Lege Artis Medicinae

SCD-HeFT (Sudden Cardiac Death in Heart Failure Trial)

MATOS Lajos

2005. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(05)

Kezelés: Az elsõ betegcsoport amiodaront kapott egy hétig napi 800 mg telítõadagban, majd három hétig napi 400 mg-ot. Ez után testsúlytól függõen: 91 kg fölött 400 mg, 68-91 kg között 300 mg és 68 kg alatt 200 mg volt a fenntartó adag. A másik betegcsoport placebót szedett, a harmadik csoport betegeinek pedig cardioverter-defibrillátort (ICD) implantáltak (egyelektródás, csak sokkra programozott Medtronic készülék, amelynek érzékküszöbét >187 ütés/ percben szabták meg).

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A kábítószerek hatása a cardiovascularis rendszerre

VÁLYI Péter

A kábítószer-fogyasztás az egész világon, így hazánkban is jelentős probléma. E szerek pszichés hatása mind a kábítószer-élvezők, mind az egészségügyi személyzet által jól ismert. Sokkal kevésbé ismertek a drogok - elsősorban a fiataloknál fellépő, nemritkán súlyos kórkép (myocardialis infarctus, extrém mértékű vérnyomásemelkedés, intracerebralis vérzés, hirtelen halál stb.) formájában jelentkező - cardiovascularis hatásai. A kábítószer-fogyasztás cardiovascularis szövődményeinek ellátása különbözhet a hasonló betegségben szenvedő, de kábítószert nem fogyasztókétól; az utóbbi esetekben jól bevált gyógyszerek - például β-receptor-blokkolók - ellenjavalltak lehetnek. Irodalmi összefoglalómban áttekintem a leggyakrabban használt kábítószerek - kokain, amfetaminok, heroin, LSD, marihuána, inhalatív szerek - hatását a cardiovascularis rendszerre. Nem foglalkozom a szedatohipnotikumok, az alkohol mint legelterjedtebb kábítószer, valamint a két másik gyakori élvezeti szer, a nikotin és a koffein cardiovascularis hatásával, mert ezek általánosan ismertek.

Lege Artis Medicinae

Izotóppal végzett szívvizsgálatok, a nukleáris kardiológiai módszerek lehetőségei

BALOGH Ildikó

A szív izotóppal végzett vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza, a vizsgálómódszerekben azonban folyamatos fejlődés figyelhető meg. A legfontosabb és legelterjedtebb vizsgálóeljárás a szívizom vérellátásának, perfúziójának kimutatására szolgáló myocardialis szcintigráfia; terheléses vizsgálattal egybekötve az ischaemiás szívbetegség meglétét, súlyosságát mutatja. Nyugalmi állapotban végezve az akut myocardialis infarctus már kialakulása pillanatában kimutatható. Sajnos a friss és régebbi keletkezésű infarktus nem különíthető el e módszerrel. Rétegvizsgálatként végezve (SPECT: single photon emission CT), valamint a kvantitatív analízis alkalmazásával a perfúziózavar lokalizációja, súlyossága, kiterjedése igen pontosan megállapítható. EKG-kapuzással (gated SPECT) kiegészítve a perfúzió elemzése mellett a bal kamra funkciója is vizsgálható. A bal- (és jobb-) kamra-funkció elemzésének gold standard nem invazív módszere az EKG-kapuzással végzett vérpool-szcintigráfia (MUGA). Akut myocardialis infarctus néhány órával keletkezése után úgynevezett infarct avid szcintigráfiával, azaz infarktusban dúsuló radiofarmakonok segítségével mutatható ki. A szívizom metabolizmusának detektálása egyaránt lehetséges SPECT (főként thallium nyugalmi redisztribúciós szcintigráfiával) és PET módszer (pozitronemissziós tomográfia, például a glükózanyagcsere vizsgálata F-18-FDG-vel) alkalmazásával. E módszerek a myocardialis infarctus utáni állapotban, károsodott kamrafunkciónál a szívizom életképességének megállapítására nyújtanak lehetőséget; egymástól elkülöníthető a hibernált, alvó myocardium - ez revascularisatióval működésében és vérellátásában is reverzíbilis állapotot jelent -, illetve a necrosis (az elhalt, írreverzibilisen károsodott myocardium). Az adrenerg receptorokhoz kötődő radiofarmakonnal a szív szimpatikus beidegzése vizsgálható. E módszerrel szívtranszplantáció után idővel az új szív reinnervációja, malignus kamrai ritmuszavarban a ritmuszavar gyakorisága, a betegség prognózisa állapítható meg.

Lege Artis Medicinae

Az újraélesztés időszerű gyakorlata és kérdései

DIÓSZEGHY Csaba

A cardiopulmonalis resuscitatio a váratlan keringésmegállás progresszív ellátása, amelynek során a spontán keringés helyreállítása és a vitális szervek funkcióinak megőrzése a cél. A kórházon kívül bekövetkező hirtelen szívhalál még most is a fiatal, aktív populációt érintő vezető halálok, pedig szakszerő ellátása - amelynek nyilván első lépése a resuscitatio - jó életminőséget biztosíthat. Az újraélesztések hoszszú távú sikerét elsősorban a túlélési lánc elemei, azaz a korai észlelés, a korán megkezdett alapfokú újraélesztés, a korán végzett elektromos defibrillálás és a minél korábban elkezdett, emelt szintő szakellátás határozza meg. Jelen öszefoglaló közlemény célja, hogy sorra vegye azokat, a mai tudomány szerint legfőbb irányelveket, amelyek segítségével az újraélesztés sikeresen véghez vihető.

Lege Artis Medicinae

FÓKUSZBAN A BÕRBETEGSÉGEK

HORVÁTH Attila

- Mely bőrelváltozások hajlamosak leggyakrabban malignus átalakulásra, illetve melyeknél kell már megjelenésükkor malignitásra gondolnunk?

Lege Artis Medicinae

A transzplantációs regiszterek szerepe a veseátültetett betegek immunszuppresszív terápiás irányelveinek kialakításában

PERNER Ferenc, HERCZEG Balázs, SZENOHRADSZKY Pál, ASZTALOS László, KALMÁR-NAGY Károly, JÁRAY Jenő

A szerzők jelen közleményükben a veseátültetett betegek immunszuppresszív terápiájának két alapvető eredményességi indikátorát, a graft- és a betegtúlélést vizsgálják. Megállapítják, hogy a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok eredményeit jól kiegészítik a - szervátültetés területén rendelkezésre álló - transzplantációs adatbázisok, illetve az ezek alapján elvégzett regiszteranalízisek. Az alapvetően eltérő adatgyűjtési metodikájú két adatforrás összehasonlítása érinti az ideális, azaz kontrollált körülmények között elérhető, illetve a valós, rutin körülmények között elérhető eredményesség kérdését is. A nemzetközi szakirodalom releváns klinikai vizsgálatainak és regiszterelemzéseinek áttekintése alapján megállapítható, hogy néhány gyógyszer esetében a közbülső végpontokban kimutatott javulás egyben a graft- és a betegtúlélés javulását is eredményezte (mycophenolat-mofetil vs. azathioprin, mikroemulziós cyclosporin vs. cyclosporin és tacrolimus vs. cyclosporin), míg más vizsgált gyógyszerek kemény végpontokra gyakorolt hatásában nem volt kimutatható szignifikáns különbség (tacrolimus vs. mikroemulziós cyclosporin). A grafttúlélésre és a halálozásra vonatkozó tudományos bizonyítékok nem a hagyományos klinikai vizsgálatból származtak, hanem a transzplantációs regiszterekből. A vesetranszplantáció korszerű kezelési irányelveinek megalapozott összeállítása érdekében a szerzők állást foglalnak a hazai transzplantációs regiszter továbbfejlesztése mellett.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Rizikóbecslések előrehaladott krónikus vesebetegek és dializáltak esetén

KULCSÁR Imre, KULCSÁR Dalma

Az elmúlt évtizedben egyre több epidemiológiai tanulmány jelent meg a krónikus vesebetegségek progressziójával, illetve halálozásának kockázatával kapcsolatban. A téma jelentőségét mutatja, hogy világszerte foglalkoztatja a nefrológusokat (Kanadától Új-Zélandig) és olyan nagy nemzeti (REIN Study – French Registry) vagy nemzetközi vizsgálatoknak is fókuszába került, mint a KDIGO Controversies Conference, a DOPPS 1–5 vagy az európai AROII Study. Hasznos lehet mind a kezelőszemélyzet (alapellátás, társszakmák, nefrológia), mind a betegek számára azon rizikóbecslések ismerete, amelyek megjósolhatják a CKD 3–5. stádiumú betegek életkilátásait (vesepótló kezelés szükségének várható ideje, mortalitás kockázata), illetve dialízisbe kerülő páciensek rövid (vagy akár hosszabb) távú túlélési esélyeit. Kiemelnénk predializált betegeknél a Bansal-score, a kétféle (négy és nyolc variábilist tartalmazó) Kidney Failure Risk Equation (KFRE) egyenleteket, dialízisbe került betegeknél pedig a rövid távú mortalitást prognosztizáló REIN tanulmányt, illetve a Cohen-modellt – valamennyi könnyen számítható webkalkulátorok segítségével. A közleményben bemutatott validált vizsgálatokban a prognosztizált és az észlelt túlélési adatok különbsége csekély (2-7%). Ennek ellenére a predikció értékelését egyénre szabva kell végezni, hogy a beteg preferenciái szerint a számára legmegfelelőbb döntés szülessen a további kezelést illetően: konzervatív terápia vagy dialízis (esetleg transzplantáció).

Ideggyógyászati Szemle

A foramen ovale apertum és a cryptogen stroke kapcsolata. Retrospektív kórházi vizsgálat

BÖJTI Péter Pál, BARTHA Noémi Eszter, MAY Zsolt, BERECZKI Dániel, FÜLÖP Szilvia, SZAKÁCS ZOLTÁN, SZILÁGYI Géza

Célkitűzés - Az ischaemiás stroke-ok 23-25%-a a szokásos vizsgálatokkal ismeretlen kóreredetű, azaz cryptogen marad. Azonban ezek 25%-a a nemzetközi adatok alapján patogén foramen ovale apertumhoz (PFO) köthető. Retrospektív vizsgálatunk célja, hogy saját adatokkal is bizonyítsuk a PFO-hoz köthető stroke (PFO-RS) cryptogen stroke-ban (CS) betöltött hangsúlyos etiológiai szerepét és meghatározzuk az ischaemiás stroke-ok etiológiai megosz-lásának életkori különbségeit. Módszer - 2014-2015 friss ischaemiás stroke-eseteit ASCOD (Atherosclerosis, Small-vessel disease, Cardiac pathology, Other, Dissection) szerint klasszifikáltuk, megvizsgáltuk az etiológiai megoszlás életkori különbségeit (<40 év, 40-60 év, >60 év), illetve a CS-es betegek azonosítása után speciális ultrahang módszerekkel és a RoPE (Risk of Paradoxical Embolism) skála segítségével meghatároztuk a PFO-RS eseteket. Eredmények - A vizsgált időszakban ellátott 985 friss ischaemiás stroke 8,12%-a CS-nek, a vizsgált CS 41,38%-a PFO-RS-nek volt tartható. A PFO-RS előfordulása a fiatalokban jelentősen gyakoribb volt, mint az idősek körében, illetve megjelenési valószínűsége szignifikánsabban magasabb volt, mint korosztálytól való függetlenség esetén. Adataink alátámasztják a PFO-RS CS-ben betöltött hangsúlyos etiológiai szerepét, illetve bizonyítják, hogy a kontrasztos funkcionális-transcranialis Dopplernek a rutinkivizsgálás részét kell képeznie. Az ischaemiás stroke-ok korcsoportonkénti etiológiai megoszlása szignifikáns különbséget mutatott (p=0,000, df=14), melyhez a kisérbetegség, a cardiogen embolisatio, az egyéb patológiák, a disszekció, a CS és a PFO-RS is szignifikánsan hozzájárult. Eredményeink alapján fiatalokban elsősorban a ritkább, idősek esetén pedig inkább a klasszikus stroke-etiológiák jellemzőek.

Ideggyógyászati Szemle

[Az átlagos thrombocyta-térfogat változásának szerepe az akut ischaemiás stroke patogenezisében: ok vagy következmény?]

AYAS Özözen Zeynep, CAN Ufuk

[Bevezetés - A vérlemezkéknek alapvető szerepük van az ischaemiás stroke patogenezisében szerepet játszó vascularis betegségben. A vérlemezkék méretét az átlagos thrombocyta-térfogattal (MPV) mérjük, ami egyben a vérlemezkék aktivitását is jelzi. A thrombocyták méretük növekedésével párhuzamosan egyre több sötét (denz) granulumot, valamint több szerotonint és tromboglobulint (b-TG) tartalmaznak, mint a kis méretűek. A vizsgálat során akut stroke esetében mértük fel az MPV változását olyan betegeknél, akiknél rendelkezésre állt a stroke előtti, közbeni és az utána következő hét nap során mért MPV-érték. Vizsgáltuk az MPV változása, valamint az ischaemiás stroke lokalizációja, etiológiája és kockázati tényezői közötti viszonyt is. Módszerek - A vizsgálatba 67, klinikailag és radiológiailag igazolt ischaemiás stroke-beteget vontunk be. A stroke etio-lógiájának klasszifikációja a módosított Trial of Org 10 172 in Acute Stroke Treatment (TOAST) alapján, a lokalizáció meghatározása a módosított Bamford-klasszifikáció szerint történt, továbbá értékeltük a stroke kockázati tényezőit is. Elemeztük a thrombocytaszám és az MPV értékeit olyan betegek esetében, akik dokumentációjában rendelkezésre álltak a (más betegség kivizsgálása kapcsán mért) stroke előtti értékek, a tünetek jelentkezését követő 24 órán belül mért értékek, valamint a tünetek jelentkezése utáni hét nap során mért értékek egyaránt. Eredmények - A stroke-ot követően megnövekedett az MPV értéke (10,59±2,26) a 24 órán belül mért értékekkel (9,84±1,64) és a stroke előtt mért értékekkel (9,59±1,72) összehasonlítva (p<0,0001); az MPV-érték változása hét nappal a stroke után következett be (p<0,016). Következtetés - Bár a vérlemezkék száma nem változott, az MPV értéke megnövekedett hét nappal az akut ischaemiás stroke bekövetkezte után.]

Ideggyógyászati Szemle

[Az egyoldali izolált és hátsó agyi arteriolaris thalamicus infarktusok kockázati tényezőinek, topográfiai elhelyezkedésének és stroke- mechanizmusainak vizsgálata]

GÖKCAL Elif, SENGUL Yildizhan, USLU Ilgen Ferda

[Cél - A thalamus egyoldali, akut ischaemiás infarktusai­nak mechanizmusát, rizikótényezőit és topográfiai jellem­zőit vizsgáltuk. Módszerek - A vizsgálatba a kórházunkba 2014 januárja és 2017 januárja között akut egyoldali thalamus infarktussal felvett betegek kerültek (a betegek vagy izolált thalamicus infarktusban/TI, vagy kombinált thalamicus infarktusban szenvedtek; a kombinált infarktusban a thalamuson kívül a posterior cerebralis artéria területe volt érintett: PCA + TI). Meghatároztuk a betegek demográfiai jellem­zőit és vascularis rizikótényezőit. A thalamicus infarktusokat topográfiai szempontból anterior, posteromedialis, ventrolateralis, posterolateralis, egy területnél többre terjedő és variáns csoportokba osztottuk. A stroke- mecha­niz­must a „Trial of Org 10172 in Acute Stroke Treatment” (TOAST) kritériumai alapján állapítottuk meg. Az izolált TI és a PCA + TI betegek csoportját a kockázati tényezők, a stroke-mechanizmus és az infarktustopográfia alapján hasonlítottuk össze. Eredmények - A vizsgálatba 43 beteget vontunk be (az életkor mediánja: 63,3 ± 14,5 év). 28 beteg (60,1%) izolált TI-ben, míg 15 beteg (34,9%) PCA + TI-ben szen­ve­dett. A kórházi felvételkor az izolált TI-betegek 32,1%-a esetében jelentkeztek szenzoros tünetek, míg a PCA + TI betegek 60%-a szenzomotoros tünetektől szenvedett. A PCA + TI betegek körében magasabb volt az életkor, a National Institutes of Health Stroke Scale (NIHSS-) pontszám, valamint a pitvarfibrilláció gyakoriságának mediánja, mint az izolált TI-betegek csoportjában (p: 0,04, p: 0,004, p: 0,02). A betegek 32,6%-a ventrolateralis, 30,2%-a posteromedialis elhelyezkedésű infarktustól szenvedett. A PCA + TI betegek 46,7%-ára volt jellemző a ventrolateralis elhelyez­kedés, míg az izolált TI-betegek 39,3%-ának infarktusa posteromedialis elhelyezkedésű volt. Etiológia szempontjából az izolált TI-betegek 53,6%-a kisérbetegségben, míg a PCA + TI betegek 40%-a cardialis emboliában, 40%-a nagyartéria-atherosclerosisban szenvedett. Következtetés - Vizsgálatunk szerint a thalamicus infarktus leggyakrabban kisérbetegség talaján alakul ki. Az izo­lált TI-betegek és a PCA + TI betegek esetében eltérő az infarktus etiológiája és topográfiája egyaránt. Thala­mi­cus infarktus esetén gyakori, hogy számos különböző te­rü­let érintett.]

Hypertonia és Nephrologia

A legújabb (2018) európai ESH/ESC irányelvekről - I. rész Legfontosabb változások, és cardiovascularis kockázat

FARSANG Csaba

A Barcelonában 2018 júniusában rendezett kongresszuson a European Society of Hypertension és European Society of Cardiology közös irányelveit előadásokban ismertették, a vonatkozó közlemény augusztusban jelent meg párhuzamosan a Journal Hypertension-ben és a European Heart Journal-ben. Ennek alapján összefoglalom az új irányelvek legfontosabb, a cardiovascularis kockázattal és a vérnyomás célértékeivel kapcsolatos változásait.