Lege Artis Medicinae

Éberség a gyógyszer - biztonság érdekében: a SCOPE projekt - Beszélgetés Mick Foyjal, a brit gyógyszerügyi hatóság (MHRA) farmakovigilancia-munkacsoportjának vezetőjével

CZIGLÉNYI Boglárka

2017. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2017;27(04-05)

Mick Foy - Kilenc éve dolgozik a brit gyógyszerügyi hatóság, az MHRA gyógyszer-vigilanciával foglalkozó munkacsoportjával. Többek között ő vezeti az Egyesült Királyságban nagy múltra visszatekintő Yellow Card rendszert, amely a mellékhatás-bejelentést teszi lehetővé, illetve az MHRA szignáldetekciós rendszerét. Két nagy uniós projektben is meghatározó szerepet vállalt az elmúlt években. Ebből az egyik a lassan lezáruló SCOPE projekt (Strengthening Collaboration for Operating Pharma covigilance in Europe), amely tagállami összefogással fejlesztette a nemzeti gyógyszerhatóságok munkáját a farmakovigilancia területén. Az interjút Mick Foyjal a SCOPE budapesti konferenciáján készítettük, ahol a magyarországi betegszervezetek számára mutatták be a projekt eredményeit.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A telemedicina hatása az orvos-beteg kapcsolat átalakulására orvosok körében végzett interjúk eredményei alapján

BÁN Attila

Bevezetés - Az orvos-beteg kapcsolat mindig is az ellátás nélkülözhetetlen részét képezte, azonban az infokommunikációs technológiák egészségügyi integrációjával párhuzamosan átalakul az orvos-beteg kommunikáció. Így e tanulmány célja, hogy megvizsgálja milyen hatást gyakorol a telemedicina erre a kapcsolatra. Módszerek - A kutatás során kvalitatív módszer alkalmazása történt, melynek eredményeként összesen 58 félig strukturált interjú (45 férfi, 13 nő) készült el telemedicinában jártas orvosokkal. Az interjúpartnerek többsége radiológusok, háziorvosok és belgyógyászok közül került ki. Az interjúk kérdései arra vonatkoztak, hogy mi jellemzi az orvos-beteg kapcsolatot a távellátásban. Eredmények - Az interjúk eredményei arra engednek következtetni, hogy a teleradiológiában az orvos-beteg kapcsolat szinte megszűnik és elszemélytelenedik. Ennek következtében problémát jelenthet a sokszor hiányos klinikai információ a betegről. A távfelügyelet másfelől viszont egy minőségi változást hozhat az orvos-beteg kommunikációban. A beteggel való távoli kapcsolattartáson, a betegelégedettségen és a biztonság érzésén keresztül to­vább erősödhet az orvos-beteg kapcsolat. Következtetések - A szakirodalmi forrásokkal összhangban - a kutatás eredmé­nyei alapján - nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a telemedicina csak pozitív, vagy csupán negatív irányban befolyásolná az orvos-beteg kommunikációt. A távgyógyászat egyes területein redukálódik (lásd távleletezés) ez a kapcsolat, más területeken viszont akár tovább is erősödhet (lásd távfelügyelet).

Lege Artis Medicinae

Fulvesztranttal szerzett tapasztalataink egy súlyosan komorbid emlőrákos betegünknél

BÁNHEGYI Róbert János, NAGY Ágnes Krisztina, LIPPAI Zsuzsanna, FÜLÖP Ferenc, RAJTÁR Mária, PIKÓ Béla

Napjainkban a célzott onkológiai kezelések és immunterápiás készítmények egyre növekvő száma ellenére is a hormonreceptor-pozitív emlőrák kezelésében továbbra is helye van a hatékony, jól menedzselhető és kedvező mellékhatásprofilú endokrin kezelésnek, különösen a súlyosan komorbid, többszörös társbetegségekben szenvedő betegeknél. A bemutatott, emlőrákos és non-Hodgkin lymphomás, diabeteses, szív-elégtelenségben szenvedő nőbeteg fulvesztranttal végzett sikeres kezelése aláhúzza a személyre szabott kezelés szükségességét.

Lege Artis Medicinae

A tudományos közlemények és a kutatók értékelésének változása a Magyar Tudományos Művek Tára alapján

MOLNÁR-TAGA Márta, KAPÓCS Gábor, KISS István

A tudósok munkásságának értékelésében kiemelkedő jelentőségűek a különböző tudománymetriai mutatószámok. A szerzők bemutatják a hazai tudományos életben évtizedeken keresztül használatos értékelés előnyeit és hátrányait, illetve ismertetik a múlt évben bevezetett új értékelési szempontokat is. Emellett elemzik és ösz-szehasonlítják a Magyar Tudományos Mű-vek Tára (MTMT) és a négy hazai orvostudományi egyetem doktori iskoláinak jelenlegi követelményeit. Legvégül arra keresik a választ, hogy milyen változások várhatóak a későbbiekben.

Lege Artis Medicinae

Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről

KÉKES Ede, KISS István

A cardiovascularis betegségek kockázatfelmérése nélkülözhetetlen a mindennapi gyakorlatban, mert ez a betegségcsoport világviszonylatban, a fejlett országokban, a közép-európai régióban, így hazánkban is a legnagyobb halálozási arányszámokat adja. Megbízható világméretű felmérések alapján tudjuk, hogy az ischaemiás szívbetegség, stroke mellett ma már számolnunk kell a perifériás érbetegséggel és ide kell sorolnunk a 2-es típusú diabetest és a vesebetegségeket, így hasznosnak látszik az új elnevezés, vagyis az atheroscleroticus cardiovascularis betegségek kifejezés használata. A fentiek hátterében lévő kockázati té­nyezők közül kiemelkedik a dohányzás, a hypertonia, a dyslipidaemia, de egyre nagyobb jelentőséget kap a visceralis obesitas, a fizikai inaktivitás, az alkoholfogyasztás és a pszichoszociális státusz. Számolni kell azzal is, hogy az egyes té­nye­zők együttesen jelennek meg, és még tovább rontják a mortalitási rátát. A legnagyobb zavar abból adódik, hogy a cardiovascularis kockázatbecslés megvalósítási formáit nem egységes elvek szerint javasolták. Kétségtelen, hogy az ACC/AHA 2010. évi állásfoglalása az első helyes iránytű volt, mert a tényezők osztályozását és hasz­nossági értékét pontosan szabályozták. Ezen túlmenően azonban alapvető, hogy a kockázatbecslés során nemcsak a teljes (globális) becslést (táblákat, más formákat) kell figyelembe venni, hanem a kiterjesztett tényezőket (érstruktúra, elhízás, szociális státusz) jellemző egyéb fontos paramétereket is megszabott menetrend és előírás alapján kell értékelni. A jelenleg érvényben lévő szakmai, prevenciós irányelvek, általánosan elfogadott szakértői vélemények és saját tapasztalataink alapján mutatjuk be a cardiovascularis (CV) kockázatbecslés me­todikáját és a leghasznosabb becslési módszereket. Javaslatot teszünk a kockázatfelmérés módszerének módosítására.

Lege Artis Medicinae

Halálos ölelés, avagy a kozmikus fájdalom apoteózisa

GEREVICH József

„A világegyetem szerelmi ölelése, a Föld (Mexikó), Én, Diego és senor Xólotl” című festmény (1949) egy szenvedélyes szerelmi kapcsolat kozmikus mélységeibe enged betekintést. A képet Frida Kahlo (1907-1954) élete vége felé festette, és nem véletlen, hogy ekkor. Ezen a festményen sűrítve minden megjelenik, ami élete meghatározó kapcsolatáról elmondható a képi művészet nyelvén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élő tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletű ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértői testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitűzése volt olyan egyértelmű ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[A percutan endoszkópos interlamináris lumbalis discectomia és a microdiscectomia direkt költségeinek összehasonlítása: török eredmények]

ÜNSAL Ünlü Ülkün, ŞENTÜRK Salim

[A microdiscectomia (MD) a lumbalis porc­korongsérv műtéti kezelésének standard technikája. Az egy munkacsatornás percutan endoszkópos in­ter­lamináris lumbalis discectomia (PELD) egy másik műtéti lehetőség, ami a rövidebb kórházi ápolási idő szüksé­ges­sége és a gyorsabb funkcionális gyógyulás miatt egyre nép­szerűbbé válik. Nagyon kevés tanulmány elemzi e két technika költségeit. Jelen tanulmány célja az MD és a PELD összes kórházi költségének összehasonlítása. Negyven 22 és 70 éves kor közötti, PELD vagy MD módszerrel és különböző aneszteziológiai technikával operált beteget osztottunk négy csoportba: 1. PELD + helyi érzéstelenítés (PELD-Local) (n = 10), 2. PELD + ál­ta­lános ér­zéstelenítés (PELD-General) (n = 10), 3. MD + spi­nalis ér­zés­­telenítés (MD-Spinal) (n = 10), 4. MD + ál­ta­lános érzés­telenítés (MD-General) (n = 10). Az egészség­ügyi költsé­ge­ket a direkt költés összegeként definiáltuk. A költségek direkt összehasonlíthatósága érdekében az ada­tokat az érzéstele­nítés módja szerint elemeztük. A direkt költségeket az MD- és a PELD-csoportok között hasonlí­tottuk össze. A PELD-Local-csoportban az összes költség összege 1249,5 $, a PELD-General-csoportban 1741,5 $, az MD-Spinal-csoportban 2015,6 $, az MD-General-csoportban 2348,7 $ volt. Az összes költség összege magasabb volt az MD-Spinal- és MD-General-csoportokban, mint a PELD-Local- és PELD-General-cso­portokban. A mű­tét, a sebészi eszközök, az anesz­tézia (az aneszteziológus díja), a kórházi tartózkodás, az érzéstelenítés során használt gyógyszerek és anyagok, a laboratóriumi vizsgálatok, az ápolás és a posztoperatív gyógyszerelés költsége szigni­fi­káns mértékben eltért a négy csoport között (p < 0,01). Vizsgálatunk igazolta, hogy a PELD kevésbé költséges, mint az MD.]