Lege Artis Medicinae

Klinikoradiológiai konzultáció: miért nincs, ha lehetne?

HARKÁNYI Zoltán

2012. SZEPTEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(08-09)

Tisztelt Szerkesztőség! Egy korábban a LAM-ban megjelent közlemény adta meg az indíttatást ehhez a rövid „töprengéshez”. Egy hazai onkológiai munkacsoport orvosaitól tanulságos kazuisztika jelent meg a LAM áprilisi számában egy emlődaganatos betegről (2012;4:289.). Az onkológusok és a beteg ötéves, heroikus küzdelemben birkóztak a betegség metasztázisaival, és ennek terápiás vonzatait taglalják a cikkben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Dabigatran: új orális antikoaguláns szer nonvalvularis pitvarfibrillációban stroke és szisztémás embolia prevenciójára

KANCZ Sándor

A következőkben összefoglaljuk a dabigatrannal kapcsolatos ismereteinket elsősorban a klinikai gyakorlat szempontjából, különös tekintettel a stroke és szisztémás embolia prevenciójára, a dabigatrannal folytatott antikoaguláns kezelés sarkalatos jellemzőire, a lehetséges gyógyszer-interakciókra és mellékhatásokra nonvalvularis pitvarfibrillációban. Röviden ismertetjük a dabigatran legfontosabb molekuláris jellemzőit is. A dolgozat keretei között felhívjuk a figyelmet a legfontosabb, a már mindennapos gyakorlat során felmerült biztonságossági információkból levonható tanulságokra is.

Lege Artis Medicinae

Zeneterápia és autizmus

KOLLÁR János

Az autisztikus zavar a harmadik leggyakoribb fogyatékosság az Egyesült Államokban. Egy kaliforniai statisztikai adat szerint minden nap hat, később autistaként diagnosztizált gyermek születik, azaz négyóránként egy. Az USA-ban összesen félmillió embert diagnosztizáltak autistaként. Magyarországon számuk 2009-ben körülbelül hatvanezerre volt tehető.

Lege Artis Medicinae

Stresszterhelési tünetek és egészségkárosító magatartás orvostudományi egyetemi hallgatók körében

SIMA Ágnes, KOVÁCS Eszter, CSEH Károly, BALÁZS Péter

BEVEZETÉS - Célkitűzésünk volt az orvosegyetemi hallgatók stresszterhelésének és egészségkárosító magatartásának vizsgálata. MINTA ÉS MÓDSZER - A felmérésben 473 negyedéves hallgató vett részt, karok szerint 73,4% általános orvostudományi, 10,1% a fogorvos-tudományi és 16,5% a gyógyszerész-tudományi. A stresszterhelést az Anderson-féle validált kérdőívvel mértük, az érzelmi, fizikai és a munkastressz vonatkozásában. A pontrendszer alapján a magas stresszterhelést jelzőket soroltuk a rizikócsoportokba. A kockázati tényezőnek a dohányzást, az alkoholfogyasztást, drogok kipróbálását/fogyasztását és a pszichoaktív gyógyszerhasználatot tekintettük. EREDMÉNYEK - Lelki panaszokkal rizikócsoportba került a hallgatók 15,2%-a, testi panaszokkal 7,8%-a, munkastressz pedig 26,0%-ban jelentkezett. Az egészségkárosító magatartást vizsgálva a teljes mintában: 12,1% dohányzik, 36,2% fogyaszt alkoholt, 9,1% használ rendszeresen pszichoaktív gyógyszereket és 30,9% próbált ki drogokat. A három rizikócsoport és a gyógyszerhasználat között találtunk szignifikáns (p<0,001) kapcsolatot. KÖVETKEZTETÉS - A hallgatók körében igen alacsony a dohányosok aránya, viszont minden harmadik hallgató rendszeresen fogyaszt alkoholt és fogyaszt vagy kipróbált valamilyen kábítószert, de ez a jelenség nincs szignifikáns kapcsolatban a stresszterheléssel. Mindenképpen figyelmeztető jelnek kell tekintenünk, hogy a hallgatók elsősorban a gyógyszereket használják a stresszterhelésből keletkező problémáik kezelésére.

Lege Artis Medicinae

Aki elsőrendű Gershwin volt - Egy zeneszerző élete

KÖVES Péter

Gershwin szülei 1891-ben a cári Oroszországból, Szentpétervárról emigráltak az Amerikai Egyesült Államokba. A család eredeti neve Gershowitz volt, és akkoriban a pogromok elől tömegesen emigráltak külföldre az orosz zsidók (ahogy ezt például Bernsteinék is tették)

Lege Artis Medicinae

Szisztémás betegségek pszeudoexfoliatív szindrómában

HOLLÓ Gábor

A pszeudoexfoliatív szindróma egy kóros fehérje (a pszeudoexfoliatív anyag) termelésével és felhalmozódásával járó állapot. A szindrómát intraocularis tünetei alapján ismerték fel, és hosszú ideig izolált szemészeti betegségnek tartották. Mintegy 20 éve tudjuk azonban, hogy pszeudoexfoliatív szindrómában a pszeudoexfoliatív anyag a szervezetben mindenütt jelen van. Az elmúlt évtizedben ismertté vált a szindrómához kapcsolódó vascularis diszfunkció is. Az utóbbi évek kutatásai mutatták ki, hogy a szindróma hátterében a lizil-oxidáz-szerű (lysil oxidayse like, LOXL) fehérjék egyikének (LOXL1) genetikai eltérése áll. A LOXL1 protein az extracelluláris anyag felépítésében játszik fontos szerepet. Ma úgy véljük, a pszeudoexfoliatív szindróma egy oxidatív stresszel járó szisztémás elastosis. Szövődményei részben szemészetiek (nuclearis cataracta képződése, a lencsefüggesztő rostok károsodása, pszeudoexfoliatív glaucoma kifejlődése), részben szisztémás elváltozások (a kapillárisok, a muscularis és elasztikus artériák funkciózavara, a baroreflexfunkció károsodása, az artériák rigiditásának fokozódása, aortaaneurysma és vénás érelzáródások kialakulása, neuroszenzoros halláscsökkenés). Mindezek ellenére jelenleg még nem lehet egységes irányelvet kialakítani a pszeudoexfoliatív szindrómás betegek esetleges cardiovascularis kivizsgálásával kapcsolatban, mivel a szisztémás szövődmények gyakorisága és jelentősége eltérő az egyes populációkban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Varietas delectat Dr. Balogh István gasztroenterológusradiológussal Nemesánszky Elemér, a LAM főszerkesztője beszélget

NEMESÁNSZKY Elemér, GYIMESI Andrea

Balogh István gasztroenterológusradiológust nem kell bemutatni sem itthon, sem külföldön. Azt azonban kevesen tudják, hogy kivételes sportsikerekkel dicsekedhetsz. Több mint fél évszázada nap mint nap bejársz munkahelyedre, a Szent János Kórházba - bár hét éve nyugdíjba vonultál. Egy 15 orvosból és 50 asszisztensből álló radiológiai osztály vezetője voltál, szoros kapcsolatot tartottál a munkatársaiddal, a szakmával. Hogyan tudtál ilyen hűséges maradni?

Magyar Radiológia

A szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek radiológiai vonatkozásai

VÁGÓ Andrea, LUKOVICH Péter, FARKAS Szabolcs, KISS Katalin, KUPCSULIK Péter

BEVEZETÉS - A különböző indikációkkal végzett, szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek (anastomosisinsufficientia, strictura stb.), illetve ezek minimálisan invazív terápiával történő ellátásának speciális radiológiai vonatkozásai vannak. A korai szövődményekkel az ilyen beavatkozásokat végző sebészeti intézetek radiológiai osztályai találkoznak. A késői szövődményekkel azonban bármely radiológiai intézményben vizsgálatra kerülhet a beteg, így ezek ismerete minden radiológus számára fontos. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 1995 és 2005 között 58 betegnél történt szubtotális nyelőcsőkiirtás a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján, a posztoperatív radiológiai vizsgálatok a Radiológiai és Onkoterápiás Klinikán történtek. Hagyományos mellkasröntgent és - a nem kívánt, motilitást fokozó hatás elkerülésére - felszívódó, alacsony ozmolalitású kontrasztanyaggal nyelés-röntgenvizsgálatokat végeztünk. Ha más nem indokolta, az első nyelés-röntgenvizsgálatra a hetedik posztoperatív napon került sor, majd ezt követően akkor, amikor a klinikai kép igényelte. EREDMÉNYEK - A szövődményeket korai, illetve késői csoportba soroltuk. A korai szövődmények közül aspirációt, anastomosisinsufficientiát (az esetek 31%-ában), késői szövődményként pylorusspasmus okozta gyomorectasiát (egy esetben), anastomosisstricturát (14 esetben), illetve túl hosszúra hagyott nyelőcsőcsonkot (három esetben) igazoltunk. A leggyakoribb korai szövődményként észlelt varratinsufficientia, illetve az anastomosisszűkületek miatt kilenc betegnél öntáguló stent behelyezése történt. A stent behelyezését követően is tapasztaltunk újabb szövődményeket: stentocclusiót, stentelmozdulást és sarjszövet okozta stentelzáródást. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-exstirpatio után fellépő szövődmények diagnosztikájában és ezek terápiájában vezető szerepe van a hagyományos radiológiának. A diagnosztikában elengedhetetlen a dinamikus röntgenvizsgálat, valamint a sebész és a radiológus együttműködése. Ugyanígy szükséges a kooperáció a szövődmény elhárításakor alkalmazott, öntáguló stentek behelyezésekor, illetve az ezt követően fellépő szövődmények észlelése és ellátása kapcsán is. A nemzetközi irodalomban teret nyert endoszkópos stentbehelyezésekkel szemben a röntgenátvilágítás alatt végzett beavatkozásokat tartjuk indokoltnak.

Ideggyógyászati Szemle

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

KILIC COBAN Eda, GEZ Sedat, KARA Batuhan, SOYSAL Aysun

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzőek. A magas vérnyomás a második leggyakoribb állapot a PRES kapcsán. Az 50 éves férfi beteg jobb oldali hemiparesissel, beszédzavarral jelent meg klinikánkon. Vérnyomása a sürgősségi ellátáson 220/140 Hgmm volt. Bal plutaminalis haematoma volt látható a CT-jén és az MRI-jén. Agyi MRI-jén a FLAIR és a T2-súlyozott szekvenciák bilaterális szimmetrikus diffúz hiperintenzitásokat mutattak az agytörzsön, a bazális ganglionban és az occipitalis, parietalis, frontális és temporalis lebenyekben. Az intenzív antihipertenzív gyógyszeres kezelés után vérnyo-mása a normális határok közé ment egy héten belül. Hospitalizációja alatt egy alkalomal egy órán át tartó rekurrens beszédzavara volt. Elektroencefalográfiája normális volt. Az ismételt diffúziósúlyozott MRI-n egy akut lacunaris infarktus volt látható a jobb oldali centrum semiovalén. Két hónappal később a kontroll-MRI csak a korábbi lacunaris infarktust és a krónikus putaminalis haematomát mutatta. Írásunkban bemutatunk egy esetet, ahol a PRES-nek megfelelően vagy cerebralis haemorrhagia, vagy lacunaris infarktus jelenik meg. A betegség következményes szövődményeinek fő oka a megkésett diagnózis. A kontrollálatlan magas vérnyomás felelt az eseményekért.