[Célkitűzés – Két, kifejezetten ritka, longitudinális extenzív transzverzális myelitisként (LETM) jelentkező, szubakut lefolyású, post mortem kórismézett, intravascularis, nagy B-sejtes, valamint szekunder T-sejtes idegrendszeri lymphoma bemutatása. A diagnosztikus problémák, a meg - tévesztő radiológiai és szövettani vizsgálatok okainak keresése, és a tennivalóink megfogalmazása ezekben a nehezen diagnosztizálható betegségekben, eseteink és másutt közölt esetek alapján. Módszer, esetismertetések – Neurológiai osztályra való felvételekor a 48 éves nő parapareticus volt, az MR-vizsgálat LETM-re utalt, de a kezelés hatástalan maradt. Pneumonia és befolyásolhatatlan polyserositis miatt ápolásának negyedik hetében meghalt. A patológiai vizsgálat intravascularis diffúz nagy B-sejtes lymphomát (IVL) derített fel. Második esetünkben, egy 61 éves férfinél fejfájás és paraparesis miatt végzett MR-vizsgálat gyulladás látszatát keltő, bitemporalis elváltozást és LETM-et állapított meg. A vizsgálatok eredménytelenek maradtak, az IVL gyanúja miatt végzett áramlásos citometria és az izombiopszia is. Mellkasi, hasi CT-vizsgálat a bal tüdőben, kis területen, gyulladásos gócos elváltozást, a jobb mellékvesében adenomát talált. Az érintett temporalis területből neuronavigációval vett minta T-sejt mediálta meningoencephalitisre utalt, diffúz nagy B-sejtes lymphoma lehetőségét kizárta. A beteg állapota fokozatosan romlott, a kórházi felvételt követő hatodik héten meghalt. A patológiai vizsgálat során a mellékvesével összefüggő, adeno - má nak vélt daganat, valamint a pancreasfarokban és a tüdőben talált elváltozás perifériás T-sejtes lymphomának bizonyult, ugyanúgy, mint az agyban és a gerincvelőben talált elváltozások. A lymphoma megtévesztően gyulladás látszatát keltette a szövettani mintákban, ugyanúgy, mint az MR-vizsgálatoknál. Következtetések – Lymphoma manifesztálódhat LETMként. Etiológiailag bizonytalan, atípusos LETM esetén, 40 évesnél idősebbeknél, eseteinkre és előzőleg közölt ese - tekre is hivatkozva, a rutinkivizsgálás részeként, hangsú - lyozottan minél hamarabb random bőrbiopszia javasolt (sub cutan zsírszövettel együtt), a comb és a has bőréből. A lelet, kiderítve az intravascularis lymphomát, megteremti az agresszív kemoterápia feltételeit. Ezzel egyidejűleg a liquoráramlási citometriás vizsgálata is javasolt. A bőrbiopszia negativitása esetén, ha lymphoma gyanúja továbbra is fennáll, mintavétel javasolt esetleges szisz té - más primer gócból (csontvelőből, nyirokcsomóból vagy mellékveséből), ha ez eredménytelen, a spinalis elváltozással rendszerint egyidejű cerebralis gócok egyikéből, az IVL, a diffúz nagy B-sejtes lymphoma, de a ritka Tsejtes lymphoma kizárására is, vagy bizonyítására.]

Etikai normák és dilemmák az egészségügyben címmel 2019-ben, a Medicina Könyvkiadó Zrt. kiadásában, az Orvos-beteg jogviszonyok az egészségügyben sorozat hatodik köteteként jelent meg Hidvéginé Adorján Lívia (I–II. rész) és Sáriné Simkó Ágnes (III. rész) 282 oldalas, jelentős, komplex (fogyasztóvédelemre is kiterjedő), aktuális témakört érintő munkája. A könyv három nagyobb egységből áll: I. Jog, erkölcs, etikai normák, etikai kódexek (11–58. oldal); II. Eti­kai, bioetikai, orvosetikai, jogi dilemmák (59–135. oldal); III. Üzleti etika, verseny és reklám az egészségügyben (137–240. oldal). Az előszó szerint „a szerzők… kiemelten tárgyalják az etikai dilemmák – sokszor a mai napig is megoldatlan – ellentmondásait” (9. oldal). To­vábbá „a könyv célja a szerzők által bevallottan elsősorban a jogi ismeretterjesztés, a hivatásetikai és bioetikai normák, valamint az egészségügyben folyó gazdasági verseny legfontosabb sza­bályaira történő figyelemfelhívás, útmutatás az orvosok, egészségügyben dolgozó jogászok és a betegek számára” (10. oldal).

A hypertoniás betegek életkilátásait, a szövődmények kialakulását, mortalitását alapvetően befolyásolja a kezelés, a gondozás hatékonysága, a célvérnyomás elérése és megtartása, az orvos-beteg együttműködés hatékonysága. A Magyar Hypertonia Regiszter adatbázisa alapján három példával mutatjuk be az orvos-beteg együttműködés különböző megoldásainak hatását a vérnyomás célértékének növelésére. 2005-2007 között egy komplex, sokoldalú - a betegek gyógyszer-adherenciáját növelő - módszert alkalmaztunk kezelt hypertoniás betegekben (17114 férfi és 21772 nő), amelyben a felvilágosítás, oktatás, az otthoni vér nyomásmérésre tanítás, folyamatos, rendszeres orvos-beteg kommunikáció (SMS, zöldvonal, website) szerepelt. A célvérnyomás elérése szignifikánsan növekedett, 38,8%-ról 43,9%-ra, nőknél a növekedés mértéke nagyobb volt. Az idős populációban (70 év felett) is szignifikáns volt a növekedés. 2011 első negyed évében 28018 kezelt hypertoniás beteg esetében egy széles körű oktatási, beteg segítő kampányt indítottunk meghirdetve a „Mindenhol jó, de a legjobb otthon!” alprogramot, az otthoni vérnyomásmérés népszerűsítésének és a terápiát támogató alkalmazásának ösztönzésére. A betegek 81,3%-a a teljes megfigyelés alatt kitöltötte a naplókat, a naplók teljes mértékű kitöltése 91,3%-os volt. A harmadik hónap végén a HBPM-re előírt 135/85 Hgmm-es vérnyomáscélérték a kiindulási 21,2%-ról 48,8%-ra emelkedett. A növekedés szignifikáns volt (P < 0,001). 2015-2016-ban beavatkozással nem járó, egyéves, multicentrikus, prospektív, megfigyeléses vizsgálatot indítottunk, amelyben a Magyar Hypertonia Regisz terben szereplő 7735, 18-64 év közötti életkorú, kezelt beteg vett részt. A nem aktív csoportban (3313 fő) a kezelt hypertoniás betegek az eddigi hagyományos gondozási program szerint kerültek ellátásra, míg az aktív csoport tagjai (4422 fő) intenzív, telemedicinális eszközökkel (okostelefon-applikáció) és egyéb lehetőségekkel segített gondozási programban vettek részt. Az ellenőrzés a kiindulás után harmadik, hatodik, kilencedik és 12. hónap végén történt. Az aktív csoportban a vérnyomásnaplózás okostelefonnal és minden hónapban, a nem aktív csoportban papíralapú naplózás történt háromhavonta. A betegadherencia mindkét csoportban magas (70% körüli) volt, az aktív csoportnál nagyobb mértékű. A célvérnyomás (< 140/90 Hgmm) az aktív csoportban 53,8%-ról 73,4%-ra, a nem aktív csoportban 49,9%-ról 68,1%-ra emelkedett. A vizsgálatok szerint a beteg-együttműködést meg határozza az ellátóteam és a beteg közötti jó kommunikáció, az otthoni vérnyomásmérés sikere. Az ellátóteam (orvos-ápoló-gyógyszerész) kommunikációs készsége nagymértékben befolyásolja a terápiás célérték elérését. A modern telekommunikáció további hasznos lehetőséget jelent.

Vizsgálat célja: A hyponatraemia az egyik leggyakoribb elektrolitzavar időskorban, melyet számos mechanizmus okozhat, a leggyakoribb a diuretikum okozta iatrogén hyponatraemia. Célunk megvizsgálni, hogy a Vas Megyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó Osztályán milyen gyakorisággal fordul elő a hyponatraemia, illetve ennek milyen sürgősségi vonatkozásai vannak. Vizsgálati módszerek és minta: Nem véletlenszerű, kényelmi mintaválasztás során összesen 75 beteg adatait dolgoztuk fel. Eredmények: A vezető panaszok kórházba érkezéskor a nem specifikus neurológiai tünetek közül adódnak. Ezen túl elesés miatt, fejsérüléssel vagy kisebb traumás sérüléssel a betegek közül 13-an érkeztek. A betegek anamnézisének elemzésekor a jelen esetben számottevő diagnózist nem találtunk az betegek 33%-nál, epilepszia a betegek 13%-nál fordult elő, 8%-nál depresszió, és az esetek közel felénél fordult elő valamilyen kardiovaszkuláris diagnózis. Következtetések: Minden hatodik beteg vezető panasza traumatológiai jellegű. Ezen betegeknél mellékleletként derül fény a hyponatraemiára, ami feltehetően oka lehet a sérülésnek. Preventív szemlélet esetén csökkenthető lenne a hyponatraemia miatti kórházi tartózkodások száma.

BEVEZETÉS - A kombinációs vércukorcsökkentő kezelésben a korai inzulinkezelés elfogadott lehetőség, amelynek a leginkább alkalmazott formája a bázisinzulinnal kiegészített orális antidiabetikus terápia (BOT). A glargin inzulin egész napot lefedő, közel egyenletes, csúcshatás nélküli szérumkoncentrációja ideális választás BOT-ban. MÓDSZEREK - Prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálat a dózistitrálás hatékonyságának, a titrálás biztonságosságának, az éhomi vércukorcélérték eléréséhez szükséges időtartamnak és a glargin inzulin dózisváltozásának a felmérésére. A vizsgált betegpopuláció 2-es típusú cukorbetegekből állt, akik legfeljebb négy hete kaptak glargin inzulint BOT-rezsim formájában. A betegek követése a vizsgálatban hat hónapig tartott. EREDMÉNYEK - A vizsgálat végén a kiindulási értékhez képest az éhomi átlagvércukorszint 9,8 mmol/l-ről 6,7 mmol/l-re, az átlag HbA1c-szint 8,8%-ról, 7,3%-ra, a postprandialis átlagvércukorszint 11,5 mmol/l-ről 8,2 mmol/l-re csökkent. Nem súlyos hypoglykaemiás epizód a vizsgálat első három hónapjában a betegek 6,5%- ában, a harmadik és a hatodik hónap között 6,9%-ában, súlyos hypoglykaemiás epizód ugyanezen időszakokban 0,08%- ában és 0,17%-ában fordult elő. Mind az átlagtesttömeg, mind az átlag-testtömegindex csökkent a vizsgálat ideje alatt. A glargin napi átlagdózisa folyamatosan növekedett a követés alatt: a kezdeti 10,42 NE-ről a 17,69 NE-re. MEGBESZÉLÉS - A vizsgált betegcsoportban a BOT-rezsimben alkalmazott glarginkezeléssel a glykaemiás kontroll szignifikáns javulást mutatott, miközben a testsúly kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent. A glargin inzulin napi dózisa a titrálás alatt növekedett, és a kezelés biztonságosnak bizonyult.