Lege Artis Medicinae

Pulmonalis artériás hypertonia szisztémás autoimmun kórképekben

VÉGH Judit, ZEHER Margit

2011. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(10)

A pulmonalis artériás hypertonia ritka kórkép, de a szisztémás autoimmun betegségekben gyakrabban fordul elő, és az egyik legsúlyosabb életet veszélyeztető szövődmény. A kialakulás hátterében a szisztémás kórképekre jellemző immunreguláció-zavar, folyamatosan jelen lévő gyulladás, ennek talaján kialakuló endothelsejt-diszfunkció, a jelen lévő patogén autoantitestek, simaizomsejt-diszfunkció és az angiogenesis komplex zavara áll. Az endothelsejt-diszfunkció következtében a vasoconstrictiót és vasodilatatiót szabályozó faktorok/folyamatok egyensúlya megbomlik, intimahyperplasia, endothelsejtproliferáció, mediahypertrophia és lokális thrombusképződés figyelhető meg. Az intima- media hypertrophia szerepe jelentős az obliteratív vasculopathia, az emelkedett pulmonalis vascularis rezisztencia kialakulásában. A sclerodermában kialakuló forma súlyosabb kórkép, amit a scleroderma fő patofiziológiai elemei, az immunregulációzavar, vasculopathia és fibroblastdiszfunkció együttese magyaráz. A monitorozás nem egyszerű ezekben az esetekben, az állapotromlást több egyéb tényező is okozhatja, így a szokásos vizsgálatok mellett jelentős a biomarkerek és szűrővizsgálatok szerepe. A kezelés sem egyszerű, nem rendelkezünk jól alkalmazható algoritmusokkal. Több kórképben (szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség, rheumatoid arthritis) az időben megkezdett, hatásos immunszuppresszív kezelés döntő jelentőségű, sclerodermában pedig inkább az idiopathiás forma esetén alkalmazottak az irányadóak.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Időskori vakság betegségterhe Magyarországon

NÉMETH János, NAGYJÁNOSI László, NAGYISTÓK Szilvia, TOLNAYNÉ Csattos Márta, SZABÓNÉ Berta Irén, KINCSE Éva, SZULYÁK Eleonóra, BOÉR Ibolya, HUNDZSA Gyula, KALÓ Zoltán, BERTA András

BEVEZETÉS - A vakság jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Kutatásunk célja, hogy megbecsüljük a 60 év felettiek látásvesztésével járó egészségügyi és nem egészségügyi kiadások mértékét Magyarországon, hogy az eredmények további elemzések számára hasznosíthatók legyenek. MÓDSZEREK - A betegségteher meghatározásához szükséges adatokat szakirodalmi és statisztikai adatokból, valamint szakértői becslés segítségével nyertük. Az időskori vakság társadalmi terhét egészségügyi és nem egészségügyi költségekre, ezen belül közkiadásra és magánkiadásra bontottuk. A közvetlenül felmerülő költségek (szociális támogatás, szociális ellátás, életvitelt segítő eszközök, egészségügyi költségek) mellett a közvetett módon jelentkező költségeket és elmaradt bevételeket (például alacsony munkavállalás, mindennapi tevékenységhez nyújtott segítség) is számszerűsítettük. EREDMÉNYEK - Az időskori vakság Magyarországon a 2009-es évre vonatkozóan hozzávetőlegesen 6,84 milliárd Ft társadalmi teherrel bírt, amely a hazai GDP 0,03%-a. A 6051 időskorú vakra jutó legnagyobb többletterhet a szociális támogatások, valamint a mindennapi tevékenységekhez nyújtott segítség jelentették; előbbi 2,57 milliárd Ft, míg utóbbi 2,04 milliárd Ft volt. A közszférára eső teher az összes teher 55%-a volt, amely azt is jelenti, hogy a lakosság a terhek majdnem felét viseli. A szociális támogatások jelentették a közösségi terhek 67%-át. KÖVETKEZTETÉS - Az időskori vakság jelentős gazdasági teherrel bíró betegség, amelyet tovább súlyosbít a tanulmány által nem mért, többletmortalitásban és életminőség- romlásban kifejezhető egészségtőkeveszteség. Az időskori vakság kialakulásának megelőzése, kezelése és a vakok társadalmi integrációja társadalmi, szociális és egészségpolitikai szempontból is lényeges feladat.

Lege Artis Medicinae

A coronariastenttel élő betegek perioperatív ellátása nem szívsebészeti beavatkozások esetén - I. rész - Az antitrombotikus kezelés alapelvei a beültetett stentnek megfelelően

ZIMA Endre, MEZŐFI Miklós, BECKER Dávid, SZABÓ György, MERKELY Béla, PÉNZES István

A percutan coronariaintervenció (PCI) a coronaria és a cardialis status optimalizálását, azaz a rövid és hosszú távú kimenetelt hivatott javítani. Nagy nyugati regiszterek alapján ismert, hogy a coronariabeavatkozások során 77-85%-ban történik stentbeültetés, ami évente több százezer új stentes beteget jelent. Ezen betegek döntő része a stentbeültetést követően kettős thrombocytaaggregáció- gátlót, azaz acetilszalicilsavat és thienopyridint - leggyakrabban clopidogrelt - kell szedjen. Komoly terápiás dilemmát jelent, amikor ezeknek a betegeknek valamilyen nem szívsebészeti műtétre van szükségük. Egyrészt a lehető legalacsonyabb vérveszteséggel kellene a műtétet kivitelezni, ami a stent miatt meghatározott ideig el nem hagyható thrombocytaaggregáció-gátló kezelés felfüggesztésével lenne optimális, másrészt a stenttrombózist el kell kerülni, ami csak a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés folytatásával érhető el. Referátumunk célja, hogy összefoglalja az aktuális szakmai ajánlásokat és a jelenlegi tudásunk szerinti rizikóbecslést a coronariastentes betegek perioperatív ellátásában. Az első részben a thrombocytaaggregáció- gátló szereket, hatásmechanizmusaikat, a stentek típusait, illetve a stent típusától függő, szigorúan betartandó minimális terápiás időtartamot foglaljuk öszsze.

Lege Artis Medicinae

A nagyvonalú mecénás: Nemes Marcell

NAGY Zsuzsanna

Nemes Marcell (1866-1930) korábban szénkereskedőként és bányavállalkozóként tevékenykedett, majd a XX. század eleji magyarországi műgyűjtés egyik legjelentősebb alakja lett, akit később a művészetek önzetlen patrónusaként tartott számon a nemzetközi műkincskereskedelem.

Lege Artis Medicinae

A reumatológia és a lélek titkai - Beszélgetés dr. Ormos Gáborral

FERENCZI Andrea

Nehéz feladatra vállalkozott négy évvel ezelőtt, amikor felkérték, hogy az aktív reumaosztályt rövid idő alatt szervezze át rehabilitációs osztállyá, s legalább hetven ággyal számoljon. Kollégáiból csakhamar - négy osztályos orvossal, tizenkét nővérrel, a gyógytornászokkal és a masszőrökkel - olyan csapatot épített, akik a mozgásszervek gyógyítása mellett a lélek egyenetlenségein is igyekeznek simítani.

Lege Artis Medicinae

Hajótörés a boldogok szigetén

GAJDOS Ágoston

Tompa Mihály 1857-es Boldog sziget című verse szembesít minket életünk egyik alapvető kérdésével. A természetes nyugalom és rend megálmodott helye a Boldogok szigete mint képzet a nyugati kultúra jellegzetessége, bár a keleti vallási tradíciók is egytől egyig hordoznak ’boldog’ helyről szóló elemeket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az endotheldiszfunkció jelentősége és kezelésének lehetőségei krónikus szívelégtelenségben

MOHÁCSI Attila, LIZANECZ Erzsébet

Az autokrin- és parakrinkontroll alatt álló endothel központi szerepet játszik az értónus szabályozásában. Szívelégtelenségben már a betegség korai stádiumában kialakul az endothel diszfunkciója. Létrejöttében a neurohormonális ellenreguláció, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásának fokozódása, a következményes magas szöveti és keringő angiotenzin II áll. A magas angiotenzin II-szint hozzájárul a bazális értónus fenntartásában szerepet játszó vasodilatator (nitrogén-monoxid, prosztaglandin I2) és vasoconstrictor (tromboxán A2, endotelin-1, katecholaminok) tényezők egyensúlyának felborulásához. Mindez az értónus növekedéséhez vezet, ami a vázizomban atrophiát, izomdegenerációt, a szívizomban pedig ischaemiás károsodást idéz elő. Mivel a reninangiotenzin- aldoszteron rendszer egyes elemei genetikai szabályozás alatt állnak, a kialakuló angiotenzin II-koncentrációt és a vele együtt létrejövő szövetkárosodást a genetikai összetétel nagymértékben meghatározza. Az endotheldiszfunkció korrekciójára számos terápiás lehetőség kínálkozik, ezek közül az angiotenzinkonvertáz enzim inhibíciója tűnik a legígéretesebbnek. Ezért az endothelfunkció egyszerű, nem invazív mérése fontos elem a szívelégtelenségben szenvedő betegek betegek kivizsgálásában és kezelésében, azonban klinikai jelentőségének megerősítéséhez további vizsgálatok szükségesek.

Lege Artis Medicinae

Endotheldiszfunkció dyslipidaemiában A renin-angiotenzin rendszer szerepe

FARKAS Katalin

A dyslipidaemia tudottan az atherosclerosis egyik fő kockázati tényezője, amely endotheldiszfunkciót okozva fontos szerepet játszik az érelváltozások elindításában és progressziójában. Újabb kísérletes és klinikai adatok arra utalnak, hogy létezik egy lipoprotein-neurohormonális kölcsönhatás, amely károsíthatja az erek szerkezetét és működését. A renin-angiotenzin rendszernek az emelkedett lipidértékek következtében fellépő aktivációja, az emiatt bekövetkező fokozott LDL-koleszterin-képződés, illetve az oxidált LDL felvétele magyarázatot adhat az egyidejűleg fennálló hypertonia és dyslipidaemia szinergista, rizikófokozó hatására. A koleszterincsökkentő kezelés és a szöveti renin-angiotenzin rendszer gátlásának együttes alkalmazása a cardiovascularis rizikó még hatékonyabb csökkentését eredményezheti.

Ideggyógyászati Szemle

Stroke-betegek insertiós-deletiós ACE-gén-polimorfizmusának vizsgálata

PONGRÁCZ Endre, TORDAI Attila, CSORNAI Márta, NAGY Zoltán

Bevezetés - A szerzők első hazai közlésként foglalkoznak az angiotenzinkonvertáló enzim gén polimorfizmusának vizsgálatával stroke-betegeknél. Az adatok ellentmondásosak a fenti variáns szerepéről az artériás thrombosis patogenezisét illetően. A szerzők célja a fenti polimorfizmus hazai előfordulásának vizsgálata volt egészségeseknél és strokebetegeknél. Betegek és módszerek - 173 egészséges véradót és 253 stroke-beteget vizsgáltak meg polimeráz láncreakció technikával. Kérdőíves módszerrel tájékozódtak a betegek családi anamnézisében és egyéni kórelőzményében előforduló vascularis eseményekről és hat hagyományos rizikófaktorról. CT-, MR-, carotis duplex scan és laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a stroke bizonyítására. Eredmények - Egészségeseknél az I/I 20%-ban, az I/D 52%- ban, a D/D 28%-ban fordult elő, ami megegyezik a környező európai országokban tapasztaltakkal. A D/D genotípus előfordulása az összes stroke-betegnél 27% volt (esélyhányados: 0,88), ebből az 50 évesnél fiatalabb betegek csoportjában 28% (esélyhányados: 1,00). Nem találtak pozitív összefüggést a variáns előfordulása és az egyéni rizikófaktorok között, ugyanakkor az 50 évesnél fiatalabb betegeknél szignifikáns összefüggést tapasztaltak a hyperlipidaemia (p<0,05) és a hyperfibrinogenaemia (p<0,05), valamint a D/D genotípus között. Szignifikánsan kevesebb volt a D/D genotípus a cardiogen emboliás stroke-ban szenvedők csoportjában (p<0,05), ugyanakkor gyakoribb volt a stroke-betegek családi anamnézisében előforduló szívinfarktussal összefüggésben (p<0,05). Következtetés - Eredményeik arra utalnak, hogy az ACE-gén 16-os intronjának polimorfizmusa nem jelent független rizikófaktort, de 50 év alattiak esetében, zsíranyagcsere-betegséggel és a fibrinogénkoncentráció emelkedésével együttesen szignifikánsan emeli a stroke kockázatát.

Lege Artis Medicinae

A mikrocirkuláció jelentősége artériás betegségekben

FARKAS Katalin

A mikrocirkuláció anatómiai entitás: az 50 μmnél kisebb átmérőjű erek - arteriolák, kapillárisok és venulák - területét foglalja magába; alapvető feladata a szervek és szövetek anyagcseréjének biztosítása. A cardiovascularis betegségek kutatása során egyre több adat bizonyítja, hogy a mikrocirkuláció zavara fontos szerepet játszik az artériás betegségek patofiziológiájában. A diabetes mellitus szövődményeinek kialakulásában jelentősége már régóta ismert, de újabb kutatások a mikrocirkuláció szerepére utalnak a hypertonia és az atherosclerosis kialakulásában is. A mikrokeringés különböző nem invazív eljárásokkal vizsgálható. A kapillármikroszkópos vizsgálat, a lézer-Doppler-áramlásmérés, valamint a transcutan oxigéntenzió-mérés a tudományos kutatás mellett ma már a klinikai gyakorlatban is terjed. A lézer-Doppler-vizsgálat lehetőséget nyújt a korai működészavar, illetve a microvascularis endotheldiszfunkció kimutatására, a kapillármikroszkópos vizsgálat elsősorban az autoimmun betegségek diagnosztikájában nyújt segítséget. A transcutan oxigéntenzió-mérés a kritikus végtagi ischaemia diagnosztikájában használatos, alkalmas a prognózis megítélésére. Ezeket a speciális vizsgálatokat az érbetegekkel foglalkozó szakorvosok indikálhatják. A családorvosoknak kulcsszerepe van az érbetegek korai felismerésében, ebben a veszélyeztetett egyének egyszerű szűrővizsgálata nyújt segítséget. Érbetegség gyanúja esetén a beteget belgyógyászati angiológiai vagy érsebészeti ambulanciára kell irányítani a további vizsgálatok, illetve terápiás javaslat céljából. A betegek konzervatív kezelésében a komplex cardiovascularis kockázat felderítését, csökkentését, a mikrocirkulációt javító gyógyszeres kezelés egészíti ki.

Lege Artis Medicinae

Az erectilis diszfunkció vascularis háttere

TÓTH Károly

Az erectilis diszfunkció - régebbi terminológiával: potenciazavar - az utóbbi években nemcsak a beteg férfiak körében, az orvostudományban is az érdeklődés középpontjába került. Ma az erectilis diszfunkciót a cardiovascularis betegségek prediktoraként fogjuk fel. Míg régebben elsősorban pszichés eredetű zavarnak tekintettük a problémát, mára egyre nyilvánvalóbb az összefüggés az érrendszer változásával. Ugyancsak a korábbi évek jellemzője volt az erectilis diszfunkció és az obliteratív érsclerosis összekapcsolása. Időnként valóban tapasztalható a hímvesszőt ellátó artériák valódi átáramlási zavara, ám az esetek döntő többségében az ok az artériás rendszer endotheldiszfunkciója, az érfali remodelling folyamata és a következményes atherosclerosis. Ez az egységes patológiai alapja annak, hogy - mivel e vascularis folyamatok a szervezet egészét érintik - az erectilis diszfunkció mellett más szervek, a coronariarendszer, a perifériás erek funkciózavara, illetve betegsége is föllelhető. Ugyanakkor közösek az érsclerosisra hajlamosító „klasszikus” rizikótényezők is: hypertonia, dyslipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás. Klinikai értelemben hosszabb ideje ismert, hogy a hypertonia, a diabetes mellitus és az infarctus myocardii kitüntetett helyen szerepel az erectilis diszfunkció „okai” között. Ennek hátterében a kóreredet - vascularis megbetegedés - azonos volta áll. Cukorbetegség esetén ez neurogén faktorokkal egészül ki.