Lege Artis Medicinae

Az orvos, író Silas Weir Mitchell és a fantomjelenség

MAYER Ágnes

2011. OKTÓBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(10)

Silas Weir Mitchell 1829-ben született Philadelphiában, előkelő család tagjaként, melyben ő volt a hetedik orvos. Egyetemi évei alatt azonban szívesebben írogatott verseket, álmodozott.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Időskori vakság betegségterhe Magyarországon

NÉMETH János, NAGYJÁNOSI László, NAGYISTÓK Szilvia, TOLNAYNÉ Csattos Márta, SZABÓNÉ Berta Irén, KINCSE Éva, SZULYÁK Eleonóra, BOÉR Ibolya, HUNDZSA Gyula, KALÓ Zoltán, BERTA András

BEVEZETÉS - A vakság jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Kutatásunk célja, hogy megbecsüljük a 60 év felettiek látásvesztésével járó egészségügyi és nem egészségügyi kiadások mértékét Magyarországon, hogy az eredmények további elemzések számára hasznosíthatók legyenek. MÓDSZEREK - A betegségteher meghatározásához szükséges adatokat szakirodalmi és statisztikai adatokból, valamint szakértői becslés segítségével nyertük. Az időskori vakság társadalmi terhét egészségügyi és nem egészségügyi költségekre, ezen belül közkiadásra és magánkiadásra bontottuk. A közvetlenül felmerülő költségek (szociális támogatás, szociális ellátás, életvitelt segítő eszközök, egészségügyi költségek) mellett a közvetett módon jelentkező költségeket és elmaradt bevételeket (például alacsony munkavállalás, mindennapi tevékenységhez nyújtott segítség) is számszerűsítettük. EREDMÉNYEK - Az időskori vakság Magyarországon a 2009-es évre vonatkozóan hozzávetőlegesen 6,84 milliárd Ft társadalmi teherrel bírt, amely a hazai GDP 0,03%-a. A 6051 időskorú vakra jutó legnagyobb többletterhet a szociális támogatások, valamint a mindennapi tevékenységekhez nyújtott segítség jelentették; előbbi 2,57 milliárd Ft, míg utóbbi 2,04 milliárd Ft volt. A közszférára eső teher az összes teher 55%-a volt, amely azt is jelenti, hogy a lakosság a terhek majdnem felét viseli. A szociális támogatások jelentették a közösségi terhek 67%-át. KÖVETKEZTETÉS - Az időskori vakság jelentős gazdasági teherrel bíró betegség, amelyet tovább súlyosbít a tanulmány által nem mért, többletmortalitásban és életminőség- romlásban kifejezhető egészségtőkeveszteség. Az időskori vakság kialakulásának megelőzése, kezelése és a vakok társadalmi integrációja társadalmi, szociális és egészségpolitikai szempontból is lényeges feladat.

Lege Artis Medicinae

Pulmonalis artériás hypertonia szisztémás autoimmun kórképekben

VÉGH Judit, ZEHER Margit

A pulmonalis artériás hypertonia ritka kórkép, de a szisztémás autoimmun betegségekben gyakrabban fordul elő, és az egyik legsúlyosabb életet veszélyeztető szövődmény. A kialakulás hátterében a szisztémás kórképekre jellemző immunreguláció-zavar, folyamatosan jelen lévő gyulladás, ennek talaján kialakuló endothelsejt-diszfunkció, a jelen lévő patogén autoantitestek, simaizomsejt-diszfunkció és az angiogenesis komplex zavara áll. Az endothelsejt-diszfunkció következtében a vasoconstrictiót és vasodilatatiót szabályozó faktorok/folyamatok egyensúlya megbomlik, intimahyperplasia, endothelsejtproliferáció, mediahypertrophia és lokális thrombusképződés figyelhető meg. Az intima- media hypertrophia szerepe jelentős az obliteratív vasculopathia, az emelkedett pulmonalis vascularis rezisztencia kialakulásában. A sclerodermában kialakuló forma súlyosabb kórkép, amit a scleroderma fő patofiziológiai elemei, az immunregulációzavar, vasculopathia és fibroblastdiszfunkció együttese magyaráz. A monitorozás nem egyszerű ezekben az esetekben, az állapotromlást több egyéb tényező is okozhatja, így a szokásos vizsgálatok mellett jelentős a biomarkerek és szűrővizsgálatok szerepe. A kezelés sem egyszerű, nem rendelkezünk jól alkalmazható algoritmusokkal. Több kórképben (szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség, rheumatoid arthritis) az időben megkezdett, hatásos immunszuppresszív kezelés döntő jelentőségű, sclerodermában pedig inkább az idiopathiás forma esetén alkalmazottak az irányadóak.

Lege Artis Medicinae

A coronariastenttel élő betegek perioperatív ellátása nem szívsebészeti beavatkozások esetén - I. rész - Az antitrombotikus kezelés alapelvei a beültetett stentnek megfelelően

ZIMA Endre, MEZŐFI Miklós, BECKER Dávid, SZABÓ György, MERKELY Béla, PÉNZES István

A percutan coronariaintervenció (PCI) a coronaria és a cardialis status optimalizálását, azaz a rövid és hosszú távú kimenetelt hivatott javítani. Nagy nyugati regiszterek alapján ismert, hogy a coronariabeavatkozások során 77-85%-ban történik stentbeültetés, ami évente több százezer új stentes beteget jelent. Ezen betegek döntő része a stentbeültetést követően kettős thrombocytaaggregáció- gátlót, azaz acetilszalicilsavat és thienopyridint - leggyakrabban clopidogrelt - kell szedjen. Komoly terápiás dilemmát jelent, amikor ezeknek a betegeknek valamilyen nem szívsebészeti műtétre van szükségük. Egyrészt a lehető legalacsonyabb vérveszteséggel kellene a műtétet kivitelezni, ami a stent miatt meghatározott ideig el nem hagyható thrombocytaaggregáció-gátló kezelés felfüggesztésével lenne optimális, másrészt a stenttrombózist el kell kerülni, ami csak a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés folytatásával érhető el. Referátumunk célja, hogy összefoglalja az aktuális szakmai ajánlásokat és a jelenlegi tudásunk szerinti rizikóbecslést a coronariastentes betegek perioperatív ellátásában. Az első részben a thrombocytaaggregáció- gátló szereket, hatásmechanizmusaikat, a stentek típusait, illetve a stent típusától függő, szigorúan betartandó minimális terápiás időtartamot foglaljuk öszsze.

Lege Artis Medicinae

A nagyvonalú mecénás: Nemes Marcell

NAGY Zsuzsanna

Nemes Marcell (1866-1930) korábban szénkereskedőként és bányavállalkozóként tevékenykedett, majd a XX. század eleji magyarországi műgyűjtés egyik legjelentősebb alakja lett, akit később a művészetek önzetlen patrónusaként tartott számon a nemzetközi műkincskereskedelem.

Lege Artis Medicinae

A reumatológia és a lélek titkai - Beszélgetés dr. Ormos Gáborral

FERENCZI Andrea

Nehéz feladatra vállalkozott négy évvel ezelőtt, amikor felkérték, hogy az aktív reumaosztályt rövid idő alatt szervezze át rehabilitációs osztállyá, s legalább hetven ággyal számoljon. Kollégáiból csakhamar - négy osztályos orvossal, tizenkét nővérrel, a gyógytornászokkal és a masszőrökkel - olyan csapatot épített, akik a mozgásszervek gyógyítása mellett a lélek egyenetlenségein is igyekeznek simítani.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Ideggyógyászati Szemle

Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és rövidített változatának összehasonlító elemzése

ÁDÁM Szilvia, DOMBRÁDI Viktor, MÉSZÁROS Veronika, BÁNYAI Gábor, NISTOR Anikó, BÍRÓ Klára

Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdőív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdőív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyar­országon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdőív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdőív és a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív strukturális validálásának tesztelése ma­gyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fő vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérőeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerősítő faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsőkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív és az Oldenburg Kiégés Kérdőív rövidített változatának struktú­rája megerősítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alá­támasztotta a mérőeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevők jelentős részét jellemezte mindegyik rész­min­tában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimen­zió­ban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsősorban a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdőív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.