Lege Artis Medicinae

Hozzászólás a „Népegészségügyi prevenció Magyarországon: azt tesszük, amit kell?” című cikkhez

PÉTER Árpád, KISS István

2013. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(03-04)

A LAM 2013;23(2):107-11. oldalain Kiss István és szerzőtársainak a MÁESZ Programbizottság nevében megjelent „Népegészségügyi prevenció Magyarországon: azt tesszük, amit kell?” című közleményéhez - különösen azok után, hogy a címvégi kérdőjelük szinte hozzászólásra sarkall - az alábbi észrevételeket szeretném tenni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A jövő orvosa

GAÁL Csaba

Az idők folyamán megváltozott az orvosokról, így a sebészekről kialakult kép, és ezzel összefüggésben az utóbbiak szerepe is. Ennek első állomása, hogy a korábbi századokat követően megszűnt a seborvost övező mítosz, majd a múlt század második felében a megszaporodott ismeretanyag és az óriási mértékben felduzzadt tudományos információ kibővítette a lehetőségeket.

Lege Artis Medicinae

A „Napút” festő, Csontváry

CZEIZEL Endre

Csontváry Kosztka Tivadar feltételezett elmezavaráról a neves pszichiáter, Pertorini Rezső könyvet írt. Az elmúlt években lehetőségem nyílt az újabb dokumentumok és szakirodalom feldolgozására, így megismerhettem a festőművész egészségi állapotát, személyiségét, lelki alkatát, és állítom: Csontváry nem volt elmebeteg.

Lege Artis Medicinae

A fulvesztrantterápia a kemo- és biológiai terápiák alternatívája időskorban?

SOMOGYINÉ Ezer Éva

Az idős, számos társbetegség mellett áttétes emlőtumorban szenvedő beteg esetében kezelési alternatívát jelentett a fulvesztrantterápia. Jó életminőség mellett, 48 hónapon keresztül tartotta komplett remisszióban a betegséget a fulvesztrantkezelés.

Lege Artis Medicinae

Az elhízás hatása a cardiovascularis megbetegedésekre és az obesitasparadoxon jelensége

PARAGH György, JUHÁSZ Imre, FÜLÖP Péter

Az elhízás világszerte jelentős egészségügyi problémát okoz. Növekvő gyakorisága mellett számos cardiovascularis megbetegedés kialakulásához járul hozzá, így fokozza a hypertonia, diabetes, cardiomyopathia, szívelégtelenség, myocardialis infarktus, illetve a ritmuszavarok és a stroke előfordulási gyakoriságát is. Meglepő módon, újabb vizsgálatok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az elhízás bizonyos esetekben javítja a túlélést és csökkenti a mortalitási kockázatot. Ezt a jelenséget obesitasparadoxonnak nevezték el. Közleményünkben tárgyaljuk az erre vonatkozó megfigyeléseket és feltételezett biológiai hátterét, és felhívjuk a figyelmet az egyénre szabott testsúlycsökkentés kedvező hatásaira.

Lege Artis Medicinae

Klinikoradiológiai konzultáció: lehetne!

ROMICS Imre

Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Harkányi Zoltán hozzászólását a klinikoradiológiai konzultációkról [Klinikoradiológiai konzultáció: miért nincs, ha lehetne? LAM 2012;(22)8-9:536-7.]. Teljes mértékben egyetértek vele, de azért nem látom reménytelennek a helyzetet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertôzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzôtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzôtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekrôl nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdôívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnôtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali elôhívását mérô alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérô alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külsô orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérô tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Lege Artis Medicinae

Szerzôi válasz az „Egy nagy­mintás exploratív vizsgálat érvényessége a limitációi tükrében” címû olvasói levélre

Lege Artis Medicinae

Hozzászólás a „Nagyszámú laboratóriumi vérvizsgálati eredmény exploratív jellegû vizsgálata rang­korrelá­ció­val” címû közleményhez

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.