Lege Artis Medicinae

Reform vagy finanszírozás változás?

ANDRÁS László

1993. FEBRUÁR 24.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(02)

Székelyhidi László, az MDF vezérszónokaként: ... Külön kell szólnom az egészségügyi ellátásban 1993. július 1-jével tervezett változtatásokról, a reform folytatásáról, a teljesítményfinanszírozás kiterjesztéséről. Megtörténnek az első lépések a szakellátásban alkalmazható feladatfinanszírozási módok bevezetésére, valamint a normatív kórházi finanszírozásra is. A fekvőbeteg-intézményekben és a járóbeteg-szakellátásban folyik a jogi, a szakmai előkészítés, noha számtalan egyeztetés hiányzik még a finanszírozási rend végleges kialakításához. A frakció úgy ítéli meg, hogy a Népjóléti Minisztériumnak, az OTF-nek az ilyen irányú munkát fel kell gyorsítania, hiszen az alapellátás reformja kapcsán elkövetett hibák igencsak tanulságul szolgálhatnak.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A rágórendszer funkciózavarai mozgásszervi fekvőbetegeken

FARKASFALVI Mária

A felmérés az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet 550 mozgásszervi fekvő betegénél a rágórendszer érintettségének gyakoriságát vizsgálta. A tizenegy paraméterből álló szűrővizsgálat szerint 468 beteg (85 %) volt diszfunkciós. A funkciózavar mértékét a pontszámok növekedése tükrözte. A temporomandibularis diszfunkció a szervezet olyan különleges mozgásszervi betegsége, amely a koponya és az állkapocs helyzeti és mozgás eltéréséből származik. A funkciózavar tünetei a rágórendszer statikai és mozgáseltéréseit kiigazítani szándékozó sikertelen szervezeti korrekciók következményei.

Lege Artis Medicinae

Rákmegelőző laesiok és állapotok a szájüregben

DOMBI Csaba, CZEGLÉDY Ágota, BÁNÓCZY Jolán

Hazánkban a daganatok – és ezek között a szájüregi daganatok – okozta halálozás évről évre nő. A szájüreg helyzete kivételes, mert az itt található daganatmegelőző állapotok és laesiók egyszerű eszközökkel felismerhetőek. A szerzők a WHO által legújabban elfogadott meghatározásokat és betegségfelosztásokat alkalmazzák. Ezek segítségével rendszerezik a hazánkban leggyakoribb praecancerosisok korai felismeréséhez nélkülözhetetlen ismereteket, így azok klinikai morfológiáját, epidemiológiáját, lokalizációs gyakoriságát, daganatrizikóját és kezelésük főbb elveit. A részletesen tárgyalt leukoplakia, erythroplakia, dohányzók szájpadja, cheilitis chronica actinica, lichen és sideropeniás anaemia mellett említésre kerül a cheilitis glandularis, cornu cutaneum, naevus pigmentosus, discoid lupus erythematodes, submucosus fibrosis, xeroderma pigmentosum és a tercier syphilis. A szerzők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az ijesztően növekvő szájüregi daganat okozta halálozás miatt a korai diagnosztikus munkában a fogorvosok mellett szerepet kell játszaniuk az általános orvosi vizsgálatoknak és a jelenleginél hatékonyabban működő stomatoonkológiai szűrőhálózatnak.

Lege Artis Medicinae

Antifoszfolipid szindróma

GERGELY Péter

Az antifoszfolipid szindróma (APS) újabban felismert tünetegyüttes, amelyre leggyakrabban a mélyvénás thrombosis(ok), thrombocytopenia, agyi thrombosis, valamint nőkben ismételt spontan abortusz előfordulása jellemző. Ritkábban más thromboemboliás komplikációk is fellépnek. A tünetegyüttest a foszfolipidekkel (például kardiolipinnel) reagáló autoantitestek okozzák. A szindróma leggyakrabban szisztémás lupus erythematosusban észlelhető.

Lege Artis Medicinae

Alkohol indukálta szervi-szöveti elváltozások

BÉLY Miklós

Szerző az irodalom alapján tekinti át a kór bonctani-kórszövettani vizsgálattal detektál ható alkoholos szervi-szöveti elváltozásokat. Ismerteti az akut alkohol abususra visszavezethető, valamint a krónikus alkoholizmus talaján kialakuló központi és perifériás ideg rendszeri, gyomor-bélrendszeri, máj, pancreas, szív, csont- és izomszöveti elváltozásokat, melyek az irodalmi adatok alapján alkoholos eredetűek lehetnek.

Lege Artis Medicinae

Túl a korlátokon: az általános orvosi gyakorlat és a természetgyógyászat kapcsolata

PATRICK C Pietroni

A hagyományos orvosi kapcsolatok működését stabil, változatlan körülmények közé „tervezték”. Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező öt év sem stabil nem lesz, sem változatlan az alapellátásban és a közegészségügyben. A háziorvosok először dolgoznak majd egy gazdálkodó egészségügyi hálózat keretében és a hajdani önállóság, mely meghatározta adminisztratív gyakorlatukat, hamarosan szertefoszlik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.