Az 1990-es évek eleje óta az információtechnológia fejlődésének köszönhetően óriási változást élünk át, amelyet akár információs forradalomnak is hívhatunk, mivel méretében szinte az ipari forradalomhoz hasonlítható.

A XX. század második felében, a holisztikus orvostudomány megjelenésével párhuzamosan az egészségügyi dolgozóktól elvárt viselkedési minták köre is megváltozott. Ma már számtalan szakirodalmi hivatkozás hangsúlyozza az orvos és a beteg között fennálló személyes kapcsolat gyógyulás folyamatára és a beteg általános jóllétére gyakorolt pozitív hatását. A személyes kapcsolat kialakítása, az elvártnak megfelelő érzelmi megnyilvánulások azonban nem minden segítő foglalkozású számára magától értetődő és természetes. Vannak, akiknek ezért meg kell dolgozniuk, érzelmi munkát kell végezniük. Az érzelmi munkavégzést azonban segítheti, megkönnyítheti az egészségügyben dolgozók betegekkel kapcsolatos, gyógyítás iránti elkötelezettsége. Az elkötelezettség és az érzelmi munka kapcsolatának feltárása érdekében megvizsgáltuk 84 onkológiai dolgozó érzelmi munkáját, elkötelezettségét és az arra ható szervezeti tényezőket. Az érzelmi munka számszerűsítéséhez a PANAS-X kérdőívet használtuk, míg az elkötelezettséget és az azt befolyásoló faktorokat kifejtendő kérdések mentén térképeztük fel. Vizsgálati eredményeink az elkötelezettség és az őszinte érzelmi munka közötti szakirodalmi adatok által is alátámasztott kapcsolat tényét erősítették meg. Kimutatható volt, hogy az elkötelezett munkavállalók spontán érzelmei jobban megfeleltek a betegek által a segítő foglalkozásúaktól elvártaknak, és viselkedési megnyilvánulásaik is inkább összhangban voltak azokkal. Az elkötelezettséget a szervezeti tényezők közül a megerősítés, valamint a munkatársak és a betegek attitűdjei befolyásolták a legerősebben. Az egészségügyi dolgozók kiválasztásánál lényeges lenne az altruista segítő attitűd meglétének vizsgálata, de még ennél is fontosabb, hogy az intézmények működtetői és vezetői fordítsanak, figyelmet arra, hogy a munkavállalók elköteleződését a megfelelő munkakörnyezet megteremtése és folyamatos megerősítő visszacsatolások által lehetővé tegyék, illetve megerősítsék.

A fertőző betegségek és a különböző fertőzések napjainkban mind a fejlődő, mind az iparilag fejlett országokban tömeges megbetegedéseket okoznak, és a halálozás is jelentős. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben egyre több ismerettel rendelkezünk a mikrobákról, a kórképek hatásos kezeléséről és a megelőzés lehetőségeiről, világszerte évente több mint 13 millióan halnak meg fertőzéses megbetegedésekben. Az utóbbi két évtizedben is egyre több új kórokozót és fertőzéses eredetű kórképet ismertünk meg, és tapasztaljuk, hogy már szinte feledésbe merült fertőző betegségek újból jelentős számban bukkannak fel. Újdonságként lehet említeni mindazokat a megbetegedéseket, amelyek kezelésére nem vagy alig rendelkezünk hatásos antimikrobás gyógyszerekkel, és a megelőzésükre sincs hatásos vakcina. Egyre gyakoribb a multi- és pánrezisztens mikrobák izolálása, ugyanakkor ezeknek a fertőzéseknek a leküzdésére a közeljövőben nem várhatók újabb antibiotikumok. A nagy gyógyszergyárak abbahagyták az antibiotikumok kutatását. Ebben a helyzetben csak azt tehetjük, hogy megpróbáljuk az antibiotikumokat racionálisan használni, és komolyan vesszük a megelőzést és az infekciók kontrollját mind a járóbeteg-ellátásban, mind a kórházakban. A jelenleg használatos antibiotikumok hatásosságának megőrzése mindenkinek érdeke és felelőssége.

Mi a fontosabb: a beteg érdeke, a kialakuló járvány megelőzése vagy a fenntartható finanszírozás? Ki dönt valójában a beteg sorsáról? A kezelőorvos? A gazdasági igazgató? Vagy netán - áttételesen - a finanszírozó?

A diabeteses retinopathia (DR) a látásgyengülés vezető oka világszerte. A diabeteses betegek közel felénél már megfigyelhető, és súlyossága fokozódik a diabetes előrehaladtával. Kialakulásában szerepet játszik a glükotoxicitás, a lipotoxicitás és a hypertonia. Kezelését tekintve a nem invazív lehetőségek közül a cukorháztartás és a vérnyomás kontrollja játszik bizonyos szerepet. Az új vizsgálatok eredményei alapján a RASgátlók és a fenofibrátkezelés jelent ígéretes lehetőséget a DR progressziójának gátlásában vagy regresszió indukálásában. Két nagy tanulmány (FIELD, ACCORD Eye) bizonyította a fenofibrátterápia szignifikáns eredményességét a DR miatti lézerkezelések visszaszorítása területén. A lipidváltozásoktól függetlennek tartható hatékonyság elsősorban a fenofibrátok PPAR-α-agonista hatásmechanizmusával magyarázható. A DR új kezelési lehetőségeit taglaló állásfoglalások szerint a fibrátterápia a DR viszszaszorításának egyik ígéretes új útját jelenti.