Magyar Immunológia

Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában

BENE László és munkatársai

2005. OKTÓBER 10.

Magyar Immunológia - 2005;4(03-04)

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

A gyakorlat teszi a mestert? Megjegyzések egy diszkusszióhoz

SZEGEDI Gyula

Az Arthritis & Rheumatism 2005. júniusi számában Michael M. Ward igen tanulságos közleményt jelentetett meg Association between physician volume and in hospital mortality in patients with systemic lupus erythematosus címmel1. A szerző a New York és Pennsylvania kórházai által hároméves időperiódusban kezelt 15 509 szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteg kórházi halálozási statisztikáját analizálta számos paraméterrel összefüggésben.

Magyar Immunológia

Plazmacitoid dendritikus sejtek - az I. típusú interferont termelő sejtek

MAGYARICS Zoltán, RAJNAVÖLGYI Éva

A dendritikus sejtek (DS) sokrétű funkciójú sejtcsoportot képviselnek; altípusaik alapvető szerepet játszanak az antigénspecifikus immunválasz elindításában és szabályozásában. Két fő típusuk - a myeloid (mDS) és a plazmacitoid (pDS) dendritikus sejtek - a perifériás vérben és szövetekben is megtalálható, és a környezet változásainak kifinomult érzékelőjeként szolgálnak. Különféle hatásokra aktiválódva a myeloid dendritikus sejtek morfológiai és funkcionális változásokon esnek át, ennek során a környező nyirokszervekbe vándorolnak és hatékony antigénbemutató sejtekké alakulnak. Az aktivált plazmacitoid dendritikus sejtek elsősorban a nyirokszervekben fordulnak elő, aktiváció hatására a vírusfertőzés helyére vándorolnak. A legújabb vizsgálatok szerint az emberi plazmacitoid dendritikus sejtek előalakjai azonosak a korábban leírt, nagy mennyiségű I. típusú interferon termelésére képes sejtekkel (IPC, interferon producing cell). Az IPC/pDC sejtek funkcionális hidat képeznek a természetes és az adaptív immunitás között, amennyiben képesek elindítani és szabályozni a patogén- és tumorspecifikus immunválaszt, illetve fontos szerepet játszanak különféle betegségek kialakulásában is. Az elmúlt évek elméleti és klinikai tudományos eredményei az I. típusú interferonok termeléséhez vezető eseménysorozat számos részletét tisztázták. Ezek az ismeretek új lehetőségeket nyitnak a plazmacitoid dendritikus sejtek funkcionális sajátságainak módosítására és az immunválasz terápiás célú befolyásolására is.

Magyar Immunológia

Ellenanyagok átvitele anyáról utódra: evolúciós szempontok

BAINTNER Károly

Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi. Az emlősök evolúciója során a tejszekréció és a chorioallantois placenta megjelenése új utakat nyitott az utód táplálásához. Ezek a változások az ellenanyag átvitelének helyében is változásokat hoztak létre, és különböző megoldások alakultak ki. Egyes fajokban (nyúl és rágcsálók) a szikmentes szikzsák új funkciót nyert: a méh szekrétumát veszi fel. A legtöbb emlősfajban az ellenanyag átvitelében a neonatalis típusú Fc-receptor (FcRn) tölt be kulcsszerepet, és a folyamat az IgG szempontjából szelektív. Patás állatokban (Artiodactyla és Perissodactyla) a vékonybél a transzportvakuólák segítségével szelektálás nélkül abszorbeálja az emésztetlen fehérjéket, köztük az ellenanyagokat is. A postnatalis transzmissziós időszak korlátozottságát (24-48 óra) a vékonybél jelentős hossza és a felszívódás hatékonysága kompenzálja. Az ellenanyag-transzmisszió két lépése (anyai szekréció és az utód általi felszívás) a humán chorioallantois placenta esetén egyetlen lépéssé redukálódott. Az IgG felszívódása gyakran proteolitikus környezetben megy végbe (szikzsák-endoderma, béllumen, bélhámvakuólák), és az ellenanyagok megvédésére is nagyon különböző megoldások alakultak ki.

Magyar Immunológia

Regulatórikus T-sejtek kevert kötőszöveti betegségben

BARÁTH Sándor, ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, SIPKA Sándor, SZEGEDI Gyula, BODOLAY Edit

BEVEZETÉS - A szerzők kevert kötőszöveti betegségben (MCTD) szenvedő beteg perifériás vérében vizsgálták a szabályozó funkciójú CD4+ T-sejtek, a CD4+/CD25+erős Treg-sejtek és az IL-10-et termelő Treg-sejtek (IL-10-Treg) megoszlását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 48 beteget vontak be. Közülük a vizsgálatkor 17 beteg a kevert kötőszöveti betegség aktív szakában, 31 beteg pedig nyugalmi szakban volt. Kontrollként 22 egészséges személy értékeit használták. A vizsgálatokat áramlási citometriával végezték. EREDMÉNYEK - A CD4+/CD25+erős T-sejtek százaléka és abszolút száma kevert kötőszöveti betegségben alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. A 17 aktív szakban lévő betegben a CD4+/CD25+erős. Treg-sejtek relatív és abszolút száma kisebbnek bizonyult, mint az inaktív szakban lévő betegek esetében. A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegekben a CD4+/IL-10+ Treg-sejtek százalékos aránya szignifikánsan nőtt az egészséges kontrollokhoz viszonyítva, és abszolút számuk is magasabb volt kevert kötőszöveti betegségben szenvedőkön, mint a kontrollok körében. A kortikoszteroid- és immunszuppresszív kezelésre a CD4+/CD25+erős Tregsejtek és az IL-10-Treg-sejtek száma az egészséges kontrollokéhoz hasonló lett. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeik szerint a CD4+/ CD25+erős Treg-sejtszám csökkenése jelentős tényező a kevert kötőszöveti betegségben észlelt immunregulációs zavarban. Lehetséges, hogy az IL- 10-Treg-szám emelkedése a proinflammatorikus és antiinflammatorikus citokinek egyensúlyát igyekszik biztosítani.

Magyar Immunológia

Plazmacitoid dendritikus sejtes leukaemia immunfenotípusának jellemzése

GOPCSA László, KORMOS Luca, BÁNYAI Anikó, TAMÁSKA Júlia, MATOLCSY András, GOGOLÁK Péter, RAJNAVÖLGYI Éva, PÁLÓCZI Katalin

BEVEZETÉS - Irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy a nem T-, nem B-sejtes CD4+/CD56+ lymphoid daganatok klinikailag és immunfenotípus szerint többféle entitást képviselnek. Bár a sejtes eredet és osztályozás még ellentmondásos, néhány betegség világosan elkülönülő, klinikailag agresszív kórképet képvisel. ESETISMERTETÉS - Ebben a munkában egy plazmacitoid dendritikus sejtes leukaemiában szenvedõ beteg immunfenotípus- és genotípus-vizsgálatait végeztük el a csontvelőből, perifériás vérből, nyirokcsomóból és bőrből származó kóros sejteken. Az immunfenotípus jellemzéséhez 73 monoklonális antitestet alkalmaztunk, ezek között - a sejtvonal-specifikus antigének mellett - kemokin- és citokinreceptorok, aktivációs és kostimulációs molekulák szerepeltek. A malignus sejtek a sejtvonal-asszociált antigének hiánya mellett CD4+/CD56+ fenotípust mutattak és hordozták a granzim-B, CD36, CD38, CD40, CD45, CD45RA, CD68, CD123, CD184, HLA-DR, BDCA2 antigéneket, amelyek alapján preplazmacitoid dendritikus sejt fejlődési stádiumnak feleltek meg. KÖVETKEZTETÉS - A CD11a/CD18, CD84, CD91, CD95, αvβ5, CDw197 jelenléte és a CD52 és CD133 antigének hiánya a malignus sejtek kiegészítő új tulajdonságainak tekinthetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Hypertonia és Covid-19 – II. rész

SZÉKÁCS Béla, KÉKES Ede, NAGY Judit, KOVÁCS Tibor

A szerzők áttekintik azokat a komponenseket és mechanizmusokat a keringésszabályozásban alapvető jelentőségű két nagy regulációs rendszerben, amelyek belső egyensúlya és kapcsolatai a SARS-CoV-2 fertőzés során kórosan változnak, és ezáltal fokozzák a súlyos klinikai állapotba torkollással fenyegető tüdő- és szisztémás gyulladás állapotot. Megvizsgálják azt a kérdést, hogy a fertőző ágens szervezeti celluláris behatolásának potenciális elősegítésén túl, az áldozatok között kiugróan magas arányszámú idős hypertoniás betegek RAS-gátló gyógyszerelése hogyan befolyásolja ezeket a változásokat, feltételezhető-e különbség az ACEi és ARB támadáspontú kezelési rendszer anti-, proinflammatorikus befolyása között a Covid-19-járványban. Az áttekintés a koronavírus-fertőzésre adott közvetlen immunológiai választ jelentősen meghaladó gyulladás patomechanikai hátterére fókuszál: az idős hypertoniás betegeknek alapállapotban is fennálló immunmódosulásainak jelentőségére és a kulcskomponensekre, mint angiotenzin-II, ACE-2, angiotenzin- 1–7, bradikinin, ARB, ACEI. A következtetésben a SARS-CoV-2 fertőzött (idős) hypertoniás betegek RAS-gátló kezelésében a támadáspont optimalizálásának mérlegelése ajánlott.

Lege Artis Medicinae

Fúziós fehérje lehet a SARS-CoV-2-vírusfertőzés megfékezője?

ÖTVÖS Zoltán

2020. március közepén alakult meg az a négy intézmény kutatóiból és gyógyszerfejlesztőiből álló konzorcium, amely a koronavírus-fertőzést megfékező hatóanyag kifejlesztésére vállalkozott. Az együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, az ImmunoGenes Kft., valamint a Richter Gedeon Nyrt. közös vállalkozása, melyet az állam támogat. A konzorciumot az ELTE Természettudományi Kar Immunológiai Tanszéke vezeti, melynek élén Kacskovics Imre egyetemi tanár áll - tőle kérdeztünk a célokról.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Immunológiai alapok – az immunrendszer egyes alkotóinak szerepe a neuroimmunológiában

Lege Artis Medicinae

Tartósan fennálló Hashimoto-thyreoiditis konvertálódása Graves–Basedow-kórba

TÓTH Géza

Az autoimmun pajzsmirigybetegségek két legfontosabb típusa a Graves–Basedow-kór és a Hashimoto-thy­reoiditis. Gyakori jelenség, hogy az auto­im­mun hyperthyreosis a késôbbiekben hypothyreosisba torkollik. A régen fennálló Hashimoto-thyreoiditisnek hyperthyreosisba való konvertálódása viszont irodalmi ritkaság. A szerzô két beteg esetét mutatja be, akiknél többéves tiroxinkezelést igénylô Hashimoto-thyreoiditis spontán Graves– Ba­­se­dow-hyperthyreosisba ment át. ESETISMERTETÉS – A betegeknél sok évvel korábban autoimmun hypothyreosist diagnosztizáltak. A klinikai tünetek, az alacsony perifériás hormonszintek, a pajzsmirigyellenes antitestek magas titere, az ultrahangos kép Hashimoto-thyreoiditis hyper­trophiás formáját erôsítették meg. Több­éves, nagy dózisú levotiroxinkezelést követôen a betegeknél hyperthyreosisra utaló klinikai tünetek jelentkeztek. A szubsztitúció felfüggesztését követôen is kifejezetten magas szinten perzisztáltak a pajzsmirigyhormonok, valamint a TSH-receptor elleni antitestek is megemelkedtek. A pajzsmirigy diffúz, kifejezetten fokozott keringése, valamint az egyik betegnél elvégzett izotópvizsgálat a Graves–Basedow-kórt megerôsítette. Thyreostaticum adása mellett a betegek tünetei megszûntek, euthyreoiddá váltak, ellenanyagszintjük is csökkent. A Graves–Basedow-kórnak és a Hashimoto-thyreoiditisnek számos közös jellemzôje van. Ezen immunológiai, genetikai és egyéb közös vonások vezethetnek oda, hogy a két betegség egymásba átalakulhat.

Hypertonia és Nephrologia

Az izolált szteroidrezisztens nephrosis szindróma genetikája - az ezredfordulót övező két évtized eredményei

TORY Kálmán, KERTI Andrea, REUSZ György

A gyermekkori izolált szteroidrezisztens nephrosis szindróma rossz prognózisú, 10 éven belül 30-40%-ban végstádiumú veseelégtelenséghez vezetõ kórkép. A kóreredete szerint két csoportra osztható, kialakulhat immunológiai betegség és struktúrfehérje-mutáció következményeként. Az utóbbi csoportban az elmúlt két évtizedben 10 gén mutációit azonosították. Miután az immunológiai és a genetikai forma kezelése eltérõ, és az elkülönítésük jelenleg döntõen a mutációk kimutatásával lehetséges, fontos a gének és a hozzájuk kapcsolódó fenotípusok ismerete. A jelen összefoglalóban a 10 ismert génhez kapcsolódó fenotípusokat tekintjük át az irodalom alapján.