A perifériás érbetegségek (peripherial arterial disease, PAD) ellátása a cardiovascularis betegségek legmostohább területei, egyrészt mert az ebben a betegségben szenvedők a legelhanyagoltabb, legkevésbé egész­ségtudatos réteg (elég, ha csak a nagy­mér­tékű nikotin- és az ehhez gyakran társuló alkoholabúzusra gondolunk), másrészt mert elégtelen a perifériás érbetegségek ke­zelésére specializálódott szakemberek, az angiológusok száma. Az ar­té­riás érszűkület kimutatása ráadásul nem is lenne nehéz, hiszen széles körben alkalmazható, olcsó funkcionális szűrő­vizs­gá­lat, a boka-kar index (ABI) áll ehhez a ren­del­kezésünkre, melyet az alapellátásban kötelező szűrő­vizs­gálatként írtak elő. Egyre jobbak a terápiás lehetőségeink is, hiszen mióta a ci­losz­tazolt bevezették, evidenciákon alapuló, a tüneteket mérséklő, a progressziót lassítani képes gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre, melynek az alkalmazását mind a magyar, mind az amerikai irányelvek első osztályú ajánlásként javasolják. A ci­losz­ta­zolnak, mint PDE3-inhibitornak, komplex farmakológiai hatása van, ugyanakkor számos esetben nem alkalmazható, emiatt a pentoxifyllin sem szorulhat ki teljesen a terápiás fegyvertárból. Az új európai ajánlás a vérlemezkegátlók helyét is jól definiálja a PAD kezelésében. A gyógyszeres kezelés mellett az intervencionális radio­ló­gia ugrásszerű fejlődése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kelljen több végtagot elveszíteni, amennyiben az érszű­kületet idő­ben felismerik.

Az acetilszalicilsav (ASA) az egyik legrégebben és legszélesebb körben használt gyógyszer a világon. Jelenleg leggyakrabban a cardiovascularis betegségek kezelésére és megelőzésére használják. Ma már konszenzus alakult ki abban, hogy primer prevencióban az ASA mellékhatásainak veszélye meghaladja a várható előnyöket. A cardiovascularis betegségek másodlagos megelőzésében azonban őrzi vezető szerepét. Egyetértés van abban is, hogy preventív célból a kis dózisok az ajánlottak, azonban arról, hogy ezen belül a 75-81-100 mg ajánlott-e, még nincs egyetértés. A szerzők összefoglalják a témában megjelent közleményeket.

Ischaemiás stroke és tranziens ischaemiás attak (TIA) esetén az ismétlődés veszélye legnagyobb az esemény után közvetlenül és hétről hétre csökken. Az aszpirin csökkenti a korai ismétlődés kockázatát (IST, CAST vizsgálatok), de a kettős gátlás még hatékonyabb. A CHANCE vizsgálatban magas kockázatú betegeknél az aszpirin (ASA) + clopidogrel kombináció hatékonyabbnak bizonyult, mint az ASA önmagában. Felmerült a kérdés, hogy ha a kettős kombináció hatékonyabb, akkor a rövid idejű hármas támadáspontú thrombocytaaggregáció-gátló (TAG) kombináció [ASA: ciklooxigenáz irreverzibilis gátlás, clopidogrel: ADP (adenozin-difoszfát)-receptor irreverzibilis blokkolás, dipiridamol: tct. cAMP (ciklikus anonozonmonofoszfát)- és/vagy cGMP (ciklikus guanozinmonofoszfát)- szintet növeli] hozhat-e még előnyt ennek a betegcsoportnak a kezelésében. Ezt in vitro TAG-vizsgálatok, thrombocyta-leukocyta konjugációs, leukocytaaktivációs vizsgálatok, illetve egészséges önkénteseknél és korábban stroke-on átesett betegeknél végzett kisebb létszámú vizsgálatok, esettanulmányok kettős kombináció ellenére is visszatérő epizód esetén hosszú távon alkalmazott effektív hármas kombináció mellett is bizonyítják.

A perifériás verőérbetegség (PAD) a társuló multilocularis atheroscleroticus betegségek következtében igen nagy mortalitású betegség. Tünetes PAD esetén a jól megválasztott antithromboticus kezelés nemcsak az alsó végtagi vascularis események, hanem a cardiovascularis halálozás, stroke és myocardialis infarctus kompozit végpont előfordulási arányának csökkentése szempontjából is kulcsfontosságú. Ezen a területen a thrombocytaaggregáció-gátló acetilszalicilátnál jobb eredményt lehetett elérni clopidogrellel, de a két szer kombinációja már nem jár a cardiovascularis major események számának csökkenésével. Az elmúlt évek vizsgálatai alapján számos, egyéb hatóanyagról bizonyosodott be, hogy a PADbetegek csoportjában nem előnyösebb alkalmazásuk a hagyományos thrombocytaaggregáció-gátló szereknél. Terápiás gyakorlatunkban változást jelenthet azonban a Xa-faktor-gátló rivaroxaban kis dózisának és az acetilszalicilátnak a fix kombinációja, amely a monoterápiánál jobb eredményeket tudott felmutatni a kombinált cardiovascularis végpontot illetően, elfogadható vérzéses kockázatnövekedés mellett.

A vizsgálat célja: Felmérni, hogy a Siófoki Kórház-Rendelőintézet Sebészeti osztályán kezelt alsó végtagi érbetegséggel és/vagy diabeteses láb szindrómával kezelt betegek körében a primer amputatiot milyen arányban követi szövődmény, illetve újabb csonkolásos beavatkozás és milyenek a betegek gyógyulási esélyei. Feltárni továbbá, hogy milyen tényezők befolyásolják károsan a gyógyulás folyamatát (káros szenvedélyek, társbetegségek, postoperativ időszak utáni gondozás, szociális körülmények). Vizsgálati módszerek és minta: A Siófoki Kórház-Rendelőintézet Sebészeti osztályán 2012. január és 2013. szeptember között alsó végtagi érbetegség, illetve diabeteses láb szindróma okozta amputation átesett betegek csoportja képezte a vizsgálati mintát. (N=100 fő) Az adatgyűjtés betegdokumentáció elemzéssel történt. Eredmények: A minta 52%-át érintette a primer alsó végtagi amputatiot követően kialakult szövődmény. A primer amputatio postoperativ időszakát követő gondozás jellege és a reamputatio végzésének összefüggését vizsgálva statisztikailag szignifikáns összefüggésre nem derült fény. Az egyének által átélt amputatiok száma és a társbetegségekkel kapcsolatos szakorvosi kontrollon való rendszeres megjelenés összevetése során sem derült fény statisztikailag szignifikáns összefüggésre. Következtetések: Az eredmények tükrében tett javaslatok az érintett populáció primer, secunder és tercier prevenciója során való alkalmazhatóság szempontjából kerültek megfogalmazásra.