Az elmúlt évtized egyik igen izgalmas kutatási területe a colorectalis daganatok kemoprevenciója. Számos vizsgálatot végeztek a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID), a rostban gazdag étrend, a szelén, a fitoösztrogének, a nőihormon-pótló kezelés (HRT), az antioxidánsok, a ciklooxigenázgátlók (COX-gátlók), a folsav és a kalcium preventív szerepével kapcsolatban, az eredmények azonban meglehetősen ellentmondásosak. A felmerült kemopreventív szerek közül jelen ismereteink szerint leginkább a kalcium megelőző szerepe megalapozott, munkánkban az erről mostanáig elérhető tényeket ismertetjük. A szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a colorectalis daganat létrejöttében meghatározó szerepet játszó géneknek a daganat kialakulásához vezető hatásait részben ellensúlyozni lehetne megfelelő étrend tartásával, amelynek alapvető része az elégséges napi kalciumbevitel. Kísérletek szerint a kalcium direkt módon befolyásolja több, a tumorgenezisben szerepet játszó gén expresszióját, és számos, a sejtproliferációt, sejtdifferenciálódást, apoptózist irányító szignalizációs folyamatra is hat. A kalcium tumorellenes hatásai döntően a kalciumérzékelő receptor (CaSR) aktivációján keresztül valósulnak meg. Összefoglalónk legfőbb célja, hogy a colorectalis daganattal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a kalciumnak a szakirodalmi adatok alapján bizonyítottnak tekinthető kemopreventív szerepére. Feltételezhető, hogy ha a kalciumbevitel - élethosszon át - napi 1200-1500 mg (sőt, a colorectalis daganat szempontjából nagy kockázatú csoportokban kontroll mellett 2000 mg) lenne, akkor ez a tumorgenezis gátlásán keresztül jelentősen csökkenthetné a colorectalis daganatok előfordulási gyakoriságát.

BEVEZETÉS - Magyarországon az új vastag- és végbélrákos esetek száma évente átlagosan 10000, az ezzel összefüggő ha­lálesetek száma évente átlagosan 5000. A ked­vezőtlen helyzet javítására 2018-ban országos lefedettségű vastagbélrákszűrési program indult. CÉLKITŰZÉS - Célunk volt megismerni a vastagbélrák szűrésével, kezelésével kapcsolatba hozható orvosszakmák (háziorvostan, gasztroenterológia, sebészet, onkológia, patológia) egyes budapesti és vidéki képviselőinek véleményét, attitűdjét és tájékozottságát a programmal kapcsolatban. MÓDSZER - A program indulása előtt félig strukturált mélyinterjúkat készítettünk 20 szak­orvossal. Kérdéseink a tájékozott­ság­ra (vastagbéldaganat epidemiológia, szűrő­mód­s­zerekkel, illetve az országos prog­ram­mal kapcsolatos ismeretek), szubjektív preferenciákra (népegészségügyi súlyos­ság, pártolt szűrőmódszer és protokoll), il­letve a program saját orvosi gyakorlatra mért hatására irányultak. Az interjúk elemzése szemikvantitatív és kvalitatív módszerekkel történt. EREDMÉNYEK - A válaszadók a vastagbélrák incidenciáját jól ismerték, mortalitását alulbecsülték; 10-es skálán átlagosan 7-re értékelték a betegség hazai népegészségügyi jelentőségét és mindannyian egyetértettek a program bevezetésével. A többség (n = 12) tudta, hogy a szűrés kétlépcsős lesz, egy fő szerint csak egylépcsős, és többen (n = 7) tájékozatlanok voltak a protokollt illetően. Jelentős többség (n = 16) szerint a kolonoszkópia a legjobb szűrő­mód­szer. Szűk többség (n = 11) támogatta a kétlépcsős országos protokollt, öt fő ugyan nem támogatta, de elfogadta, négy fő szerint viszont csak az egylépcsős módszer alkalmazható. Többségi vélemény (n = 13) szerint a feladataik jelentősen meg fognak növekedni. KÖVETKEZTETÉSEK - A vastagbélrák ellátásában érintett szakmák képviselői pár­tolják a magyarországi szűrés bevezetését, azonban a mindennapi orvosi gyakorlatban a feladatok növekedését várják. A je­len­legi endoszkópos kapacitással elkerülhetetlen a túlterhelés. Többségi támogatást élvez a kétlépcsős protokoll azzal együtt, hogy a megkérdezettek a vastag­bél­tük­rö­zést tartják a legjobb szűrőmódszernek. Dön­tésük költséghatékonysági szempontokra és a kolonoszkópiától való általános lakossági idegenkedésre vezethető vissza.

A gazdaságilag fejlett országokban hosszabb ideje sajnálatos tény, hogy a lakosság körében tendenciózusan egyre több vastagbélrákos esetet diagnosztizálnak. A betegek számának növekedése, többek között, szoros összefüggést mutat a negatív irányba változó táplálkozással és egészségtelen életmóddal.

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.