Magyarországon évente mintegy 50-100 mil­liárd forint cserél gazdát orvosok és bete­gek között. Nem azért hungarikum a hálapénz, mert a világon máshol nem csúsztatnak bo­rí­té­kot az orvosok zsebébe.

BEVEZETÉS - A hálapénztéma tudományos feldolgozása etikai, jogi és közgazdasági szempontból az 1980-as években kezdődött és az 1990-es évek végére lényegében lezárult. Azóta nincs tisztázatlan tudományos kérdés a jelenség megítélésében, az elméleti kutatások azonban nem jártak semmilyen gyakorlati következménnyel. Az egészségpolitika lényegében közvetett megoldásokkal kísérletezik, számítva az érdekelt szereplők magatartásának megváltozására. Az utóbbi két évtizedben ezzel párhuzamosan jelentek meg egyrészről a hálapénz összegére és allokációjára irányuló közvélemény-kutatások, másrészről a szereplők attitűdjeire irányuló empirikus felmérések. Ezek között elsődlegesen fontosnak tartjuk a hálapénzes üzletben még közvetlenül nem érdekelt, de klinikai tapasztalatokkal már rendelkező orvostanhallgatók vizsgálatát. ANYAG ÉS MÓDSZER - Kutatásunkat 2009/10 és a 2010/11-es tanévben, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának 701 negyedéves hallgatója körében önkitöltős kérdőívekkel végeztük, 84,5%-os válaszolási aránnyal. KÖVETKEZTETÉSEK - Megállapítottuk, hogy a hallgatók nagy figyelemmel követik a hálapénzkérdés alakulását, határozott elvárásaik vannak az orvosi jövedelempolitikával kapcsolatban, és attitűdjeik nem tartalmaznak semmilyen biztató utalást, amely a közvetett hálapénz-politika jövőbeli sikereit támogatná.

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]