Lege Artis Medicinae

Az erőszak ciklusa alkoholbetegek életében

GEREVICH József, BÁCSKAI Erika

2006. OKTÓBER 18.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(10)

BEVEZETÉS - Az erőszak ciklusa, vagyis amikor a fizikai bántalmazást elszenvedő gyermek felnőttkorában „visszaüt”, bántalmazza családtagjait, régóta ismert jelenség. Nem vizsgálták még, hogy ez a ciklus megfigyelhető-e az alkoholbetegek életútjában. Jelen kutatás annak a kérdésnek a megválaszolására irányult, hogy a gyermekkorban elszenvedett fizikai bántalmazás hajlamosít- e felnőttkori agresszív viselkedésre. MÓDSZEREK - A vizsgálati mintát 235, klinikailag kezelt alkoholbeteg alkotta. A vizsgálat mérőeszközei az európai addikciósúlyossági index (ASI), a Buss- és Perry- agresszió-kérdőív, valamint a Janus-kérdőív voltak. EREDMÉNYEK - A legfontosabb eredmények azt mutatták, hogy akiket szüleik fizikailag bántalmaztak gyermekkorukban, azok esetében nagyobb a valószínűsége, hogy ők is megütöttek, megvertek valakit életük során (χ2=9,79, p<0,001). A legerőszakosabb csoportban 18%- ot képviselnek a gyermekkorukban nem bántalmazottak, míg 81%-ot a bántalmazottak (χ2=13,25, p<0,001). Ha a pácienst tettleg bántalmazták, megütötték, megverték, ő is bántalmazott, megütött, megvert valakit (Pearson r=0,397). KÖVETKEZTETÉS - Az eredmények felhívják a figyelmet az agresszió kezelésének fontosságára klinikai kezelésbe került alkoholbetegeknél.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A medicina hatalma és kiszolgáltatottsága

BÁNFALVI Attila

Némelyek számára a medikalizáció fogalma csak olyan tematikát nyithat meg, amelyben főként két tézist lehet felállítani és taglalni: - A medicina hatalmi ággá növi ki magát. Fő aktorai, az orvosok pedig „jogosulatlan” és olykor ártalmas fennhatóságot gyakorolnak az átlagpolgárok legszemélyesebb testi-lelki élete felett. - A medikalizáció olyan diskurzust nyit meg, amely szükségszerűen a medicina „megsemmisítő” kritikáját célozza meg, és amely az orvosok munkáját általában véve rossz színben tünteti fel; ezért a medikalizáció kifejezés használata medicina- és orvosellenességet von maga után.

Lege Artis Medicinae

A paraoxonázaktivitás vizsgálata kevert kötőszöveti betegségben

BODOLAY Edit, SERES Ildikó, JAKAB Zsanett, CSÍPŐ István, SZILÁGYI Anna, SZEGEDI Gyula, PARAGH György

BEVEZETÉS - A kevert kötőszöveti betegség több szervet érintő gyulladásos autoimmun kórkép. Az immunoinflammatorikus folyamatok jelentős szerepet játszanak az atherosclerosis patogenezisében. Kevert kötőszöveti betegségben még nem vizsgálták a gyulladásos paraméterek és az atherosclerosis kapcsolatát. Az atherosclerosis egyik fontos rizikótényezője a lipidabnormalitás. A lipidek közül a HDL véd az atherosclerosissal szemben. E védőhatás egyik letéteményese az antioxidáns hatású paraoxonáz. Munkánkban néztük a lipidprofilt és a paraoxonázaktivitást, és vizsgáltuk az észlelt eltérések hátterében szerepet játszó tényezőket. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 37, kevert kötőszöveti betegségben szenvedő beteget vontunk be, akik a vizsgálatot megelőző két hónapban lipidcsökkentő kezelésben nem részesültek. Az adatokat 30 egészséges kontrollszemély értékeihez hasonlítottuk. A 37 beteg életkora a vizsgálatkor átlagosan 51,2±9,5 év volt, betegségük fennállása átlagosan 11,0±7,2 év. A paraoxonázaktivitást spektrofotometriával mértük. A lipidprofil mérése Cobas Integra 700 Analizátorral történt. A von Willebrand-faktor-antigén meghatározását thrombocytaszegény plazmából immunturbidimetriás meghatározással végeztük, a trombomodulin, az endothelsejt elleni antitest meghatározása ELISA-módszerrel történt. EREDMÉNYEK - A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek paraoxonázaktivitása átlagosan kisebb volt, mint a kontrollcsoportban (MCTD: 118,5±64,6 U/l, kontroll: 188,0±77,6; p<0,001). Szignifikánsan csökkent a betegek arilészterázaktivitása is (p<0,001). A paraoxonázaktivitás csökkenése összefüggött a betegek életkorával, a betegség tartamával, a vascularis (szemészeti, cardialis és cerebralis) eltérésekkel. A betegek összkoleszterin- és -trigliceridszintje szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban, az apoA1-szintben viszont csökkenést észleltünk. A csökkent paraoxonázaktivitás és az endothelsejt-aktivációs markerek (trombomodulin, von Willebrand-faktor-antigén, endothelsejt elleni antitest) emelkedése között igen erős korrelációt észleltünk. Nem találtunk összefüggést a szteroidot tartósan szedő és nem szedő betegek értékei között. KÖVETKEZTETÉS - Az eredmények arra utalnak, hogy a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek körében fokozott az atherosclerosishajlam. Az atherosclerosis kialakulásában a koleszterin- és trigliceridszint-emelkedésen kívül szerepet játszhat a HDL-koleszterinhez kötött antioxidáns, a paraoxonáz csökkent aktivitása és mennyisége. Ezért a kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegeknél a fokozott oxidatív folyamatok eredményeként képződő szabad gyökök eliminálása csökkent, ez súlyosbíthatja és fenntarthatja az endothelsejt-károsodást, amelyet jelez az endothelsejt-aktivációt jelző trombomodulin, a von Willebrand-faktor-antigén és az endothelsejt elleni antitest szintjének emelkedése is.

Lege Artis Medicinae

A tiotropium hatása a krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatióira és a légúti áramlásra

MOLDVAY Judit

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) magába foglalja a krónikus bronchitist és az emphysemát. A folyamatosan progrediáló kórfolyamat világviszonylatban a felnőtt lakosságnak körülbelül az 5%-át érinti, és előrejelzések szerint 2020-ra a negyedik vezető halálok lesz.

Lege Artis Medicinae

Tévé-orvostudomány

GRÉTSY Zsombor

„Anyanyelvünk oszlopai a szaknyelvek” - ez a szép, Balázs Géza nyelvtudós megfogalmazta gondolat mostanság egyre rosszabb szájízzel jut az eszembe. A szaknyelveknek valóban „oszlopoknak” kellene lenni, de ha gátlástalanul és kritikátlanul eltorzítják ezeket az „oszlopokat”, akkor sejthető, hogy mi is lesz a dolog vége...

Lege Artis Medicinae

A hazai pszichiátria helyzete és aktuális problémái

TÚRY Ferenc, HARMATTA János

Az általános orvoslásban két-három évtizede bekövetkezett szemléletváltás a pszichiátriát is alapjaiban érintette, és a biopszichoszociális modell a pszichiátriának nagyobb hangsúlyt adott. Ezzel párhuzamosan világszerte előtérbe került az angolszász nyelvterület a korábbi német- francia szakmai dominancia helyett. A hazai szakemberek lépést tartanak a fejlődéssel, több területen szép eredményekkel. Az ellátás és a klinikai gyakorlat szintjén azonban komoly nehézségek jelentkeztek. A közlemény áttekinti a gyakorlat, az oktatás, kutatás és a szervezeti élet fejlődési irányait, a társadalmi-kulturális változások egyes etikai kihatásait, s a jövőbeli fejlődési irányokba is bepillantást nyújt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az alkoholbetegség és a dohányzás interdiszciplináris vonatkozásai az alapellátás szemszögéből

DARVAI László, RIHMER Zoltán, BALCZÁR Lajos, CSERHÁTI Zoltán, TÚRI Gergő, BÉLTECZKI Zsuzsa, KALABAY László, TORZSA Péter

Az alkoholbetegség, a dohányzás, a depresszió, a szorongás, a cardiovascularis betegségek és a 2-es típusú diabetes egymással komplex és többirányú összefüggésben vannak. Nemcsak egymásnak, hanem - nagyrészt a depresszióval való kapcsolatuk miatt - az öngyilkosságnak is rizikófaktorai. A depressziós és szorongásos betegségek sikeres terápiájának hatása nemcsak az öngyilkosság, hanem az alkoholbetegség, a cardiovascularis morbiditás, mortalitás és a dohányzás csökkentésében is szerepet játszik, ezért a megfelelő specifikus kezeléseknek az adott szakterületen érvényesülő eredményén túl a hatás (ha kisebb mértékben is) egy másik orvosi diszciplína területén is jelentkezik. Másrészről viszont a dohányzás visszaszorítása a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegségek stb. csökkenő mortalitása és morbiditása mellett a csökkenő suicid morbiditásban (suicid kísérletek), illetve mortalitásban, valamint a depresszió csökkenő morbiditásában is oki tényező lehet. Közleményünk célja, hogy tudatosítsuk ezen rejtett (egy másik szakterületen megbúvó) előnyöket az érintett szakmák és az egészségügyi finanszírozók, illetve döntéshozók számára is. A bemutatott adatok a pszichiátriai szakellátás finanszírozásának növelése mellett az alapellátás kompetenciájának az enyhe és középsúlyos (nem pszichotikus és nem suicidalis) depresszióra és szorongásos zavarokra való kiterjesztését is indokolják.

Nővér

Az önsegítő csoportok szerepe az alkoholizmus kezelésében

PRÍMA Erika

Az egyik legismertebb szenvedélybetegség az alkoholizmus. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai vizsgálati eredmények rávilágítanak a túlzott alkoholtartalmú italok fogyasztásának egészségügyi következményeire, az alkoholbetegség kialakulásának, veszélyeinek a kapcsolatára ennek ellenére mégis nagy arányban találunk olyanokat, akik mértéktelen fogyasztást mutatnak. Létezik-e gyógyulni vágyás, van-e motiváció és hol keresendő a segítség? Ilyen segítség lehet egy önsegítő csoport ahol a leszokni vágyó, a felépülés különböző szakaszain tartó vagy már felépült szenvedélybetegek találkozhatnak. Cél az absztinencia elérése és fenntartása, a visszaesés megelőzése. A szerző az önsegítés folyamatát, hasznosságának vizsgálatát mutatja be a szenvedélybetegség tükrében. Vizsgálatában igazolódott, hogy az alkoholbetegség kezelése komplex szemléletet igényel, melyben kiemelt szerepet tulajdoníthatunk az önsegítő csoportok fontosságának.

Hypertonia és Nephrologia

Beszámoló a Magyar Hypertonia Társaság XXIII. kongresszusáról Siófok, 2015. október 1-3.

LÉGRÁDY Péter

A Magyar Hypertonia Társaság életében a 2014-es év hagyományteremtőnek bizonyult. Több évtized után mind időpontjában, mind helyszínében meg - újult a társaság éves „téli” kongresszusa: a Balaton déli partján, Siófokon, a Hotel Azúrban debütált sikeresen az új koncepció szeptember végén. 2015-ben a hagyomány folytatódott, a sikeres első alkalom után ismét Siófokon és megint a Hotel Azúrban került megrendezésre a Magyar Hypertonia Társaság immáron XXIII. Kongresszusa, ok tó - ber 1-3. között.