Lege Artis Medicinae

Hogyan alszanak és álmodnak az orvosok?

SUSÁNSZKY Éva, SZÁNTÓ Zsuzsa

2012. JANUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(01)

BEVEZETÉS - Az orvosok számára különösen fontos a megfelelő alvás. Kutatásunk az orvosok alvását és álmodását vizsgálja az éjszakai ügyelet szempontjából. MINTA ÉS MÓDSZER - Százhuszonöt - egyenlő arányban ügyelő és nem ügyelő - orvos töltött ki kérdőívet, amelyben demográfiai és munkarendre vonatkozó adatok mellett az Athéni Insomnia Skála és az Álomminőség Kérdőív szerepelt. EREDMÉNYEK - Csaknem minden orvosnak volt alvásproblémája; főleg a nappali álmosság (78%) és az alváshiány (70%). A nők nehezebben alszanak el; az életkorral nő az éjszakai felébredés valószínűsége, de csökken a nappali álmosságé; a teljesítményromlás érzete az ügyelők körében gyakoribb. Az álomjellegzetességek nem különböznek szignifikánsan a demográfiai mutatók és a munkarend eltérése mentén. KÖVETKEZTETÉSEK - Az orvosok körében a magyar népességhez képest magas az alvásproblémák előfordulása, de a klinikai mértékű insomnia nem. A vizsgált orvosok körében a lakossági átlaghoz képest jóval kisebb arányban vannak olyanok, akik sohasem emlékeznek álmaikra (7% vs. 25%). Az álmok nappali hangulatot befolyásoló hatása az orvosok körében gyakoribb, mint a felnőtt magyar lakosság körében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Játék szenvedélyesen

PINTÉRNÉ Ambrusz Aliz, CSIKY-MÉSZÁROS Mária

Akóros játékszenvedély igen gyakori, mégis sokszor rejtve maradó betegség. Gyakran társul egyéb addiktív kórképekkel, depresszióval, nem ritka az öngyilkossági kísérlet sem. Ezek a látványosabb, kevésbé titkolható problémák elfedhetik a játékszenvedély tüneteit.

Lege Artis Medicinae

Szürrealista művészet a lélekelemzés tükrében

GYIMESI Anna

Szürrealista alkotásokat szemlélve reakciónk meglepettség, meghökkenés, gyakran megbotránkozás. Miben rejlik e művek lenyűgöző ereje? A választ a művészeti irányzat kialakulásának körülményei és hitvallása adhatja meg.

Lege Artis Medicinae

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

GERŐ László

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát. Jelentősen csökkentik a testsúlyt és az egyéb cardiovascularis kockázati tényezőket is. Így az antidiabetikus gyógyszerek ideális csoportjának tekinthetők. A szerző a jelenleg forgalomban lévő inkretinmimetikumok klinikai hatékonyságát és biztonságosságát tekinti át.

Lege Artis Medicinae

Emlékkötet egy nagyszerű orvosról és emberről

BUDA Béla

Apszichológiának van egy különös fogalma, amely - talán a jó kifejezés hiánya miatt is - kevéssé ismert és használatos, pedig a személyiség- lélektan számára nagyon fontos. A „vikariáló” élmény.

Lege Artis Medicinae

A bázisinzulin optimalizálása 1-es típusú cukorbeteg serdülő esetében

BLATNICZKY László

BEVEZETÉS - Az 1-es típusú (inzulinfüggő) diabetes mellitus (1TDM) totális fázisában a napi inzulinadagot mind mennyiségileg, mind minőségileg úgy kell meghatározni, hogy hatására az elfogyasztott diéta és a beteg életvitele eredőjeként a napszakos vércukorprofil a normoglykaemiát közelítse meg. A serdülés az 1TDM-ben szenvedő ifjak számára igen megterhelő - gyakran megrázó - pszichoszomatikus állapot. Nem csak a kontrainzuláris hormonok (elsősorban a növekedési hormon) fokozott - de rapszodikus - elválasztása miatt, hanem a gyermek sajátos lelkiállapota okán is. Ezért a kontrainzuláris hatást ellensúlyozni kívánó bázisinzulin típusának és mennyiségének a helyes megválasztása ebben az életperiódusban is az optimális kezelés kulcsa. ESETISMERTETÉS - Serdülés alatt álló, 11 éves, 7,5 éve 1TDM-ben szenvedő leány bázisinzulin-igényének és anyagcsereegyensúlyának glargin inzulinnal történő optimalizálási folyamatát mutatjuk be. Az eredmény elérése érdekében mind a glargin mennyiségét, mind az adagolás napszakos időpontját változtatni kellett. KÖVETKEZTETÉSEK - Az optimális anyagcsere elérése érdekében a bázisinzulinnak mind a mennyiségét, mind a hatásgörbéjét igazítani kell és lehet az aktuális általános testi fejlettségi állapothoz. Serdülés alatt a bázisigény jelentősen meghaladhatja az általánosan elfogadott 50%-ot. A glargin inzulin adagolásának napszak szerinti változtatása lehetőséget teremt a fokozottan érvényesülő kontrainzuláris hatások aktuális ellensúlyozására.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Gyógyítók a komplementer és alternatív medicináról - kvalitatív elemzés eredményei alapján

ZÖRGŐ Szilvia, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - A 21. század egészségügyének egyik fontos kihívása a komplementer és alternatív medicina (KAM) intenzív jelenléte. A szakirodalmi diskurzus jelentős kérdése a lakossági KAM-használat jellemzőinek leírása, azonban a gyógyítók atti­tűdjei, ismeretei és vélekedései lényegesen kevesebb vizsgálat tárgyát képezik. MÓDSZER - Kvalitatív felmérés, mely so­rán 45 praktizáló orvossal történt adatfelvétel, félig strukturált interjú formájában. A narratívák feldolgozása Interpretatív Feno­menológiai Analízissel (IPA) történt, az At­las.ti szoftver segítségével. EREDMÉNYEK - A feldolgozott narratívák alapján a válaszadókat három csoportba soroltuk a KAM-mal kapcsolatos attitűdök, vélemények alapján. Az első csoport teljes elutasítással jellemezhető (n=11), míg nyol­can tartoznak az integratív modell képviselői közé, vagyis gyógyító munkájuk során rendszeresen használnak különféle KAM-terápiákat. A „fenntartásokkal elfogadó” csoport e fenti kontinuum (teljes elutasítás - integrált orvoslás) között helyezkedik el, összetételében, vélekedésében na­gyon heterogén képet mutatva. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink alapján el­mondható, hogy legnagyobb arányban azok a gyógyítók kerültek mintánkba, akik a „fenntartásokkal elfogadók” csoportjába tartoznak. Ők azok, akik maguk nem használnak KAM-eljárásokat gyógyítói munkájuk során, de nem zárkóznak el, ha betegeik igénybe kívánják venni azt. Vizsgálatunk ugyanakkor előtanulmányul szolgált egy a KAM-használattal kapcsolatos kvantitatív felméréshez.

Ideggyógyászati Szemle

Alvás alatti kóros mozgásjelenségek és azok differenciáldiagnosztikája. Update 2013

FALUDI Béla, KOVÁCS Norbert, JANSZKY József, KOMOLY Sámuel

Alvás alatt a mozgásmegnyilvánulások széles skálája alakulhat ki, a fiziológiás alvási mozgásjelenségek (mint a testhelyzet-változtatás) mellett számtalan kóros mozgásforma is. Számos esetben nehézséget okoz az egyes mozgásjelenségek eredetének megítélése. A legfontosabbak az alvászavarokhoz tartozó formák (parasomniák, nyugtalan láb szindróma stb.), a mozgászavarok alvás alatti jellegzetességei, valamint az epilepsziás működészavar talaján kialakuló formák. A kivizsgálás magában foglalja a mozgástöbblet speciális szempontok (többek között a jelenség időzítésének, ismétlődésének, lezajlási mintázatának és esetleges provokáló faktorok ismeretének) alapján való jellemzését, poliszomnográfiás és video-EEG-monitorozást, valamint validált kérdőívek (például FLEP skála) használatát. A megfelelő differenciáldiagnosztika és terápia az alvás alatti események, alvásszerkezet és mozgástöbbletek összefüggéseinek ismerete alapján lehetséges. A jelen összefoglaló közlemény ehhez kíván vezérfonalat nyújtani.

Ideggyógyászati Szemle

Alvás- és éberségzavarok parkinsonizmussal járó betegségekben

SZŰCS Anna, KOVÁCS Gábor Géza, NARULA Lalit, HALÁSZ Péter

A parkinsonizmussal társuló neurodegeneratív betegségek közel 90%-ában állnak fenn alvászavarok - az álmatlanságot, a nappali aluszékonysággal járó szindrómákat, a parasomniákat és az alvás alatti légzészavarokat is számításba véve. Nehezen tisztázható, hogy a sok szenvedést és zavart okozó gyakori álmatlanság és a nappali aluszékonyság milyen arányban következménye a gyógyszeres kezelésnek, a betegségből adódó testi-lelki tüneteknek vagy az alapbetegséggel járó neurodegeneratív folyamatnak. Az utóbbi évek kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a degeneráció jelentősége nagyobb a korábban feltételezettnél: a parkinsonizmussal járó rendellenességekben károsodnak az alvásszabályozásban részt vevő struktúrák és rendszerek, így az alvászavarok az alapbetegség elsődleges biológiai tünetei. A REM-magatartászavar nevű parasomnia ebből a szempontból különösen jelentős: úgy tűnik, gyakran évekkel megelőzheti a parkinsonizmus-dementia tünetegyüttesét, ezeknek előhírnöke lehet, a jövőbeli prevenció egyik feltételét - az érintettek azonosítása - megteremtve. Hasonló, bár egyelőre kevésbé tisztázott összefüggés sejthető a nappali aluszékonyság és a Parkinson-kór között is. Az orexinek és neurodegeneratív betegségek kapcsolatának feltárása tovább gazdagíthatja e közelmúltban leírt neuropeptid jelentőségére vonatkozó ismereteket, rávilágíthat a narcolepsia és a neurodegeneratív betegségek kapcsolataira. A parkinsonizmussal járó betegségek és egyes alvásrendellenességek társulásának megértése új kezelési utakra világíthat rá, új szempontokat nyújthat a neurodegeneratív betegségek és alvászavarok megértéséhez.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége az orvosi hivatásban

MAJOR János, RESS Katalin, HULESCH Bors, TÚRY Ferenc

A kiégés lényege a testi, lelki és érzelmi kimerülés, amelyet krónikus érzelmi megterhelés vált ki, és többlépcsős folyamat végén jelentkező állapotnak tekinthető. Olyan foglalkozásúak körében gyakori, akik mindennapos munkájuk során segítő kapcsolatba kerülnek az emberekkel, és azok elsősorban negatív érzéseivel. Az érzelmi megterhelés mellett bizonyos személyiségjegyek és a nagy munkaterhelés is szerepet játszik a kiégés kialakulásában. Tünetei a fizikai kimerültség (elcsigázottság, fáradtság, betegségek), az érzelmi kimerültség (reményvesztettség, depreszszió, öngyilkosság) és a lelki kimerültség (pesszimizmus, negatív attitűdök, a betegek dehumanizálása). Az orvosok körében átlagosan 20% körüli kiégési arányt mértek a különböző nyugat- európai országokban és az Egyesült Államokban. Bár gyakorisága országonként hasonló értéket mutat, szakterületenként változó az érintettek aránya. Azok közt, akik gyógyítható, jó prognózisú betegcsoporttal foglalkoznak, kisebb a kiégés kockázata, míg a krónikus betegekkel, haldoklókkal naponta foglalkozó orvosok körében igen gyakori jelenségnek számít. A kiégés megelőzhető megfelelő munkahelyi körülmények kialakításával, önismeret- és készségfejlesztéssel, klinikai esetmegbeszélő csoportokon való részvétellel. A megelőzés szándéka hívta életre a Semmelweis Egyetemen a Humánia Pályaszocializációs Műhelyt, amely a hivatásra való felkészítés keretében, szervezett formában teszi lehetővé az orvosok számára, hogy már hallgató korukban olyan készségeket és módszereket sajátítsanak el, amelyek a későbbiek során elősegítik a nehéz érzelmi helyzetek feldolgozását, ezáltal csökkentve a kiégés kockázatát.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepszia hálózati koncepciója. 1. rész

HALÁSZ Péter

A cikk először azoknak a fiziológiás agyi hálózatoknak a természetét foglalja röviden össze, melyeket az epilepsziás hálózatok természetes alapjául tekinthetünk. Majd vizsgálja azokat az adatokat és érveket, amelyek az epilepszia hálózati koncepcióját támogatják, az epilepsziás hálózat ismérveit és fiziológiás hálózatok epilepsziás átalakulásának lehetséges mechanizmusait. Foglalkozik a neuronalis oszcillációk szerepével és felhasználja az újabb fMRI-adatokat, amelyeket az epileptiform kisülések és rohamok idején készült BOLD-térképezés során nyertek. A második részben az ismert és feltételezhető epilepsziás hálózatokat: az idiopathiás generalizált epilepsziákkal kapcsolódó thalamocorticalis, a medialis temporalis epilepsziával kapcsolatos temporolimbicus, a rolandikus epilepszia - Landau-Kleffner - ESES-spektrum hátterében a perisylvián, a jóindulatú gyermekkori „fejlődési epilepsziák” hátterében álló részben corticothalamicus, részben corticalis, a prefrontális nocturnalis epilepsziák hátterében pedig a feltételezhető ergotrop-dinamogén arousal hálózatot mutatja be. A kevésbé ismertek közül a felső parietomedio-frontális, az alsó parietalis-mediotemporalis epilepsziás hálózatot mutatja be. Végül röviden tárgyalja a network koncepció hatását az újabb, egységesebb epilepsziaosztályozás kialakításában.