Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

A pszichiátriai és cardiovascularis betegségek komorbid megjelenése gyakori, a depressziót a cardiovascularis betegségek önálló rizikófaktorának is tartják. Mind a cardiovascularis betegségek, mind a pszichiátriai betegségek igen elterjedtek, a nyugati világ két legnagyobb közegészségügyi problémájának tekinthetjük őket, kialakulá­sukban számos hasonló etiológiai tényező fedezhető fel. Depressziósoknál endo­thel-diszfunkció, illetve fokozott thrombo­cy­ta­aggregáció figyelhető meg, amely a következményes cardiovascularis szövődmé­nyeket magyarázhatja. A különböző affektív temperamentumokhoz eltérő cardiovas­cularis betegségek társulhatnak. Az antidepresszív terápia nemcsak a depressziós tüneteket csökkenti, hanem a cardialis mortalitást is.

[A delírium gyakran jelentkezik intenzív osztályon ápolt betegek körében, és rossz prognózissal társul. A de­lírium intenzív osztályos ellátása leginkább általános és palliatív intenzív osztályos adatokon alapul. Ebben a vizsgálatban azt a célt tűztük ki, hogy megállapítsuk a delí­rium incidenciáját és sajátosságait coronaria intenzív osztályon (CICU), továbbá megállapítsuk prognózisát, életkori eloszlását és a betegkimenetre gyakorolt hatását. A vizsgálatba egy tercier egyetemi kórház CICU-ján 2017. augusztus 1. és 2018. augusztus 1. között ápolt betegeit vontuk be. Részletesen tanulmányoztuk a betegdokumentációkat, rögzítettük a demográfiai, klinikai és laboratóriumi paramétereket. A delírium diagnózisát pszichiáter konzulens erősítette meg. A betegeket két csoportra osztottuk (delírium vs. delíriummentesség), megállapítottuk a két csoportba kerülő betegek sajátosságait a vizsgálat kezdetén, és prognózisukat a kórházi ápolás és az utánkövetés során. Életkori sajátosságok alapján négy csoportba osztottuk a pácienseket: <65 éves, 65–75 éves, 75–84 éves és > 85 éves, és a különböző életkori csoportok között összehasonlítottuk a delí­rium incidenciáját, sajátosságait és prognózisát. 1108, különböző indikációk miatt intenzív osztályon ápolt beteget vontunk be a vizsgálatba (átlagos életkor: 64,4 ± 13,9 év; 66% férfi). Az összes beteg 11,1%-a esetében alakult ki delírium a CICU-n. A delí­riumban szenvedő betegek idősebbek voltak, több kísérő betegségben szenvedtek, magasabb volt a szervezetük gyulladásos szintje, és magasabb volt a mortalitásuk is a kórházi ápolás során, mint azok esetében, akiknél nem alakult ki delírium (p < 0,05). A delirálók csoportjában az átlagosan 9 hónapos utánkövetés során szignifikánsan magasabb volt a kórházi újrafelvétel, az ismételt infarktus, a kognitív diszfunkció, a pszichiátriai kezelés szükségessége és a mortalitás is (p < 0,05). Az életkori alcsoportok szerinti felosztásban a delirálók csoportjában az életkor előrehaladtával szignifikánsan nőtt a delírium és a mortalitás incidenciája egyaránt (p < 0,05). Amennyiben a coronaria intenzív osztályon ápolt betegnél delírium alakul ki, megnő a morbiditás és mortalitás incidenciája a kórházi ápolás alatt és az utánkövetés során is. A delírium gyakrabban fordul elő geriátriai betegek és társbetegségekkel küzdők körében, és rosszabb prognózissal társul. A delírium mielőbbi felismerése érdekében a nagy kockázatú betegeket szorosan után kell követni.]

A Point of Care Testing (POCT) vizsgálatok, olyan laboratóriumi vizsgálatok, amelyek az ellátás helyszínén (feltalálási hely, orvosi rendelő, sürgősségi vizsgálóhelyiség, akár mentőgépkocsi) azonnal végezhetőek. Javasolt olyan klinikai helyzetekben, amikor életfontos szervi diszfunkció, súlyos trauma, nagy sebészi beavatkozás, általános anesztézia, súlyos sepsis vagy más súlyos kórképben szenvedő beteg ellátása történik.

A nyomelemek az élő szervezetben kis mennyiségben (nyomokban) fordulnak elő és az életműködések számára többnyire nélkülözhetetlenek. Emberben esszenciális nyomelem a cink (Zn), fluor (F), jód (I), kobalt (Co), króm (Cr), mangán (Mn), molibdén (Mo), réz (Cu), szelén (Se), vas (Fe), illetve kérdésesen a bór (B) és vanádium (V). A mentális funkciók a biopszichoszociális holisztikus koncepció értelmében biológiai alappal rendelkeznek, így bizonyos biokémiai folyamatok nyomelemdeficit miatti zavarai mentális következményekkel járhatnak. Tudományos vizsgálatok jelzik a nyomelemek hiányának feltételezett szerepét pszichiátriai betegségekben, így depresszióban (Zn, Cr, Se, Fe, Co, I), premenstruális diszfóriában (Cr), szkizofréniában (Zn, Se), kognitív károsodásban/dementiában (B, Zn, Fe, Mn, Co, V), mentális retardációban (I, Mo, Cu), falásos evészavarban (Cr), autizmusban (Zn, Mn, Cu, Co) és figyelemzavar/hiperaktivitásban (Fe). Ugyanakkor, egyes nyomelemek (Cu, Mn, Co, Cr, Fe, V) túlzott jelenléte és szöveti lerakódása (krónikus expozíció, genetikai hiba) szintén mentális zavarokhoz vezethet, változatos tüneti képpel (depresszió, szorongás, pszichózis, kognitív diszfunkció, insomnia). A bipoláris hangulatzavar kezelésében hatékony lítium (Li) hivatalosan nem számít nyomelemnek. A táplálkozásból adódóan (ivóvíz, étel) a szervezet szérum-Li-szintje körülbelül ezredrésze a terápiásan alkalmazottnak. Mindazonáltal az intracelluláris Li-szint kisebb a membrán nátrium-Li ellentranszport mechanizmus miatt, ami a Li-ot a sejtből kihozza. A Li nyomelem lehetősége mégis felmerült, mivel tanulmányok szerint ilyen kis koncentrációban is lehet hatása, ugyanis bizonyos földrajzi területeken az ivóvíz Li-tartalma fordított korrelációt mutat a suicid rátával.