A filozófiát a ma közkeletű elképzelések valamiféle teoretikus tevékenységnek tekintik. Ám a filozófia eredendően életvezetési technika, életművészet (ars vitae) - gyakorlat volt. „A filozófiatörténészek általában elég kevés figyelmet szentelnek annak a ténynek, hogy az antik filozófia elsősorban életmód.” - állapítja meg Pierre Hadot. Ezt Epiktétosz egyértelműen közli: „Az életművészet (= a filozófia) tárgya az egyes ember élete”. Az antik filozófiai iskolákban ennek az élettechnikának (techné tou biou) teóriáját és gyakorlatát tanították.

BEVEZETÉS - A 21. század egészségügyének egyik fontos kihívása a komplementer és alternatív medicina (KAM) intenzív jelenléte. A szakirodalmi diskurzus jelentős kérdése a lakossági KAM-használat jellemzőinek leírása, azonban a gyógyítók atti­tűdjei, ismeretei és vélekedései lényegesen kevesebb vizsgálat tárgyát képezik. MÓDSZER - Kvalitatív felmérés, mely so­rán 45 praktizáló orvossal történt adatfelvétel, félig strukturált interjú formájában. A narratívák feldolgozása Interpretatív Feno­menológiai Analízissel (IPA) történt, az At­las.ti szoftver segítségével. EREDMÉNYEK - A feldolgozott narratívák alapján a válaszadókat három csoportba soroltuk a KAM-mal kapcsolatos attitűdök, vélemények alapján. Az első csoport teljes elutasítással jellemezhető (n=11), míg nyol­can tartoznak az integratív modell képviselői közé, vagyis gyógyító munkájuk során rendszeresen használnak különféle KAM-terápiákat. A „fenntartásokkal elfogadó” csoport e fenti kontinuum (teljes elutasítás - integrált orvoslás) között helyezkedik el, összetételében, vélekedésében na­gyon heterogén képet mutatva. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink alapján el­mondható, hogy legnagyobb arányban azok a gyógyítók kerültek mintánkba, akik a „fenntartásokkal elfogadók” csoportjába tartoznak. Ők azok, akik maguk nem használnak KAM-eljárásokat gyógyítói munkájuk során, de nem zárkóznak el, ha betegeik igénybe kívánják venni azt. Vizsgálatunk ugyanakkor előtanulmányul szolgált egy a KAM-használattal kapcsolatos kvantitatív felméréshez.

Bővített, de mégis kényszerűen szelektív beszámoló az 50 éves Magyar Gerontológiai Társaság XXXI., háromnapos kongresszusáról, a Szociális Klaszterrel együttes szervezésben: „Időskori folyamatok elméleti megismerése, gyógyítási-gondozási kihívások az egymást értő szakemberek számára”

Egy konkrét klinikai esetet felhasználva arra teszünk kísérletet, hogy felhívjuk a figyelmet a gyermekintenzív ellátás pszichoszociális vonatkozásaira, valamint az ellátó team és a hozzátartozók kommunikációjának rendkívül összetett és speciális helyzetére. Tesszük mindezt egy olyan csecsemő kezeléstörténetének segítségül hívásával, amelyben számos terület szakemberei váltak érintetté, s voltak szemtanúi a négy hónapot megélt csecsemő klinikai gondozásának és szomorú elvesztésének. Az esetleíráson keresztül igyekszünk be­mu­tatni azt a spektrumot, amely leképeződik egy betegen világra jött csecsemő ellátása, valamint az egészségügyi alkalmazottak és a hozzátartozók kapcsolatának alakulásában, interperszonális kapcsolatuk elmélyülésében és kommunikációjuk gó­caiban, útkeresésükben. Írásunk fókuszába emeljük az ellátás kapcsán felmerülő pszichoszociális kérdéseket, s egyúttal igyekszünk rávilágítani arra is, hogy a gyermekintenzív osztályon dolgozó szakemberek hogyan kommunikáltak a csecsemő szüleivel.

Ruth Klüger idén október 30-án lesz 85 éves. A Kaliforniában élő, osztrák származású germanista professzor 1990-ben vált igazán híressé a német, majd az angolszász területeken, amikor megírta az egyik legbátrabb memoárt arról, hogy milyen túlélni a Holokausztot.