Klinikai Onkológia

A hospice szerepe az onkológiai ellátásban

TORGYIK Pál

2016. MÁJUS 20.

Klinikai Onkológia - 2016;3(02)

Az onkológiai ellátás és hospice kapcsolatát a morbiditási és mortalitási adatok bemutatásán keresztül vezetjük fel, rámutatva arra, hogy a növekvő gyakorisággal (2013-ban 90 091 új beteg) a kezelés csak nehezen tud lépést tartani Magyarországon, a daganatos halálozás nem csökken (2013-ban 33 278 fő). A daganatos betegség diagnózisának közlése hatalmas lelki megrázkódtatást okoz a betegnek, ezért már az aktív onkológiai kezelés megkezdésével párhuzamosan bekapcsolódnak az (onko)pszichológusok. Lelki támogatást nyújtanak betegnek és családjának, oldják a szorongást, segítenek a betegséggel való küzdelemben és abban, hogy a beteg elfogadja, fokozatosan feldolgozza az új helyzetet, és hogy továbbra is természetes aktív életet éljen. A beteg bizakodik mindaddig, amíg a kezelés hatékonynak tűnik, illetve általános állapota, erőnléte stabil. Sajnos a daganatos betegségek - kevés kivétellel - csak kezelhetők, krónikus betegség állapotában tarthatók, de nem gyógyíthatók meg véglegesen, a terápiás arzenál egyszer kimerül. Amikor a hatékony onkológiai kezelésre tovább nincs mód, csak a palliatív kezelés, hospice ellátás segíthet a beteg jó/elfogadható életminőségének időleges fenntartásában. A terminális állapotú betegek emberi méltóságának megőrzéséért indult mozgalom, a hospice ma az egészségügyi ellátórendszer integráns része, 205 ággyal, 75 otthoni hospice ellátó egységgel. A terminális állapot, a halál és a haldoklás válfajai mellett részletesen ismertetjük a betegek útját a hospice-palliatív ellátásba kerüléshez. Részletezzük a hospice szellemiségében folyó/folytatódó szakmai palliatív orvosi és pszichológiai, valamint egyéb teammunka keretében nyújtott gondozási tevékenységeket az otthoni és az osztályos (kórházi) ellátás keretei között. Megjegyezve, hogy a kétféle ellátásnak integráltan, egymást kiegészítve, segítve kell működnie. Végül kitérek néhány, az optimális működést hátráltató problémára is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinoma szisztémás kezelése

PFEIFFER Per, MOEHLER H. Markus

Csekély azoknak a kemoterápiás gyógyszereknek a száma, amelyek az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinomában (GEA) hatékonyak, és amelyeket alkalmaznak. A palliatív kemoterápia meghosszabbítja a teljes túlélést, és javítja az életminőséget. A nagyméretű randomizált vizsgálatokban a medián teljes túlélés megközelíti a 12 hónapot, de a nem válogatott populációkban a medián teljes túlélés körülbelül 6 hónap. A metasztatizáló GEA-ban a medián életkor megközelítőleg 70 év, de a legtöbb randomizált vizsgálatban csak körülbelül 60 év vagy még kevesebb, ezért a vizsgálatokban részt vevő betegek erősen szelektáltak. Számos első vonalbeli protokollt validáltak, de jelenleg még nincs konszenzus, melynek alapján egy világszerte alkalmazható kombináció lenne ajánlható. A platinaalapú (cisplatin vagy oxaliplatin) és egy fluoropirimidin (5-FU, capecitabin vagy S-1) kombináció képviseli az első vonalbeli kezelés pillérét. Az ilyen kettős kezelés docetaxellel történő kiegészítése tovább javítja a teljes túlélést, jóllehet, a megnövekedett toxicitás árán, de az arra alkalmas, fiatalabb betegeknél a docetaxel-tartalmú hármas terápiás protokoll alkalmazását kell mérlegelni. A trastuzumab volt az első célzott terápia, amit előrehaladott GEA-ban engedélyeztek. A kettős kemoterápia trastuzumabbal történő kiegészítése igen jól tolerálható, és növeli a hatásosságot. A második vonalbeli kezelés standard, és nemrégiben kimutatták, hogy a ramucirumab klinikailag jelentős előnnyel jár, akár monoterápiában, akár paclitaxellel kombinációban alkalmazzák. Az előzetes ismertetések szerint az immunterápia hatásossága ígéretes, és randomizált vizsgálatokba előrehaladott GEA-ban szenvedő betegeket toboroznak.

Klinikai Onkológia

Epeúti és epehólyagrákban szenvedő betegek nem sebészi kezelése

PIKÓ Béla, LACZÓ Ibolya

Az epeúti rákok ritkák, ezért ellátásukra kevés magas szintű evidenciát találunk. A sikeres kezelés alapja, a tartós túlélés egyetlen esélye a radikális műtét. A kemoterápia a fl uorouracil alapú protokollok után egyre inkább a gemcitabinbázisú citosztatikus kombinációkat (cisplatinnal, oxaliplatinnal, kapecitabinnal), vagy a FOLFIRINOX sémát részesíti előnyben, természetesen a beteg állapotát messzemenően figyelembe véve. Egyetlen biológiailag célzott kezelés sem törzskönyvezett ebben a javallatban, a legtöbb tapasztalatot az erlotinibbel szerezték; jelenleg a molekuláris genetikai profil, és nem klinikai vizsgálatok eredménye alapján választhatunk a lehetőségek közül. A sugárkezelést - és a radiokemoterápiát - neoadjuváns, adjuváns és palliatív javallatban alkalmazhatjuk, a konvencionális perkután besugárzás mellett a brachyterápia, intenzitásmodulált kezelés, intraoperatív irradiáció, radioembolizáció formájában végezhetjük a műszerezettség függvényében. A palliációban a fotodinámiás terápia és a különféle ablációk mellett az intervencionális radiológiai módszereknek is nagy jelentősége lehet.

Klinikai Onkológia

Az infúziós kezelések szövődményei különös tekintettel a citosztatikum-extravazációra

HARISI Revekka

A citosztatikumok extravazációja az infúziós kezelés legnagyobb jelentőséggel bíró helyi szövődménye, mivel nagyon komoly következményekkel járhat. Az extravazáció során az infúziós oldat az érpályából a szubkután, subdermalis térbe jut, infiltrálódik és a bőrre, idegekre, inakra és ízületekre káros hatásokat eredményez. Gyakorisága irodalmi adatok szerint 0,01-7%. A kemoterápiás szerek károsító hatásuk szempontjából a hólyaghúzó, az irritáló, illetve a nem hólyaghúzó szerek csoportba sorolhatók. A betegfüggő, illetve kezeléssel öszszefüggő kockázati tényezők ismerete fontos az extravazáció előfordulásának minimalizálásához. Az extravazációs kockázat csökkentése érdekében szükséges az infúziós citotoxikus kezelésben részt vevő munkatársak kiképzése, a prevenciós protokollok megismertetése és a mindennapi gyakorlati elsajátíttatása. 2012-ben az ESMO-EONS egy újabb, az egész kemoterápiás extravazációs témakört átfogó kezelési protokollt állított össze. Az ajánlás előírja, hogy minden onkológiai osztályon legyen az extravazáció ellátására megfelelően képzett személyzet, illetve egy extravazációs készenléti csomag. A klinikai gyakorlatban extravazáció esetén használt szubkután kortikoszteroid alkalmazását nem ajánlja. Mekloretamin extravazációja esetén szubkután nátrium-tioszulfát javasolt. Antraciklin, mitomycin C, platinaszármazékok infúzióját követő extravazáció esetén a dimetil-szulfoxid a legjobb kezelési lehetőségünk. Antraciklinek esetén a dexrazoxán intravénás adminisztrációja is hatékony. A hialuronidáz a bőrbe vagy a bőr alá fecskendezve növeli a kötőszövet permeabilitását, elősegíti az extravazált szerek szétterjedését és helyi koncentrációjának csökkentését, ezáltal megkönnyíti az extravazált gyógyszerek felszívódását. Vinca alkaloidok extravazációja után hialuronidázt alkalmazva nem alakul ki bőrnekrózis. Az antidotumok sikertelensége esetén, súlyos, nem gyógyítható fekély, szövetnekrózis, vagy több mint tíz napig tartó fájdalom esetén sebészeti kimetszés válik szükségessé. A téma fontossága miatt a magyarországi onkológiai centrumokban az elfogadott irányelvek jelenléte és alkalmazása szükséges, az extravazáció kezelésre vonatkozóan.

Klinikai Onkológia

Előszó

A szerkesztők

Klinikai Onkológia

Mediastinalis tumorok és kezelésük

AGÓCS László

A mediastinum szöveti struktúrája miatt sokféle tumor kiindulási helye lehet, és sokféle daganat, valamint malignus rendszerbetegség érintheti a régiót. A sokszínűségen belül a daganatok életkor és lokalizáció szerint jellemző megoszlást mutatnak. A klinikusok által legjobban elfogadott Shields-féle beosztás alapján tárgyaljuk a gátori régiókban előforduló tumorok típusait, jellegzetességeit és kezelési elveiket. A szerző kiemelten foglalkozik a sebészi kezelés indikációjával, lehetőségeivel és formáival, különös tekintettel a minimálinvazív módszerekre.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Hospice ellátásban és onkológián dolgozó ápolók halálhoz való viszonya, pszichoszomatikus és lelki állapota

NAGY Rebeka, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja: Felmérni az onkológiai és otthoni hospice ellátásban dolgozó ápolók halálfélelmét, halálhoz való viszonyulását, a munkahelyi halálesetek feldolgozásának módját, valamint a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek súlyosságát. Vizsgálati módszer és minta: Az online és nyomtatott kérdőíves, kontrollcsoportos adatfelvétel 2015. július-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=116). Az adatelemzés SPSS 19.0 programmal, Khi2-, független kétmintás T-próbával, Spearman-féle rangkorrelációval, variancia analízissel történt (p<0,05). Eredmények: A daganatos betegeket ellátó ápolókra a kissé pozitívabb halálhoz való viszonyulás jellemző, jelentős (p=0,034) a pozitív dolgok számbavétele betegük halála esetén, és esetmegbeszélő csoportokat is gyakrabban tartanak (p=0,017), mint más osztályon dolgozó ápolók. Az utóbbi csoportban gyakoribb a pszichoszomatikus tünetek megjelenése (p=0,032). Az összesített halálfélelem skálán nincs jelentős különbség (p=0,234) a csoportok átlagai között. A halálfélelem jelentős hatást gyakorol a pszichoszomatikus tünetek előfordulására (p=0,011), a kiégés mértékére (p=0,001). Következtetések: A halálfélelem nem mutat szignifikáns eltérést a daganatos betegeket ápolók és a más osztályon dolgozó ápolók körében.

Lege Artis Medicinae

A súlyos betegek ellátásának igazi ára - az együttérzésből fakadó fáradtság vagy elégedettség

KEGYE Adrienne, ZANA Ágnes, RÉVAY Edit, HEGEDÛS Katalin

A magyarországi hospice hálózat fejlődését és a súlyos betegekkel foglalkozók számának növekedését jól tükrözik az évenkénti, hospice-ellátásról szóló jelentések (2001- 2013). A jelentésekből azonban az is kitűnik, hogy fokozódik a dolgozók testi és lelki megterhelése, amely hamarabb vezethet kifáradáshoz, kiégéshez. A gyakorlati tapasztalatok alapján áttekintettük a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelki állapotát, valamint veszélyeztetettségét bemutató szakirodalmat, kutatási eredményeket. Az irodalomkutatás alapját magyar és nemzetközi adatbázisok képezték. Előnyben részesítettük a 2000 és 2014 között megjelent, elsősorban a palliatív és hospice-ellátásban dolgozókat vizsgáló, magyar és angol nyelvű kutatások eredményeit összefoglaló publikációkat. A szakirodalmi áttekintés egyik nagy hozadéka a legsúlyosabb állapotú betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók mentális állapotának sokkal részletesebb áttekintése volt. Viszonylag új elem a kutatásokban a betegekkel való együttérzésből fakadó elégedettség (compassion satisfaction), az együttérzésből fakadó kifáradás (compassion fatigue) és a burnout kapcsolatának részletes vizsgálata (negatív és pozitív hatások összefüggései), amely kiterjed a tünettanra és a megküzdésre is. Mindez lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsük az okokat és eredményesebb módszerekkel segíthessük a hospice-ban dolgozó szakembereket a testi-lelki kifáradás megelőzésében.

Lege Artis Medicinae

Terminális állapotú rákbetegek hányingerének és hányásának csillapítása

SIMKÓ Csaba

A terminális állapotú rákbetegek egyik leggyakoribb panasza a hányinger, illetve a hányás. Ezek hátterében számos kiváltó ok állhat. A gyakori hányás jelentősen rontja az életminőséget, tartós fennállása esetén számos szövődmény léphet fel, és kórházi felvétel válhat szükségessé. A palliatív ellátás során e kínzó tüneteket úgy kell megszüntetni, hogy közben a kiváltó ok legtöbbször fennmarad. Az eredményes tüneti kezelés eléréséhez érteni kell a hányást előidéző mechanizmusokat, alaposan kell ismerni a legfontosabb antiemetikumokat, és a hatékonynak talált gyógyszereket rendszeresen kell alkalmazni.

Lege Artis Medicinae

Zeneterápia a hospice ellátásban

KOLLÁR János

A tanulmány a hospice ellátás során alkalmazható néhány zeneterápiás módszerről nyújt rövid áttekintést. Célja a téma iránti érdeklődés felkeltése, és a módszer hos-pice mozgalomban történő magyarországi alkalmazásának nagyobb mértékű előmozdítása. A kutatások szerint az aktív és re­ceptív zeneterápia egyaránt alkalmas arra, hogy a haldokló betegek magas szakmai színvonalon történő ellátásában kedvező eredményeket biztosítson. A megfelelően megválasztott, és képzett szakember által, terápiás körülmények között alkalmazott zenei eszközök képesek javítani - többek között - a haldoklók életminőségét, biztosítani lelki nyugalmukat, csökkenteni fájdalmas vagy nyomasztó érzéseiket, segíteni lelki-szellemi fejlődésüket. A gondozottakon kívül a szolgálatban dolgozók és a haldoklók családtagjai is megtapasztalhatják a zeneterápia előnyeit.

Lege Artis Medicinae

„Lehet egyszerre élni és haldokolni”

CZIGLÉNYI Boglárka

Az izraeli Ben-Gurion Egyetem fiatal kutatója, Adam Ratzon hospice-szolgáltatásban részesülő emberekkel szeretett volna kutatást készíteni arról, hogyan élik meg a halál közeledtét. Végül mégis inkább az élettörténetre koncentráltak a beszélgetések, és megismételhetetlen találkozásokká váltak. Ennek a folyamatnak a szakmai és emberi tapasztalatairól kérdeztük Adamot.