Lege Artis Medicinae

Az elhízás hatása a cardiovascularis megbetegedésekre és az obesitasparadoxon jelensége

PARAGH György, JUHÁSZ Imre, FÜLÖP Péter

2013. ÁPRILIS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(03-04)

Az elhízás világszerte jelentős egészségügyi problémát okoz. Növekvő gyakorisága mellett számos cardiovascularis megbetegedés kialakulásához járul hozzá, így fokozza a hypertonia, diabetes, cardiomyopathia, szívelégtelenség, myocardialis infarktus, illetve a ritmuszavarok és a stroke előfordulási gyakoriságát is. Meglepő módon, újabb vizsgálatok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az elhízás bizonyos esetekben javítja a túlélést és csökkenti a mortalitási kockázatot. Ezt a jelenséget obesitasparadoxonnak nevezték el. Közleményünkben tárgyaljuk az erre vonatkozó megfigyeléseket és feltételezett biológiai hátterét, és felhívjuk a figyelmet az egyénre szabott testsúlycsökkentés kedvező hatásaira.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A fulvesztrantterápia a kemo- és biológiai terápiák alternatívája időskorban?

SOMOGYINÉ Ezer Éva

Az idős, számos társbetegség mellett áttétes emlőtumorban szenvedő beteg esetében kezelési alternatívát jelentett a fulvesztrantterápia. Jó életminőség mellett, 48 hónapon keresztül tartotta komplett remisszióban a betegséget a fulvesztrantkezelés.

Lege Artis Medicinae

Újszülöttkori adaptációs zavarokhoz kapcsolódó kórképek egészség-gazdaságtani elemzése: betegségteher-vizsgálat

BONCZ Imre, KOVÁCS L. Gábor, ERTL Tibor, ÁGOSTON István, MOLICS Bálint, BÓDIS József

CÉLKITŰZÉS - Elemzésünk célja az újszülöttkori adaptációval kapcsolatba hozható kórképek egészség-gazdaságtani elemzése, a magyarországi egészségbiztosítási teher felmérése révén. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az elemzésben az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási adatbázisából származnak és a 2009. finanszírozási évet ölelik fel. Az elemzés során négy kórképet vizsgáltunk: polycystás ovarium szindróma (E2820), koraszülöttek ideghártya-elváltozása (H3510), a petefészkek hiperstimulációja (N9810) és az újszülött respirációs distressz szindrómája (P2200). EREDMÉNYEK - Az egyes kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai a következők voltak: polycystás ovarium szindróma: 78,9 millió Ft (281 160 EUR), koraszülöttek ideghártya- elváltozása: 41,3 millió Ft (147 090 EUR), a petefészkek hiperstimulációja: 8,7 millió Ft (30 839 EUR) és az újszülöttek respirációs distressz szindrómája: 1,562 millió Ft (5 567 336 EUR). Az egy betegre jutó éves egészségbiztosítási kiadás az újszülöttek respirációs distressz szindrómája esetén volt messze a legnagyobb (1,43 millió Ft vagy 5098 EUR/beteg/év). A petefészek hiperstimulációja (58 073 Ft vagy 207 EUR/beteg/év), a koraszülöttek ideghártyaelváltozása (19 513 Ft vagy 70 EUR/beteg/ év) és a polycystás ovarium szindróma (7679 Ft vagy 27 EUR/beteg/év) éves OEP-kiadásai lényegesen alacsonyabbak. KÖVETKEZTETÉS - Az újszülöttkori adaptáció zavaraival kapcsolatos kórképek éves egészségbiztosítási kiadásai jelentősek (1,689 millió Ft vagy 6,02 millió EUR), és e kórképek közül a legnagyobb betegségterhet az újszülöttek respirációs distressz szindrómája jelenti.

Lege Artis Medicinae

Keresztúri Ferenc, a moszkvai egyetem orvosprofesszora

MOLNÁR László

A moszkvai egyetem orvosi karának professzoraként és dékánjaként ismertté vált Keresztúri Ferenc életének első, magyarországi időszakáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal.

Lege Artis Medicinae

Az egészségügy „hosszú farkú” felelőssége

HANTI Péter

A cikk az egészségügyi ellátással összefüggő kártérítési igények elévülése kapcsán azt az érdekes - mind itthon, mind külföldön tetten érhető - jogi jelenséget mutatja be, amikor annak a bizonyos öt évnek az eltelte után a „műhiba” miatti peresíthetőség nem veszik el: a beteg szinte végtelen ideig érvényesítheti kárát az egészségügyi szolgáltatóval szemben.

Lege Artis Medicinae

Endémiás MRSA-kolonizáció felderítése idõskorúak otthonában

STÁNITZ Éva, TOMPITY Tünde, UNGVÁRI Erika, PÁSZTI Judit

Methicillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) -kolonizáció igazolódott egy Vas megyei időskorúak otthonában. A szociális intézmény egyik lakóját (83 éves férfi) kórházi ellátása során ugyanabban a kórteremben ápolták, mint egy methicillinrezisztens Staphylococcus aureuspozitív beteget. Ennél a lakónál, valamint egyik szociális intézménybeli szobatársánál, továbbá négy ápoló közül - akik a kórházi visszahelyezés hétvégéjén az otthonban dolgoztak - háromnál a szűrővizsgálat szintén methicillinrezisztens Staphylococcus aureus-kolonizációt igazolt. Az ápolók teljes körében elvégzett szűrővizsgálat során még további egy ápoló torok-, illetve orrváladéka mutatott methicillinrezisztens Staphylococcus aureus-pozitivitást. Feltételeztük, hogy a kórházból kibocsátott beteg fertőzte meg lakótársát, valamint a négy gondozót. A járványügyi összefüggések felderítésére a kitenyésztett törzsek tipizálását kértük. Fágtipizálással a hat methicillinrezisztens Staphylococcus aureuspozitív személynél három különböző típusú methicillinrezisztens Staphylococcus aureus törzset igazoltak, és további egy MRSA törzs az alapfágsorozattal nem volt tipizálható. Áttekintjük a methicillinrezisztens Staphylococcus aureus-fertőzés elkerülésének, megelőzésének néhány kérdését, amelyeket a szociális intézményben lehetőségünk volt elrendelni és elvégezni. Felvetjük az általunk látott problémákat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Egy új, egyénre szabott, többlépcsős kognitív viselkedésterápiás súlycsökkentő program bemutatása

CZEGLÉDI Edit

Hazánk felnőtt lakosságának kétharmada súlyfelesleggel él. Az elhízás olyan krónikus betegség, amely számos további krónikus be­tegség rizikótényezője, ezért adekvát ke­zelése népegészségügyi jelentőségű. Noha a viselkedésterápia az elhízás kezelésének bizonyítékalapú megközelítései közé tartozik, hosszú távú hatékonysága kevéssé alátámasztott. Éppen ezért az elmúlt évtizedekben intenzív munka irányult a viselkedés­terápiás kezelés továbbfejlesztésére. Ennek leg­újabb példája egy többlépéses program, amely a lépcsőzetes kezelési elven belül az egészségügyi ellátórendszer számos színterén megvalósítható, a súlyfelesleg mértékétől és az elhízás komorbid állapotainak jelenlététől függetlenül. A program az elhízás klasszikus viselkedésterápiáján és újabb kognitív viselkedésterápiás fejleményein alapul és a tartós életmód-változtató készségek elsajátításán túl a hosszú távú testsúlykontrollt szolgáló gondolkodásmód (mind-set) kialakításával járul hozzá az elhízás kezeléséhez. A je­len tanulmány keretében ennek a programnak a bemutatására vállalkozunk.

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]

Hypertonia és Nephrologia

A túlsúly és az elhízás prevalenciája hypertoniás betegekben

KISS István, PAKSY András, KÉKES Ede

A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011-2013. és 2015. évi adatbázisa felhasználásával végeztek antropometriai elemzést, melynek során a túlsúlyt és elhízást a kor függvényében vizsgálták. A hypertoniás betegeknél észlelt eltéréseket a teljes lakosságban 2015-ben végzett hasonló elemzéssel hasonlították össze. A haskörfogat mérési kategóriájával a visceralis obesitas prevalenciáját is nézték és ezen adatokat is összehasonlították a lakossági szűrésnél nyert adatokkal. A túlsúly és az elhízás gyakorisága mindkét nemben igen magas volt, együttes előfordulásuk 45-70 év között meghaladta az esetek 70%-át. A lakossági szűréssel történt összevetés jelezte, hogy a hypertoniás betegeknél szignifikánsan magasabb a túlsúly és elhízás prevalenciája. A haskörfogattal jelzett visceralis elhízás előfordulása ugyancsak igen magas, különösen nőknél, ahol eléri az esetek 50%-át is. A lakossági összehasonlításnál a visceralis obesitas veszélyeztetett kategóriájával végzett mérések adtak megbízható különbséget a hypertoniás egyének szempontjából.

Hypertonia és Nephrologia

A testösszetétel és a halálozási kockázat összefüggései várólistás dializált és vesetranszplantált betegek körében

UJSZÁSZI Ákos, KALANTAR-ZADEH Kamyar, MOLNÁR Miklós Zsolt

A túlsúly [testtömegindex (body mass index, BMI) = 25-30 ttkg/m2)] és az elhízás (BMI ≥30 ttkg/m2) tömeges méreteket ölt, nemcsak a fejlett, hanem a fejlõdõ országokban is. A testsúlyfelesleg önmagában vesebetegség kialakulásának fokozott lehetõségével és rosszabb életkilátások kockázatával jár. A hemodialíziskezelésben (HD) részesülõ, végállapotú veseelégtelenségben szenvedõ betegek kétharmada meghal a terápia kezdetét követõ öt éven belül. Annak ellenére, hogy a transzplantációra váró dializált betegeknek kevesebb a komorbid tényezõjük, a halálozás még mindig magas, miközben a szervdonációig évek telhetnek el. A HD-betegek esetében viszonylag egybehangzóak az adatok az úgynevezett „elhízásparadoxon” fennállásáról. Az átlagpopulációtól eltérõ módon lényegesen jobbak a magasabb BMI-értékű dializált betegek várható életkilátásai. A túlsúly és az elhízás gyakori probléma a vesetranszplantált betegek és várólistán lévõ betegek körében. A legtöbb amerikai transzplantációs centrumban nem tartják várólistán a betegeket 30-35 ttkg/m2-nél nagyobb BMI felett, és javasolják a testsúly csökkentés érdekében gyomorszűkítõ sebészeti beavatkozás elvégzését. A vesetranszplantációt megelõzõ és az azt követõen kialakuló elhízás hatásai a graft és a betegek hosszú távú túlélésére nem kellõképpen vizsgálták. A jelen összefoglalóban áttekintjük a közelmúltban megismert jelentõsebb eredményeket arra fokuszálva, hogy a testösszetétel milyen összefüggésben áll a túléléssel a várólistás dializált és vesetranszplantált betegek csoportjában.

Lege Artis Medicinae

A lipidanyagcsere-zavarok modern kezelése a mindennapi orvosi gyakorlatban

REIBER István

Az emelkedett LDL-koleszterin- és/vagy tri­glicerid- és a csökkent HDL-koleszterin-szin­­tek bizonyítottan hozzájárulnak az ér­ká­rosodások kialakulásához. Kimu­tat­ható érbetegség hiányában az érvédelmet nyújtó lipidértékeket lehetőleg az egészséges táplálkozással, rendszeres testmozgással és a káros szenvedélyektől való tartózkodással próbáljuk elérni. Ha az egészséges életmód nem elég hatásos, akkor a primer prevencióban is szükségessé válik valamilyen lipidcsökkentő gyógyszer adása. Az öröklődő zsíranyagcsere-zavarral és a nagy vagy igen nagy cardiovascularis rizikóval rendelkező betegeknél szükséges a hatásos dózisú lipidcsökkentő gyógyszerek rendsze­res szedése. Az érvédelmet biztosító li­pid­célértékeket a hazai és a nemzetközi ajánlások fogalmazták meg. A cikk megpróbál segítséget nyújtani a mindennapi orvosi gyakorlat számára, hogy a széles körben hozzáférhető lipidparaméterek és lipidcsökkentő gyógyszerek alkalmazásával hogyan lehet hatásosan kezelni a dyslipidaemiás betegeket.