Kapcsolatok a felépülésben, felépülés a kapcsolatokban
SZABÓ József, GEREVICH József
2009. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)
Orvoslás és társadalom
SZABÓ József, GEREVICH József
2009. JANUÁR 27.
Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)
Orvoslás és társadalom
BEVEZETÉS - A közelmúlt autobiográfiákat elemző kutatásai rámutattak, hogy szociális kapcsolataink minősége és mennyisége összefüggésbe hozható életünk hosszúságával, és ehhez megfelelő mérési lehetőséget biztosít a szövegekben előforduló szociális szerepekre és integrációra utaló szavak gyakoriságának vizsgálata. Bevezetésre került a „szociális szavak” fogalma. A társas támogatottság mértékének az alkoholfüggőségből történő felépülésre gyakorolt hatása szintén ismert jelenség. A fentiek alapján feltételeztük, hogy visszaeső és felépülő alkoholfüggő személyek önéletrajzainak szókészletét vizsgálva megtaláljuk azokat a sajátos eltéréseket, amelyek a vizsgált csoportok szociális támogatottságának különbségeit leírhatják. A szociális szavak használatának gyakoriságában és mintázatában fellelhető eltérések kimutatásával terveztük bizonyítani a jellemző különbségek meglétét. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az összehasonlítandó vizsgálati csoportokat úgy választottuk ki, hogy az elsőbe (visszaesők) egy éven belül legalább második alkalommal kórházi osztályon (pszichiátriai osztály addiktológiai részlege) kezelt alkoholfüggőnek (F10.2.) (más pszichiátriai betegnek nem) diagnosztizált személyek (N=30), míg a másikba (felépülők) korábban osztályon kezelt, szintén alkoholfüggőnek (másnak nem) diagnosztizált, de legalább két éve absztinens személyek kerültek (N=20). A korábban felállított diagnózis mellett ASI-teszt részpróbáit használtuk a minta kiválasztására, illetve más pszichés zavarban szenvedők kiszűrésére. Kor, nem és iskolai végzettség szempontjából hasonló csoportokat állítottunk össze, majd a vizsgálati személyektől önéletrajzokat szereztünk be, amelyeket egy-egy közös dokumentummá egyesítettünk, majd ezeket az Atlas.ti 5.0 (trial free version) tartalomelemző program segítségével hasonlítottuk össze. A fellelt társas kapcsolatokra utaló szavak gyakoriságát a teljes szöveg szószámával összevetett arányában határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A legmarkánsabb különbség a családi, rokoni kapcsolatokra utaló szociális szavak gyakoriságában mutatkozott, szemben a baráti kapcsolatok említésével, ahol nem volt kimutatható jelentős eltérés a két csoport között. Feltételezésünket alátámasztó eredményeket tapasztaltunk a „segít”, a „szeret”, az „ad” és a „kap” tövű szavak megjelenési gyakoriságában. Mintázat tekintetében az olyan különféle társas szerveződésekre utaló szavak, mint például a „csapat”, a „közösség”, „társaság”, „klub”, „gyűlés” és „kollektíva”, valamint a „vendég” a visszaesők esetében nem mutathatók ki (R<0,001), míg a felépülők esetében ezek megjelennek (R=0,023). Az említett kategóriákban mért gyakoriságok összehasonlítására χ2-próbát végeztünk, amelynek során a szociális szavak használatában a két csoport között szignifikáns eltérést tapasztaltunk. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink tehát alátámasztják, hogy az alkoholfüggőségből történő felépülés összefüggésben van a személy társas kapcsolatainak minőségével és mennyiségével, amelyre vonatkozóan az önéletrajzokban előforduló szociális szavak gyakoriságából nyerhetünk információt, magas előfordulási arányukat a felépülés prediktoraként értékelhetjük.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A biszfoszfonátszármazékokat egyre szélesebb körben alkalmazzák az osteoporosis kezelésére, valamint egyes csontérintettséggel járó daganatok esetében. Így az általuk ritkán okozott mellékhatás, az állcsontok necrosisa is egyre gyakoribb jelenség. ESETISMERTETÉS - 2005. szeptember 1. és 2008. március 31. között 40 beteget kezeltünk klinikánkon a biszfoszfonátszármazékok alkalmazása után az arc-állcsont régióban kialakult osteonecrosis miatt. Ebből a betegcsoportból két esetet választottunk ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése. KÖVETKEZTETÉS - A nemzetközi irodalomban, illetve a saját klinikai tapasztalataink alapján a prevenció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tünetek kialakulása esetén a beteg kezelése az erre felkészült szakintézetben ajánlatos.
Lege Artis Medicinae
Ma a diabetes mellitus a világ lakosságának több mint 5%-át érintő betegség. A 2-es típus 85- 95%-ban fordul elő. A növekvő esetszámmal együtt fokozódik az igény a magasabb szintű ellátás biztosítására, és - bár hatásosságáról a nem inzulinnal kezelt betegek esetében megoszlanak a klinikai bizonyítékok - egyre szélesebb körben terjed a vércukorszint otthoni monitorozása.
Lege Artis Medicinae
A köldökben megjelenő, Sister Mary Joseph-csomónak nevezett növedék általában rossz prognózisú, előrehaladott daganatos betegséget jelez, annak első tünete is lehet. A csomó átmérője ritkán 10 cm-es nagyságot is elérhet. Lehet aszimptomatikus, máskor fájdalmas, ép bőrrel fedett vagy kifekélyesedett. A leggyakoribb primer tumor az ovarium-, férfiakban a gyomorcarcinoma.
Lege Artis Medicinae
Mellkassebész szakorvosként az egyik fővárosi baleseti sebészeten voltam ügyeletes. Az egyik éjszaka egy sokkban lévő, mellkason lőtt fiatal férfit hozott a mentő. A beteg eszméletlen volt, így a balesetről semmilyen információt nem lehetett tőle megtudni.
Lege Artis Medicinae
1986-ban egy New York-i bohóc, Michael Christensen alapította az első kórházi „bohócterápia-részleget”. Azóta ő és munkatársai számos országban bohócdoktor-viziteket tartanak, legfőbb eszközükkel, a nevetéssel operálva. Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Németországban, Svédországban és Magyarországon is jöttek létre hasonló alapítványok.
Lege Artis Medicinae
A kötet szerzői az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) és a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának munkatársai és a velük együttműködő felépülők. A kötet célja a függőségekből történő felépülés folyamatának bemutatása a szélesebb olvasóközönség számára. A függőségek helyett a felépülés középpontba állítása a könyv fő üzenete.
Lege Artis Medicinae
Korábbi narratív pszichológiai megközelítéseket alkalmazó kutatások eredményeire építettünk fel egy csoportterápiás módszert. Elsődleges tech-nikaként narratív átstrukturálást alkalmaztunk, amellyel alkoholbetegek önéletrajzaiban generáltunk olyan változásokat, hogy azok felépülő alkoholbetegekre jellemző nyelvi kifejezésmódot hordozzanak. Ettől terápiás hatást reméltünk, amelyet a Reménytelenségskála (HS) és a Problémamegoldó képességek tesztje (MEPS) segítségével mértünk. A terápiás folyamat előtt és után felvett tesztek eredményeinek változását más csoportterápiában részt vevő személyekből álló kontrollcsoportoktól nyert tesztek eredményeinek változásaival hasonlítottuk össze (t-próba), és szignifikáns különbséget igazoltunk. Módszerünk tehát más csoportterápiákhoz képest hatékonyabban csökkentette a reménytelenség mértékét, kifejezettebben növelte a problémamegoldó képesség mérhető megnyilvánulását.
Lege Artis Medicinae
yermek- és ifjúkorban az anorexia nervosa kezelésében a családterápia alapvető terápiás módszernek számít. A családban előforduló stressztényezők között sokszor szembeötlőek a szülői és nagyszülői generációk kapcsolatának a feszültségei. Három esetet ismertetünk, amelyekben az anorexia nervosában szenvedő fiatal beteg családjában jelen lévő többgenerációs feszültségek fontos szerepet játszottak. A családterápia során a családi kapcsolatrendszer stressztényezőinek kezelése, a generációs kapcsolatok fókuszba állítása döntőnek bizonyult a terápiás eredmény elérésében. Az anorexia nervosa kezelésében a családterápia során nemcsak a nukleáris család feszültségeinek a felismerése és kezelése fontos, hanem a nagyszülői generációból fakadó, multigenerációs átvitel során megjelenő kapcsolati stresszeké is. Ezek kezelése történhet a nagyszülő bevonásával, vagy kizárásával is.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás