Lege Artis Medicinae

Az acetilszalicilsav-rezisztencia klinikai jelentősége cerebrovascularis betegek esetében

FEHÉR Andrea, PUSCH Gabriella, HARANG Gábor, GASZTONYI Beáta, PAPP Előd, WERLING Dóra, MENYHÁRT Marianna, KOMÁROMY Hedvig, SZAPÁRY László, FEHÉR Gergely

2011. NOVEMBER 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(11)

Eredeti közlemény

BEVEZETÉS - Az elmúlt években egyre több tanulmány foglalkozott az acetilszalicilsav- rezisztencia fogalmával és lehetséges klinikai következményeivel. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 281, krónikus cerebrovascularis beteg vett részt a tanulmányunkban. A betegeket két csoportra osztottuk optikai aggregometriás leletük alapján (acetilszalicilsav-reszponder vs. -rezisztens). Összehasonlítottuk a két csoport rizikóprofilját, szedett gyógyszereit, laboratóriumi paramétereit és klinikai kimenetelét. EREDMÉNYEK - Az acetilszalicilsav-rezisztens betegek között magasabb volt a nők aránya [(23 (45,1%) vs. 92 (40%) (p<0,05)], továbbá gyakoribb volt a dohányzás (38% vs. 25%), hypertonia (92 vs. 78%), hypercholesterinaemia (5,69 vs. 4,85 mmol/l), magasabb LDL- (3,71 vs. 2,85 mmol/l) és trigliceridértékek (2,78 vs. 1,97 mmol/l), továbbá magasabb hsCRPszint (17,89 vs. 7,09 mmol/l) (p<0,01). A statinok használata (56% vs. 36%) gyakoribb volt a reszpondercsoportban (p<0,01). Az agonisták által kiváltott thrombocytaaggregációs értékek szoros összefüggést mutattak a koleszterin-, LDL-, triglicerid- és hsCRP-értékekkel (p<0,05). Kedvezőtlen kimenetel 13 (25,5%) acetilszalicilsav-nonreszponder és 32 (13,9%) acetilszalicilsavreszponder beteg esetében lépett fel (p<0,01). Multivariációs analízis során azonban a dohányzás (OR: 2,38, CI: 1,77- 5,44), az emelkedett LDL- (OR: 3,01, CI: 2,34-5,67) és emelkedett hsCRP-értékek (OR: 2,44, CI: 1,55-7,02) (p<0,05) voltak a kedvezőtlen vascularis kimenetel független rizikófaktorai. KÖVETKEZTETÉS - Tanulmányunk eredményei alapján az acetilszalicilsav-rezisztencia kedvezőtlenebb klinikai kimenetellel járt együtt, de nem volt a jövőbeli vascularis események független rizikófaktora. Eredményeink felvetik a nem megfelelő prevenciós kezelés szerepét a jelenség hátterében.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A tolperizon klinikai alkalmazásának 50 éve

BÁLINT Géza

A tolperizon centrálisan ható izomrelaxáns, amely antispasztikus és antispazmusos tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik, de az egyéb izomrelaxánsokkal ellentétben nem szedatív hatású. Az elmúlt 50 évben a neurológiai betegségek és fájdalom okozta reflexes izomspazmus miatt kialakult spaszticitásban szenvedő betegek millióit kezelték ezzel a gyógyszerrel. Bár csak kevés, jól megtervezett, kettős vak, kontrollált klinikai vizsgálatot közöltek, a tolperizon hatásossága a spaszticitás és a fájdalom okozta reflexes izomspazmus kezelésében egyaránt meggyőző. A gyógyszer tolerálhatósága és biztonságossága jól dokumentált. E tekintetben egyik legnagyobb előnye, hogy nincs szedatív hatása, nem nyújtja meg a reakcióidőt, nem akadályozza a gépjárművezetést. További, jól tervezett, kontrollált vizsgálatokra egyértelműen szükség van e kiváló gyógyszer alkalmazási körének bővítése érdekében.

Lege Artis Medicinae

Tényleg megmentik őket?

VITRAI József, BAKACS Márta

Miközben feleződött az akut myocardialis infarctusok száma, ma többen halnak meg ischaemiás szívbetegségben, mint 20 évvel ezelőtt Magyarországon! Már hozzászokhattunk, hogy meg-megújuló dicshimnuszok jelennek meg a hazai médiában arról, hogy az utóbbi két évtizedben megfeleződött a heveny szívinfarktus halálozása Magyarországon.

Lege Artis Medicinae

A coronariastenttel élő betegek perioperatív ellátása nem szívsebészeti beavatkozások esetén - II. rész - A sürgősségi és a perioperatív ellátás döntési algoritmusa

ZIMA Endre, MEZŐFI Miklós, BECKER Dávid, SZABÓ György, MERKELY Béla, PÉNZES István

A percutan coronariaintervenció (PCI) a coronaria és a cardialis status optimalizálását, azaz a rövid és hosszú távú kimenetelt hivatott javítani. Nagy nyugati regiszterek alapján ismert, hogy a coronariabeavatkozások során 77-85%-ban történik stentbeültetés, ami évente több százezer új stentes beteget jelent. A betegek döntő része a stentbeültetést követően kettős thrombocytaaggregáció-gátlót, azaz acetilszalicilsavat és thienopyridint - leggyakrabban clopidogrelt - kell szedjen. Komoly terápiás dilemmát jelent, amikor ezeknek a betegeknek valamilyen nem szívsebészeti műtétre van szükségük. Egyrészt a lehető legkisebb vérveszteséggel kellene a műtétet kivitelezni, ami a stent miatt meghatározott ideig el nem hagyható thrombocytaaggregáció- gátló kezelés felfüggesztésével lenne optimális, másrészt a stentthrombosist el kell kerülni, ami csak a thrombocytaaggregáció- gátló kezelés folytatásával elérhető. Referátumunk célja, hogy összefoglalja az aktuális szakmai ajánlásokat és a jelenlegi tudásunk szerinti kockázatbecslést a coronariastentes betegek perioperatív ellátásában. A cikk második részében a stentelt beteg műtéti felkészítését, a coronariastatus és cardialis gyógyszerelés megítélését, a műtét időzítésének és helyének optimalizálását foglaljuk össze, külön ismertetve a perioperatív vérzésveszély és a stentthrombosis kockázatának mérlegelési elveit, a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés folytatásának szükségességét.

Lege Artis Medicinae

„Fiúk mint áldozatok”, avagy a gyerekkori bántalmazás lehetséges népegészségügyi következményei

GYŐRFFY Zsuzsa, IMOLA Sándor, CSOBOTH Csilla, KOPP Mária

BEVEZETÉS - Míg a fizikai bántalmazással kapcsolatos szakirodalom elsősorban a női áldozatokra fokuszál, a férfiak gyermekkori bántalmazása a keveset vizsgált területek közé tartozik. Vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy a férfiak gyermekkori bántalmazásának lehetséges hatásait vizsgáljuk a felnőttkori pszichés egészségre. MÓDSZEREK - Elemzéseink mintáját a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés férfi tagjai szolgáltatták (N=4675). EREDMÉNYEK - Mintánk közel 13%-a számolt be a szülő, illetve más fontos személy általi fizikai bántalmazásról. A nem bántalmazott férfiakkal való összehasonlításkor megállapítottuk, hogy a bántalmazott férfiak esetében szignifikánsan gyakoribb a depressziós zavar, az öngyilkossági gondolat és kísérlet jelenléte. A dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a szorongásos zavarok és az alvászavarok nagyobb arányúak. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy a bántalmazott férfiak esetében szignifikánsan nagyobb arányú a házastársi stressz, illetve jellemzőbb az is, hogy kevesebb gyermeket vállalnak. A kapott eredmények többváltozós modellben való értelmezése azt mutatta, hogy a bántalmazás a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a dohányzás és az alkoholfogyasztás - egyéb változóktól független - meghatározó rizikótényezője. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás jelentős hatással bírhat számos felnőttkori pszichés zavar, illetve maladaptív viselkedés meglétére. Ugyanakkor a fizikai bántalmazás és a pszichés zavarok közötti kapcsolat pontosabb megismeréséhez további vizsgálatok szükségesek.

Lege Artis Medicinae

Tévhitek és valóság - a hospice-ról

HEGEDÛS Katalin

A hospice-ellátás több mint húsz éve létezik Magyarországon és még mindig számos misztikum és tévhit veszi körül. Misztikum, hiszen a rákbetegség, a halál és haldoklás kérdése mindmáig kevéssé feloldott tabu és ezáltal a halál és haldoklás helyszínét, a haldokló betegek gondozását övező kérdések is azok.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Nővér

Boka-kar index mérés a foglalkozás-egészségügyi rendelőben

SZOBOTA Lívia, HIRDI Henriett Éva

A halálos és nem halálos kimenetelű cardiovascularis események megnövekedett kockázata perifériás artériás érbetegségek (PAD) magas prevalenciájához kapcsolódik. A foglalkozás-egészségügyi ellátás területén dolgozó ápolók ideális helyzetben vannak ahhoz, hogy a még nem diagosztizált PAD-ban szenvedő személyeket kiszűrjék, azonosítsák. A vizsgálat célja: A felmérés célja annak bemutatása volt, hogy a boka-kar index (ABI) egy olyan eszköz, amelyet a foglalkozás-egészségügyi ápolók könnyedén használhatnak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Keresztmetszeti vizsgálat történt foglalkozás-egészségügyi rendelőben 2021. évben megjelent páciensek körében (N=638). Az ABI mérések kivitelezése egyidejűleg, szinkronmért oszcillometrikus mérőeszközzel történt. A mérési eredmények értékelése SPSS 22.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával történt. A vizsgálatban összesen 638 fő vett részt. A vizsgált személyek átlagéletkora 46,5 év ± 8,2 év; 38,4%-uk férfi, 61,6%-uk nő. A jobb oldalon mért boka-kar index átlagértéke 1,08, a bal oldalon mért átlagérték 1,06 volt. 11 fő esetén (a minta 1,72%-a) felmerült perifériás érbetegség. A foglalkozás-egészségügyi ápolók képesek felismerni a PAD-hoz kapcsolódó kulcsfontosságú rizikótényezőket, elvégezni az ABI mérést, és azonosítani a megbetegedésben szenvedő személyeket. Az ABI meghatározása oszcillometrikus vérnyomásmérő készülékkel megvalósítható és könnyen beilleszthető a foglalkozás-egészségügyi ellátásba.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19 neurológiai szövődményei

LAMBERTUS Iván, DOBRONYI Levente, BERECZKI Dániel, KOVÁCS Tibor

A Covid-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 2021-re a világ valamennyi országában elterjedt, elsősorban légúti tünetekkel járó megbetegedést okozva, amely súlyos esetben légzési elégtelenséggel járó tüdőgyulladás formájában zajlik. A világjárvány kezdete óta jelennek meg esetismertetések, összefoglaló vizsgálatok a fertőzés neurológiai tüneteiről, szövődményekről (például myalgia, anosmia, ageusia, encephalitis, encephalopathia, cerebrovascularis megbetegedések, Guillain–Barré-szindróma, különféle neuropathiák). Ugyanakkor ismeretes, hogy a terápiás próbálkozások kapcsán alkalmazott gyógyszereknek is lehetnek idegrendszeri mellékhatásai. Összefoglalónk a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi irodalmat összegezve igyekszik a gyakorlatban is hasznos áttekintést adni a SARS-CoV-2-fertőzés jelenleg ismert neurológiai szövődményeiről.

Ideggyógyászati Szemle

A Covid-19 betegség, a tápláltsági állapot és a dysphagia összefüggései, kiemelten a stroke-betegek esetében

KOVÁCS Andrea, SZABÓ Pál Tamás, FOLYOVICH András

A Covid-19 betegséget okozó új koronavírus, a SARS-CoV-2, súlyos akut respirációs distressz szindrómához vezethet (ARDS), komoly kihívás elé állítva az egészségügyi ellátórendszert, kiemelten az intenzív terápiás ellátást. Az általában magas életkorú és számtalan társbeteg­ség­gel küzdő neurológiai betegek kiemelten veszélyeztetettek az új koronavírus állapotukra és táplálkozási képességükre gyakorolt hatása révén. A stroke vezető helyen áll a beteg­ség morbiditási és mortalitási adatai alapján, így a Covid-19 betegség és a heveny agyi érkatasztrófa miatt bekövetkezett dysphagiára és annak szövődményeire is kiemelt figyelem irányul. A stroke akut szakaszában a betegek 30–50%-a szenved nyelészavarban, mely 6 hónappal később is még 10%-os prevalenciát mutat. A dysphagia következtében csökkent vagy elégtelen folyadék- és tápanyagfelvétel, kiegészülve az inaktivitással, malnutritióhoz és sarcopeniához vezet, mely rontja az általános állapotot, kimenetelt és a rehabilitáció hatásfokát. A nyelészavar szűrése és korai felismerése az alapja a személyre szabott és időben elkezdett táplálásterápiás stratégia kialakításának. A táplálásterápiának kiemelt szerepe van a Covid-19 betegség következtében gyakori intenzív terápiás ellátásban, növeli a gyógyulási esélyeket és csökkenti az intenzív osztályon tartózkodás hosszát és a mortalitást. Ez különösen igaz a prolongált lélegeztetésre szoruló, kritikus állapotú betegek esetében. Az igazolt Covid-19-betegek esetében a dysphagia szűrésének, az ágy melletti felmérésnek és műszeres vizsgálatnak, majd a nyelés rehabilitációjának kiemelt jelentősége van. A stroke lehet a Covid-19-fertőzés szövődménye is. A cerebrovascularis betegek ellátása is alkal­maz­kodott a pandémiához, a „triázsolás” rendszerszintűvé vált, és új megvilágításba került a stroke-betegek dysphagiaszűrése és az arra adaptált táplálásterápia egyaránt.