BEVEZETÉS - A meningitis carcinomatosa a szolid daganatoknak általában előrehaladott stádiumban fellépő súlyos szövődménye, a hosszabbodó túlélések miatt napjainkban gyakoribbá válhat. ESETISMERTETÉSEK - Az 53 éves, emlőrákos anamnézisű (pT2pN2M0) nőbeteg egy éve mastectomián esett át, és kombinált adjuváns kezelésben részesült. Kettős látás, szédülés, gyengeség tüneteivel, vertebrobasilaris keringési zavar, esetleges térszűkítő folyamat gyanúja miatt került felvételre. A párhuzamosan tárgyalt, hypertoniás anamnézisű 62 éves férfi beteg hasi panaszok miatti kivizsgálásakor a közös epevezeték szűkületét állapították meg. Intenzív fejfájás, majd hányás és kétoldali hallásvesztés jelentkezett tenziókiugrással, ezt hipertenzív krízisnek véleményezték. Mindkét esetben a gyorsan progrediáló neurológiai tünetegyüttes és az emlőrákos anamnézis, illetve a pancreasfej-daganat lehetőségét felvető, de be nem fejezett kivizsgálás alapján, lényegében negatív CT- és korlátozott értékű, de ugyancsak negatív MR-lelet ellenére meningitis carcinomatosa klinikai diagnózisát állították fel. Ezt a liquor laboratóriumi és citológiai lelete, majd - a kórházi felvételhez vezető tünetek kialakulása után kevesebb mint egy hónappal beálló halált követően - a kórbonctani vizsgálat is alátámasztotta. A második betegnél a primer daganat a gyomor kiterjedt áttéteket képző diffúz típusú rákja volt. KÖVETKEZTETÉS - A meningitis carcinomatosa változatos, de jellegzetes klinikai képe alapján többnyire könnyen diagnosztizálható, de néha differenciáldiagnosztikai kérdéseket vet fel. A két eset tanulságai segíthetik a kórkép felismerését.

Más orvosi szakmákkal összevetve mintha sajátos többletbizonytalanság, többletkétség járná át a pszichiátriát. Dr. Kovács József a pszichiátria bioetikai kérdéseit taglaló műve kapcsán ennek kulturális és társadalmi okait tárgyalja a dolgozat.

BEVEZETÉS - Az intravenosus leiomyomatosis különleges megjelenésű, ritka tumor, amely a myomás uterusból indul ki, beterjed a vénákba és intraluminalisan növekedve a vena cava inferioron kersztül a szívbe juthat. Az intracardialis tumor súlyos cardiovascularis tüneteket okoz és fatális kimenetelű lehet. ESETISMERTETÉS - A 45 éves nőbeteg panaszai rendszeresen porszívózás során jelentkeztek (tartósan előrehajtott felsőtest): mellkasi szorító érzés, szédülés, rövid eszméletvesztések formájában. Képalkotó eljárásokkal a vena cava inferior lumenét kitöltő, a szív jobb pitvarába is beterjedő, a pitvar és kamra között ingamozgást végző képletet lehetett igazolni. A szívben lévő tumort és annak a vénákat kitöltő nyúlványait extracorporalis keringésben végzett műtét során eltávolították. Bár a kórszövettani vizsgálat intravenosus leiomyomatosist igazolt, a beteg megtagadta a myomás uterus eltávolítását. Hat évvel a műtét után panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - Bizonytalan szívpanaszok esetében gondolni kell intravenosus leiomyomatosis lehetőségére is. A diagnózis biztonsággal felállítható echokardiográfia, MR-, illetve CTvizsgálat segítségével. Amennyiben a kórfolyamat igazolást nyer, feltétlenül indokolt az elváltozás sebészi eltávolítása.

Mire hatvanéves korban megszerezte tudományos minősítését - amelyben egyedülálló módon egyszerre kapta meg a PhD, a kandidátusi és a magántanári címet -, már több mint négyszáz cikket írt. Könyv-, levélgyűjtő és numizmatikus, ahogy magát nevezi: bölcsész orvos.

A JNC-7 2003-ban jelent meg (1), majd röviddel később kiadták az Európai Hypertonia és Kardiológus Társaság közös ajánlását (ESH/ESC 2003) (2) a hypertonia diagnosztikájáról és kezeléséről. Mindkét munkának volt egy néhány oldalas összefoglaló és egy több tucat oldalra rúgó részletes változata. A JNC-7-et jóval több alkalommal idézték, hiszen két új dolgot tartalmazott, a sokat támadott „praehypertonia” és a szinte azonnal elfogadott „mennél hamarabb fix kombinációt” elvét.