Lege Artis Medicinae

Jelentés a 2010. évi magyarországi gasztroenterológiai endoszkópos tevékenységről

NAGY György, OROSZ Péter

2011. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(05)

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciója felkérésére és megbízásából regisztráljuk és a LAM hasábjain évenkénti rendszerességgel közzétesszük a hazai endoszkópos tevékenység főbb statisztikai számadatait. Az elmúlt év munkájára vonatkozó kérdőívünkre 125 endoszkópos laboratóriumból (102 klinikai, kórházi osztály, 15 ambuláns ellátást végző rendelőintézeti egység és nyolc magánrendelés) kaptunk választ.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A derékfájás diagnosztikájának és kezelésének modern elvei

BÁLINT Géza

A szerző a derékfájás modern diagnosztikáját és kezelését tárgyaló nemzetközi irányvonalak alapján ismerteti ezek ajánlásait. Diagnosztikai szempontból lényeges a specifikus és aspecifikus vagy nem specifikus derékfájás differenciálása. Specifikus derékfájás körébe sorolandók mindazon kórképek, amelyek hátterében jól meghatározható kórokra, patológiai folyamatra, bakteriális vagy reumás gyulladásra, primer vagy metasztatikus tumorra, cauda equina vagy gerincvelői kompresszióra, paresisre, metabolikus csontbetegségre, csigolyatörésre stb. van gyanú. Specifikus derékfájásra a „vörös zászlók” hívják fel a figyelmet. Ez a fajta derékfájás gyors és pontos diagnózist, specifikus terápiát igényel. Minden más derékfájás, még ha nagy fájdalmat okozó radiculitisszel jár is, nem okoz paresist, cauda-, esetleg myelonkompreszsziót, aspecifikusnak véleményezhető, még ha porckorongsérv okozza is, mert nincs abszolút műtéti indikáció. Aspecifikus derékfájás esetén nincs szükség képalkotó vizsgálatokra, mert a terápiás teendőkön nem változtat. Ezek: a beteg aktív állapotban tartása, legfeljebb két-három nap fekvést követően megfelelő fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés mellett gyors mobilizációja, s mielőbbi visszatérése a kenyérkereső munkába, szükség esetén könnyített munkafeltételek mellett. Minél tovább nem dolgozik a beteg, annál kevesebb az esély, hogy valaha is felvegye a munkát. Ha a kezdeti aktív kezelés nem hozza meg a kellő eredményt, három-hat hét múlva a beteg betegsége újraértékelendő, s ha porckorongsérv gyanúja áll fenn, elvégzendők a szükséges képalkotó vizsgálatok, szükség esetén a porckorongsérv műtétje. Ezzel a módszerrel sok esetben elkerülhető a krónikus, rokkantsághoz vezető derékfájás. A krónikus kórlefolyás veszélyére a „sárga zászlók” hívják fel a figyelmet: elégedetlenség a munkával, járadékigény, hamis képzetek a derékfájás okáról, következményeiről, félelem, szorongás, depresszió. Ezeken a munkahely pozitív légköre, a megfelelő betegfelvilágosítás, szorongásoldó és antidepresszív gyógyszerek, aktivitás, rendszeres mozgásterápia segíthet. További szakmai anyagok: Derékfájás szakmai rovat

Lege Artis Medicinae

A glargin inzulin in vitro interakciója az inzulin és az inzulinszerű növekedési faktor rendszerével: potenciális metabolikus és mitogén hatások

KIS János Tibor

Az analóg inzulinok számos klinikai előnnyel járnak a humán inzulinokhoz képest, úgymint kiszámíthatóbb farmakokinetika, a hypoglykaemia kisebb valószínűsége. Azonban egyes analóg inzulinokkal kapcsolatban felmerült, hogy a humán inzulinokhoz képest nagyobb mértékben vezetnek az IGF-1 (insulin-like growth factor-1) -receptor aktivációjához, és esetleg mitogén hatásúak.

Lege Artis Medicinae

Új fix kombináció a hatékony cardiovascularis prevencióban

NAGY András Csaba

A magasvérnyomás-betegség korszerű kezeléséről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Az elmúlt 10-20 év tapasztalatai számos területen írták át a gyógyszeres kezelés és a szövődmények megelőzésének gyakorlatát. Nemcsak az újabb és újabb hatóanyagok megjelenése forradalmasította a terápiát, hanem a kombinációs kezelés bevezetése is. Jelen tanulmányban egy új, összetevőit (telmisartan-amlodipin) illetően számos kiváló bizonyítékkal rendelkező vérnyomáscsökkentő fix kombinációban történő adását járjuk körül. Külön kiemeljük e kombinációs kezelés előnyeit a szív-ér rendszeri megelőzésben, amelyek a jobb mellékhatásprofilból adódóan a jobb betegcompliance-nek is köszönhetők.

Lege Artis Medicinae

Az invazív gombafertőzések növekvő jelentősége

PRINZ Gyula, SINKÓ János

BEVEZETÉS - Az invazív mycosis súlyos alapbetegség miatt kezelés alatt álló, illetve károsodott immunrendszerű betegek esetében fellépő, életveszélyes gombafertőzés. Epidemiológiai vizsgálatok szerint egyes kockázati csoportokban gyakorisága növekszik. ESETISMERTETÉS - Intenzív osztályos ellátást igénylő betegek esetében az invazív mycosisok többségét candidák okozzák, a kórokozó speciesek spektruma átalakulóban van. Akut leukaemia miatt kemoterápiával kezelt, illetve allogén őssejt-transzplantációban részesülő betegek körében pedig az invazív aspergillosis okozta betegség és halálozás növekedése tapasztalható. A szerzők esetbemutatások kapcsán elemzik az invazív gombafertőzések diagnózisának és kezelésének aktuális kérdéseit. KÖVETKEZTETÉS - Az invazív mycosisok súlyos háttérbetegségben szenvedő betegek életveszélyes fertőzései. A korszerű medicina lehetőségeinek bővülésével gyakoriságuk és jelentőségük növekszik. Időben kimutatva és a megfelelő antifungális szerek korai alkalmazásával a kórképek eredményesen kezelhetők.

Lege Artis Medicinae

Herpes simplex-1 vírus okozta akut hepatitis

PATYI Márta, SEJBEN István, VÁGÓ Tibor, CSERNI Gábor, KISS Antal Zsolt, KISS József Zoltán

BEVEZETÉS - A herpeses hepatitis ritka és súlyos, főleg gyermekekben, transzplantáltakban gyakran letális. A gyors diagnosztikai segítség meghatározza a kezelést és megalapozza a beteg gyógyulását. ESETISMERTETÉS - A szerzők alapbetegség nélküli, 46 éves beteg esetét mutatják be, akinek akut herpes simplex-1 vírus okozta hepatitisét vak májbiopszia szövettani vizsgálata során vetették fel. Ezt később az immunmorfológiai vizsgálat is megerősítette. Acyclovirkezelés mellett májgyulladása gyógyult, de közben nosocomialis pneumonia, Candida albicans okozta szepszis alakult ki, anuriássá vált. Infektológus, patológus, intenzív terapeuta és nefrológus együttes munkájának eredményeként a beteg meggyógyult. KÖVETKEZTETÉS - A beteg kivizsgálása során immunszuppressziót okozó kórképre sem a HIV-szerológia, sem a csontvelőbiopszia nem utalt, így vélhetően immunkompetens gazdában létrejött generalizált fertőzéssel álltunk szemben. Az ismertetett esetben a májbiopszia szövettani vizsgálata életmentő volt, mivel lehetőséget nyújtott az időben megkezdett hatékony kezelésre.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Hypertonia és Nephrologia

Nem minden fiatal, sportoló egyetemista él optimális vérnyomással. A 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) eredményei

PATÓ Anna, NÉMETH Zoltán, JÁRAI Zoltán, KOLLER Ákos

Mintegy 100 éve tudott, hogy a tartósan magasabb vérnyomás (hypertonia) a vezető halálokot jelentő cardiovascularis betegségek, például a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a stroke, a vese- és a szembetegségek legjelentősebb kockázati tényezője. Sajnos a hypertoniának egyik jellemzője, hogy sokáig észrevétlen marad, mindaddig, amíg már kialakult egy vagy több szerv károsodása. Ezért nagyon fontos, hogy a szisztémás vérnyomást időről időre ellenőrizzük, elsősorban 45 éves kor felett. A magas vérnyomás elterjedtsége több mint 35% a magyarországi populációban. Újabb adatok felhívták a figyelmet arra, hogy a hypertonia megjelenhet fiatalabb korban is, bár kisebb gyakorisággal. Vizs - gálatainkat a 2019. évi Májusi Mérési Hónap (MMM-19) nemzetközi kampány ke - retein belül végeztük, amely a magasvérnyomás-betegségre és a populációs szintű, szisztematikus szűrés hiányára hívja fel a figyelmet. Feltételeztük, hogy a fiatal, látszólag egészséges egyetemi hallgatók körében is kialakulhat magas vér nyo más. A vizsgálatokat a Testnevelési Egyetem hallgatói körében végeztük el (n = 33; 25 férfi, 8 nő). Az átlagéletkor 24,3 év volt (20–34 év). A vérnyomás mérésére egy automata vérnyomásmérőt (Omron MIT5) használtunk az egyének felkarjára helyezve, az irányelvekben rögzítetteknek megfelelően, nyugodt környezetben, ülő helyzetben. A méréseket háromszor megismételtük egyperces időközönként, és a három mérés átlagát statisztikailag elemeztük. Az egyetemista populációban a következő vérnyomásértékeket (átlag ± SEM, három mérés átlagértékeiből) mértük: szisztolés 121,9 ± 14,4 Hgmm, diasztolés 75,1 ± 9,1 Hgmm, átlag 90,7 ± 10,9 Hgmm, míg a pulzusnyomás: 46,8 ± 5,3 Hgmm volt. Bár az átlagvérnyomások a normális tartományba estek, egyes egyéneknél magasabb értékeket is találtunk. A szisztolés vérnyomás 33%-a esett az emelkedett-normális vérnyomás, illetve az 1. fokozatú hypertonia tartományába. Ezek az adatok megerősítették azt a feltételezésünket, miszerint magas vérnyomás jelentkezhet fiatalkorban is, annak ellenére, hogy a vizsgált popu - láció tagjai rendszeresen sportolnak, ami egy fontos megelőző tényező a cardiovascularis betegségek kialakulásában. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a vér nyo - más rendszeres mérésének fontosságát fiatalkorban is, ami csökkentheti a magas vérnyomás globális elterjedtségét, és megelőzheti számos szív- és érrendszeri betegség kialakulását, beleértve az agyvérzést, szívrohamot, veseelégtelenséget és mentális leépülést.