Lege Artis Medicinae

Tarnabod - élet a társadalom peremén

SZALAI László

2010. FEBRUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2010;20(02)

Tarnabod egy hevesi kis falu, a maga nyolcszáz, nyomorogva élő lakosával. A rossz higiénés viszonyok közepette a gyermekek éhezése általánosnak mondható.A máltaiak világjáró orvoscsoportja november utolsó hétvégéjén, a falu központjában felépített sátorkórházában végezte szűrővizsgálatait. Az itt tapasztaltak erősíteni látszanak azt a tényt, hogy a szociális gondozói hálózat, a karitatív egyesületek és az egészségügy résztvevői között a jelenleginél sokkal-sokkal hatékonyabb összefogás szükséges.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A médiatudatosság jelentősége a serdülők dohányzásában és alkoholfogyasztásában

PIKÓ Bettina, BALÁZS Máté Ádám, PAGE M. Randy

BEVEZETÉS - A tömegkommunikációs eszközök erős szocializációs hatást fejtenek ki a serdülőkorúakra, akik különösen fogékonyak a különböző üzenetekre ebben az életkorban. Ezért jelen kutatásunk középpontjába a serdülők médiatudatosságának megismerését helyeztük. MÓDSZEREK - A vizsgálatban 546 makói serdülő vett rész; 288 (52,7%) nyolcadikos (13-15 éves) és 258 (47,3%) tizenkettedikes (17-19 éves), a minta 49,5%-a fiú, 50,5%-a lány volt. A kérdőív kiterjedt a szociodemográfiai változókra, a dohányzás és alkoholfogyasztás élet- és havi prevalenciájára, a szerfogyasztással kapcsolatos attitűdökre, valamint a médiatudatosságra. Ez utóbbi felméréséhez a Media Literacy skálát adaptáltuk, amely összesen 31 állítást tartalmazott. Faktoranalízist követően a szociodemográfiai változók és a magatartás szerint kétmintás t-próbával elemeztük a médiatudatosság faktorait. EREDMÉNYEK - Eredményeink szerint a médiatudatosság- faktorok jól elkülönülnek a szociodemográfiai változók mentén, és még inkább a dohányzó vagy alkoholfogyasztó magatartás függvényében. A lányok és a fiatalabbak (akik körében a szerfogyasztás még ritkább) hajlamosabbak észrevenni a reklámokban és filmekben megjelenő szerfogyasztás rejtett üzeneteit, a dohányipar és szeszipar érdekeinek megjelenését a médiában. A nemdohányzók és az alkoholt nem fogyasztók lényegesen nagyobb mértékben vannak tisztában a média manipulációs hatásaival. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet a médiatudatosság jelentőségére a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás prevenciójában.

Lege Artis Medicinae

Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében - A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ

JEMENDY György

Az inzulinanalógokat a humán inzulinok néhány kedvezőtlen tulajdonságának kiküszöbölése érdekében fejlesztették ki. A bázis-bolus kezelési rendszeren belül a humán bázisinzulin felváltása naponta egyszer adott detemirrel az anyagcserehelyzet javulását és a kezelés biztonságosságának növelését eredményezheti. A humán NPH-inzulin helyett napjában egyszer alkalmazott detemir inzulin hatását vizsgáltuk bázis-bolus rendszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében, beválasztási feltétel volt a HbA1c ≥7,0% értéke. A megfigyeléses, többcentrumos, 24 hétre terjedő követéses vizsgálatban 1474 cukorbeteg adatát [életkor: 59,1±9,8 év, testtömeg 89,6±8,6 kg, testtömegindex (BMI) 31,6±5,4 kg/m2] értékeltük. Valamennyi beteg kezelése bázis-bolus rendszerrel történt, ahol bázisinzulinként korábban humán NPH-t, bolusinzulinként pedig humán vagy analóg inzulint lehetett használni. A beválasztást követően a betegek NPH-inzulin helyett napjában egyszer detemir inzulint kaptak, a bolusinzulinok folytatólagos alkalmazása mellett. A betegek ellenőrzése a 12. és a 24. héten történt. A HbA1c a 24. héten a kiindulási helyzetben talált 8,63±1,01% értékről 0,79±0,63% értékkel, szignifikánsan (p<0,0001) csökkent, a változás az egyes BMI-kategóriákban közel azonos volt. Az éhomi vércukor 8,86±1,78 mmol/l-ről 7,09± 1,31 mmol/l értékre csökkent; p<0,0001). A HbA1c kezelési célértékét (<7,0%) 194 beteg (13,1%) érte el. A betegek testtömege szignifikánsan csökkent a 12. héten (-0,69±2,00 kg; p<0,0001) és a 24. héten (-1,28±2,80 kg; p<0,0001). A csökkenés kifejezettebb volt a nagyobb, mint a kisebb BMI-kategóriákban (p a tendenciára <0,0001). A bázisinzulin napi átlagos dózisa 0,28 NE/kg-ról 0,33 NE/kg-ra nőtt, a bolusinzulinok dózisa érdemben nem változott. A súlyos hypoglykaemiás események előfordulása szignifikánsan (p=0,048) csökkent [kiindulási helyzet: 2,95 (nappal 1,02, éjszaka 1,93), 24. hét: 0,06 (nappal 0,04, éjszaka 0,02) epizód/betegév]. A bázis-bolus rezsimmel kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében a naponta egyszer adott detemir inzulin a korábban alkalmazott humán bázisinzulinhoz viszonyítva szignifikáns anyagcsere- javulást eredményez, kevesebb hypoglykaemiás esemény és a testtömeg csökkenése kíséretében. Mindazonáltal a glykaemiás célértéket elérő betegek kis aránya arra hívja fel a figyelmet, hogy a bázisinzulin megfelelő megválasztásán túl más tényezők is szerepet játszanak az optimális anyagcsere-egyensúly elérésében.

Lege Artis Medicinae

Thrombocytagátlás acetilszalicilsavval - Cardiovascularis indikációk és vérzéses szövődmények

KISS Nóra, KISS Róbert Gábor

Az acetilszalicilsav hatékonyan gátolja a thrombocyták aktiválódását, így alapszere a nagy cardiovascularis kockázatú betegek antithromboticus terápiájának. A thrombocyták reaktivitásának csökkenését a COX-1 izoenzim irreverzíbilis gátlásával éri el. A megfelelő dózis kiválasztása azonban ma még mindig nem könnyű feladat. Tekintve, hogy a gyógyszer világszerte széles körben elterjedt és használt, a vérzéses mellékhatások kialakulásával is gyakran találkozhatunk. Nagyobb dózisok (300 mg) alkalmazásával az acetilszalicilsav hatékonysága nem nő, azonban emelkedik az acetilszalicilsav által indukált vérzéses mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért érdemes az akut atherothrombosis szakaszának lezajlása után a dózist - pontosan a mellékhatások elkerülésére - a még hatékony minimálisra lecsökkenteni, amely 75-150 mg naponta. Az acetilszalicilsav hatékonysága egyénileg különböző, fontos lenne emiatt kiszűrni azokat a betegeket, akik esetében a szer csökkent hatékonyságú. Az acetilszalicilsav-rezisztencia kimutatása azonban jelenleg még megoldandó probléma, egyelőre nem áll rendelkezésünkre megfelelő módszer. A megfelelő hatékonyság és a mellékhatások elkerülése közötti egyensúly eléréséhez fontos az acetilszalicilsav indikációs területének ismerete. A 2009-es cardiovascularis terápiás konszenzuskonferencia ajánlása szerint csak olyan férfiak esetében alkalmazzunk acetilszalicilsavat primer prevencióban, akiknek nagy a cardiovascularis kockázata, gastrointestinalis vérzést még nem szenvedtek el, hypertoniájuk kontrollált. Szekunder prevencióban pedig cardiovascularis betegség diagnózisa után minden esetben indokolt az alkalmazása kis dózisban (75-150 mg/ nap) élethosszig mindkét nemben.

Lege Artis Medicinae

Szívműtétek nyolcvanéves életkor felett - Ábránd vagy valóság?

SZÉKELY László, GYÖRGY Margit, JUHÁSZ Boglárka, SZABÓ J. Zoltán, SZUDI László, PAULOVICH Erzsébet, LONKAY Eszter, HORKAY Ferenc

BEVEZETÉS - A társadalom idősödése fontos demográfiai változásokat eredményez a szívsebészetben. Az idősek kezelése során felmerül, hogy a szívműtét javítja-e az életkilátásokat, és a súlyos funkcionális korlátozottságot, amelyet a szívbetegség által kiváltott panaszok okoznak. MÓDSZEREK ÉS BETEGEK - A 2000. január 1. és 2006. június 30. között operált, 80 évesnél idősebb betegek retrospektív vizsgálatát tárgyaljuk. A 105 operált beteg átlagéletkora 81,5 év (80-87) volt. Betegeink 67%-a (70) szenvedett coronariabetegségben. Szignifikáns, tüneteket okozó aortastenosis 31%-ban (33) fordult elő, 16 esetben önállóan, 17 esetben coronariabetegséggel kombinálva. Egy-egy beteget operáltunk a mitralis billentyű elégtelensége, illetve aortastenosis és mitralis elégtelenség miatt. A műtéti euroscore 9,7 (5-18), a prediktív mortalitás 18% volt. A beavatkozások 9,5%-a volt akut, 42,9%-a sürgős, míg 47,6%-a tervezett. EREDMÉNYEK - A műtétek átlagos ideje 149± 23 perc, az aortalefogás ideje 65±11 perc volt. Az izolált coronariabetegség miatt végzett műtétek 82,9%-ában szívmotor nélküli technikát alkalmaztunk. A posztoperatív periódusban 2,9%- ban fordult elő veseelégtelenség, 37,4%-ban volt szükség transzfúzióra, valamilyen neurológiai deficit 2,9%-ban jelentkezett. A perioperatív szívinfarktus előfordulása 5,6% volt. A korai halálozási arány 4,8%, a késői (>30 nap) 14,3%. A követés lezárásakor élő 85 beteg közül 67 esetében (79%) a műtét előtti szívpanaszok megszűntek, fizikailag aktívak, önellátóak. Az életvitelben 14 beteg (17%) szorul segítségre, négy beteg (5%) önellátásra képtelen. KÖVETKEZTETÉSEK - Szívműtéttel 80 évesnél idősebb életkorban is csökkenthető a szívbetegség halálozása. A szívpanaszok megszűnésével javul a betegek funkcionális állapota, életminőségük hasonlóvá válik a nem szívbeteg kortársaikéhoz.

Lege Artis Medicinae

A halál mint kihívás Beszélgetés Filó Mihály büntetőjogásszal

NAGY Zsuzsanna

Beleegyezhetek, mondjuk egy vakbélműtétbe, ám dönthetek-e az életemről? Egy ilyen döntéskor ugyanis valami visszavonhatatlan történik. A halálból már nem térhetünk vissza. Mind erkölcsi, mind filozófiai, mind jogi értelemben az a kérdés, hogy lemondhatok- e legsajátabb javamról, az életemről. Kié az életem? Lehet, hogy a közösséggel szemben is vannak kötelezettségeim? A családommal szemben? Vagy csak önmagammal szemben? - Az emberhez méltó halál címmel rendezett konferencia számos izgalmas témát vetett fel az eutanázia területéről, melynek kérdéseit társadalmi viták révén kell újratárgyalni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy idôskori izomerô- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idôsebb korosztály nagyobb számának köszönhetôen is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elô­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerô és a funk­cionális füg­getlenség egyidejû csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelôdéshez vezet. A sarcopenia elsôdleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertôzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítô tényezôk és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szûrésére és kórismézésére kérdôívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthetô az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminôség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelôzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erôkifejtést igénylô aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetôségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyôzôen hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlôdést serkentô aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése idôskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idôsebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nô a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az idôskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az idôskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minôség romlásáért. A megfelelôen al­kal­mazott lipidcsökkentô kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevô cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminôségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nôkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idôsebb egyéneknél is egyértelmûen javasoljuk elsôdleges megelôzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idôsebb felnôtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása idôskorban kiemelten nagy jelentôségû, alkalmazása bizonyítottan kedvezô. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Lege Artis Medicinae

A perzisztenciaérték empirikus vizsgálata a hallgatói professzionalizáció kezdetén egészségügyi tanulmányokat folytató hallgatók körében

DINYÁNÉ Szabó Mariann, PUSZTAI Gabriella

BEVEZETÉS - Az egészségügyi tanulmányokat végző hallgatók mentális talpon maradását, egészségének megőrzését segítheti, ha az oktatók ismerik a hallgatói perzisztencia mértékét. A perzisztencia (kitartás) meghatározza a tanulónak a tanuláshoz való viszonyát, valamint a tanulmányi eredményesség egyik előjelzője is lehet. A felsőoktatásba történő belépéskor a preegyetemi tapasztalatok figyelembevételével mérhetővé tehető. RÉSZTVEVŐK ÉS MÓDSZEREK - A Deb­receni Egyetem és a Semmelweis Egye­tem Egészségügyi szervező szakos (BSc), 1. éves hallgatói (n=200) körében végzett kérdőíves vizsgálat (n=200). A folytonos perzisztencia változó értékeire leíró statisztikai módszert használtunk, illetve a csoportok közötti összehasonlításra független kétmintás t-tesztet, a hatásméret kifejezésére a Hedges-g-értéket számítottuk ki. A perzisztenciamodell meghatározására GLM (Ge­ne­ral Linear Model, általánosított lineáris modell) modellt alkalmaztunk. Faktor­ana­lízis segítségével a szignifikáns prediktor GLM-változókból faktorokat képeztünk, amely faktorok a hallgatók tanulmányi esélyeinek felméréséhez adnak segítséget. Szignifikáns eredménynek a p < 0,05 értéket tekintettük. A statisztikai elemzéseket IBM SPSS Statistics 24.0 programcsomaggal végeztük el (SPSS, Chicago, IL). EREDMÉNYEK - A perzisztencia-töltéssúly három típusba sorolható: magas, közepes és alacsony. A magas perzisztencia átrendezi a hallgató preferenciáit, az alacsony perzisztenciaérték esetén minimális az akadémiai elfoglaltságok iránti érdeklődés. A közepes értéket elérők esetében az ön­kéntes munka (élettapasztalat-szerzés) és a barátok fontossága kiemelkedő. KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a hallgatói élet kezdetén tetten érhetők a későbbi sikeres tanulmányokat előfeltételező céltudatosság, szorgalom, az akadémiai értékek elfogadása, az érdeklődés megléte, illetve hiánya. A tanulmányok alatt ezek a jellemzők monitorozhatók, ezáltal a szükséges be­avat­kozások időben megtehetők.

Ideggyógyászati Szemle

[A facioscapulohumeralis muscularis dystrophia kezelésének multidiszciplináris megközelítése]

CAKMAK Öztop Özgür, EREN Ilker, ASLANGER Ayca, GÜNERBÜYÜK Caner, KAYSERILI Hülya, OFLAZER Piraye, SAR Cüneyt, DEMIRHAN Mehmet, ÖZDEMIR Gürsoy Yasemin

[Háttér - A facioscapulohumeralis muscularis dystrophiában (FSHD) szenvedő betegek körében a korlátozott vállfunkció akadályozza leginkább a mindennapi tevékenységeket. A scapulothoracalis arthrodesis nagymértékben javíthatja a vállízület funkcióját. A tanulmányban bemutatjuk az FSHD-ben szenvedő betegek körében végzett scapulothoracalis arthrodesis és spinalis stenosis műtétekkel kapcsolatos tapasztalatainkat. Betegek és módszerek - 32 FSHD-beteg vett részt a vizsgálatban, 2015 és 2016 között. Dokumentáltuk a betegek demográfiai és klinikai sajátosságait. Valamennyi beteg neurológiai kivizsgálásban részesült. A Medical Research Council (MRC) és az FSHD értékelő skálát használtuk az izomérintettség megállapítására1. Az alkalmasnak értékelt betegek esetében scapulothoracalis arthrodesist vagy spinalis stenosist végeztünk. Eredmények - 16 férfi és 16 nőbeteget vontunk be a vizsgálatba (átlagos életkor: 34,4 év; minimum 12, maximum 73 év). Négy (21 és 32 éves kor közötti) beteg hat vállát operáltuk scapulothoracalis arthrodesissel (két bilaterális, egy bal és egy jobb oldali műtét). Egy 63 éves, súlyos hyperlordosisban szenvedő nőbeteg esetén került sor gerinc­fúzióra. Valamennyi korrekciós műtéten átesett beteg esetében növekedett a vállízületi eleváció mértéke, és javult a mindennapi élet során szükséges funkcionalitás. Következtetés - Amíg nem jelennek meg új terápiás módszerek, gondosan szelektált FSHD-betegek körében a karok mozgástartományának és a testtartásnak, valamint a betegek általános életminőségének a javítása érdekében a sebészeti beavatkozások fontos kezelési opciót jelentenek. A scapulothoracalis arthrodesis jó klinikai eredményességű és növekvő betegelégedettséget produkáló módszer. Válogatott esetekben más korrekciós ortopédiai műtétek, például a gerincfúzió is eredményes lehet.]

Lege Artis Medicinae

Roma daganatos betegek betegségképe és egészségügyi ellátással kapcsolatos attitűdjei

ROHÁNSZKY Magda, NÓTÁR Ilona, SZABÓNÉ Kármán Judit, KONKOLY THEGE Barna

BEVEZETÉS - Exploratív, kvalitatív vizsgálatunk célja volt a roma/cigány1 kisebbség daganatos betegséghez és annak kezeléséhez való viszonyába bepillantást nyerni. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Vizsgálatunkban 20 fő (60% nő; átlagéletkor: 39,2±15,1 év) vett részt, akikkel félig strukturált kérdéssor alapján mélyinterjú készült. A kutatásba bekerült interjúalanyok a hazai roma populáció csoportösszetételét viszonylag jól tükrözik. EREDMÉNYEK - Interjúalanyaink többsége a félelemkeltő, büntetést, az élet végét jelentő rákbetegség kiváltó okaival kapcsolatban tanácstalan. Válaszadóink még a rákbetegek általános alulinformáltságát figyelembe véve is nagyon hiányosan voltak tájékozottak. A szoros családi jelenlétben megnyilvánuló társas támogatás ellenére az érzelmi problémákat sokszor nincs kivel megosztaniuk. A válaszadók mintegy fele számolt be cigányságának tulajdonított udvariatlan, szakszerűtlen kezelői magatartásról. Ezen esetek jó részében azonban kiderült, hogy a diszkriminációként értelmezett viselkedés az ellátórendszer általános hibájából származó hiányosság. Interjúalanyaink gyógyulással kapcsolatos lehetőségeiket szinte kizárólag az orvosi kezeléseken való megjelenésben látják, az életmódváltás kevéssé, az alternatív medicina szinte egyáltalán nem kap teret. KÖVETKEZTETÉSEK - Szükséges a roma betegekkel való speciális kommunikációra való felkészítés - elsősorban az alapellátásban dolgozók esetében. Szintén fontos lenne olyan, egyszerű nyelvezetű tájékoztató anyagok készítése a rákbetegséggel, szükséges életmódbeli változtatásokkal kapcsolatban, amely a roma betegek számára érthető, segíti megküzdésüket, és támpontokat ad a megelőzéshez is.