Lege Artis Medicinae

Az antilipidaemiás kezelés szerepe idült vesebetegségben

CSÁSZÁR Albert

2012. FEBRUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(02)

Krónikus vesebetegség (KVB) esetén a cardiovascularis mortalitás kockázata kiemelkedően nagy, amiben részben a lipideltérések játszanak szerepet. A statinokkal végzett cardiovascularis prevenciós vizsgálatokban és a KVB során a statinkezeléssel kapott eredmények, valamint ezek metaanalízise szerint predializált stádiumban ez az antilipidaemiás terápia csökkenti a teljes és a cardiovascularis mortalitást. Egy új vizsgálat, a SHARP tanulmány alapján a simvastatin plusz ezetimib együttadása is szignifikánsan mérsékeli a major atheroscleroticus események számát predializált KVB formában (ez a kombinációval kapott első keményvégpontú eredmény), így alternatív alkalmazása szóba jön. A SHARP vizsgálat dializált betegeit és a csak dializált populációt elemző, korábbi két tanulmány összegző metaanalízisének nagyobb esetszáma már az antilipidaemiás terápia sikerére utalt, miután szignifikánsan redukálódott a nem fatális myocardialis infarktusok és a coronariarevascularisatiós beavatkozások száma. Ezek az új eredmények is arra utalnak, hogy dializálásra szoruló stádiumban a statin- vagy statin plusz ezetimib kezelés eredményessége csekélyebb a predializált stádiumhoz képest - ezt a részben eltérő patomechanizmus magyarázza -, de az antilipidaemiás terápia - különösen a nagy cardiovascularis kockázatú egyénekben - mérsékelheti a szív- és érrendszeri események előfordulását.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A diabetes mellitus és a peritonealis dialízis kapcsolata

MÁCSAI Emília, TÖLGYESI Katalin, BENKE Attila

Olasz felmérésben vizsgálták a 2008 előtti 10 év során dialízisprogramba vett 4337 diabeteses beteg kezelésének paramétereit. Az 513 dialíziscentrumból 245 ellátóhelyen (48%) a betegek a predialitikus nefrológiai gondozás során részesültek diabetológiai oktatásban, mindössze 25 centrumban vett részt diabetológus a multidiszciplináris rendszerű gondozásban.

Lege Artis Medicinae

Ruland és a szkatoterápia

MAGYAR László András

Az ürüléket orvosságként a népi gyógyászat világszerte alkalmazza. Ürülékgyógyszerek már a hippokratikus gyűjteményben is találhatók. Rómában a bithüniai Aszklepiadész (Kr. e. 1. sz.) volt az első tanult orvos, aki gyógyszerként emberi ürüléket javallott betegeinek.

Lege Artis Medicinae

Az RNS-interferencia alkalmazásának lehetőségei és korlátai

KISS-TÓTH Éva, JUHÁSZNÉ Szalai Adrienn, KOSKA Péter, KISS-TÓTH Emőke, BARKAI László, FODOR Bertalan

Az RNS-interferencia felfedezése forradalmasította a génszabályozásról alkotott ismereteinket. A jelenségben központi szerepet játszó kis interferáló RNS-szakaszok bonyolult érési folyamatokon mennek keresztül. Antisense hatásuk révén a sejtben keletkezett homológ szekvenciájú mRNSmolekulák lebontását, vagy transzkripciós repressziót eredményeznek. A géncsendesítés alkalmazása - előnyei miatt - hamar elterjedt az alapkutatás, különösen a molekuláris biológia területén, de emellett egyre nagyobb a törekvés a hasznosítására bizonyos gyógyíthatatlan betegségekben, virális infekciókban, neurodegeneratív betegségekben, valamint az onkológiai diagnosztikában és terápiás eljárásokban is. A biztonságos alkalmazás érdekében azonban még számos kérdés megválaszolásának fontosságára hívják fel a figyelmet a terület kutatói.

Lege Artis Medicinae

Why is the cardiovascular risk so high in Eastern Europe? - New aspects

NILSSON M Peter

It is a well-known fact that the cardiovascular risk tends to be high or even very high in Eastern Europe, especially in the populations living in geographical areas that once belonged to the Soviet Union. For example, it was shown that the cardiovascular risk factor burden was the highest in the city of Novosibirsk in Siberia, higher than in any other city participating in the MONICA study of risk factors.

Lege Artis Medicinae

Pszichedelikumok és kvázi-misztikus élmények - II. rész

SZUMMER Csaba

Minden kultúra a maga nyelvi-fogalmi rendszerének struktúrái szerint bontja ki a világot, önti formába tapasztalatait és választja ki a létezőkhöz való szinte végtelen számú viszonyulási lehetőségből azt a vékonyka szeletet, amit azután valóságnak tekint.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Új káliumkötő szerek a hyperkalaemia kezelésében

PATÓ Éva, DEÁK György

Hyperkalaemiáról 5,5 mmol/l feletti szérumkáliumszint esetén beszélünk, súlyos fokúnak 7,5 mmol/l érték felett nevezzük, mely ventricularis aritmiát kiváltva potenciális életveszélyes állapotot jelent. Kialakulásához vezethet a megnövekedett káliumbevitel, a csökkent renalis kiválasztás, valamint az intra- és extracelluláris terek közötti kálium-egyensúly megbomlása. Kezelése ma is kihívást jelent, különösen krónikus vesebetegségben, diabetes mellitusban, valamint szívelégtelenségben, ahol a RAAS-inhibitorok alkalmazása elengedhetetlen része a kezelésnek. A nátrium-polisztirén-szulfonát ioncserélő gyantát mint a káliumkiválasztást segítő terápiát több mint ötven éve alkalmazzuk a hyperkalaemia kezelésében. Az elmúlt években megjelent új ioncserélő szerek (patiromer és nátrium-cirkónium-cikloszilikát - ZS-9) az eddigi eredmények szerint kiszámíthatóbb, tolerálhatóbb és biztonságosabb kezelést ígérnek. A patiromerrel végzett klinikai tanulmányokban krónikus vesebetegség, diabetes mellitus, hypertonia, szívelégtelenség és RAAS-inhibitor-terápia eseteiben igazolták a hyperkalaemia kezelésében való eredményességet.

Hypertonia és Nephrologia

Fizikai edzés dializált betegeknél

SCHNEIDER Károly

A krónikus vesebetegség minden stádiumára jellemző a csökkent fizikai aktivitás és az ezzel összefüggő fokozott szív- és érrendszeri megbetegedés kockázata. A rendszeres testmozgás jótékonyan képes befolyásolni az idült vesebetegséggel, dializált állapottal, illetve mozgásszegény életmóddal összefüggésbe hozható metabolikus rizikót, gyulladásos állapotot, alacsony fizikai teljesítőképességet, izomsorvadást, javítva az életkilátásokat és életminőséget. Ennek megfelelően a nemzetközi és hazai szakmai ajánlások minimum heti 150 perc mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást - minimum öt nap, 30 perc időtartamban - javasolnak. Dializált betegek részére konkrét ajánlások nem állnak rendelkezésre. A cikkben a teljesség igénye nélkül, részben saját tapasztalatainkat felhasználva, javaslatokat fogalmazunk meg a dializáltak testmozgás-lehetőségeiről.

Hypertonia és Nephrologia

Az étrendi kezelés jelentősége és lehetőségei krónikus vesebetegségben

LEDÓ Nóra, SZIRÁKI Zsófia, TISLÉR András

A krónikus vesebetegség gondozásában az úgynevezett étrendi kezelés is elengedhetetlen, amely hozzájárulhat a vesebetegség prognózisának lassításához, valamint a szövődmények megelőzéséhez. A diétás megszorításoknak igazodniuk kell a vesebetegség stádiumához, a vesék további étrendi megterhelését kerülnünk kell, miközben biztosítani szükséges a megfelelő tápanyagbevitelt, figyelve az alultápláltság veszélyére. Összefoglaló közleményünk célja a nemzetközi irodalom, illetve ajánlások áttekintésével egy átfogó kép nyújtása az étrendi kezelések lehetőségeiről krónikus vesebetegségben. Ismertetjük az ajánlott tápanyagbeviteli célértékeket, különös hangsúlyt fektetve a fehérje- és foszforbevitel korlátozására. Krónikus betegségben szenvedőknél külön figyelmet kell fordítanunk az életminőség megtartására, ezért különböző gyakorlati tanácsokat, megfontolásokat is egybegyűjtöttünk.

Ideggyógyászati Szemle

[Az ischaemiás stroke kockázati tényezői és a stroke jellemző altípusai krónikus vesebetegeknél ]

GÜLER Siber, NAKUS Engin, UTKU Ufuk

[Háttér - A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsuk, milyen kockázati tényezők jellemzőek a különböző ischaemiás stroke altípusokban, különböző súlyosságú krónikus vesebetegségben szenvedőknél. Módszerek - A retrospektív vizsgálatot ischaemiás stroke miatt kórházi kezelésben részesült betegek adatait felhasználva végeztük. A vizsgálatba olyan krónikus vesebetegeket vontunk be (n = 198 fő), akiket 3-as vagy ma­gasabb stádiumú ischaemiás stroke-kal diagnosztizáltak. Eredmények - A cardioemboliás eredetű ischaemiás stroke hátterében leggyakrabban az időskor, coronaria­betegség, mérsékelt vesebetegség állt. A nagy artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a hipertenzió, a hyperlipidaemia, a dohányzás és az alkoholfogyasztás voltak. A kis artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a női nem és az anaemia voltak. Ismeretlen etiológiájú ischaemiás stroke a leggyakrabban dialízisben részesülő és súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél fordult elő. Az egyéb etiológiájú stroke-ok hátterében leggyakrabban a következők álltak: férfi nem, diabetes mellitus, korábbi stroke, enyhe vesebetegség. Az egyéb etiológiájú stroke-okkal összehasonlítva, a kis artériákat érintő betegség következtében kialakuló stroke esetén statisztikailag szignifikáns mértékben (p = 0,002) alacsonyabb National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS-) pontszámokat kaptunk. Következtetés - A krónikus vesebetegeknél jelentkező ischaemiás stroke prognózisának javítása érdekében fel kell ismernünk a háttérben álló kockázati tényezőket, és a kezelést ezek figyelembevételével kell kialakítanunk.]

Hypertonia és Nephrologia

Vesebeteg-diéta és a beteg-együttműködés kérdése

LADÁNYI Erzsébet

Az elmúlt évtizedekben a nefrológia és dialízis területén a tudomány és technológia vonatkozásában jelentős fejlődés mutatkozott, ugyan akkor a krónikus vesebetegségben szenvedő betegek morbiditása és mortalitása továbbra is magas. A krónikus vesebetegek hosszú távú életkilátásait befolyásoló számos tényező közül jelentős szerepet játszik az anyagcserezavar és az alultápláltság. Az alultápláltságot gyakran nem ismerik fel, vagy nem kap elég figyelmet a vesebetegek komplex kezelésében. A betegekben és a szakszemélyzetben is fontos jobban tudatosítani a megfelelő táplálkozás szerepét, valamint az alultápláltság megelőzésének és kezelésének fontosságát. A krónikus vesebetegek esetében különösen nagy jelentőségű a korai felismerés és kezelés, hiszen a hosszabb ideje fennálló veseműködés-csökkenés és ehhez társuló alultápláltság hátrányosan befolyásolja az életminőséget és a hosszú távú életkilátást. Mivel az alultápláltság gyakori szövődmények okozója, nélkülözhetetlen a nefrológusok és dietetikusok szoros együttműködése. Meghatározó kérdés a sikeres vesebeteg-diéta megvalósításában a beteg-együttműködés.