Lege Artis Medicinae

Terminális állapotú rákbetegek otthoni gondozása kezdeti tapasztalatok

RUZSA Ágnes1, KOLONICS Zsuzsa1, PADÁNYI János1

1994. MÁRCIUS 30.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(03)

A szerzők terminális állapotú rákbetegek otthoni gondozása során szerzett kezdeti tapasztalataikról számolnak be. A vizsgált időszakban, 1992. okt. 1–1993. okt. 1-ig 15 beteget gondoztak. A betegek adatainak értékelése a csoport által bevezetett ambuláns lappal történt. Mivel az ambuláns lap kifejlesztése és a beteggondozás párhuzamos volt, csak 8 beteg adatai értékelhetőek, összehasonlíthatóak. A gondozást onkológus orvosokból, nővérekből, szociális munkásokból, önkéntes segítőkből és lelkészekből álló csoport végezte. Fájdalomcsillapítási problémák esetén specialistával konzultáltak. A gondozásban a fő hang súlyt a tüneti kezelésre helyezték, a pszichoszociális támogatás mellett. A palliatív csoport által végzett gondozás lehetővé tette, hogy a betegek szomatikus komfortját biztosítsák kínzó tüneteik enyhítésével. Az otthoni gondozás a család biztonságérzetét növelte, a kórházat, annak aktív ágyait teher mentesítette, a háziorvosoknak szakmai segítséget nyújtott. A szerzők tudomása szerint Magyarországon első alkalommal számolnak be palliatív csoport által végzett terminális állapotú rákbetegek otthoni gondozásáról.

AFFILIÁCIÓK

  1. Markusovszky Kórház Onkoradiológiai Osztály Szombathely

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Levelek - A spontán pneumothorax

KESZLER Pál, RÁCZ Egon

Tisztelt Szerkesztőség! Az 1993. november 30-i számban jelent meg AC Miller és JE Harvey „A spontán pneumothorax kezelésének irányelvei” című közleménye a British Thoracic Society állásfoglalásaképpen. Hálátlan vállalkozásnak tűnhet egy ilyen tiszteletreméltó és nagy múltú társaság elveivel vitába bocsátkozni.

Lege Artis Medicinae

A hormonpótló kezelés nőgyógyászati onkológiai vonatkozásai

BŐSZE Péter

Ma már hazánkban is egyre inkább tudatosul, hogy a nők túlélik „biológiai életkorukat", és egy olyan életszakaszba kerülnek, amelyben egészségüket több veszély fenyegeti. Ebben az életkorban a szív-érrendszeri megbetegedések és a csontritkulás népbetegségnek számítanak. Hormonok adásával nagyon sok megbetegedés kivédhető vagy mérsékelhető. Tudásunk bővülésével szemléletünk is megváltozott, és sok olyan megbetegedést, amely a hormonpótló kezelés ellenjavallatát képez te, ma már inkább javallatnak tekintünk. Úgy tűnik, így van ez a daganatos megbetegedésekkel is. Abszolút ellenjavallatnak tekintett előzetes méhtest- vagy emlőrák eseteiben kiderült, hogy a hormonpótló kezelés nem csak hogy nem ártalmas, hanem inkább előnyös. A legkevésbé tisztázott az ösztrogének vagy ösztrogén-gesztagének szerepe a méh sarcomák kiújulásában. Ezek azok az esetek, amelyekben a hormonok adása megfontolandó. Minden más esetben, a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és tapasztalatok szerint a hormonpótló kezelés előnyei meghaladják a hormonok adásának kockázatát, ezért nem tűnik indokoltnak, hogy a hormonpótlás jótékony hatását a daganatos betegektől, rossz beidegződés miatt megtagadjuk. Szemérem test-, hüvely-, méhnyak- és petefészekrák eseteiben a hormonok ugyanúgy adhatók, mint daganatos megbetegedésben nem szenvedőknek. Emlő- és talán méhtestrák eseteiben a hormonpótló kezelésnek nem kívánt következményei is lehetnek. Minden esetet egyedileg kell elbírálni, és nőgyógyász-onkológus bevonásával eldönteni, hogy emlő- vagy méhtestrák esetében adhatunk-e hormon pótló kezelést.

Lege Artis Medicinae

A hospice és a home-care komplex szemléletének kialakítása

MOLNÁR Lajos, BÖSZÖRMÉNYI Dalma

A home-care- és a hospice-mozgalommal a kórházi és a gondozói hálózatban hosszú ideje szórványosan már találkoztunk mindazzal, amit e dolgozat célul tűzött ki. Szerte az országban kórházakban és a szakambulanciákon egyaránt keresik e gondozás útját-módját.

Lege Artis Medicinae

Az antibiotikum-rezisztencia fokozódó veszélye: hogyan befolyásolja az antibiotikumok rendelésének gyakorlatát az alapellátásban?

ROBERT Sutherland

Az utóbbi fél évszázadban a baktériumok által okozott fertőző betegségek sikeresen kezelhetők voltak antibiotikum-terápiával, s a gyógyszeripar számos, egymástól jelentősen különböző hatásmechanizmusú antibakteriális szert fejlesztett ki. Az antibiotikumok használata okozta szelekciós nyomás azonban elkerülhetetlenül rezisztens baktériumok el szaporodásához vezetett; az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának sebessége egyre gyorsabbnak tűnik, s ez mérsékli a létező szerek hatékonyságát. Az antibiotikum-rezisztens baktériumok széleskörű elterjedésé ért, mind a területi, mind a kórházi gyakorlatban – a rezisztenciagéneket terjesztő plazmidok és transzpozonok, az antibiotikumok nem megfelelő alkalmazása és szociális faktorok felelősek. Az antibiotikum-rezisztencia terjedésének megfékezéséhez szükséges, hogy a klinikusok megfelelően alkalmazzák az antibiotikumokat; hogy olyan programokat fejlesszünk ki, amelyek elősegítik a higiénés körülmények javulását, és csökkentik a rezisztens baktériumok átvitelének lehetőségét a közösségeken belül és azok között; hogy folytatódjék az új antibakteriális szerek kifejlesztése.

Lege Artis Medicinae

Hilusközeli és intrahepatikus malignus epeúti szűkületek palliatív kezelése intervenciós radiológiai módszerekkel

KÓNYA András, VIGVÁRY Zoltán

A hilusközeli és intrahepatikus malignus epeúti elzáródások és szűkületek kezelésében túlnyomórészt az intervenciós radiológia nyújtotta eljárások jelenthetnek hatékony, tüneteket enyhítő kezelést. A szerzők 12 beteg rosszindulatú, magas epeúti szűkülete(i) vagy elzáródása(i) miatt bekövetkezett icterus megoldására 23 endoprotézist ültettek be. A máj lebenyeinek, illetve szegmentumainak izolálódása miatt kettős protézis implantációra 5 betegben került sor. A betegek túlélése 4-22 (átlag 8,7) hónap volt. 6/12 betegben a túlélés 4-8 hó nap időtartamú volt, a beültetett protézisek nem záródtak el. A betegek másik felében az alapbetegség hosszabb túlélést engedett meg, a protézisek elzáródása 3–11 hónapon belül az icterus kiújulásához vezetett. Egy eset kivételével, ahol az endoszkópos protéziscsere sikerrel járt, további 7 alkalommal perkután beavatkozás elvégzésére kényszerültek. Egy betegben 3-szor, míg 5 betegben 1-1 alkalommal új protézis beültetésére került sor; 3 ízben az elzáródott protézis perkután eltávolítását, míg 2-2 alkalommal disztalis irányú kimozdítását illetve endoszkópos eltávolítását követően. A perkután endoprotézis implantációt a szerzők egyértelműen hatékonynak ítélik e betegségek kezelésében a betegek túlélését - és mivel az endoprotézisek zárt rendszert képeznek – életminőségük javítását illetően egyaránt. Felhívják a figyelmet a beavatkozások manipulációigényességére, a sorozatos beavatkozások szükségességére és a beavatkozást végzők nagy fokú sugárterhelésére is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Tartós centrális vénabiztosítás az onkológiában

PAJKOS Gábor

A hosszú távon alkalmazható centrális vénás eszközök alapvető jelentőségűek az onkológiai betegek kezelésében, enyhítik a gyakori vénapunkciók és kanülálások okozta stressz- és diszkomfortérzést. A centrális vénabiztosítás javallatait, lehetőségeit, a korai és késői szövődményeket, azok elhárításának módját ismerteti a közlemény nemzetközi és hazai ajánlások, a szakmai irodalom áttekintése alapján. Gyakorlott és összeszokott team kezében, a gondozási-követési elvek következetes alkalmazásával az implantálható centrális vénás katéterrendszerek onkológiai alkalmazása ajánlott hatékony és biztonságos lehetőség.

Lege Artis Medicinae

Terminális állapotú rákbetegek hányingerének és hányásának csillapítása

SIMKÓ Csaba

A terminális állapotú rákbetegek egyik leggyakoribb panasza a hányinger, illetve a hányás. Ezek hátterében számos kiváltó ok állhat. A gyakori hányás jelentősen rontja az életminőséget, tartós fennállása esetén számos szövődmény léphet fel, és kórházi felvétel válhat szükségessé. A palliatív ellátás során e kínzó tüneteket úgy kell megszüntetni, hogy közben a kiváltó ok legtöbbször fennmarad. Az eredményes tüneti kezelés eléréséhez érteni kell a hányást előidéző mechanizmusokat, alaposan kell ismerni a legfontosabb antiemetikumokat, és a hatékonynak talált gyógyszereket rendszeresen kell alkalmazni.

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.