Lege Artis Medicinae

Kapcsolatok a felépülésben, felépülés a kapcsolatokban

SZABÓ József, GEREVICH József

2009. JANUÁR 27.

Lege Artis Medicinae - 2009;19(01)

BEVEZETÉS - A közelmúlt autobiográfiákat elemző kutatásai rámutattak, hogy szociális kapcsolataink minősége és mennyisége összefüggésbe hozható életünk hosszúságával, és ehhez megfelelő mérési lehetőséget biztosít a szövegekben előforduló szociális szerepekre és integrációra utaló szavak gyakoriságának vizsgálata. Bevezetésre került a „szociális szavak” fogalma. A társas támogatottság mértékének az alkoholfüggőségből történő felépülésre gyakorolt hatása szintén ismert jelenség. A fentiek alapján feltételeztük, hogy visszaeső és felépülő alkoholfüggő személyek önéletrajzainak szókészletét vizsgálva megtaláljuk azokat a sajátos eltéréseket, amelyek a vizsgált csoportok szociális támogatottságának különbségeit leírhatják. A szociális szavak használatának gyakoriságában és mintázatában fellelhető eltérések kimutatásával terveztük bizonyítani a jellemző különbségek meglétét. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az összehasonlítandó vizsgálati csoportokat úgy választottuk ki, hogy az elsőbe (visszaesők) egy éven belül legalább második alkalommal kórházi osztályon (pszichiátriai osztály addiktológiai részlege) kezelt alkoholfüggőnek (F10.2.) (más pszichiátriai betegnek nem) diagnosztizált személyek (N=30), míg a másikba (felépülők) korábban osztályon kezelt, szintén alkoholfüggőnek (másnak nem) diagnosztizált, de legalább két éve absztinens személyek kerültek (N=20). A korábban felállított diagnózis mellett ASI-teszt részpróbáit használtuk a minta kiválasztására, illetve más pszichés zavarban szenvedők kiszűrésére. Kor, nem és iskolai végzettség szempontjából hasonló csoportokat állítottunk össze, majd a vizsgálati személyektől önéletrajzokat szereztünk be, amelyeket egy-egy közös dokumentummá egyesítettünk, majd ezeket az Atlas.ti 5.0 (trial free version) tartalomelemző program segítségével hasonlítottuk össze. A fellelt társas kapcsolatokra utaló szavak gyakoriságát a teljes szöveg szószámával összevetett arányában határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A legmarkánsabb különbség a családi, rokoni kapcsolatokra utaló szociális szavak gyakoriságában mutatkozott, szemben a baráti kapcsolatok említésével, ahol nem volt kimutatható jelentős eltérés a két csoport között. Feltételezésünket alátámasztó eredményeket tapasztaltunk a „segít”, a „szeret”, az „ad” és a „kap” tövű szavak megjelenési gyakoriságában. Mintázat tekintetében az olyan különféle társas szerveződésekre utaló szavak, mint például a „csapat”, a „közösség”, „társaság”, „klub”, „gyűlés” és „kollektíva”, valamint a „vendég” a visszaesők esetében nem mutathatók ki (R<0,001), míg a felépülők esetében ezek megjelennek (R=0,023). Az említett kategóriákban mért gyakoriságok összehasonlítására χ2-próbát végeztünk, amelynek során a szociális szavak használatában a két csoport között szignifikáns eltérést tapasztaltunk. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink tehát alátámasztják, hogy az alkoholfüggőségből történő felépülés összefüggésben van a személy társas kapcsolatainak minőségével és mennyiségével, amelyre vonatkozóan az önéletrajzokban előforduló szociális szavak gyakoriságából nyerhetünk információt, magas előfordulási arányukat a felépülés prediktoraként értékelhetjük.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A vércukorszint otthoni monitorozásának költséghatékonysága 2-es típusú cukorbetegségben

SIMON Judit, GRAY Alastair, CLARKE Philip, WADE Alisha, NEIL Andrew, FARMER Andrew

Ma a diabetes mellitus a világ lakosságának több mint 5%-át érintő betegség. A 2-es típus 85- 95%-ban fordul elő. A növekvő esetszámmal együtt fokozódik az igény a magasabb szintű ellátás biztosítására, és - bár hatásosságáról a nem inzulinnal kezelt betegek esetében megoszlanak a klinikai bizonyítékok - egyre szélesebb körben terjed a vércukorszint otthoni monitorozása.

Lege Artis Medicinae

A peginterferon-alfa-2a vagy -2b plusz ribavirin terápia hatékonysága a krónikus C-vírus-hepatitis kezelésének mindennapos gyakorlatában

TUSNÁDI Anna, SZABÓ Anna

BEVEZETÉS - A krónikus C-vírus-hepatitis standard terápiáját a peginterferon plusz ribavirin kombináció jelenti. Kétféle peginterferon áll rendelkezésre. Retrospektív elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogy a terápiás választás befolyásolja- e a betegek gyógyulási esélyét. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 2004-2007 között 142, krónikus C-vírus-hepatitisben, illetve cirrhosisban szenvedő, a vírus 1-es genotípusával fertőzött beteg (107 naiv, 35 előzőleg már kezelt) kapott vagy 180 μg/hét peginterferon-alfa-2a-t (A csoport) vagy 1,5 μg/ttkg/hét peginterferon-alfa- 2b-t (B csoport) plusz 1000-1200 mg ribavirint. A betegek kivizsgálása és kezelése a hazai protokoll előírásai szerint a mindennapi gyakorlatnak felelt meg. A betegek nem kerültek randomizálásra egyetlen szempontból sem. Hetvennyolc beteg került az A csoportba és 64 a B csoportba, de nyolc beteg kezelése (öt az A csoportból, három a B csoportból) különböző okok miatt abbamaradt. A két csoport kezelés előtti jellemzőiben és az adott gyógyszerek kumulatív dózisában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség, így a kezelés eredménye összehasonlítható volt. EREDMÉNYEK - Tartós vírusválaszt (a kezelés vége után 24 héttel hepatitis C-vírus-ribonukleinsav nem detektálható a szérumban) az A csoportból a betegek 42,5%-a, a B csoportból 37,7%-a ért el. A naiv betegek tekintetében tartós vírusválasz az A csoportban 48,2%-nál, a B csoportban 46,7%-nál fordult elő. A kezelés eredményét kedvezően befolyásolta, ha a beteg terápianaiv volt, ha nem volt cirrhosisa, és ha a kezelés 12. hetének végére korai vírusválasz következett be. KÖVETKEZTETÉS - A peginterferon-alfa-2a plusz ribavirinnel kezelt betegek magasabb arányban értek el tartós vírusválaszt, mint a peginterferon-alfa-2b plusz ribavirinnel kezeltek, de a különbség nem volt statisztikai szempontból szignifikáns.

Lege Artis Medicinae

Egészség és antropológia – Foucault Kant olvasata

KELEMEN Gábor

Az egészség olyan metajog és metaérték, amely egyformán épít a tapasztalás három Kant által megnevezett modalitására: a tudományos tudásra, a jóra és a szépre. A boldogság és az egészség kölcsönviszonyára és társadalmi összefüggéseire egyaránt felfigyelő Kant Antropológiájától Foucault útja előbb az 1970-es évek végén kidolgozott életpolitika elméletéig vezetett, majd ezen át, élete utolsó éveinek hatalmas vállalkozásához, a szubjektum egészsége témakörének történeti vizsgálatához.

Lege Artis Medicinae

Gyógyszeres kezelés okozta csontelhalás az állcsontokban

VASZILKÓ Mihály, CSÉPLŐ Krisztina, NÉMETH Zsolt, BARABÁS József, UJPÁL Márta

BEVEZETÉS - A biszfoszfonátszármazékokat egyre szélesebb körben alkalmazzák az osteoporosis kezelésére, valamint egyes csontérintettséggel járó daganatok esetében. Így az általuk ritkán okozott mellékhatás, az állcsontok necrosisa is egyre gyakoribb jelenség. ESETISMERTETÉS - 2005. szeptember 1. és 2008. március 31. között 40 beteget kezeltünk klinikánkon a biszfoszfonátszármazékok alkalmazása után az arc-állcsont régióban kialakult osteonecrosis miatt. Ebből a betegcsoportból két esetet választottunk ki, ahol típusosnak mondható a szövődmények megjelenése. KÖVETKEZTETÉS - A nemzetközi irodalomban, illetve a saját klinikai tapasztalataink alapján a prevenció fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Tünetek kialakulása esetén a beteg kezelése az erre felkészült szakintézetben ajánlatos.

Lege Artis Medicinae

A statinkezelés jelentősége a stroke prevenciójában

KÁPOSZTA Zoltán, RÁCZ Klára

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok és a leggyakoribb rokkantsági ok a fejlett országokban. Magyarországon stroke-betegség miatt 100 000 lakosonként 400-500 kórházi kezelésre kerül sor évente. Az elmúlt évtizedben vált bizonyítottá, hogy a koleszterinszint csökkentése a 3-hidroxi-3-metilglutaril-koenzim A- (HMGCoA-) reduktáz inhibitorokkal (statinok) csökkenti a stroke rizikóját szívbetegeken és szívbetegségben nem szenvedőknél egyaránt. A coronariabetegek első stroke-jának esélyét a statinkezelés 25-35%-kal csökkenti és további rizikócsökkenés érhető el az LDL-koleszterin értékének 2,6 mmol/l alá csökkentésével. Nemrégiben az is ismertté vált, hogy emelt dózisú statinkezeléssel mérsékelhető a stroke ismétlődésének veszélye olyan stroke-betegeken vagy átmeneti agyi keringészavarban szenvedők körében, akik - függetlenül attól, hogy cukorbetegek- e - szívbetegségben nem szenvednek. A stroke és a tranzitorikus ischaemiás attak rizikójának együttes csökkenése 23% volt. A retrospektív vizsgálatok azt is igazolták, hogy a statinkezeléssel a stroke kimenetele is javítható. Ez a hatás összefüggésben állhat a statinok pleiotrop effektusával, amely magában foglalja az endothelium funkcionális aktivitásának javítását, a gyulladás és a kóros véralvadás elleni hatást, valamint az immunmodulációt. Tekintettel arra, hogy a statinok biztonsággal és egyszerűen alkalmazhatók, használatuk mindenképpen kívánatos az orvosi gyakorlatban, a klinikai vizsgálatok által meghatározott hatásos dózisban mindazon betegek esetén, ahol a primer vagy szekunder stroke-rizikó csökkentése válik szükségessé.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Felépülés a függőségből

RÁCZ József

A kötet szerzői az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) és a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának munkatársai és a velük együttműködő felépülők. A kötet célja a függőségekből történő felépülés folyamatának bemutatása a szélesebb olvasóközönség számára. A függőségek helyett a felépülés középpontba állítása a könyv fő üzenete.

Lege Artis Medicinae

Alkoholbetegek önéletrajz-rekonstrukciós csoportterápiája

SZABÓ József, GEREVICH József

Korábbi narratív pszichológiai megközelítéseket alkalmazó kutatások eredményeire építettünk fel egy csoportterápiás módszert. Elsődleges tech-nikaként narratív átstrukturálást alkalmaztunk, amellyel alkoholbetegek önéletrajzaiban generáltunk olyan változásokat, hogy azok felépülő alkoholbetegekre jellemző nyelvi kifejezésmódot hordozzanak. Ettől terápiás hatást reméltünk, amelyet a Reménytelenségskála (HS) és a Problémamegoldó képességek tesztje (MEPS) segítségével mértünk. A terápiás folyamat előtt és után felvett tesztek eredményeinek változását más csoportterápiában részt vevő személyekből álló kontrollcsoportoktól nyert tesztek eredményeinek változásaival hasonlítottuk össze (t-próba), és szignifikáns különbséget igazoltunk. Módszerünk tehát más csoportterápiákhoz képest hatékonyabban csökkentette a reménytelenség mértékét, kifejezettebben növelte a problémamegoldó képesség mérhető megnyilvánulását.

Nővér

Dohányzási szokások és leszokásra való hajlandóságot előre jelző tényezők egészségügyi dolgozók körében

SZELKÓ Olajosné Katalin, SIKET Ujváriné Adrienn, SÁRVÁRY Attila, ZRÍNYI Miklós

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja a dohányzás gyakoriságának és a dohányzásról való leszokás motivációs tényezőinek meghatározása volt az egészségügyi dolgozók körében. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat önkitöltős kérdőívvel a Jósa András Oktatókórház összes egészségügyi dolgozójának bevonásával készült. Az elemzésekhez khi-négyzet próbát, Mann-Whitney tesztet, valamint korreláció analízist használtunk. Eredmények: A válaszadók (N =1561) 29,9%-a aktív dohányzónak vallotta magát, 52,0%-uk napi 11-20 szál cigarettát szív el. A válaszadók 20,4%-a próbált már leszokni a dohányzásról. Dohányzásról való leszoktató programban 43,2% nem, 35,6% biztosan részt venne. Szignifikáns összefüggést mutattunk ki a leszokási kísérlet és a leszokási módszer között (χ2 = 7,73; p = 0,02) és a leszokás és a stressz miatti dohányzás között (r = 0,1; p = 0,12). A leszokni nem vágyók a dohányzás társas kapcsolatokat építő szerepét erősebbnek látták (Z = -2.34; p = 0,02). Következtetések: A leszokás iránti igény káros mellékhatások hangsúlyozásával való megalapozása mellett elsősorban menedzsment feladat olyan légkör megteremtése, ahol a kollegiális kapcsolatok fejlesztése átveszi a dohányzás, mint közösségteremtő funkció helyét.