Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; Lukrécia öngyilkossága

NÉMETH István

2000. FEBRUÁR 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(02)

A gyógyításra, az élet megmentésére felesküdött orvosok számára mindig kudarcélményt jelent, ha valamilyen oknál fogva nem tudnak segíteni, ha be kell látniuk, hogy valamilyen gyógyíthatatlan betegséggel, reménytelen esettel állnak szemben. Lényegében ezen utóbbi kategóriába sorolhatók az öngyilkosságok is, hiszen az orvos szerepe ilyenkor többnyire már csak a halál bekövetkeztének a megállapítására korlátozódik.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Érett újszülöttek postasphyxiás eredetű születési károsodása és megelőzésének esélyei

PAPP Zoltán

A szerző áttekinti a magzati hypoxia és asphyxia etiopatogenezisét és definícióját, az érett magzatok postasphyxiás károsodásának lehetséges formáit, az agyi bénulás gyakoriságát és neurológiai következményeit. A hypoxiás állapotok szűrőmódszerei közül kiemeli a színkódolt és pulzus Doppler-technikát (flowmetria), a kardiotokográfiát (CTG), a nonstressz tesztet és a biofizikális profilt, továbbá az amnioszkópiát és a magzati pulzoximetriát. Az asphyxia profilaxisával összefüggésben hangsúlyozza a prekoncepcionális és praenatalis gondozás jelentőségét, az anyai meg betegedések fontosságát, a lepény, a köldökzsinór és a magzat kóros állapotait, valamint a szülés alatti tényezők szerepét. A brit szülészek ajánlása is megerősíti a Magyarországon eddig folytatott gyakorlatot, hogy CTG-eltérés esetén a fejbőrvér pH-jának meghatározása, vagy ennek hiányában császármetszés végzése indokolt. Végül a szerző az érett újszülöttek még mindig nagyszámú hypoxiás agykárosodása miatt szükségesnek látja a császármetszések számának emelését fenyegető intrauterin magzati asphyxia esetén.

Lege Artis Medicinae

A preinatalis thyreoidologia gyakorlati kérdései

ILYÉS István

A szerző áttekinti a terhesség alatti anyai és magzati, valamint az újszülöttkori pajzsmirigyműködés sajátosságait. Az anyai és a magzati pajzsmirigyműködés kapcsolatát ismertetve kiemeli az anyai pajzsmirigyhormon transzferszerepét a magzati fejlődésben. Összefoglalja az újszülöttkori pajzsmirigy betegségeket és -diszfunkciókat. Elemzi az anyai pajzsmirigybetegségeknek az újszülöttkori pajzsmirigyműködésre gyakorolt hatását; kiemeli a jódhiány szerepét és hangsúlyozza az optimális jódellátás fontosságát. Foglalkozik a congenitalis hypothyreosis kérdésével, áttekinti a koraszülöttekben észlelhető pajzsmirigy-diszfunkciókat. Hangsúlyozza a terhesgondozás, az újszülöttkori hypothyreosis szűrés és a koraszülöttek pajzsmirigyműködés-vizsgálatának fontosságát.

Lege Artis Medicinae

Az endokrin laboratóriumi lelet értékelése

KOVÁCS L. Gábor, TOLDY Erzsébet, LŐCSEI Zoltán

A hormonleletek klinikai értékét sokkal több faktor határozza meg, mint a hagyományos laboratóriumi paraméterekét. Ez egyrészt a biomolekulák fiziológiai és patofiziológiai sajátosságaiból, másrészt az alkalmazott analitikai módszerek jellegzetes különbözőségeiből adódik. Az eredmények helyes interpretációja feltételezi a preanalitikai tényezők szigorú figyelembevételét, a mintavétel gondos kivitelezését. Tekintettel a fiziológiás koncentrációviszonyokra, a hormonok meghatározása csak mikroanalitikai módszerekkel lehetséges. Ma a klinikai rutinvizsgálatokat végző laboratóriumokban az endokrin paraméterek meghatározása javarészt immunoesszé módszerrel történik. Ennek a mérési eljárásnak a jellegzetességei (antitest-kereszt reakciók, specificitás, méréstechnikával összefüggő szenzitivitási értékek) miatt a leleten közölt számadat néha téves következtetéshez vezethet. Éppen ezért a posztanalitikai teendők fontos részét képviseli a plauzibilitási kontroll. A szerzők ezeket a specialitásokat tárgyalják irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. Véleményük szerint az endokrin paraméterek mérésekor az eredményeket a saját referenciaértékeken túl csak a megbízhatósági határaikkal együtt lehet korrekt módon közölni. A szubnormális értékeket, ha azoknak klinikai jelentőségük van, az alacsony méréstartományra jellemző variációs koefficiensek, illetve a funkcionális szenzitivitás ismeretében kell értékelni. Különösen a dinamikus tesztek esetén megfontolandó, hogy az összehasonlított eredmények közötti különbség biológiai tényezőkből vagy az analitikai értékelés problémájából adódik-e.

Lege Artis Medicinae

Tudományos Tallózó

Lege Artis Medicinae

A mellékvesekéreg csökkent működésében manifesztálódó juvenilis haemochromatosis

VÁRKONYI Andrea, KOLLAI Géza, ROMCSIK László, MÜZES Györgyi, TULASSAY Zsolt, TORDAI Attila, ANDRIKOVICS Hajnalka, PETER Kaltwasser Joachim, SEIDL Christian

A juvenilis haemochromatosis ritka, autoszomális recesszív módon öröklődő, fiatal felnőttkorban jelentkező megbetegedés, amelyet az időskorban manifesztálódó, szintén genetikusan determinált formával, az úgynevezett adult típusúval egyező módon a vas korlátlan felszívódása és a parenchymás szervekben történő lerakódása jellemez. Főként a máj, a lép, a pancreas, a szív és a bőr érintett. Ritkán a hypophysis is károsodik, ilyenkor szekunder módon gonadalis hipofunkció alakul ki. ESETISMERTETÉS - Bemutatott betegünk esetében primer adrenalis hipofunkció hátterében igazoltuk a juvenilis haemochromatosis fennállását. A szív érintettsége már a diagnózis megállapításakor kimutatható volt, míg a máj szövettani vizsgálatával fokozott vastárolás nem volt igazolható, szerkezete ép volt. Genetikai analízis segítségével megállapítottuk, hogy betegünk nem hordozza a genetikai haemochromatosis HFE-génjének C282Y mutációját, míg a H63D-mutációra nézve heterozigótának bizonyult. Hormonpótló kezelés és rendszeres vérlebocsátás mellett a beteg panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - Az adult típusú haemochromatosis szempontjából kórjelző C282Y mutáció hiánya alapján valószínűsíthető a juvenilis haemochromatosis kórképe, amelynek hát terében egy másik gén eltérése feltételezhető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A kreativitás arculatai a bipoláris hangulatzavar tükrében

SZAKÁCS Réka

A kreativitás, mint az emberi teljesítmény legmagasabb szintű megnyilvánulási formája, és a bipoláris hangulatzavarok közötti kapcsolat a tudományos vizsgálatok és kutatások fókuszába került. Az irodalom, zene- és képzőművészet kimagasló alkotói között ugyanis lényegesen nagyobb arányban fordulnak elő affektív betegségek, különösen a bipoláris hangulatzavarok, mint az átlagnépességben, másfelől a bipoláris II. kórisméjű betegekben (hypomania és depresszió), illetve a bipolaritás legenyhébb formáját mutató személyekben (cyclothymia) magasabb az alkotókészség. Felmerül tehát, hogy a bipoláris hangulatzavarok egyes formái és hangulati állapotai, különös tekintettel a hypomaniára, kognitív, érzelmi-hangulati, motivációs előnnyel járnának a kreativitást illetően. A jelen esetismertetés célja egy kiemelkedő alkotókészségű, egyben bipoláris II. kedélyzavar kórismével kezelt beteg kreatív megnyilvánulási formáinak (irodalmi, vizuális művészeti, tudományos), illetve a kreatív teljesítménynek (irodalmi és tudományos publikációk, műalkotások, kiállítások száma, elismerések, díjazások) a bemutatása a klinikailag diagnosztizált hangulati állapotok tükrében. Az affektív állapotok elemzése során azt találtuk, hogy a hypomaniás epizódok szoros kapcsolatban állnak a vizuális művészeti (képző- és fotóművészeti) alkotókészséggel és elismert teljesítménnyel, valamint a tudományos produktivi-tással, míg az enyhe-középsúlyos depresszív állapotokban az irodalmi kreativitás a meghatározó. Súlyos depresszió és a kevert állapotok nem járnak kreatív tevékenységgel, és meglepő módon a jelentős hangulatingadozástól mentes, tartósan euthym hangulat is előnytelen az alkotóerő szempontjából. Úgy tűnik tehát, hogy a hangulati fekvés az alkotókészség zsilipjeként működik. Mindazonáltal valószínű, hogy a bipoláris hangulatzavar spektrum és az alkotókészséget meghatározó pszichés tényezők bonyolult interakciójáról van szó, ahol a hangulati állapot mellett a betegség egyéni variabilitásai, úgymint a gyógyszerelés, komorbid állapotok, betegséglefolyás is befolyásolják a kreativitást.

Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; Szent Lúcia, a szembetegek és vakok védőszentje

DOBOS Zsuzsanna

Ha az ember Itáliában, elsősorban Velencében vagy Nápolyban jár, aligha úszhatja meg, hogy egy gondolás legény vagy egy hajójára invitáló tengerész kissé megkopott bel cantóján elénekelje neki a Sul mare luccica... kezdetű népdalból slágerré vált Santa Luciát. Ki is ez a szent nő, aki akár a tudatosság szintjén, akár csak évszázados reflexeknek köszönhetően ma is ennyire kedves az olasz népnek?

Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; Egzotikus képek, egzotikus betegségek

NÉMETH István

Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; Constantijn Huygens önéletrajza

BALOGH Tamás

Bár Christiaan Huygens nevét manapság feltehetően többen ismerik, a híres fizikus és matematikus apja, Constantijn Huygens (1596-1687) nem kevésbé jelentős egyéniségnek számított a maga korában. A polihisztor-költő és államférfi kétségkívül a 17. századi Hollandia kulturális életének egyik vezéralakja volt. A széles látókörű, kifinomult ízlésű férfi az ideális udvari ember prototípusát testesítette meg. 1625-ben Frederik Hendrick személyi titkára és tanácsadója lett, s ettől kezdve élete végéig az orániai helytartók szolgálatában állt. Huygens gazdag életművet hagyott hátra, sokrétű irodalmi munkásságán belül is különleges helyet foglal el azonban a De vita propria, ez az 1629 és 1631 között készült, eredetileg latinul írt, s csupán a múlt század végén hollandra fordított töredékes önéletrajz, amely mindmáig a kulúrtörténeti kutatások kimeríthetetlen forrását képezi.

Lege Artis Medicinae

Képzőművészet; A betegágytól a világhírig

TUROK Margit

Az olvasásszociológiai vizsgálatok feltárták, hogy az életrajzok a legkedveltebb olvasmányaink közé tartoznak. Feltehetően azért, mert szeretjük "meglesni" mások titkait, felfedezni a híres, általunk is tisztelt emberekben a ránk is jellemző tulajdonságokat, és eljátszani a gondolattal, hogy helyet cseréljünk velük. Mert mindannyiunk lelkében ott él a felemelkedés, a tehetség érvényesítésének eredendő vágya. Napjaink művészetéletrajzait azonban úgy felduzzasztják a dokumentumok és az értékelő szövegek, vagy sokszor eltakarják előlünk az embert és azokat a körülményeket, amelyek egy művészi pálya kiteljesedését meghozták. Sőt - a 19. századi romantikus gyötrődés következményeként - ma már a "zsenit" is a veleszületett tehetséggel és az őt mindenki mástól megkülönböztető minőséggel azonosítjuk, holott a zsenalitás alkalom és tehetség kivételesen hatékony egybeesése, az, amit a művészettudomány a "termékeny pillanat" fogalommal jelöl, a művészet pedig a "múzsa" alakjával jelenít meg.