Lege Artis Medicinae

Az anatómiai lecke

NÉMETH István

1991. AUGUSZTUS 28.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(14)

Képzőművészet

A lövészegyletek tagjait és különféle testületek, intézmények elöljáróit ábrázoló művek mellett, a 17. századi holland csoport portrék harmadik jelentős típusát, az úgynevezett anatómiai leckék képviselték. A leideni, delfti és amszterdami Theatrum Anatomicumban évente tartottak nyilvános boncolásokat. Az anatómia professzora, tanítványaitól és laikus érdeklődőktől körülvéve egy köztörvényes bűnöző holttestének felboncolása közben tartotta meg előadását, melyre rendszerint a téli hónapokban került sor, amikor a holttest tovább jó állapotban maradt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A tetszhalottakról való gondoskodás szerepe a szervezett életmentés kialakulásában

KISS László

A magyarországi mentéstörténet egyik fordulópontja az 1835-ös év. Ekkor jelenik meg Flór Ferenc könyve, a Tetszholtak felélesztésekről szóló Tanítás. Egyetértünk Felkai Tamással: nem lennénk pontosak, ha a könyv címét, mai ismereteink szerint, Újjáélesztési tudnivalóknak értelmeznénk. Flór ugyanis nagyon pontosan fogalmazott. Valóban a tetszhalottakról ír, mégpedig az azokat fenyegető veszély, az élve eltemetés kockázatának csökkentéséről. A „szörnyű elevenen való temettetés”-től való félelem vörös fonálként húzódik végig az ember és a halál viszonyában – barlanglakó ősünktől napjainkig.

Lege Artis Medicinae

Laparoscopos sebészet

ANTAL András, BÁTFAI László, EZER Péter

Az utóbbi néhány évben jelentős fejlődés történt az általános sebészetben. Az új laparoscopos műtéti eljárások mind szélesebb körű elterjedésével a hagyományos sebészettől merőben eltérő irányzat alakult ki. Ezen új módszereknek Magyarországon is vannak követői, azonban néhány cikk kivételével magyar szakirodalma nincs. Klinikánkon múlt év decembere – az első hazai laparoscopos cholecystectomia – óta több mint 200 beavatkozást végeztünk. Köztük az első magyarországi laparoscopos appendectomiát is. A laparoscopos sebészeti megoldások a betegnek kisebb megterhelést jelentenek és kozmetikailag jobb eredményt adnak, a rövidebb hospitalizációból és a munkaképesség korábbi visszanyeréséből származóan gazdaságilag is előnyösek. Kiindulásként ismertetik a műtétek technikai alapfeltételeit, a szükséges célműszereket, azok használatát, leírják a beavatkozások személyi feltételeit, a laparoscopos technika elsajátításának tréningprogramját. Ezután ismertetik a laparoscopos cholecystectomia indikációit, kontraindikációit és műtéti technikáját. Áttekintik a laparoscopia szerepét az appendicitis diagnosztikájában és differenciáldiagnosztikájában, végül ismertetik a laparoscopos appendectomia technikáját is.

Lege Artis Medicinae

Beszámoló az Amerikai Gastrointestinalis Endoscopoc-Sebészek Társaságának postgradualis tanfolyamásól és tudományos üléséről

DUBECZ Sándor

A Society of American Gastrointestinal Endoscopic Surgeons (SAGES) ezévi kongresszusát a californiai Montereyben tartotta. A Dél-Californiai Egyetem Gastroenterologiai Részlegének ösztöndíjasaként a Cedars-Sinai Hospital sebész-professzorának, Berci dr. nak támogatásával vehettem részt a kongresszuson.

Lege Artis Medicinae

Quo vadis chirurgia biliaris?

SÁNDOR József, IHÁSZ Mihály

Az emberiség évezredek óta szenved az epekőbetegség gyötrelmeitől. Gyógyítására a múlt század második feléig gyakorlatilag nem volt lehetőség, a beteg számára legfeljebb a nagy fájdalmak közepette kialakult spontán belső és a külvilágba vezető sipolyok hoztak enyhülést.

Lege Artis Medicinae

Radikális nephrectomiával eltávolított patkóvese-daganat

SZENTGYÖRGYI Ervin, KONDÁS József, KONDÉR Gyula

A patkóvesére általában a szövődmények, vagy ritkán – mint a szerzők betegének esetében is – a benne keletkezett daganat tünetei hívják fel a figyelmet. 68 éves nőbeteg patkóveséjében kialakult tumort kiválasztásos urographia, UH vizsgálat és renovasographia segítségével kórismézték. A tumoros patkóvesefelet radikális nephrectomiával távolították el. A harántirányú hasi metszésből végzett műtét során külön figyelmet igényelt a kettős arteria renalis sebészi ellátása, az isthmus resectioja, valamint a regionális lymphade nectomia elvégzése. A patkóvese diagnózisában korábban a kiválasztásos urographia kizárólagos szerepet játszott. Ma már egyre gyakrabban UH vizsgálattal állítjuk fel a diagnózist. Renovasographia elvégzésére általában a veseresectiot vagy nephrectomiát igénylő esetekben van szükség. A daganatos patkóvese kezelése ép ellenoldali veseműködés esetén a radikális ablasticus tumor-nephrectomia, mely magában foglalja a regionális lympha denectomiát is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Szívizom-ischaemia obstrukciót nem okozó coronariabetegségben

PÉTER Vályi

Szauder Ipoly professzor úr igen fontos, a magyar nyelvű szakirodalomban eddig még alig tárgyalt témával foglalkozó közleménye: „A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai” címmel olvasható e kommentár előtt. A közlemény bevezetőjében a szerző megjegyzi, hazánkban jelenleg is gyakran fordul elő, hogy ha az invazív koronarográfiával nem lehet szignifikáns mértékű stenosist kimutatni az epicardialis coronariaágakon, „negatív koronarográfiás leletet” véleményeznek, a beteg mellkasi fájdalmait nem tartják ischaemiás eredetűnek. Ha mégis felvetik a „kisérbetegség” lehetőségét, azt nem gondolják prognosztikai szempontból fontosnak, ezért aztán gyakori, hogy a betegek nem kapnak megfelelő tanácsot és kezelést. A közlemény végigvezeti az olvasót a microvascularis coronariakeringés anatómiai és funk­c­io­­nális alapjaitól a keringéskárosodást okozó té­nye­zőkön és a klinikai megnyilvánulási formákon keresztül a diagnosztikai lépésekig és a kezelésig. Még a témával részletesen nem foglalkozó kardiológus szakorvos számára sem könnyű, nagy odafigyelést igénylő olvasmányról van szó, ami azonban az utóbbi időben egyre inkább elő­térbe kerülő, egyre pontosabban diagnosztizálható és kezelhető, prognosztikai szempontból is jelentős betegséggel foglalkozik. A közlemény könnyebb megértését kívánja elősegíteni a szerkesztői kommentár.

Lege Artis Medicinae

Enigma abdominalis: arteria mesenterica superior szindróma

SCHNABEL Róbert, G. TÓTH Kinga, BIRKÁS Dezső, PALIK Éva, BOGNÁR Gábor

BEVEZETÉS - Az arteria mesenterica superior szindrómát a duodenum alsó harántszárának vascularis kompressziója okozza, amely az arteria mesenterica superior (AMS) rendellenes lefutása, illetve a Treitz-szalag cranialis irányú rövidülése miatt alakulhat ki. A betegség klinikai képét postprandialis émelygés, hányinger, epés hányás, jelentősen lassult passzázs, valamint mindezek következményeként vészes fogyás határozza meg. ESETISMERTETÉS - A 35 éves nőbeteg hat éven át fennálló krónikus hasi panaszai és 20 kiló fogyása hátterében a CT-enterográfiás vizsgálat arteria mesenterica superior szindrómát igazolt. Prediszponáló anatómiai faktorként az aorta és az arteria mesenterica superior által bezárt 7,3 fokos, rendellenesen hegyes szöget és a Treitzszalag szoros cranialis illesztését azonosítottuk. Azt feltételezzük, hogy a vascularis kompresszió kialakulásának kiváltó oka betegünknél a perzisztáló típusú Epstein-Barr-vírus-fertőzés következtében előállt jelentős súlyvesztés lehetett. KÖVETKEZTETÉS - A hazai irodalomban elsőként ismertetjük az arteria mesenterica superior szindróma etiológiáját, radiológiai jeleit, a differenciáldiagnózis szempontjait és a gyógykezelés lehetőségeit.

Ideggyógyászati Szemle

A nagy felbontású ideg-ultrahangvizsgálatok jelentõsége a perifériás idegek betegségeinek diagnosztikájában

SCHEIDL Erika, JOSEF Böhm, FARBAKY Zsófia, DEBRECZENI Róbert, BERECZKI Dániel, ARÁNYI Zsuzsanna

A perifériás idegek nagy felbontású ultrahang (UH) -vizsgálatát egyre szélesebb körben használják világszerte, hazánkban azonban még nem terjedt el a rutin neurológiai diagnosztikában. Az eddigi irodalmi közlések alapján elsősorban alagút szindrómákban, a perifériás idegek traumás károsodásának és daganatainak vizsgálatában bizonyult hasznosnak a neuroszonográfia, emellett egyes UH-vezérelt beavatkozások is lehetővé váltak a segítségével. A módszer lehetővé teszi az idegek paramétereinek pontos morfológiai és kvantitatív elemzését és ezzel hasznos kiegészítő információval szolgál az elektrofiziológiai vizsgálatok mellett. Az alagútszindrómák ultrahang-diagnózisának alapja az ideg keresztmetszetének a kompresszió helyétől főként proximálisan kialakuló fokális megvastagodása és ugyanitt az ideg fiziológiás szerkezetének megváltozása. Hosszmetszeti ábrázolás során a kompresszió helyén kimutatható az ideg kóros kaliberingadozása. Ultrahangvizsgálattal lehetőség nyílik az anatómiai háttér feltérképezésére, a posztoperatív és poszttraumás állapotok felmérésére, nagymértékben elősegítve ezzel a terápia megtervezését. Segítségével a károsodás pontos helye akkor is kimutatható, amikor az elektrofiziológiai lokalizáció bizonytalan, például axonalis idegkárosodás és az ENG-EMG vizsgálat számára nehezen hozzáférhető idegszakaszok esetében, illetve láthatunk kóros eltérést olyan esetekben is, amikor az ENG-vizsgálat negatív. A traumás idegkárosodások esetében az akut fázisban eldönthető, hogy neurotmesis vagy axonotmesis történt-e, meghatározva ezzel a műtéti beavatkozás szükségességét, míg elektrofiziológiai vizsgálattal ennek elkülönítése korai stádiumban nem lehetséges. A szerzők áttekintést kívántak nyújtani a perifériás ideg-UH-vizsgálat jelen alkalmazási területeiről és további lehetőségeiről.

Ideggyógyászati Szemle

A neurográfia alapjai és diagnosztikai jelentősége

KISS Gábor

Az idegvezetési vizsgálatok jelentik az egyik pillérét a neuromuscularis betegségek kivizsgálására alkalmazott neurofiziológiai módszereknek. A vizsgálat funkcionális jellegű adatokat szolgáltat a perifériás idegekről. A klinikusnak ismernie kell a vizsgálat biológiai és technikai alapjait ahhoz, hogy tisztában legyen a vezetési sebesség mérésének helyével a diagnosztikában. Az idegrostok egyik jellegzetes tulajdonsága az elektromos vezetőképességük. Ez a vezetőképesség kóros esetben megváltozik, ezért neuromuscularis betegség gyanúja esetén fontosak lehetnek a beteg idegvezetési adatai. Az idegrostok mentén terjedő elektromos aktivitás speciális technikával és készülékekkel regisztrálható. A vizsgálathoz szükség van egy elektromos ingerlőre, egy kiváló minőségű erősítőre, egy számítógépre és különböző kiegészítőkre. A vizsgálatok általában felületi ingerlő- és regisztrálóelektródokkal történnek. Szupramaximális erősségű ingerrel ingerületbe kerül valamennyi, a perifériás ideget alkotó idegrost, és a szummációs válasz egy bipoláris felületi elektród segítségével regisztrálásra kerül. Technikai okok miatt a mozgató- és az érzőideg vezetési sebességének mérése bizonyos mértékig különbözik, de az alapok hasonlóak. Értékelni kell a kiváltott válaszok számos paraméterét, latenciáját, amplitúdóját, területét, alakját. Ezeket az adatokat számos biológiai (kor, nem, testmagasság stb.), fizikai (például végtaghőmérséklet) és technikai tényező befolyásolja. A kapott adatokat normálértékekkel kell összevetni. A vezetési sebesség mérésének eredménye segít megkülönböztetni a normális és a kóros idegműködést. Alapjában véve két patológiás eltérés lehetséges: az axonalis károsodás és a demyelinisatio. Az axonalis károsodást a viszonylag megtartott vezetési sebesség és a normálisnál alacsonyabb amplitúdójú potenciálok jellemzik. Ennek szinte ellentéte a demyelinisatio, amelyre a megnyúlt latenciák, a meglassult vezetési sebességek és a viszonylag megtartott méretű potenciálok a jellemzőek. A módszer segít a két forma elkülönítésében. A vezetési sebesség mérése során észlelt eltérések bizonyos fokig alkalmasak a betegség súlyosságának megítélésére. Az ismételt vizsgálatok lehetővé teszik a kórképek kvantitatív követését. Az alábbiakban az anatómiai, az élettani, a patológiai és a technikai részletek kerülnek ismertetésre. A szerző összefoglalja az egyes kórképek neurográfiás jellegzetességeit.

Hypertonia és Nephrologia

Pyelonephritis acuta

Elsősorban bakteriális fertőzés (E. coli, Proteus mirabilis, Klebsiella, Enterococcus) okozta, a tubulusok, az interstitium, a vesekelyhek és a vesemedence heveny gyulladásos állapota. Leggyakrabban ascendáló húgyúti fertőzés következményeként alakul ki, ritkábban hematogén szórás hatására. A kialakulását elősegítő rizikófaktorok a diabetes, immunszuppresszív állapot, a vizeletretenciót fenntartó obstruktív uropathiák (vesekő, tumor, illetve az urotraktus veleszületett vagy szerzett működésbeli zavarai és/vagy anatómiai rendellenességei), továbbá húgyutakon végzett eszközös beavatkozások és a terhesség.