A tiotropium hatása a krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbatióira és a légúti áramlásra
MOLDVAY Judit
2006. OKTÓBER 18.
Lege Artis Medicinae - 2006;16(10)
MOLDVAY Judit
2006. OKTÓBER 18.
Lege Artis Medicinae - 2006;16(10)
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) magába foglalja a krónikus bronchitist és az emphysemát. A folyamatosan progrediáló kórfolyamat világviszonylatban a felnőtt lakosságnak körülbelül az 5%-át érinti, és előrejelzések szerint 2020-ra a negyedik vezető halálok lesz.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövet (mucosa associated lymphoid tissue - MALT) lymphomájának és a gastrointestinalis stromatumornak az együttes megjelenése Helicobacter pylori-negatív gyomorban korábban közlésre nem került, ritka konstelláció. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy 78 éves férfi beteg esetét mutatják be, aki felső gastrointestinalis vérzés miatt sürgősséggel került kórházi felvételre. Urgens gasztroszkópia során a gyomor középső harmadában vérző fekélyt találtak. A kontrollgasztroszkópia a gyógyult fekély helyétől proximalisan kifekélyesedett polypoid képletet igazolt, amelyet választott időpontban sebészi úton eltávolítottak. A szövettani és immunhisztokémiai vizsgálat (c-Kit-pozitív) gastrointestinalis stromatumort igazolt. Később a beteg ismét felvételre került vérhányás miatt. A gasztroszkópia több, felszínes fekélyt írt le a korábbi hely környékén, a biopszia során nyert minták kórszövettani vizsgálata MALT-lymphomát igazolt. A Helicobacter pylori-negativitást ismételt szövettani vizsgálattal, szerológiai teszttel és ureakilégzési teszttel bizonyították. KÖVETKEZTETÉS - Az ismertetett kóreset - MALTlymphoma, gastrointestinalis stromatumor és Helicobacter pylori-negativitás együttes előfordulása - eddig nem közölt irodalmi ritkaság. Megfigyelések igazolják, hogy a gyomor malignus tumorainak kialakulása is összefüggésbe hozható a Helicobacter pylori-fertőzéssel. Az eset kapcsán a szerzők tárgyalják az esetleges más közös etiológia lehetőségét e két betegség kialakulásában.
Lege Artis Medicinae
A colorectalis rák az iparilag fejlett országokban a leggyakoribb halálozással járó rosszindulatú daganatok sorában a második helyen áll. Magyarországon a vastagbélrák mortalitása az elmúlt négy évtizedben közel háromszorosára nőtt. Csökkenését többirányú diagnosztikus, kezelési és gondozási elvek következetes megvalósításától várhatjuk, amelynek fontos eleme a prevenció. Primer prevenció alatt az átlagos kockázatú egyéneknél alkalmazott diétás, gyógyszeres és az életmódra vonatkozó eljárásokat értjük, amelyek csökkentik a daganat kialakulásának a kockázatát. A szekunder prevenció a fokozott kockázatúak, illetve a rákot megelőző állapotok profilaktikus kezelését, a tercier prevenció a colorectalis carcinomából gyógyultakban az újabb tumorok kialakulásának megelőzésére alkalmazott eljárásokat jelenti. Kemoprevenciónak nevezzük a carcinogenesis folyamatának késleltetését, blokkolását vagy visszafordítását gyógyszeres (vagy diétás) módszerekkel. A jelenleg ismert kemopreventív szerek közül legfontosabbak az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladásgátlók. E gyógyszerek rendszeres és hosszú távú szedése csökkenti a colorectalis adenomák és carcinomák kialakulásának veszélyét, mind az átlagos, mind a fokozott kockázatú lakosságban. Úgy tűnik, hogy a profilaktikus hatás az alkalmazott dózissal és a szedés idejével arányosan fokozódik. A szerzők az egyéb kemoprofilaktikus szerek közül a kalcium, a folsav, az ösztrogének, az antioxidánsok, illetve colitis ulcerosában az 5-aminoszalicilátok adásának eddigi tapasztalatait tárgyalják az öszszefoglaló tanulmányban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a vastagbélrák kemoprevenciója mint szekunder prevenció ajánlható a fokozott kockázatú egyéneknek (familiaris adenomatosus polyposis, kiterjedt colitis ulcerosa stb.). A költség, kockázat, hatékonyság összevetése alapján ma még nem ismerünk olyan szert, amely a colorectalis carcinoma elsődleges megelőzésére az átlagos kockázatú lakosságban széles körben ajánlható lenne.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A lép betegségeinek vezető tünete a változó mértékű splenomegalia. További tünetként fájdalom léphet fel a has bal felső kvadránsában; láz, sárgaság, vérzékenység fordulhat elő. ESETISMERTETÉS - Huszonnégy éves nőbetegünknél a képalkotó vizsgálattal nem differenciálható hasűri terime hátterében a műtét során szokatlan nagyságú epithelialis lépcystát kórisméztünk. KÖVETKEZTETÉS - Összegezzük e ritka betegség patológiai hátterét, a diagnosztikus lehetőségeket, a választandó terápiát.
Lege Artis Medicinae
Az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata - összegezhetnénk egyetlen mondatban a brit szerzőpáros, Freddie Strasser és Paul Randolph: Mediáció. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai című, múlt év végén megjelent könyvének alapmotívumát.
Lege Artis Medicinae
Némelyek számára a medikalizáció fogalma csak olyan tematikát nyithat meg, amelyben főként két tézist lehet felállítani és taglalni: - A medicina hatalmi ággá növi ki magát. Fő aktorai, az orvosok pedig „jogosulatlan” és olykor ártalmas fennhatóságot gyakorolnak az átlagpolgárok legszemélyesebb testi-lelki élete felett. - A medikalizáció olyan diskurzust nyit meg, amely szükségszerűen a medicina „megsemmisítő” kritikáját célozza meg, és amely az orvosok munkáját általában véve rossz színben tünteti fel; ezért a medikalizáció kifejezés használata medicina- és orvosellenességet von maga után.
Hypertonia és Nephrologia
Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.
Ideggyógyászati Szemle
A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jellegzetességeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegényebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebrovascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkoholabúzus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egyértelműen igazolja, hogy a stroke fiatalabb korban következik be, magasabb incidenciával, esethalálozással és mortalitással jár a kedvezőtlen szocioökonómiai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcsoportokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedvezőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakosságának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikótényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós programoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.
Ideggyógyászati Szemle
A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- járvány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és hatékony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egészségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neurológiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.
Lege Artis Medicinae
Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdődik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, immunsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a proatherogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bővülő ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.
Lege Artis Medicinae
A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szűrésével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek depressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
4.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás