[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Háttér - Még mindig nem tisztázott a vinpocetin, a szintetikus etil-alkaloid vincamin értágító hatása. A gyógyszer adása előtt és után transcranialis Doppler-technikával mérték a cerebralis vasomotor-reaktivitást az arteriolák vasodilatatiójának a megítélésére. A vizsgálat célja a vinpocetin vasodilatativ hatásának a felmérése volt cerebralis kisérbetegségben (SVD) szenvedők esetében a cerebralis VMR mérésével. Anyagok és módszerek - Összesen 30, SVD-ben szenvedő beteget kezeltünk három hónapig orálisan 15 mg vinpocetinnel. A cerebralis VMR-t légzés-visszatartási teszttel határoztuk meg. A légzés-visszatartási indexet (BHI) standard módon határoztuk meg, a >0,69-ot tekintettük normálisnak. A kiinduláskor, a kezelés előtt (I) meghatároztuk a BHI-t, a módosított Rankin-skála (mRS) pontszámát és a Mini Mental State Examination (MMSE) pontszámát. Egy hónappal később (II) ismét megmértük a BHI-t, majd három hónappal a kezelés után (III) elemeztük a BHI-t, az mRSpontszámot és az MMSE-pontszámot. Eredmények - A betegek átlagéletkora 61,4±11,5 év volt (40-77 év), 18 (60%) volt nő és 12 (40%) férfi. A kezelés során a jobb oldali MCA-ban nőtt a BHI (I) 1,18±0,53, (II) 1,26±0,54, (III) 1,37±0,41, statisztikailag szignifikáns különbséggel az I. és III. mérés között (p<0,05). Növekedést észleltünk a bal MCA-ban (I) 1, 25±0,53, (II) 1,31±0,55 és (III) 1,32±0,42, de ez nem érte el a statisztikai szignifikancia határát (p>0,05). Az átlagos MMSE-pontszám szignifikánsan nőtt a kiindulástól 27,4±2,3-ről 28,5±2,0-re három hónapos kezelés után (p<0,001). A funkcionális status statisztikailag szignifikáns javulást mutatott az mRSpontszám javulásával 2,1±1,0-ről 1,1±0,6-re (p<0,001). Következtetés - A gyorsvizsgálat eredményei szerint a három hónapos orális kezelés 15 mg vinpocetinnel tendenciaszerűen növelte a BHI-t, ami a cerebralis VMR javulását mutatja. Lehetséges, hogy a vinpocetin nagyobb dózisaira van szükség a VMR jelentős fokozódásának eléréséhez.

50 egészséges férfi és nő (életkoruk 20–70 év között) a. cerebri mediájának transcranialis Doppler vizsgálatával tanulmányoztuk 1 g acetazolamid (Diamox, Lederle) véráramlási sebességre gyakorolt hatását. A vizsgált személyeknek neurológiai vagy belgyógyászati betegségük nem volt. A Diamox iv. beadása előtt és után meghatároztuk a véráramlási paramétereket, a vérnyomást, a szívfrekvenciát és a vérgázértékeket. Az acetazolamid beadását követően mért változást abszolút értékekben és a nyugalmi érték százalékában fejeztük ki. Az acetazolamid nem változtatta meg szignifikánsan a vérnyomást és a vérgázértékeket. A Diamox beadása előtt az arteria cerebri mediában az átlagsebesség 59,8+14,4 cm/s volt. A keringési sebesség az injekció beadását követően szignifikánsan nőtt, csúcspontját a 10. percben érte el. A rezervkapacitás mértéke a 31-40 év közti korcsoportban volt a legnagyobb, 61-70 év között a legkisebb. Az 50 év feletti korcsoportokban a reakció elhúzódó volt. Nők esetében a nyugalmi véráramlási paraméterek és a rezervkapacitás mértéke minden vizsgálati időpontban szignifikánsan nagyobb volt, mint a férfiak' hasonló értékei. Úgy véljük, a TCD-vel végzett acetazolamid-teszt alkalmas a cerebrovascularis rezervkapacitás vizsgálatára. A rezervkapacitás függ az életkortól és a nemtől.

BEVEZETÉS - Stent beültetését az arteria carotisba számos magyar érsebész még mindig nem fogadja el a carotisendarterectomia alternatívájaként. Tanulmányunk célja az volt, hogy bizonyítsuk: a carotisstent beültetése hatékony és alacsony rizikójú eljárás az atherosclerosis okozta primer szűkületek hemodinamikai következményének és az embóliaveszélynek a megelőzéséhez. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 149 beteg (86 férfi, 63 nő; életkoruk 33-82 év, átlagéletkor 57,5 év) került DSA-vizsgálatra az elmúlt két és fél évben. 146 primer atheroscleroticus szűkület és nyolc endarterectomia utáni restenosis esetében ítéltük alkalmas megoldásnak a stentbeültetést. A NASCET módszerét alkalmazva minden betegnek 60% feletti szűkülete volt. Az atheroscleroticus plakkokat a következőképpen osztályoztuk: sima felszínű, irreguláris és ulcerált felszínű. Regisztráltuk a 95% feletti, úgynevezett szubtotális occlusiók számát. Feljegyeztük, hány esetben volt szükség előtágításra, milyen stenteket használtunk, és hány esetben tekintettünk el az utótágítástól. A beavatkozás sikerességét és a beavatkozás körüli szövődményeket regisztráltuk. Utánkövetést Doppler-ultrahangvizsgálattal végeztünk, 1, 6 és 12 hónap elteltével. EREDMÉNYEK - Szubtotális occlusio 28%-ban fordult elő. A beavatkozás sikeressége 149/150 (99%) volt. A beavatkozást 86%-ban Monorail Carotid Wallstenttel végeztük, 96%-ban előtágítás és disztális embolizációt gátló eszköz használata nélkül. Stentbehelyezés utáni ballonos tágítástól hat esetben tekintettünk el, az ulcerált plakkok okozta disztális embolizáció veszélyének csökkentése érdekében. A reziduális stenosis minden esetben 30%-nál kevesebb volt. Stroke a beavatkozások 2,6%-ában, TIA az esetek 0,7%-ában fordult elő. Két betegünknél jött létre restenosis. KÖVETKEZTETÉS - A carotisstent-beültetés a carotisendarterectomia biztonságos alternatívája. A legtöbb olyan betegen, akinek atheroscleroticus eredetű carotis interna szűkülete van, az ACAS tanulmányéhoz hasonló, alacsony szövődményrátával kivitelezhető.

BEVEZETÉS - Az arteria carotis interna szűkületeinek endovascularis ellátásakor fontos szempont az emboliák okozta szövődmények minimumra csökkentése. Ezt befolyásolhatja a stentfelvivő rendszerek kúpvégződésének mérete és alakja. Munkacsoportunk méréseket és számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a különböző kúpvégződések kialakítása mennyiben befolyásolja a plakkleválást előidéző erőhatást. ANYAG ÉS MÓDSZER - Öt különböző, a kereskedelemben elérhető eszközrendszert vizsgáltunk meg. Megmértük az eszközök vastagságát, és kiszámítottuk az akadálytalan felvezetésükhöz szükséges érlumen méretét. Kiszámítottuk, 5 mm átlagos artériaátmérőt alapul véve, hogy a különféle eszközök hány százalékos lumencsökkenés felett tágítják már a szűkületen történő átvezetés során is az adott érszakaszt. Számítógépes geometriai szerkesztés és mérés segítségével megvizsgáltuk, hogy a stentfelvivő eszközök végződéseinek kiképzése következtében hogyan oszlik meg a tolóerő előre és oldalra ható vektorra a kúp meredekségének függvényében. EREDMÉNYEK - A vizsgált stentfelvivő eszközök átmérője 5,0-5,9 french között volt, amelyek közül a legvékonyabb is 89%-os szűkület felett már mechanikusan tágítja a szűkületet. A vizsgált felvivőrendszerek distalis végződéseinek mindegyike kisebb-nagyobb mértékben elnyújtott kúp, amely az atraumatikus felvezetést szolgálja. A kúpok által az érfalra közvetített különböző irányú erők nagysága felszínük különböző pontjain eltérő. Az előreható erők a kúpfelszín nagy részén kisebbek, mint az oldalra irányulók. A végződések egyenetlenségei kedvezőtlen módosulásokat eredményeznek az erőirányok harmonikus megoszlásában. A kúpvégződések a vizsgált eszközök biztonságos felvezetéséhez szükséges szűkület-határértékeket minden esetben csökkentették; a kúpok által meghatározott értékek 89,76- 98,04% között mozogtak. KÖVETKEZTETÉS - Vizsgálataink azt igazolták, hogy a stentfelvivő rendszerek átmérője és végződésének alakja valóban hatással van a plakkra ható erők feltételezett mértékére és irányára, ezáltal befolyásolhatja az embolizációs szövődmények arányát. A legkisebb embolizációveszélyt a hosszan és egyenletesen elnyújtott kúpvégződésű eszközök hordozzák.