Búcsú a rosiglitazontól: merre tovább?
TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA
2010. DECEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2010;20(12)
TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA
2010. DECEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2010;20(12)
Az Európai Gyógyszerügynökség javasolta az Európai Bizottságnak a rosiglitazon hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények (Avandia, Avandamet, Avaglim) forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár körlevelében felhívta a családorvosok figyelmét a rosiglitazontartalmú készítmények cseréjéhez szükséges javaslat (belgyógyász, endokrinológus, diabetológus) mielőbbi bekérésére, hogy a betegek további kezelése zavartalan legyen. Az összefoglaló közlemény az ADA-EASD és a Magyar Diabetes Társaság hatályos ajánlásai figyelembevételével áttekinti a szóba jövő lehetőségeket. Elsőként inzulin adása a választandó kezelési forma. Adhatunk pioglitazont is, de a glitazon-gyógyszercsalád mellékhatásai (pangásos szívelégtelenség, csonttörések) ebben az esetben is jelentkezhetnek. További alternatívát jelentenek az inkretinelven működő készítmények: az inkretinmimetikumok (exenatid, liraglutid) és az inkretin hatását fokozó szerek (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin). Kedvező hatásprofiljuk mellett hiányoznak a hosszú távú cardiovascularis kimeneteli vizsgálatok és bizonyítékok.
Lege Artis Medicinae
A korai vascularis öregedésre, azaz az érfali struktúra jelentős megváltozására az elasztikus rostok korai pusztulása, a szerveket ellátó kapillárishálózat ritkulása mellett az endothelfunkció károsodása is jellemző. Genetikai, patofiziológiai és terápiás vizsgálata az utóbbi évek angiológiai kutatásainak fókuszában áll.
Lege Artis Medicinae
Éppen 20 éve, hogy útjára bocsátottuk a LAM „Próbaszámát”, amelyből az évek során több tudományos és egészségügyi véleményformáló fórum született.
Lege Artis Medicinae
Az antikoaguláns terápiában új korszak hajnalán vagyunk. Hetven év óta egyetlen új orális antikoaguláns készítmény sem került forgalomba. Jelenleg azonban az antikoagulánsok két nagy csoportja (anti-FXa-hatású és anti-FIIa-hatású molekulák) a klinikai kipróbálás előrehaladott fázisában tart. A közlemény összefoglalja az anti-FXa-hatású rivaroxaban hatásmechanizmusával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Kiemelten hangsúlyozza a „direkt” hatás és az anti-FXa-hatás lehetséges előnyeit. Ismerteti az új antikoaguláns legfontosabb gyógyszer-interakcióit is.
Lege Artis Medicinae
Az akut pancreatitis változatos diagnosztikus és terápiás teendőt igénylő megbetegedés. A klinikai kép az enyhe hasi fájdalomtól a súlyos, pancreaselhalással és többszervi elégtelenséggel járó, életet veszélyeztető formáig sokféle lehet. Az akut pancreatitisek többsége enyhe lefolyású, 15-20% azonban súlyos. Ez utóbbiak mortalitása ma is 10-30%, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős fejlődést tapasztalhattunk a képalkotó diagnosztika, az operatív endoszkópia és az intenzív belgyógyászati és sebészi terápia terén. A betegség gyors és pontos diagnózisa teremti meg az időben megkezdett terápia lehetőségét. Tudjuk például, hogy az epeköves eredetű akut pancreatitisben a korai (a panaszok kialakulását követő 24-48 órán belül végzett) endoszkópos papillotomia és kőeltávolítás jelentősen javítja a betegség prognózisát. Hasonlóan fontos a nekrózissal járó esetek korai adekvát perfúziós/rehidrációs terápiája, illetve az elhalt területek felülfertőződésének megelőzését célzó enteralis táplálás lehető leggyorsabb bevezetése is. Ezért a betegség epidemiológiai jellemzőinek, kóroktanának, korszerű diagnosztikus és terápiás lehetőségeinek áttekintése során a hangsúlyt a korai teendőkre helyezzük. Ugyancsak hangsúlyozzuk az akut pancreatitis lezajlása során szükséges kezelési és gondozási elvek betartásának jelentőségét is.
Lege Artis Medicinae
A RECORD vizsgálat nemzetközi munkacsoportja az orális antidiabetikum rosiglitazon biztonságosságát értékelte a megelőzően közölt ellentmondásos, kedvezőtlen cardiovascularis mellékhatások tükrében, metforminnal és szulfonilureával kombinációban. A szer nem növelte a cardiovascularis morbiditást és összhalálozást, összehasonlítva a standard vércukorcsökkentő gyógyszerekkel. Ugyanakkor növelte a szívelégtelenség kockázatát és nők esetében a végtagi csonttörések számát. Megfelelő óvatossággal, ügyelve a szigorú ellenjavallatokra, a szer továbbra is adható, figyelemmel a glitazonok hatásos vércukorcsökkentő, inzulinérzékenyítő hatásaira.
Lege Artis Medicinae
Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdődik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, immunsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a proatherogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bővülő ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.
Lege Artis Medicinae
A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szűrésével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek depressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mindkét elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos élményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás