Lege Artis Medicinae

Néhány mondat a betegszabadságról

ANDRÁS László

1992. FEBRUÁR 26.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(02)

Hat munkanappal tervezett bevezetése előtt, 11 december 21-én kezdett az Országgyűlés a 25 napos betegszabadságról intézkedő törvénytervezetet általános vitájához. Az általános vitát mint előterjesztő, SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter vezette be:

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A plasztikai sebészet újabb lehetőségei a daganat miatt eltávolított emlő pótlására

GULYÁS László

Az emlődaganat miatt operált betegek emlőjének plasztikai sebészeti helyreállítása számos ellentmondást, meg nem oldott kérdést vet fel ma is. Az elmúlt évek során az emlődaganatok sebészetében szemléletváltozás zajlott le. Ennek legfőbb oka az a felismerés volt, mely szerint az emlőtumorok sebészi kezelése után a hosszútávú túlélés nem függ a műtéti beavatkozás kiterjesztésétől. Egyre inkább a csökkentett radikalitású műtétek terjedtek el. A horizontális metszésvezetés mellett a mellkasfali izomzat teljes és a mirigyállomány részleges megtartása jellemzi ezeket a beavatkozásokat. Megváltozott az emlő helyreállításhoz rendelkezésre álló szövetek mennyisége és minősége, ehhez a reconstructio módszerei is gyorsan alkalmazkodtak. Az új típusú plasztikai sebészeti módszerek között az értengelyű izom és izom bőrlebenyek, a microvascularis anastomosi sokkal átültetett szabadlebenyek, különböző implantátumok, a bőr megnyújtására alkalmas expanderek nyertek egyre nagyobb teret. Az emlőbimbó és bimbóudvar kialakítására localis lebenyek, a bőrátültetés különböző formái, ecto-prothesisek és a tatuatio változatos formái terjedtek el. Ma az emlő felépítése mellett igen fontos szempont a megfelelő szimmetria kialakítása, az emlők esztétikus formájának és alaki harmóniájának megteremtése is.

Lege Artis Medicinae

Eredményeink a varicokele scleroterápiájában

POKORNYI Lajos, BALI Ilona, NAGY Endre, VADON Gábor, SZÖLLŐSI János

A testicularis varicokele a férfi infertilitas egyik leggyakoribb oka, amelynek gyógyítása sebészi, vagy transzkatéteres úton megoldható. Munkánkban saját beteganyag alapján az intervencionalis radiológiai mód szer eredményességét kívántuk lemérni. 151 vena spermatica interna phlebographiát végeztünk bal oldali varicokele miatt. Varicocid (Kreussler) alkalmazásával 122 betegnél történt scleroterápia. A beavatkozás előtt értékeltük az anamnesist, a megtekintést, a tapintást, az ultrahang vizsgálatot, ill. a színkódolt Doppler vizsgálatot és a phlebographiát, valamint az esetek egy részében a spermiogramot. A kontroll vizsgálatokat 3, 6 és 12 hónap, valamint 1,5–4,5 év elteltével végeztük. Betegeink 2/3-ában sikerült a vena spermatica internát a distalis harmadban, 1/3-ában a középső, ill. felső harmadban elzárni. Szövődményként következmény nélküli intima laesiot 10 esetben, scrotalis throm bophlebitist 4 betegnél észleltünk. Az ellenőrzések alkalmával jó regresszió volt kimutatható. Kiújulást vagy persistálást 5,7%-ban láttunk. A spermiogram általában normalizálódott, vagy javult, s 23 korábbi infertilis házasságból nyolc esetben jeleztek graviditást. A sikeres műtéti eljárásoknál az intervencionális radiológiai módszer egy szerűbb, olcsóbb, rövidebb időt, kórházi tartózkodást és táppénzes állományt igénylő módszer, amelynek eredményessége eléri a sebészi eljárásét. Az eredmények értékelésében igen érzékeny módszert jelent a real time és a színes Doppler ultrahang vizsgálat együttes értékelése. Véleményünk szerint a varicokele gyógyításában a Varicocid-val végzett scleroterápia az elsőként választandó módszer.

Lege Artis Medicinae

EEG mapping használata a neurológiai diagnosztikában

SZIRMAI Imre, JUHÁSZ Csaba, SUREK György, DOLOGH Ervin

A mapping az agyi elektromos tevékenység (EEG) elemzésének új módszere, amely az EEG matematikai feldolgozásának adatait jól érthető vizuális formában ábrázolja. A cikk áttekinti és az EEG mapping történetét. Az IBM-AT számítógépre írt 16 csatornás EEG mapping rendszer abszolút és relatív teljesítmény térképeket állít elő a két dimenziós skalpon. Az EEG teljesítményének aszimmetriáját, valamint ennek időben történő változását statisztikai módszerekkel méri. A mapping előnyei a hagyományos EEG értékeléssel szemben: 1. a mérés lehetősége becslés helyett; 2. minimális agykérgi működészavarok felfedezése; 3. a vizsgálat anyagának tárolása későbbi összehasonlító vizsgálatokra: teljesítmény spektrum hányadosok segítségével követhető az ischemiás zónák rendeződése; 4. funkcionális vizsgálatok (ingerekkel össze függő reaktivitás) eredményének finom analizise. Az EEG topográfia az acut szakaszban kirajzolja az ischemiás agykéreg terület kiterjedését még mielőtt a CT az agyi infarctus kialakulását érzékelné. Tartósan fennálló interictalis epilepsziás jelek analízise során a domináns frekvencia-összetevők maximumai megjelennek, és ábrázolható a következményes agy kérgi működészavar területe. A valószínűségi mapping az EEG-t a szubjektív leletolvasás területéről a képalkotó eljárások sorába emelte.

Lege Artis Medicinae

Az arteria carotis interna véráramlásának bidirectionalis Doppler vizsgálata

FARKAS Katalin, HORVÁTH Péter, KUSZTOS Dénes

Szerzők folyamatos hullámú Doppler készülékkel vizsgálták a vér áramlási sebességét az arteria carotisokban és ezt a vizsgálatot speciális kompressziós tesztekkel egészítették ki. Hatvan érben vizsgálták az arteria supraorbitalis és az arteria supratrochlearis véráramlását az arteria temporalis superficialis, az arteria facialis, illetve az arteria carotis communis kompressziójakor. Tapasztalataikat összevetik a 30 esetben el végzett carotis angiográfia eredményével és megállapítják, hogy a vizsgálómódszer sensitivitása 80%, specificitása 85%, a pozitív prediktív érték 76%, a negatív prediktív érték 87%. Ennek alapján széles körben ajánlják a módszert a carotis interna szűrővizsgálatára.

Lege Artis Medicinae

A térd ultahang vizsgálat

CSÓKÁSI Zsolt, MORVAY Zita, VADON Gábor

A szerzők 350 térdvizsgálat eredményeit elemzik retrospectiven. 5 és 7 MHz-es linearis transzducerekkel jelenítették meg a térd anatómiai strukturáit a standard síkokban. Részletesen elemzik a térdízületben és az ahhoz kapcsolódó lágyrészekben észlelhető kóros elváltozásokat. Írnak a meniscusok elváltozá sairól, az ízületben és körülötte ábrázolt folyadékgyülemről. Fontosnak tartják a szalag rendszer vizsgálatát. Úgy gondolják, hogy a jelenlegi diagnosztikus lehetőségek közül a térdultrahang vizsgálat előkelő szerepet tölthet be, és segítségével más költségesebb vagy invazív eljárások az esetek jelentős részében helyettesíthetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Életvégi dilemmák Az eutanázia és a palliatív terápia néhány etikai és jogi kérdése

HEGEDŰS Katalin

A legsúlyosabb állapotú betegek ellátása az egészségügynek az a területe, amely folyamatosan az erkölcsi nézőpontok kereszttüzében áll. Az emberi élet meghosszabbításának és megrövidítésének lehetősége, az ezzel kapcsolatos döntési helyzet mindig is az orvosi etika egyik leginkább vitatott témaköre volt. A legfőbb kérdések ezzel kapcsolatban: - Kinek és mikor van joga eldönteni, hogy meddig éljen a beteg? - Szükségszerű-e a szenvedés? - Van-e lehetőség emberséggel elkísérni valakit a halálba vezető úton? - Milyen érveket hozhatunk fel az eutanázia ellen és mellett? - Mi a jó halál?

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex néhány aktuális kérdése: a szekunder progresszív forma

VÉCSEI László

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek klinikai statusának hosszú távú romlása sok esetben független a relapsusoktól és az MRI-n igazolt új laesióktól. A szekunder prog­resszív sclerosis multiplex esetén az állapotrosszabbodás - megközelítően hat hónapos intervallum alatt - függetlenül halad előre a relapsus(ok)tól. Ugyanakkor a korai gyulladásos aktivitás és a gerincvelő-laesio mértéke hosszú időre előre jelzi a relapsussal kezdődő kórforma lefolyását. A PET-vizsgálatokkal igazolt „rejtett gyulladás” követése pedig sok segítséget nyújthat a betegség progressziójának követéséhez. Ezért a PET-képalkotás reménykeltő eljárássá válhat a jövőben a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexből a szekunder progresszív sclerosis multiplexbe történő átmenet monitorozásakor. A legkülönbözőbb neurológiai betegségeknél - beleértve a sclerosis multiplext is - a „neuroaxonalis károsodás” az alapja a permanens rokkantság létrejöttének. Ezzel összefüggően a neurofilamentum-protein agyfolyadékban és vérben mért koncentrációja megemelkedik az idegrendszert ért laesiók esetén. Beigazolódott, hogy a magasabb neurofilamentum-szintet mutató betegek - függetlenül a klinikai és MRI-paramé­te­rektől - 2 és 5 év múltán lényegesen komolyabb agyi és gerincvelői károsodást szenvednek. A kinurenin-anyagcsere metabolikus termékeinek változásai pedig korrelálnak e betegség kezdeti-középsúlyos eseteiből a progresszív állapotba történő átmenettel. Remélhetőleg a kinureninek szérumból történő analízise a jövőben a kórkép egyik molekuláris biomarkere lehet. A szabad gyökök keletkezése a sclerosis multiplex progressziójának fontos faktora. Korábbi vizsgálataink során növekedett szabad­gyök-kelet­kezést igazoltunk és ezzel párhuzamosan a redu­káló komponensek koncentrációja is jelentősen megváltozott. Fontos előrelépés volt, hogy az EXPAND klinikai vizsgálat eredményeinek, valamint a sclerosis multiplex patomechanizmusával kapcsolatos újabb adatoknak az ismeretében a US Food and Drug Administration a közelmúltban engedélyezte a siponimod alkalmazását a sclerosis multiplex relapsus-remisszióval járó kórformáiban (aktivitással járó szekunder progresszív és relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben, valamint a klinikailag izolált szindrómában).

Lege Artis Medicinae

Paradigmaváltás a krónikus szívelégtelenség gyógyszeres terápiájában

HEPP Tamás, VARJAS Norbert, BENCZÚR Béla

A szívelégtelenség incidenciája, prevalenciája folyamatosan növekszik, a betegség morbiditása és a mortalitása továbbra is nagy, így a kórkép jelentősége óriási, megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A be­tegség prognózisát javító érdemi eviden­ciák továbbra is csak csökkent balkamra-funkcióval járó krónikus szívelégtelenség (HFrEF) kezelése esetén állnak rendelkezésre. Az elmúlt évtizedekben számos „mér­földkővizsgálat” született, melyek eredményei a mai napig alapjaiban határozzák meg a betegség terápiáját. A HFrEF bázisterápiája sokáig három alappillérre épült: angiotenzinkonvertáló-enzim- (ACE-) gátló, β-blokkoló és mine­ralokorti­koid­re­ceptor-antagonista, melyek I/A ajánlási szinttel szerepelnek a különböző szívelégtelenség-ajánlásokban. 2014-ben publikálták az áttörő sikert hozó, nagy jelentőségű PARADIGM-HF (heart failure) vizsgálatot, amelyben egy teljesen új gyógy­szer­cso­portot, az angiotenzinreceptor-blok­ko­ló/ ne­prilysininhibitor (ARNI-) ve­gyü­letek cso­portjába tartozó sacu­bitril/valsartant vizsgálták HFrEF-betegeken. A vizsgálat eredménye szerint a sacubitril/valsartan szignifikáns mértékben, 20%-kal csökkentette a cardiovascularis (CV) halálozás és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció primer összetett végpontját, valamint 16%-kal csökkentette az összmortalitást egy aktív komparátorhoz, az HFrEF terá­piájában a legnagyobb evidenciákkal rendelkező ena­laprilhoz képest. Az Európai Kardiológusok Társasága (European Society of Cardiology, ESC) 2016-os szívelégtelenség-irányelve I/B evidenciaszinttel javasolja a sacubitril/ valsartan alkalmazását ACEI helyett a szív­elégtelenség miatti hospitalizáció és halálozás csökkentése céljából olyan ambuláns HFrEF-betegek esetén, akik az optimális ACEI, β-blokkoló (BB) és mineralokorti­koidreceptor-antagonista (MRA-) kezelés ellenére is panaszosak maradnak. A ké­sőb­biekben sacubitril/valsartannal több ki­­sebb vizsgálatot is pub­likáltak kissé eltérő indikációkkal és más betegcsoportokon. A PIONEER-HF vizs­gálat bizonyította, hogy a sacubitril/valsartan terápia korai, az akut szívelégte­lenség stabilizá­cióját követően történő megkezdése biztonságos és hatékony HFrEF-betegek esetén, gyorsabban csökkenti a szív­elég­telenség prognózisával korreláló NT-pro­BNP-szin­tet, mint az enalapril. A TRANSITION és a TITRATION vizsgálat a sacubitril/valsartan terápia kezdetéről, a dózistitrálás módjáról adott hasznos információkat. A sacubitril/ valsartan megjelenése új korszak kezdetét jelentette néhány évvel ezelőtt a HFrEF terápiájában. Ez a korszak Magyarországon most zajlik. Elképzelhető, hogy az SGLT-2-inhibitoroknak köszönhetően egy újabb korszak kapujában állunk, és erre várhatóan választ ad majd az ESC idén megjelenő új szívelégtelenség-ajánlása.

Ideggyógyászati Szemle

A Parkinson-kór stádiumbeosztása és az előrehaladott stádium kezelésének néhány aktuális problémája

KLIVÉNYI Péter, VÉCSEI László

A Parkinson-kór kezelése eltérő lehet a beteg aktuális állapota, illetve a betegség stádiuma alapján. Az irodalmi adatokat áttekintve többféle szempontrendszer szerint próbálták meghatározni a betegségfázisokat, azonban ezek legtöbbször nem felelnek meg a klinikai gyakorlatnak. Ebben az összefoglalóban áttekintettük a különböző beosztásokat, azok jelenlegi elfogadottságát és mindennapi gyakorlati használhatóságát. Jelenleg az eszközös terápiák miatt fontos az előrehaladott kórforma minél korábbi felismerése, ezért az itt alkalmazható kezelési lehetőségeket is számba vettük.

Ideggyógyászati Szemle

[Kórházban kezelt akut stroke-os betegek jellemzőinek összehasonlítása két nagy közép-kelet-európai adatbázis alapján ]

ORBÁN-KIS Károly, SZŐCS Ildikó, FEKETE Klára, MIHÁLKA László, CSIBA László, BERECZKI Dániel, SZATMÁRI Szabolcs

[Célkitűzés – Európában a stroke a harmadik leggyakoribb halálok. A csökkenő tendencia ellenére a stroke-kal összefüggő halálozás még mindig magasabb Magyarországon és Romániában, mint az európai átlag. A jelenség oka a gyakoribb előfordulás, a súlyosabb kórlefolyás és a kevésbé hatékony kezelés lehet. Módszerek – A vizsgálatban marosvásárhelyi (Románia) és debreceni (Magyarország) kórházi adatbázisokat használtunk a stroke-os betegek demográfiai jellemzőinek, a kockázati tényezőknek, a stroke súlyosságának és a rövid távú kezelésI eredmények összehasonlítása céljából. Eredmények – A betegek nemi megoszlása hasonló volt az európai adatokhoz, azonban a stroke kialakulása átlagosan négy évvel korábbi életkorban következett be, mint az európai átlag. A stroke miatt kórházban eltöltött idő különböző volt a két országban, de mindkét esetben mintegy fele volt annak, mint amiről a nyugat-európai vizsgálatok beszámolnak. A halálos kimenetel aránya mindkét adatbázisban, nemtől függetlenül, hasonló volt az európai és egyéb országok adataihoz. Mindkét országban nagyszámú, sokszor átfedő kockázati tényezőt találtunk. A kockázati tényezők gyakorisága (magas vérnyomás, dohányzás, hyperlipi-­ daemia) magasabb volt, mint más országokban, ami ma-gyarázhatja az ismétlődő stroke-esetek nagy arányát. Megbeszélés – Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a két nagy adatbázis összehasonlításával találtunk néhány hasonlóságot, különösen a könnyen befolyásolható és ezért a primer prevencióban fontos kockázati tényezők nagyszámú előfordulásában. ]