Lege Artis Medicinae

Instant kultúra követeli a gyógyszert - Interjú Buda Bélával

NAGY Zsuzsanna

2011. JÚNIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(06-07)

Interjú

Dr. Buda Béla pszichiáter nemrégiben megjelent könyve, Az elme gyógyítása a szakma és a laikus közönség által régóta várt összegzése a pszichiátria égető problémáinak.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A betegágy melletti döntéselemzés kiskátéja - Diagnosztikus függvények

VOKÓ Zoltán

Ez a sorozat arra vállalkozik, hogy a szókratészi dialógusok formájában megismertesse az olvasókkal az orvosi döntéselmélet kvantitatív modelljét, megmutassa, hogy hogyan lehet a klinikai vizsgálatokból származó eredményeket felhasználni a betegágy melletti döntéshozatalban. A sorozat a klinikai kutatási eredmények felhasználóinak készült. Extra tartalom: Appendicitis Lintula diagnosztikus függvény

Lege Artis Medicinae

Orvosilag

BÁNFALVI Attila

Egy hallgató előadást tart a magatartástudományok egyik összetevőjének, az orvosi antropológiának a szemináriumán a fájdalom és a szenvedés témaköréből. Éppen egy vizsgálatot ismertet, amely súlyos betegek kezeléséről szól. Azt akarja hangsúlyozni, hogy milyen fontos a lelki, személyes támogatás az ilyen betegek esetében is.

Lege Artis Medicinae

A vascularis életkor meghatározásának szerepe és jelentősége a cardiovascularis prevenció kockázati rétegezésében

VÉRTES András

Az artériák struktúrája és funkciója az élet folyamán változik. Az érlumen dilatációja, az intima-media megvastagodása, a stiffness emelkedése, a centrális artériák tágulékonyságának a csökkenése és az endotheldiszfunkció a legfontosabb változás. Az artériás stiffness és az emelkedett pulzushullám- terjedési sebesség, az intima-media falvastagság (IMT) növekedése független jelzője a cardiovascularis eseményeknek. A korai vascularis öregedés (early vascular aging) meghatározása megfelelő segítség lehet a klinikusoknak az emelkedett cardiovascularis kockázat meghatározásában. Az EVA noninvazív módszerekkel meghatározható, mint az artériás stiffness és a carotis- IMT. Az EVA alkalmas lehet a cardiovascularis betegségek korai kimutatására.

Lege Artis Medicinae

A diabeteses retinopathia új kezelési lehetősége - A PPAR-α-agonista fenofibrát hatása

CSÁSZÁR Albert

A diabeteses retinopathia (DR) a látásgyengülés vezető oka világszerte. A diabeteses betegek közel felénél már megfigyelhető, és súlyossága fokozódik a diabetes előrehaladtával. Kialakulásában szerepet játszik a glükotoxicitás, a lipotoxicitás és a hypertonia. Kezelését tekintve a nem invazív lehetőségek közül a cukorháztartás és a vérnyomás kontrollja játszik bizonyos szerepet. Az új vizsgálatok eredményei alapján a RASgátlók és a fenofibrátkezelés jelent ígéretes lehetőséget a DR progressziójának gátlásában vagy regresszió indukálásában. Két nagy tanulmány (FIELD, ACCORD Eye) bizonyította a fenofibrátterápia szignifikáns eredményességét a DR miatti lézerkezelések visszaszorítása területén. A lipidváltozásoktól függetlennek tartható hatékonyság elsősorban a fenofibrátok PPAR-α-agonista hatásmechanizmusával magyarázható. A DR új kezelési lehetőségeit taglaló állásfoglalások szerint a fibrátterápia a DR viszszaszorításának egyik ígéretes új útját jelenti.

Lege Artis Medicinae

A radikális prostatectomia szerepe a lokálisan előrehaladott prosztatarák kezelésében

MAJOROS Attila, NYIRÁDY Péter, RIESZ Péter, ROMICS Imre

A radikális prostatectomia (RP) a kuratív stádiumú prosztatarák műtéti kezelése, lényege a prosztata ondóhólyagokkal és regionális nyirokcsomókkal együtt történő eltávolítása. A műtét leggyakrabban alkalmazott formája a nyílt feltárással végzett radikális retropubicus prostatectomia (RRP).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Lege Artis Medicinae

Vércukor-önellenőrzés 2-es típusú cukorbetegségben

POZSÁR Hajnalka, POZSÁR Csaba

A vércukor-önellenőrzés a diabetes kezelésének alapvető része. Be­te­kintést nyújt a kezelés és önmenedzselés sikerességébe, az anyagcsere-folyamatok alakulásába, lehetővé teszi a jelentős vércukor-ingadozások korai felismerését és ke­zelését. A tanulmány célja, hogy felmérje a 2-es típusú cukorbetegek vércukor-önellenőrzési szokásait, valamint körükben a hypo- és hyperglykaemia gyakoriságát, felismerését és kezelését. A keresztmetszeti vizsgálatot 2018-ban végeztük a Szabadkai Egész­ség­házban. A kutatásba 2-es típusú cukorbeteg­séggel diagnosztizált 107 beteget vontunk be. Az adatokat interjú és adaptált kérdőív segítségével gyűjtöttük a rendszeres orvosi ellenőrzések során, valamint kapilláris-vérmintából vércukormérővel meghatároztuk az éhomi vércukorszintet. Az adatok elemzéséhez IBM-SPSS 20.0 szoftvert és leíró statisztikai módszert alkalmaztunk. A minta átlagéletkora 63,7 ± 7,7 év volt. Kétharmaduk csak időnként végzett önellenőrzést, főleg a reggeli étkezés előtt. Jelentős többségük sosem ismeri fel a vércukorkilengést (65%-ban a hyperglykaemiát, és 51%-ban a hypogly­kaemiát). Viszont a vizsgálatot megelőző hónapban a minta 81%-ában fordult elő hyper-, 31%-ában pedig hypoglykaemiás epizód. A betegek 12%-a nem tesz semmit sem ilyen esetekben. Célszerű minden ellen­őrzés során újra és újra hangsúlyozni az önellenőrzés fontosságát és módját. A vizsgálatban feltárt hiányosságok útmutatást ad­nak ahhoz, hogy mit hangsúlyozzunk fo­kozottabban a betegek kezelésében.

Lege Artis Medicinae

A telemedicina hatása az orvos-beteg kapcsolat átalakulására orvosok körében végzett interjúk eredményei alapján

BÁN Attila

Bevezetés - Az orvos-beteg kapcsolat mindig is az ellátás nélkülözhetetlen részét képezte, azonban az infokommunikációs technológiák egészségügyi integrációjával párhuzamosan átalakul az orvos-beteg kommunikáció. Így e tanulmány célja, hogy megvizsgálja milyen hatást gyakorol a telemedicina erre a kapcsolatra. Módszerek - A kutatás során kvalitatív módszer alkalmazása történt, melynek eredményeként összesen 58 félig strukturált interjú (45 férfi, 13 nő) készült el telemedicinában jártas orvosokkal. Az interjúpartnerek többsége radiológusok, háziorvosok és belgyógyászok közül került ki. Az interjúk kérdései arra vonatkoztak, hogy mi jellemzi az orvos-beteg kapcsolatot a távellátásban. Eredmények - Az interjúk eredményei arra engednek következtetni, hogy a teleradiológiában az orvos-beteg kapcsolat szinte megszűnik és elszemélytelenedik. Ennek következtében problémát jelenthet a sokszor hiányos klinikai információ a betegről. A távfelügyelet másfelől viszont egy minőségi változást hozhat az orvos-beteg kommunikációban. A beteggel való távoli kapcsolattartáson, a betegelégedettségen és a biztonság érzésén keresztül to­vább erősödhet az orvos-beteg kapcsolat. Következtetések - A szakirodalmi forrásokkal összhangban - a kutatás eredmé­nyei alapján - nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a telemedicina csak pozitív, vagy csupán negatív irányban befolyásolná az orvos-beteg kommunikációt. A távgyógyászat egyes területein redukálódik (lásd távleletezés) ez a kapcsolat, más területeken viszont akár tovább is erősödhet (lásd távfelügyelet).

Lege Artis Medicinae

A hazai szívinfarktus-ellátás eredményét befolyásoló tényezők elemzése

BECKER Dávid, SKODA Réka, BOKOR Laura, BÁRCZI György, VÁGÓ Hajnalka, MERKELY Béla, GAJDÁCSI József, BELICZA Éva, NEMES Attila, DINYA Elek, TÖRŐCSIK Klára

A mindenki számára elérhető korszerű invazív szívinfarktus-ellátás ellenére, a jó korai eredményekkel szemben, a hazai infarktusos betegek halálozása hosszú távon jelentősen meghaladja a hasonló ellátásban részesülő európai betegekét. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, szükséges az ide vezető okok részletes elemzése, feltárása. A hazai heveny szívinfarktusos betegek adatainak elemzésével megállapítottuk, hogy a betegek rövid és hosszú távon bekövetkező halálozását milyen tényezők befolyásolják. Az elemzés a 2003-tól napjainkig tartó időszakot öleli fel több regiszter adatainak vizsgálatával (Semmelweis Egyetem, Vá­rosmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika VMAJOR I. és VMAJOR II. regiszter, Eu­ró­pai Kardiológiai Társaság Stent for Life I. és II. programja, a Közép-magyarországi In­fark­tusellátás ÁNTSZ-regisztere, a Buda­pest Modell adatbázisa). A részletes elemzések alapján megállapítható, hogy ST-elevációs infarktus (STEMI) esetében a primer percutan coronariaintervenció aránya európai szintű, az ST-elevációval nem járó akut coronaria szindrómás (NSTEMI) betegek invazív ellátása a szükséges arány alatt van. A hazai ST-elevációs myocardialis infarktusos betegek úgynevezett hezitációs ideje a környező országokénál lényegesen hosszabb, a hazai infarktusos populáció általános cardiovascularis rizikója a GRACE regiszter átlagánál szignifikáns mértékben magasabb. Elemzéseink és eredményeink alapján komplex, szakmapolitikai döntéseket is befolyásoló stratégiai terv dolgozható ki a korszerű ellátásban részesülő infarktusos betegek késői halálozásának csökkentése céljából.