, a TP-TSZ és az FTSZ szignifikánsan csökkent. A tervezett korrekciót (FTSZ 171-169°) az esetek 77%-ában értük el. Hét alul- (FTSZ ≥172°) és öt túlkorrekciót (FTSZ ≤168°) észleltünk. A posztoperatív 10. hét és első év vége között szignifikáns korrekcióveszteséget mértünk (az FTSZ szignifikánsan nőtt, 26 esetben egy, hét esetben kettő fokkal). A valgus fokozódását nem észleltük. Az articularis komponens (FCTP) 36 esetben nem változott. Az első és ötödik posztoperatív év között az FTSZ valgus irányú változását nem észleltük, szignifikáns korrekcióveszteséget nem mértünk. Az FTSZ egy esetben került varus tartományba. Négy térden észleltünk további articularis korrekcióveszteséget. Az FC-FSZ az első öt posztoperatív évben nem változott.
KÖVETKEZTETÉS - Ha a 10. posztoperatív héten a terhelt anteroposterior felvételen mért adatok szerint a tervezett korrekciót elértük (FTSZ 171-169°), az FTSZ az első öt posztoperatív évben nem került varus tartományba. Ha az articularis komponens a 10. posztoperatív hét és ötödik posztoperatív év között nem változott (az esetek 61,5%- ában), azt úgy értékeltük, hogy a korrekció optimális volt.
Magyar Radiológia
Az emlőbetegségek diagnosztikájára specializált radiológusok összeállították az emlőrák radiológiai vizsgálataival, szűrésével kapcsolatos állásfoglalásukat.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A nyelőcső laphámrákjának keletkezésében szerepet játszó potenciális rizikófaktorokat számos epidemiológiai vizsgálatban tanulmányozták és összegezték. Kóroki jelentőségüket a különböző populációkban eltérően értelmezték. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás egyöntetűen mindig jelentős szerepet játszott a betegség keletkezésében. Többen pozitív korrelációról számolnak be a nyelőcső planocelluláris carcinomájának keletkezése és a forró étel vagy ital fogyasztása között is. Egy, a közelmúltban megjelent közlemény szerint azonban a forró ital fogyasztása nem jelent kóroki tényezőt a nyelőcsődaganatok keletkezésében. Betegcsoportunk értékelése kapcsán választ kerestünk arra, hogy esetükben igazolható-e összefüggés a forró étel, illetve ital fogyasztása és a planocelluláris rák keletkezése között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1993. január 1. és 2004. szeptember 31. között 449 nyelőcsőlaphámrákos beteget vizsgáltunk endoszkópos laboratóriumunkban. Az anamnesztikus adatok összegyűjtése és feldolgozása során arra kerestük a választ, hogy betegeink fogyasztottak-e forró ételt vagy italt, és ha igen, hány százalékban. Kontrollcsoportként az endoszkóposan vizsgált 738, nem nyelőcsőtumoros beteg adatait tekintettük át és hasonlítottuk össze. EREDMÉNYEK - A nem daganatos betegek között a forró étel vagy ital fogyasztásának aránya szignifikánsan nagyobb volt a laphámrákos csoporthoz képest. A forró ételt, illetve italt fogyasztó nyelőcsőtumoros betegek között nagyobb arányban dohányoztak és fogyasztottak alkoholt, mint a kontrollcsoportban. KÖVETKEZTETÉSEK - Az általunk vizsgált betegcsoportban nem állt fenn összefüggés a nyelőcső planocelluláris carcinomája keletkezésének kockázata és a forró étel vagy ital fogyasztása között. Véleményünk szerint lehetséges, hogy a forró étel vagy ital fogyasztása - rendszeres dohányzás és alkoholfogyasztás mellett - szerepet játszhat a nyelőcsőcarcinoma keletkezésében.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A fistulák és perforációk az esetek 58%-ában a nyelőcső középső harmadában alakulnak ki. ESETISMERTETÉS - 58 éves férfi bal tüdejét gyógyszerrezisztens actinomycosis miatt eltávolították. A pneumectomia mediastinalis diszlokációt és fibrothoraxot okozott. Hat évvel később a beteg odynodysphagiáról és nyelést kísérő köhögésről panaszkodott. A mellkasfelvételeken bal oldali hydrothoraxot észleltünk, és a báriumnyeletés nyelőcső-perforációt tett láthatóvá ezen az oldalon. Az endoszkópia, a műtéti szövetminta vizsgálata, valamint a mellkascsapolás eredménye a nyelőcső adenocarcinomáját és pleuritis exsudativa diagnózisát igazolta. KÖVETKEZTETÉS - Pneumectomizált betegnél nyelésre jelentkező köhögés, nyelési zavar, valamint újonnan kialakult hydrothorax esetén nyelőcső-perforáció valószínűsége merül fel. A pleuritises fájdalom a mellhártya posztoperatív megvastagodása következtében hiányzik.
Magyar Radiológia
BEVEZETÉS - A szakirodalmi adatok szerint a nyelőcső funkcionális és morfológiai károsodásai kevert kötőszöveti betegségben szenvedők közel kétharmadánál alakulnak ki. ESETISMERTETÉS - Három nőbeteg (életkoruk 27, 39, 48 év) kevert kötőszöveti betegségben kialakult lateralis pharyngooesophagealis, epibronchialis és epiphrenalis nyelőcsődiverticulumait mutatjuk be. A diverticulumok átlagátmérője 3,8 cm, a legnagyobbaké 7,2 cm és 8 cm. A nyelőcsőtasakok 5-16 hónapos lappangás után dysphagiát, dystoniát, motilitási zavart, ételpangást, oesopharyngealis regurgitatiót és hányást, valamint retrosternalis égésérzést és tachyarrythmiát okoztak. Egy betegen pneumooesophagus is kialakult. A magas szérumenzimértékek és proximális elektromiogram polymyositist bizonyítottak. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-diverticulumok helye, száma és nagysága az interstitialis myopathiától függ.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás